Hód-Mező-Vásárhely, 1884. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-06 / 1. szám

XIV-ik évfolyam 1884. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyien kész évre 41 frt, félévre 3 frt. negyedévre 1 frt. Megjelen­t minden v­a­s­á­rn­a­p reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek valamint az előfizetési pén­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. 1-ső szám. pec­si KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, é­s a h.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” közlönye. Vasárnap, január 6-án. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 k kr., többszörinél 1 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 A­­­yisttérien a 4 hasába petit sor dija 15 kr. A lapot ■1... ügyesben naponként csak deli, 2 ^.nól délutáni a óráig es es, 5 órától 6 ^ fél óráig fogadha­t látogatások­at a sz elosztó. Előfizetés felhivis­­­a JiD-UEli-nUvELI 1884-ik évi tizennegyedik évfolyamára. A még folyó 1888-ik év egy pár rövid nap múlva véget érvén, a következő 1884-ik évre megnyitjuk az előfizetést Teszszük ezt azon hitben, hogy városunk t. közönségének az a része, mely lapunknak hosszú 13 éven át pártfogója és fentartója volt, azt bizalmával­­továbbra is meg fogja tisztelni, és nem csak támogatója, hanem buzgó terjesztői­­is leend. Részünkről üm­eneti­­ ígérjük, hogy mint eddig, úgy azután is minden erőnk és te­hetségünk szerint egyedül városunk közjaván és fölvirágoztatásán fogunk munkálni. A személyes harczot nem keressük, de nem is kerüljük, mert az ott, hol az elvek egyénekkel vannak össze­köttetésben, elkerülhetlenül szükséges! .... De igyekszünk ilyenkor is tárgyilagosak lenni és „sine ira et studiou mondani ki a magunk meg­győződését. Lapunk jövőre is eddigi alakjában, csinos kiállításban és időnként mellékletekkel fog meg­jelenni s mindent elkövetünk, hogy minden te­kintetben változatos, élénk és tartalmas legyen. Előfizetési feltételeink az eddigiek: egész évre, január deczemnem, , , . frt félévre, január—júniusra...........................7 „ negyedévre, január—márcziusra .... 1 „ A ki most egész évre a szerkesztőnél elő­fizet, annak egy naptárral kedveskedünk. Előfizethetni a szerkesztőnél (III. tized, 828. sz. a.) továbbá a lapkihordóknál és Jaeger Ödön könyvkereskedő urnál. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1883. decz. 28-án. A szerkesztő-bizottság, 1884. Adjon Isten boldog új esztendőt! Ismételve is hangzik ajkainkon e jó kívánság.­­ mert nagyon szeretnénk, ha valóban boldog volna. Ehhez múlhatatlanul szükséges az Isten oltalma, segedelme, áldása. Hanem van egy régi közmondás, a melynek régiségét csak igaz volta múlja fölül. S ez így hangzik: „Segíts magadon, az Isten is úgy segít!“ A szorgalmas, belátó, értelmes, a köz­jót szívén hordozó népé a boldogság! Azt áldja meg az Isten minden javaival. Igyekezzünk hát segíteni magunkon. A magánéletben járjon el mindeni­­k­ink a maga dolgában. A gazdálkodó munkálja földjét érte­lemmel, szorgalommal, még hasznos beruházásokkal, meggondolt takarékossággal. Az iparos szentelje legfőbb gondját, törekvését műhelyének; igyekezzék az elő­haladott kor színvonalára emelkedni; ta­nuljon jól, sebesen és olcsón dolgozni; a francziák gyűlölik a poroszokat, mégis a porosz gyermekjátékokat vásárolják, mert azok olcsóbbak. A kereskedő tanulja meg a nagy tu­dományt: a jó minőségű s jutányos czik­­kek beszerzését, a tiszta mérést, kész szol­­gálást s a kicsiny perczenttel való dol­gozást. Hidje el a példaszót: „olcsó kocsis­nak több pénze van.“ A tisztviselők feleljenek meg magasz­tos hivatásuknak s igyekezzenek e földi életet megkönnyíteni, a jó rendtartás által a társadalmi bajokat elhárítani, a haladás útjából az akadályokat eltávolitani, s eb­ben keressék jólétüket. A tudományos emberek gyarapítsák tudományukat, hogy annál több világossá­got terjeszthessenek s ez által maguk is több elismerést, nagyobb háládatosságot nyerjenek. „A ki tanító, tanítson, a ld intő intseny­ők jó gyümölcsfák legyenek, a’ melyek gyümölcseiben van az élővíz és élőkenyér, s mint ilyenek, ha ápolókra ta­láljanak. A közéletben hü­dje el minden ember, hogy a magánboldogság csak a közboldog­ságban találhatja erős gyökereit, megdönt­hetetlen kővárát. Azért a közjó megron­­tóira nagyon kell vigyázni! Jobban mint éjjel a lopóra! Mert azok mindég a köz­­boldogság hajóját akarják megfúrni s a viszály, pusztulás tengerébe meríteni. Nagyon szükséges volna ez évben, a gazdálkodás, ipar, kereskedelem s minden élő ember javára, bent a városban, s künn a határban, a közlekedési utakat a tava­lyinál még naszj­oól mértékben építeni, minden**6 járhatókká tenni A