Hód-Mező-Vásárhely, 1884. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1884-01-06 / 1. szám
XIV-ik évfolyam 1884. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyien kész évre 41 frt, félévre 3 frt. negyedévre 1 frt. Megjelent minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. 1-ső szám. pecsi KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, és a h.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” közlönye. Vasárnap, január 6-án. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 k kr., többszörinél 1 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 Ayisttérien a 4 hasába petit sor dija 15 kr. A lapot ■1... ügyesben naponként csak deli, 2 ^.nól délutáni a óráig es es, 5 órától 6 ^ fél óráig fogadhat látogatásokat a sz elosztó. Előfizetés felhivisa JiD-UEli-nUvELI 1884-ik évi tizennegyedik évfolyamára. A még folyó 1888-ik év egy pár rövid nap múlva véget érvén, a következő 1884-ik évre megnyitjuk az előfizetést Teszszük ezt azon hitben, hogy városunk t. közönségének az a része, mely lapunknak hosszú 13 éven át pártfogója és fentartója volt, azt bizalmávaltovábbra is meg fogja tisztelni, és nem csak támogatója, hanem buzgó terjesztőiis leend. Részünkről ümeneti ígérjük, hogy mint eddig, úgy azután is minden erőnk és tehetségünk szerint egyedül városunk közjaván és fölvirágoztatásán fogunk munkálni. A személyes harczot nem keressük, de nem is kerüljük, mert az ott, hol az elvek egyénekkel vannak összeköttetésben, elkerülhetlenül szükséges! .... De igyekszünk ilyenkor is tárgyilagosak lenni és „sine ira et studiou mondani ki a magunk meggyőződését. Lapunk jövőre is eddigi alakjában, csinos kiállításban és időnként mellékletekkel fog megjelenni s mindent elkövetünk, hogy minden tekintetben változatos, élénk és tartalmas legyen. Előfizetési feltételeink az eddigiek: egész évre, január deczemnem, , , . frt félévre, január—júniusra...........................7 „ negyedévre, január—márcziusra .... 1 „ A ki most egész évre a szerkesztőnél előfizet, annak egy naptárral kedveskedünk. Előfizethetni a szerkesztőnél (III. tized, 828. sz. a.) továbbá a lapkihordóknál és Jaeger Ödön könyvkereskedő urnál. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1883. decz. 28-án. A szerkesztő-bizottság, 1884. Adjon Isten boldog új esztendőt! Ismételve is hangzik ajkainkon e jó kívánság. mert nagyon szeretnénk, ha valóban boldog volna. Ehhez múlhatatlanul szükséges az Isten oltalma, segedelme, áldása. Hanem van egy régi közmondás, a melynek régiségét csak igaz volta múlja fölül. S ez így hangzik: „Segíts magadon, az Isten is úgy segít!“ A szorgalmas, belátó, értelmes, a közjót szívén hordozó népé a boldogság! Azt áldja meg az Isten minden javaival. Igyekezzünk hát segíteni magunkon. A magánéletben járjon el mindenikink a maga dolgában. A gazdálkodó munkálja földjét értelemmel, szorgalommal, még hasznos beruházásokkal, meggondolt takarékossággal. Az iparos szentelje legfőbb gondját, törekvését műhelyének; igyekezzék az előhaladott kor színvonalára emelkedni; tanuljon jól, sebesen és olcsón dolgozni; a francziák gyűlölik a poroszokat, mégis a porosz gyermekjátékokat vásárolják, mert azok olcsóbbak. A kereskedő tanulja meg a nagy tudományt: a jó minőségű s jutányos czikkek beszerzését, a tiszta mérést, kész szolgálást s a kicsiny perczenttel való dolgozást. Hidje el a példaszót: „olcsó kocsisnak több pénze van.