Hód-Mező-Vásárhely, 1881. május-június (11. évfolyam, 21-25. szám)
1881-05-22 / 21. szám
31-ik szám XI-ik évfolyam. 1881. Vasárnap, május 22-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 1 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, I. tized, Tarján, 1316. bz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 6 k kétszerinél 5 kr., többszörnél 4 kr. Bélyegdíj mind a beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasidos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai szerkesztőhöz küldendők. Az időjárás tanít. A hatvanas évek elején, különösen a 63-ik év után, mennyi tudományos értekezés szólt a nagy szárazság okairól, az alföld kiégéséről. Sokan azt mondták, hogy az alföld szomjan meghal. Pompás dolga volt a Tiszaszabályozó-társulatnak! Jóformán gátak nélkül mentesítette a legmélyebb fenekeket, amelyek aztán annyira omlasztották az áldást, hogy a réti birtokosokkal gyalog már nem is lehetett beszélni, s mindenki e Kánaánban birtokot szerezni vágyott. A tófenéken gőzmalom épült, apró, cifra paloták emelkedtek, gazdagon befásított gyümölcsös kertek létesültek, az igy ellátott tó fenék ára hihetetlen magasságra szökkent, van rá eset, hogy egy kis hold föld 2000 írtért is elkelt! A város pompás népkertet alapított. Arcsiak attól féltek, hogy kútjaikból kiapad a viz; a, „kalánisok“-ban nem volt akkora tócsa, hogy a libák, kacsák megfürödhettek volna benne. A pusztaiak egy-egy zápor után egymástól lopkodták a vizet; a természetes vízlevezető ereket akkor a maguk javára, magukra rengették. Egészen uj viszolyok alakultak s arra senki sem gondolt, hogyha mégis majd egyszer megerednek az ég csatái ? Hátha a Tisza megint megdagad ? Mi lesz ,kor? El is jött az 1868-ik év, hogy van ám még az égben az alföld számára is harmat. Ezen egy esztendő vizét a szomjas föld könnyen benyelte. Az 1869-ik év száraz volt egész őszig, de akkor megeredt az esőzés s tartott jóformán négy évig. Ismerjük az akkori vízbajokat, a milliókra menő károkat, a sok igazságtalanságot, a még több gyűsölködést s a legtöbb rendetlenséget. No de a tten 1873-ban elvette rólunk a bajt; adott n ezkedésre sok esztendőt. Az időjárás tanított, hattunk volna belőle. Nem, mi nem tanultunk, mi nem okultunk. Voltak ugyan egyesek, akik a bajok elhárítására fáradoztak, de azok szava elhangzott! Más dolog foglalkoztatta a szíveket! S mi volt az? A politika! Szamecz után indult a nép, s mit nyert? Azt, hogy a maga bajait elhanyagolta, a melyek aztán úgy rásulyosodtak, a mint ma vannak. Most már nemcsak a pusztán omladoznak a tanyák, hanem maga a város is víz alatt van annyira, hogy a főutcán is hevenyészett trágyatöltéssel kellett a lakházat oltalmazni. S midőn e város lakosságának egy nagy része már csaknem fuldoklott, nyúlt-e utána mentő kéz? Lám, lám, az időjárás mennyire tanít! Azok az édes beszédű emberek, akik a népet mindig azzal ámítják, hogy majd ők boldog világot szereznek, hol voltak, midőn a nép egy nagy részét a veszedelem kétségbe ejtette? Fölnyílt-e már a szemed, óh nép? Gondolod-e, hogy a Szamecz ígérgetéseiből megélsz ? Nem látod-e, hogy amióta orrodnál fogva ő vezet, azóta minden évben roszabbul van a fejed alja? Az idő járása mindnyájunkat tanít, de hát az istenért! tanuljunk már, okuljunk már egyszer! Ne induljunk ámitók után!...........Nagy vágyunk volna ez alkalommal a tekintetes városi Tanácstól is megkérdeni, hogy hát őt tanította-e már az idő járása valami jóra? Tanítani, tudjuk, hogy tanította, mert az idő járása, mint a legkitűnőbb iskolamester, mindig tanít, de mégis kerülnek olyan tanítványok, akik ostobák és lelketlenek maradtak! Ugyan a Tanács tanult-e, okult-e hát? Hiszi-e még mindig, hogy az a vadvízbaj akár kívül, akár belül, magánügy?? Vagyunk volna megkérdezni... no de nem kérdezősködünk tovább; van már a mi városunkban egy „új párt“, amely eldobta a politikát, s minden gondját arra fordítja, hogy e