Hód-Mező-Vásárhely, 1881. május-június (11. évfolyam, 21-25. szám)

1881-05-22 / 21. szám

31-ik szám XI-ik évfolyam. 1881. Vasárnap, május 22-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 1 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, I. tized, Tarján, 1316. bz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsor­ egyszeri beiktatásnál 6 k kétszerinél 5 kr., többször­nél 4 kr. Bélyegdíj mind a beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasi­dos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai szerkesztőhöz küldendők. Az időjárás tanít. A hatvanas évek elején, különösen a 63-ik év után, mennyi tudományos értekezés szólt a nagy szárazság okairól, az alföld kiégéséről. Sokan azt mondták, hogy az alföld szomjan meghal. Pompás dolga volt a Tiszaszabályozó-társulatnak! Jóformán gátak nélkül mentesítette a legmélyebb fenekeket, a­melyek aztán annyira omlasztották az áldást, hogy a réti birtokosokkal gyalog már nem is lehe­tett beszélni, s mindenki e Kánaánban birtokot szerezni vágyott. A tófenéken gőzmalom épült, apró, cifra paloták emelkedtek, gazdagon befásí­­tott gyümölcsös kertek létesültek, az igy ellátott tó fenék ára hihetetlen magasságra szökkent, van rá eset, hogy egy kis hold föld 2000 írtért is elkelt! A város pompás népkertet alapított. A­rcsiak attól féltek, hogy kútjaikból kiapad a viz; a, „kalánisok“-ban nem volt akkora tócsa, hogy a libák, kacsák megfürödhettek volna benne. A pusz­taiak egy-egy zápor után egymástól lopkodták a vizet; a természetes vízlevezető ereket akkor a maguk javára, magukra rengették. Egészen uj viszo­­lyok alakultak s arra senki sem gondolt, hogy­­ha mégis majd egyszer megerednek az ég csa­tái ? Hátha a Tisza megint megdagad ? Mi lesz ,kor? El is jött az 1868-ik év, hogy van ám még az égben az alföld számára is harmat. Ezen egy esztendő vizét a szomjas föld könnyen benyelte. Az 1869-ik év száraz volt egész őszig, de akkor megeredt az esőzés s tartott jóformán négy évig. Ismerjük az akkori vízbajokat, a milliókra menő károkat, a sok igazságtalanságot, a még több gyű­sölködést s a legtöbb rendetlenséget. No de a tten 1873-ban elvette rólunk a bajt; adott n ezkedésre sok esztendőt. Az időjárás tanított, hattunk volna belőle. Nem, mi nem tanultunk, mi nem okultunk. Voltak ugyan egyesek, a­kik a bajok elhárítására fáradoztak, de azok szava elhangzott! Más dolog foglalkoztatta a szíveket! S mi volt az? A poli­tika! Szamecz után indult a nép, s mit nyert? Azt, hogy a maga bajait elhanyagolta, a melyek aztán úgy rásulyosodtak, a mint ma vannak. Most már nemcsak a pusztán omladoznak a tanyák, hanem maga a város is víz alatt van­ annyira, hogy a főutcán is hevenyészett trágyatöltéssel kellett a lakházat oltalmazni. S midőn e város lakosságának egy nagy része már csaknem ful­doklott, nyúlt-e utána mentő kéz? Lám, lám, az időjárás mennyire tanít! Azok az édes beszédű emberek, a­kik a népet mindig azzal ámítják, hogy majd ők boldog világot szereznek, hol voltak, midőn a nép egy nagy részét a veszedelem két­ségbe ejtette? Fölnyílt-e már a szemed, óh nép? Gondolod-e, hogy a Szamecz ígérgetéseiből megélsz ? Nem látod-e, hogy a­mióta orrodnál fogva ő vezet, azóta minden évben roszabbul van a fejed alja? Az idő járása mindnyájunkat tanít, de hát az istenért! tanuljunk már, okuljunk már egyszer! Ne induljunk ámitók után!...........Nagy vágyunk volna ez alkalommal a tekintetes városi Tanácstól is megkérdeni, hogy hát őt tanította-e már az idő járása valami jóra? Tanítani, tudjuk, hogy tanította, mert az idő járása, mint a legkitűnőbb iskola­­mester, mindig tanít, de mégis kerülnek olyan tanítványok, a­kik ostobák és lelketlenek marad­tak! Ugyan a Tanács tanult-e, okult-e hát? Hiszi-e még mindig, hogy az a vadvízbaj akár kívül, akár belül, magánügy?? Vagyunk volna megkérdezni... no de nem kérdezősködünk tovább; van már a mi városunkban egy „új párt“, a­mely eldobta a politikát, s minden gondját