“ A tisztviselők feleljenek meg magasztos hivatásuknak s igyekezzenek e földi életet megkönnyíteni, a jó rendtartás által a társadalmi bajokat elhárítani, a haladás útjából az akadályokat eltávolitani, s ebben keressék jólétüket. A tudományos emberek gyarapítsák tudományukat, hogy annál több világosságot terjeszthessenek s ez által maguk is több elismerést, nagyobb háládatosságot nyerjenek. „A ki tanító, tanítson, a ld intő intsenyők jó gyümölcsfák legyenek, a’ melyek gyümölcseiben van az élővíz és élőkenyér, s mint ilyenek, ha ápolókra találjanak. A közéletben hüdje el minden ember, hogy a magánboldogság csak a közboldogságban találhatja erős gyökereit, megdönthetetlen kővárát. Azért a közjó megrontóira nagyon kell vigyázni! Jobban mint éjjel a lopóra! Mert azok mindég a közboldogság hajóját akarják megfúrni s a viszály, pusztulás tengerébe meríteni. Nagyon szükséges volna ez évben, a gazdálkodás, ipar, kereskedelem s minden élő ember javára, bent a városban, s künn a határban, a közlekedési utakat a tavalyinál még naszjoól mértékben építeni, minden**6 járhatókká tenni A puszta és az egész határ rendezése ne maradjon már el továbbra is! A veszedelmet nem kell újra bevárni, a romlásokat meg kell előzni. A hasznos egyleteket: a kaszinót, az iparegyletet, a gazdasági egyletet, az olvasóköröket pártolni kell, mert azok a közművelődés előmozdítói. Az iskolákat, templomokat nem szabad elhanyagolni, mert azok a belső embert építik. * A kórházat bővíteni, tökéletesíteni kell, mert abban a legvágább kincset, a jó egészséget adhatjuk vissza, Isten után, azoknak, akiknek mindenük a jó egészség , s a szenvedés napjain szeretettel nyújthatunk abban enyhületet, reményt a legsúlyosabb betegeknek. A dologházzal egybekötött menházat is, ugyan állítsuk már fel egyszer. Ne legyen köztünk hajléktalan éhező ember. Ne éljenek testünkön dologkerülő csavargók, mint a tiszta ruhán a szenyfoltok. A gyermek-menhelyeket szaporítsuk. Legyenek ezek társadalmunknak oly áldott kertjei a melyekben a csemeték meg legyenek nemesítve, hogy hasznos fákká növekedjenek. Fártoljuk az irodalmat, mert ez viszi olyk biztosan van, a legalsóbb rétegekbe is a jó gondolatokat, az ismereteket, s ez sejti minden emberben a szellemi erőket. A ki csak bir jó lapot járatni, járasson, s ha keveset is, de minden ember olvasson. Vásároljunk jó könyveket is, mindenki a maga erejéhez mérten s tanuljunk azokból Minden újság, minden könyv, kinekkinek ízléséhez, műveltségi fokához mérten, jónak mondható. Csak azok ártalmasok, a melyek hazugsággal és rágalommal telvek. Hogy melyek azok? Azt tanulja meg maga az olvasó, éppen úgy, mint ahogy tudja, hogy mikor a piaczra megy búzát vásárolni: melyik az a búza, s ne vegye mocr IjplvAfía q f»«ármint A közügyek terén tartsanak össze azok, a kik szeretik az igazságot, tisztalelkűséget, a kik szükségesnek látják városuk érdekeit érvényesíteni. Azon szükségeket a melyek felmerülnek, szorgalommal fedezzük; a kicsiny romlást addig igazítsuk meg, mig kicsiny; ne várjuk, mig elnyel bennünket így, ha mind magánéletünkben, mind közéletünkben, kitartással, józan