város, a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legnagyobb sikerrel épüljön ki bajaiból. Ez az „új párt“ a lehető legkomolyabban veszi az általános nyomort orvoslása alá, s meg fogja tudni azt is, mit tanult, mit nem tanult a Tanács, különösen annak feje, Ábrás polgármester? Akar-e valaki Szamecznak hitvány teremtménye lenni; van-e még valakinek kedve a közös veszedelmet „magánügynek“ s az egyéni célokat közügynek tekinteni ? No majd meglátjuk! Az „új párt“, azt hiszszük, nem fogja kezét összedugni. Azt hiszszük, hogy talán magát Szameczot kivéve, e városnak minden lelkes teremtése az „új párt“-hoz tartozik, s midőn az időjárás ilyen szörnyen nagyon tanít, az észhez nyúl minden ember, nem a Szamecz meséit hallgatja, hanem tanulva, okulva a múlt szörnyű leckéin, elhagyja az ostoba politikát s a maga tulajdon városa szétrázott, elnyomott ügyeinek jó rendezéséhez fog. Itt az ideje! Máris megkéstünk! Ha most rendezett állapotban volnánk, lehet mondani, nem volna semmi bajunk. Elkéstünk. De annak magunk vagyunk az okai, mert e város nagy népe nem fogadott azoknak szót, akik e város érdekeit védték, hanem amitek után indulva, a legselejtősebb embereket választotta ki vezetőiül, csak azért, mert azok mézes-mázosan tudtak hazudozni. Az időjárása szörnyen tanít, csak nem dughatjuk be füleinket, csak nem hunyhatjuk be szemeinket! értenünk s látnunk kell! Ha még most sem találjuk el megmentésünkre a helyes utat; ha még most is a politika lesz az egyetértés megbontója, a káros pártoskodás élő forrása; ha még most sem indulunk olyan igaz, jó barátaink után, akiket az idő kipróbált s híveknek, belátóknak bizonyított, akkor ellehetünk rá készülve, hogy azidőjárás még keservesebb leckékkel tanít. Ne várjuk ezt el, legyen egyetértés köztünk; legyünk már egyszer a magunk javára okosak, tanultak, bölcsek, midőn az időjárás oly régóta, oly igen keservesen tanít. A Tiszavidék megvédése. Legutóbbi két számunkban előadtuk e címen azon fontos mozgalmakat, melyek a kormány- és képviselői körökben élénken foglalkoztatták az illető férfiakat. Most a Bánhidy báró képviselő által a képviselőház elé terjesztett s olvasóink előtt is ismert indítvány tárgyalását és főkép eredményét ismertetjük meg. Tárgyalása a képviselőház május 16-iki ülésében került napirendre, s eredménye: Ordódy miniszter törvényjavaslatai. Előbb az ülésről szólunk, azután a kormány által teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslatot mutatjuk be. A képviselőház 16-iki ülésében mindenekelőtt fölolvastatott Bánhidy Béla b. indítványa a vízszabályozás ügyében. Ezután Ordódy Pál közlekedési miniszter három törvényjavaslatot nyújt be: a Tiszavölgy ármentesítése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről, a tiszavölgyi társulatról és annak központi bizottságáról, és a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium részére 1881. évre szükséges póthitel engedélyezéséről. Minthogy e törvényjavaslatok épen azon három pontra vonatkoznak , melyek Bánhidy indítványában foglaltatnak, szóló kéri, hogy ezen indítvány a most benyújtott törvényjavaslatokkal együtt tárgyaltassék. Bánhidy Béla b. hozzájárul a miniszter indítványához, kéri azonban kimondatni, hogy a pénzügyi bizottság, melyhez a törvényjavaslatok utasítandók, oly időben terjeszsze elő jelentését, hogy az még a jelen országgyűlés alatt a ház által tárgyaltathassék. Rövid vita után, mely a körül forgott, várjon a törvényjavaslatok a pénzügyi bizottsághoz, vagy úgy, mint Iványi Dániel indítványozta, 15 tagú külön bizottsághoz utasíttassanak-e, a ház Horváth Gyula és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásai folytán a törvényjavaslatokat, sürgős tárgyalás végett, a pénzügyi bizottsághoz utasította. Az első, szerintünk most legfontosabb törvényjavaslat, mely a Tiszavölgy ármentesítése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről szól, következő: 1. §. Utasíttatik