arra fordítja, hogy e város, a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető leg­nagyobb sikerrel épüljön ki bajaiból. Ez az „új párt“ a lehető legkomolyabban veszi az általános nyomort orvoslása alá, s meg fogja tudni azt is, mit tanult, mit nem tanult a Tanács, különösen annak feje, Ábrás polgármester? Akar-e valaki Szamecznak hitvány teremtménye lenni; van-e még valakinek kedve a közös veszedelmet „magán­ügynek“ s az egyéni célokat közügynek tekinteni ? No majd meglátjuk! Az „új párt“, azt hisz­­szük, nem fogja kezét összedugni. Azt hiszszük, hogy talán magát Szameczot kivéve, e városnak minden lelkes teremtése az „új párt“-hoz tartozik, s midőn az időjárás ilyen szörnyen nagyon tanít, az észhez nyúl minden ember, nem a Szamecz meséit hallgatja, hanem tanulva, okulva a múlt szörnyű leckéin, elhagyja az ostoba politikát s a maga tulajdon városa szétrázott, elnyomott ügyei­nek jó rendezéséhez fog. Itt az ideje! Már­is megkéstünk! Ha most rendezett állapotban volnánk, lehet mondani, nem volna semmi bajunk. Elkéstünk. De annak magunk vagyunk az okai, mert e város nagy népe nem fogadott azoknak szót, a­kik e város érdekeit védték, hanem amitek után indulva, a legselejtő­­sebb embereket választotta ki vezetőiül, csak azért, mert azok mézes-mázosan tudtak hazudozni. Az idő­járása szörnyen tanít, csak nem dughatjuk be füleinket, csak nem hunyhatjuk be szemeinket! értenünk s látnunk kell! Ha még most sem találjuk el megmentésünkre a helyes utat; ha még most is a politika lesz az egyetértés megbontója, a káros pártoskodás élő forrása; ha még most sem indulunk olyan igaz, jó barátaink után, a­kiket az idő kipróbált s híveknek, belátóknak bizonyított, akkor ellehetünk rá készülve, hogy az­­időjárás még keservesebb leckékkel tanít. Ne várjuk ezt el, legyen egyet­értés köztünk; legyünk már egyszer a magunk javára okosak, tanultak, bölcsek, midőn az időjárás oly régóta, oly igen keservesen tanít. A Tiszavidék megvédése. Legutóbbi két számunkban előadtuk e címen azon fontos mozgalmakat, melyek a kormány- és képviselői körökben élénken foglalkoztatták az illető férfiakat. Most a Bánhidy báró képviselő által a képviselőház elé terjesztett s olvasóink előtt is ismert indítvány tár­gyalását és főkép eredményét ismertetjük meg. Tárgya­lása a képviselőház május 16-iki ülésében került napi­rendre, s eredménye: Ordódy miniszter törvényjavaslatai. Előbb az ülésről szólunk, azután a kormány által teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslatot mutat­juk be. A képviselőház 16-iki ülésében mindenekelőtt föl­olvastatott Bánhidy Béla b. indítványa a vízszabályozás ügyében. Ezután Ordódy Pál közlekedési miniszter három törvényjavaslatot nyújt be: a Tiszavölgy ármentesítése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről, a tisza­­völgyi társulatról és annak központi bizottságáról, és a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium részére 1881. évre szükséges póthitel engedélyezéséről. Minthogy e törvényjavaslatok épen azon három pontra vonatkoz­nak , melyek Bánhidy indítványában foglaltatnak, szóló kéri, hogy ezen indítvány a most benyújtott törvényjavaslatokkal együtt tárgyaltassék. Bánhidy Béla b. hozzájárul a miniszter indítvá­nyához, kéri azonban kimondatni, hogy a pénzügyi bizottság, melyhez a törvényjavaslatok utasítandók, oly időben terjeszsze elő jelentését, hogy az még a jelen országgyűlés alatt a ház által tárgyaltathassék. Rövid vita után, mely a körül forgott, várjon a törvényjavaslatok a pénzügyi bizottsághoz, vagy úgy, mint Iványi Dániel indítványozta, 15 tagú külön bizott­sághoz utasíttassanak-e, a ház Horváth Gyula és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásai folytán a törvény­­javaslatokat, sürgős tárgyalás végett, a pénzügyi bizott­sághoz utasította.