elmével, összevetett vállakkal segíteni akarunk magunkon, bizonyosan, minden körülmények között segít az isten s nem vonja meg áldását, így nyerünk, s nyerjünk is boldog új esztendőt, sértette, vagy meg nem rontott. Minden támadást ezen szempontból indítottunk. Mert meggyőződésünk, hogy egy sem jó hazafi , aki saját városa pusztulását tétlenül nézi; még roszabb hazafi az, a ki a romlást hibáival előidézi ; s ezudat az, a ki városa kenyerén él, s idegen érdeket szolgál! Az ilyeneket meg nem támadni bűn! veszedelmes mulasztás, a mely, ha sokáig tart, magát a várost dönti sírba! Ha azután minket is, ilyen szent kötelességből származó támadásainkért a gonoszok bántalmaztak : csak nem dughattuk össze kezeinket ? Végig vertünk rajtuk illendően , de tovább soha sem mentünk az elégnél. „Kezdődik“ czimü czikksorozatunkban, azt hisszük, eléggé kitüntettük a „Vásárhely és Vidéke“ czimü helyi lap szándékát; helytelen, igazságtalan és felettébb káros, s ezért nagyon megrovandó magaviseletét, azért a nevezett czikksorozat folytatásául és bevégzéséül e mostani czikkünket írjuk. Lemondunk ama czikkek tárgyalásáról, amelyek egyikének csak kétharmadáig mentünk, a másikra pedig még nem is került rá a sor. Valóban, önmegtagadásteljes lemondás ez mitőlünk, mert még ezután következett volna a java! Soha életünkben nem láttunk olyan különös két czikket! Azoknak minden sora egy-egy ostort nyom markunkba írója ellen ! S olyan tárgyakról készt szólalnunk, amelyek nekünk dicsőséget, neki gyalázatot hoznak ! Még nagyon sokáig beszélhetnénk arról a két czikkről, a magunk javára haszonnal, a „Vásárhely és Vidéke“ számára pedig végmegrontással. De, ne ment légyen le a múlt esztendő a mi haragunkon! Ne kezdjük az újat gyűlölködéssel ( Ó Istenem ! Nem lehet a magyarnak az a czélja, hogy egymást zúzza-marja. Ha magunk ellenségei vagyunk egymásnak, ugyan kicsoda legyen akkor jó barátunk ? Ami az ellenségünk, hogy ha a magyar mind egytől egyig összetart is, még akkor is érhetnek minket komoly veszedelmek. Mit várjunk a jövőtől, ha azon szent kötelékeket, amelyek minket mint egy haza gyermekeit összekötnek, izetlenkedések által szettéigük ? Kém jó dolog egy város gyermekeinek egymással perben élniök! Mert akkor az elrohanó esztendő csak romokat hagy hátra, építményeket nem ! Ezért mondunk le a per előnyös folytatásáról. Építsünk mi és ne rontsunk, hogy ez az új esztendő haszonnal és boldogsággal siessen el felettünk, ne pedig kárral és szenvedéssel. Hogy az emberi életben külön vélemények vannak, az nem lehet baj, sőt ellenkezőleg, azok az emberi fejlődéshez, művelődéshez mélhatlanul szükségesek, mert ezek súrlódása támasztja az eszméket, élénkíti a gondolkodást, tisztázza a nézeteket, állapítja meg a meggyőződést, fejleszti az akaraterőt. Hiszen maga az alkotó Isten teremtette az agyat úgy, hogy minden emberében a felfogás más-más alakot öltsön, ha a lényeg egy s ugyanaz is! De ezeket a különvélemény«!«1*V—‘RT*5’ Hiedelem, igazság alapján kell előadni, s akkor nem lehetnek sértőt, tmivók, rága mázok Es _____.