a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy a Tisza balpartján a Körös és Maros közöt fekvő terület árvédelmére szükséges és Békéstől a Körös balpartján a Tiszáig, onnan a Tisza balpartján a Maros torkolatáig és a Maros jobb partján Apátfalvan terjedő védtöltéseknek teljes biztonságot nyújtó méretekkel leendő kiépítését, mihelyt a helyi viszonyok megengedik, kezdje meg s egész erélylyel folytassa oly módon, hogy a legszükségesebbek a lehetőségig még ez évben s az egész töltés építése legkésőbb az 1882 év végéig bevégezve legyen. Utasittatik továbbá a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy a szóban forgó terület belvizeinek levezetésére szükséges főgyűjtő-csatornák és zsilipek terveit és költségvetését az 1874. évi XI. tvcikk rendelete szerint teendő további intézkedhetés végett készíttesse el. 2. §. Utasittatik a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy az előbbi szakaszban elrendelt munkák által ármentesitendő területen az árfejlesztést, az 1855. évi legmagasabb vizszin alapul vétele mellett, készíttesse el, s ennek alapján az érdekelt birtokosok összeírását és a teherviselési kulcsot állapítsa meg. 3. §. Az első szakaszban körülírt terület árvédelmére alakult és működő vízszabályozási és ármentesítő társulatok ügyeinek későbbi törvényes intézkedésig államilag leendő ellátása rendeltetik el. Ezen társulatok tisztviselői a jelen törvény hatályba léptétől kezdve a közmunka- és közlekedési miniszter utasítása értelmében tartoznak eljárni s a közmunka- és közlekedési miniszter fölhatalmaztatik, hogy az állásukról lemondó vagy tisztüknek meg nem felelő társulati tisztviselők teendőit az általa e célra alkalmazandó közegek által végeztesse. 4. §. Fölhatalmaztatik a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy a Körös völgyén az árvédelem céljából sürgősen szükséges munkákat és intézkedéseket haladéktalanul foganatba vehesse és végrehajthassa. 5. §. Az első szakaszokban elrendelt munkák költségeinek fedezésére a mentesítendő terület terhére az 1880. évi XX. törvénycikk alapján kötött államkölcsönből egyelőre két millió forint bocsáttatik a közmunka- és közlekedési miniszter rendelkezésére. 6. §. Az első szakaszok értelmében végrehajtandó munkák költségei az érdekelteket az 1880. évi XX. törvénycikkben megállapított módon törlesztendő kölcsönképen terhelik. Ha és a mennyiben a végrehajtandó munkák között olyanok lennének, melyek az államkincstárt terhelik, ezeknek fedezése iránt későbbi törvény fog intézkedni. 7. §. Utasíttatik a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy amennyiben a Tisza mentén fölépített védtöltések egyes szakaszainak az árvíz lefolyása szempontjából hátrább helyezése szükséges, az e célra vonatkozó intézkedéseket tegye meg s amennyiben szükségét látja, e tárgyban a legközelebbi országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen. 8. Fölhatalmaztatik végre a közmunka- és közlekedési miniszter, hogy a Körös és Berettyó völgyén nem természetes, vagy nem célszerű határok szerint alakult vízszabályozási és ármentesítő társulatokat új beosztás szerint újra szervezze és ott, hol eddig még az érdekeltség társulattá nem alakult, ilyeneknek alakítását hivatalból elrendelhesse. Ha a közmunka- és közlekedési miniszter rendelete szerint egy társulatba tartozó érdekeltség a miniszter által kitűzendő határidőig alapszabályait meg nem alkotná, választmányát és tisztviselőit meg nem választaná, vagy működését tényleg meg nem kezdené, a társulati tisztviselőket a közmunka- és közlekedési miniszter fogja alkalmazni. Ezen tisztviselők a közmunka- és közlekedési miniszter utasításai és rendeletei szerint tartoznak eljárni. Ilyen esetekben a társulati ügyekben való véleményadás végett a közmunka- és közlekedési miniszter az ártéri nagyobb birtokosokból és az érdekelt községek képviselőiből bizottságot alakít, melynek ügyrendjét a miniszter állapítja meg.