­­ Az első, szerintünk most legfontosabb törvény­­javaslat, mely a Tiszavölgy ármentesítése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről szól, következő: 1. §. Utasíttatik a közmunka- és közlekedési mi­niszter, hogy a Tisza balpartján a Körös és Maros közöt fekvő terület árvédelmére szükséges és Békéstől a Körös balpartján a Tiszáig, onnan a Tisza balpartján a Maros torkolatáig és a Maros jobb partján Apátfalvan terjedő védtöltéseknek teljes biztonságot nyújtó mére­tekkel leendő kiépítését, mihelyt a helyi viszonyok meg­engedik, kezdje meg s egész erélylyel folytassa oly módon, hogy a legszükségesebbek a lehetőségig még ez évben s az egész töltés építése legkésőbb az 1882 év végéig bevégezve legyen. Utasittatik továbbá a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy a szóban forgó terület belvizeinek leveze­tésére szükséges főgyűjtő-csatornák és zsilipek terveit és költségvetését az 1874. évi XI. tvcikk rendelete szerint teendő további intézkedhetés végett készíttesse el. 2. §. Utasittatik a közmunka- és közlekedési mi­niszter, hogy az előbbi szakaszban elrendelt munkák által ármentesitendő területen az árfejlesztést, az 1­855. évi legmagasabb vizszin alapul vétele mellett, készít­tesse el, s ennek alapján az érdekelt birtokosok össze­írását és a teherviselési kulcsot állapítsa meg. 3. §. Az első szakaszban körülírt terület árvédel­mére alakult és működő vízszabályozási és ármentesítő társulatok ügyeinek későbbi törvényes intézkedésig álla­milag leendő ellátása rendeltetik el. Ezen társulatok tisztviselői a jelen törvény hatályba léptétől kezdve a közmunka- és közlekedési miniszter utasítása értelmében tartoznak eljárni s a közmunka- és közlekedési minisz­ter fölhatalmaztatik, hogy az állásukról lemondó vagy tisztüknek meg nem felelő társulati tisztviselők teen­dőit az általa e célra alkalmazandó közegek által vé­geztesse. 4. §. Fölhatalmaztatik a közmunka- és közleke­dési miniszter, hogy a Körös völgyén az árvédelem céljából sürgősen szükséges munkákat és intézkedéseket haladéktalanul foganatba vehesse és végrehajthassa. 5. §. Az első szakaszokban elrendelt munkák költ­ségeinek fedezésére a mentesítendő terület terhére az 1880. évi XX. törvénycikk alapján kötött államkölcsön­­ből egyelőre két millió forint bocsáttatik a közmunka- és közlekedési miniszter rendelkezésére. 6. §. Az első szakaszok értelmében végrehajtandó munkák költségei az érdekelteket az 1880. évi XX. törvénycikkben megállapított módon törlesztendő kölcsön­­képen terhelik. Ha és a mennyiben a végrehajtandó munkák között olyanok lennének, melyek az állam­­kincstárt terhelik, ezeknek fedezése iránt későbbi tör­vény fog intézkedni. 7. §. Utasíttatik a közmunka- és közlekedési mi­niszter, hogy a­mennyiben a Tisza mentén fölépített védtöltések egyes szakaszainak az árvíz lefolyása szem­pontjából hátrább helyezése szükséges, az e célra vonat­kozó intézkedéseket tegye meg s a­mennyiben szüksé­gét látja, e tárgyban a legközelebbi országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen. 8. Fölhatalmaztatik végre a közmunka- és közle­kedési miniszter, hogy a Körös és Berettyó völgyén nem természetes, vagy nem célszerű határok szerint alakult vízszabályozási és ármentesítő társulatokat új beosztás szerint újra szervezze és ott, hol eddig még az érdekeltség társulattá nem alakult, ilyeneknek alakí­tását hivatalból elrendelhesse. Ha a közmunka- és közlekedési miniszter rende­lete szerint egy társulatba tartozó érdekeltség a minisz­ter által kitűzendő határidőig alapszabályait meg nem alkotná, választmányát és tisztviselőit meg nem válasz­taná, vagy működését tényleg meg nem kezdené, a tár­sulati tisztviselőket a közmunka- és közlekedési minisz­ter fogja alkalmazni. Ezen tisztviselők a közmunka- és közlekedési mi­niszter utasításai és rendeletei szerint tartoznak eljárni. Ilyen esetekben a társulati ügyekben való véle­ményadás végett a közmunka- és közlekedési miniszter az ártéri nagyobb birtokosokból és az érdekelt közsé­gek képviselőiből bizottságot alakít, melynek ügyrendjét a miniszter állapítja meg.

Next