„p ezivodás, gyűlölködés helyett, üdítő s szeretetteljes eszmecseréket szülnek, a melyek erősítik az értelmet s belátást, s ez által az emberi sors javul és tökéletesedik. Hogy vannak külön-külön csoportok, az sem baj, csak senki önmagát czélul ne tűzze ki, s e czélból csoportokat ne alakítson, mert akkor a közjó van elhanyagolva, aminek elromlásában senki sem találhatja meg a maga dicsőségét és boldogságát. Dobzse László idejében volt az, mikor leginkább mindenki a maga hasát hizlalta ; éhezett a király, elsorvadott a haza. E szegény király halála után 10 évre következett a mohácsi vész; utána rabság, szolgaság, pusztulás, szégyen és siralom. . Hanem ahol a közjó van czélul kitűzve s ez közakarattal létesül, abban minden ember megtalálja a maga boldogságát, és ha tetszik: fényét, dicsőségét. Csak minden csoportnak egy czélja legyen: a közjó előmozdítása; akkor ezek a külön-külön csoportok, ha más-más után, más-más törekvéssel haladnak is, az egy czélnál szeretettel és örömmel találkoznak. S mi szép élet volna ez! Mennyire emelné városunkat és benne a jólétet! Valamint teljes életünkben , úgy ez év kezdetén is, a közjó előmozdítását tűzzük ki czélunkul, s teszünk e czél eléréséért annyit, amennyit tehetünk. Szeretjük hinni, hogy a „Vásárhely és Vidéke“ is magába száll, s példánkat követendi. Ezen reménység alapján tesszük asztalunk fiókjába a vitás ügyet, kikötvén magunknak, hogy ha reménységünkben csalódnánk, onnan kivehessek.Nem akarunk mi rá nyomást gyakorolni. Legyen ő szabad és független. Mondja ki véleményét, mutasson rá a hibára, ha talál, sújtsa a bűnt, támadjon meg minket is, ha van igaz alapja; de ne rágalmazzon, mi az igazságkezető társadalmi lapokat nagyra becsüljük, s ha ven száz külön lap él városunkban, ha élhet, annak örülünk ; őt sem bántottuk, midőn a világra jött, pedig sok nyegleség s felfutt doctoroskodás volt a programmjában, hányavetyiség s leszólás bő és higyártásával feleresztve; gondoltuk, hajót akar, majd megérik s használ. Ezután sem bántjuk, de rendben tartjuk ! S akárki érzendi magát a vitás ügyben sértve, a felelősséget ő reá vetjük. Alapelveink a régiek: Az elsiető esztendőket a közjó előmozdítására kell szorgalommal, munkássággal felhasználni; ebben találja fel mindenkink a maga boldogságát. A haza polgárai ne bántsák egymást, csak a bűnt és gonoszságot. A vitás ügyeknél — amik emberileg eshetnek — az hiedelmet és igazságot kell alkalmazni. Mi nem kezdhetjük meg ezt az esztendőt szebben, mint ha kimondjuk, hogy aki ezen alapelveket elfogadja, azzal a mi ügyünk, baráti kézszorítással végződik. A fentebbi czikk már nyomdába volt adva, mikor a „Vásárhely és Vidéke“l-ső száma megjelent , benne újra felmelegitve találtak azon valótlanságokat és rágalmakat, melyekkel az a bizonyos nagyra törő lapocska mintegy a maga hasznára s a könynyen hivők élvezetére kitalált műfajjal minden számát ékesíteni szokta. Az újévi érzelmek puhító hatása látszik a mi fentebbi czikkünkön, s a számító érzéketlenség a „V. és V.“ ez évi legelső vezérczikkében. Mert kiszámított komédia és tudatos ámítás az, hogy a „V. és V.“ útjában állana valakinek, s ezért üldöztetnék ; nem különben az, hogy valaha mi az ő családi szentélyébe nyúltunk volna, egy időben két barátja a szerkesztőnek épen ezt tagadta meg s mi valóban nem is tettük. Komédia és tudatos rágalom tehát E. Gy. igen nagy tökélylyel művelt műfajához tartozik az, hogy itt Vásárhelyen mostanában önző emberek jutottak volna hatalomra. A kiknek pártja utóbbi időben győzött, azok soha semmiben önzés jeleit nem adták, mig E. Gy. dicső pártjának tagjai éveken át kaparásztak a város zsebeiben. És vájjon az „önzetlenségének minő óriási adagja az, mely E. Gy. működésének rugóját képezi s mely őt — mint Herkulest a hétfejü sárkánynyal — azon „önzők“-kel birokra kelni készteti ? Ő jobb, okosabb, mint más, ő a megmentőnek, a várost akaratja ellen is üdvözitőnek, szerepére alkalmasnak tartja magát — és mi jogon? Mi okból ? Mi vagyunk az E. Gy. útjában?! Ez egész működésének oka, és mi ígérjük, hogy ha ő az „éte-tor, que je m’y mets“ (eredj onnan, hogy helyedre ülhessek!) jelszóval akar haladni — mi ugyan nem könnyen fogjuk helyünket neki átengedni s tervei valósulását nem vagyunk hajlandók előmozdítani. Az ő jelszava az előbb idézetten kivül még az is: „lejárt időtök, vén szakállasok !“ — s mi hisszük az Istent, hogy még a mienk most fog felderülni. Ennyit a T végződik“ ez. czikk befejezéséül. Különben azt is kijelentjük, hogy városunk közviszonyainak- 1Jogaiapopano ismerője, ki ■ a MKösztő-bizottságunk körén kívül áll s messziről szokta nézni a helyi közélet terén felmerülő eseményeket, néhány héttel ezelőtt egy hosszabb czikksorozatot küldött be hozzánk, melyben leplezetlenül mondja el nézetét az E. Gy. szereplésére vonatkozólag. E czikknek közlését jövő számunkban megkezdjük. Addig is a t. közönség higgadt és elfogulatlan ítéletére bízzuk annak megítélését, hogy illenek-e reánk azok a vádak, amelyeket a „V. és V.“ oly botrányos hányavetiséggel minden számában szól ellenünk, vagy pedig visszapattannak oda, ahonnan kiindultak. Végződik. Isten kegyelméből megértük az új esztendőt. Benne vagyunk már, fogy ez is, oda siet, ahová a többi már elment. Arra kell ügyelnünk, hogy haszon és boldogság nélkül el ne menjen mi tőlünk. A haszonnak és boldogságnak legnagyobb ellensége az egyenetlenkedés és czivódás ; a mi, városunkban másfél évtized óta, túl az elégen uralkodik. Hogy mi részünk van nekünk ebben az üdvtelen munkában, akik idáig szintén háborúságban éltünk? Nem nehéz megmondani. Soha senkit nem bántottunk, a ki városunk ige érdekeit jogtalanul és gonosz szándékkal nem Szerk. Törvényhatósági közgyűlés, 1883. decz. 15-én. (Vége.) 16. Szilágyi József elhalt csődbiztos árvái neveltetésére évenként és fejenként 75 -írt. 16 órás korukig megszavaztatik s közpénztárhTM 1- 6. decz. 1-től kezdve utalványoztatik. 17. A borfogyasztási szemléiknek fizetés felemelés iránti kérelmét a Lacs véleményének elfogadásával nem teljesíti közgyűlés. 18. A szegénymerház felállítása érdemében beterjesztett küldőtéle jelentés és javaslat elfogadásával a merítáz berendezése és megnyitása iránti további teendők elintézésével a v. tanács bízatott meg, a szabályok jóváhagyás végett a nm. m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetnek. . .8. Hontmegye közönsége a közjegyzői intézményről szóló törvénycikk módosítása tárgyába az igazságügyi miniszter ur őnagyméltósága által az országgyűléshez beterjesztett azon törvényjavaslat 20 §-a ellen, mely szerint a telekkönyvi jogok szerzése, megváltoztatásának vagy megsemmisítésének telekkönyvi bekebelezése magánokirat alapján csak az esetben rendelhető el, ha a felek névaláírása közjegyzőileg bizonyítva