puszta és az egész határ rende­zése ne maradjon már el továbbra is! A veszedelmet nem kell újra bevárni, a rom­lásokat meg kell előzni. A hasznos egyleteket: a kaszinót, az iparegyletet, a gazdasági egyletet, az ol­vasóköröket pártolni kell, mert azok a köz­művelődés előmozdítói. Az iskolákat, templomokat nem sza­bad elhanyagolni, mert azok a belső em­bert építik. * A kórházat bővíteni, tökéletesíteni kell, mert abban a legv­ágább kincset, a jó egészséget adhatjuk vissza, Isten után, azoknak, a­kiknek mindenük a jó egész­ség , s a szenvedés napjain szeretettel nyújthatunk abban enyhületet, reményt a legsúlyosabb betegeknek. A dologházzal egybekötött menházat is, ugyan állítsuk már fel egyszer. Ne le­gyen köztünk hajléktalan éhező ember. Ne éljenek testünkön dologkerülő csavargók, mint a tiszta ruhán a szenyfoltok. A gyermek-menhelyeket szaporítsuk. Legyenek ezek társadalmunknak oly áldott kertjei a melyekben a csemeték meg le­gyenek nemesítve, hogy hasznos fákká nö­vekedjenek. Fártoljuk az irodalmat, mert ez viszi ol­yk biztosan van, a legalsóbb rétegekbe is a jó gondolatokat, az ismereteket, s ez sejti minden emberben a szellemi erőket. A ki csak bir jó lapot járatni, járasson, s h­a keveset is, de minden ember olvasson. Vá­sároljunk jó könyveket is, mindenki a maga erejéhez mérten s tanuljunk azokból Minden újság, minden könyv, kinek­­kinek ízléséhez, műveltségi fokához mérten, jónak mondható. Csak azok ártalmasok, a melyek hazugsággal és rágalommal telvek. Hogy melyek azok? Azt tanulja meg maga az olvasó, éppen úgy, mint a­hogy tudja, hogy mikor a piaczra megy búzát vásárolni: melyik az a búza, s ne vegye mocr IjplvAfía q f»«ármin­t A közügyek terén tartsanak össze azok, a kik szeretik az igazságot, tiszta­­lelkűséget, a kik szükségesnek látják vá­rosuk érdekeit érvényesíteni. Azon szükségeket a melyek felmerül­nek, szorgalommal fedezzük; a kicsiny rom­lást addig igazítsuk meg, mig kicsiny; ne várjuk, mig elnyel bennünket­­ így, ha mind magánéletünkben, mind közéletünkben, kitartással, józan elmével, összevetett vállakkal segíteni akarunk ma­gunkon, bizonyosan, minden körülmények között segít az isten s nem vonja meg áldását, így nyerünk, s nyerjünk is boldog új esztendőt, sértette, vagy meg nem rontott. Minden táma­dást ezen szempontból indítottunk. Mert meggyő­ződésünk, hogy egy sem jó hazafi , a­ki saját városa pusztulását tétlenül nézi; még roszabb hazafi az, a ki a romlást hibáival előidézi ; s ezudat az, a ki városa kenyerén él, s idegen ér­deket szolgál! Az ilyeneket meg nem támadni bűn! veszedelmes mulasztás, a mely, ha sokáig tart, magát a várost dönti sírba! Ha azután minket is, ilyen szent köteles­ségből származó támadásainkért a gonoszok bán­talmaztak : csak nem dughattuk össze kezeinket ? Végig vertünk rajtuk illendően , de tovább soha sem mentünk az elégnél. „Kezdődik“ czimü czikksorozatunkban, azt hisszük, eléggé kitüntettük a „Vásárhely és Vi­déke“ czimü helyi lap szándékát; helytelen, igaz­ságtalan és felettébb káros, s ezért nagyon meg­rovandó magaviseletét, azért a nevezett czikksoro­zat folytatásául és bevégzéséül e mostani czik­­künket írjuk. Lemondunk ama czikkek tárgyalásáról, a­melyek egyikének csak kétharmadáig mentünk, a másikra pedig még nem is került rá a sor. Valóban, ön­megtagadásteljes lemondás ez mitőlünk, mert még ezután következett volna a java! Soha életünkben nem láttunk olyan különös ké­t czikket! Azoknak minden sora egy-egy ostort nyom markunkba írója ellen ! S olyan tárgyakról készt szólalnunk, a­melyek nekünk dicsőséget, neki gyalázatot hoznak ! Még nagyon sokáig beszélhetnénk arról a két czikkről, a magunk javára haszonnal, a „Vá­sárhely és Vidéke“ számára pedig végmegrontással. De, ne ment légyen le a múlt esztendő a­­ mi haragunkon! Ne kezdjük az újat gyűlölkö­déssel ( Ó Istenem ! Nem lehet a magyarnak az a czélja, hogy egymást zúzza-marja. Ha magunk ellenségei vagyunk egymásnak, ugyan kicsoda legyen akkor jó barátunk ? Am­i­ az ellenségünk, hogy ha a magyar mind egytől egyig összetart is, még akkor is érhetnek minket komoly veszedelmek. Mit vár­junk a jövőtől, ha azon szent kötelékeket, a­me­lyek minket mint egy haza gyermekeit összeköt­nek, izetlenkedések által szettéig­ük ? Kém jó dolog egy város gyermekeinek egy­mással perben élniök! Mert akkor az elrohanó esztendő csak ro­mokat hagy hátra, építményeket nem ! Ezért mondunk le a per előnyös folytatásáról. Építsünk mi és ne rontsunk, hogy ez az új esztendő haszonnal és boldogsággal siessen el felettünk, ne pedig kárral és szenvedéssel. Hogy az emberi életben külön vélemények vannak, az nem lehet baj, sőt ellenkezőleg, azok az emberi fejlődéshez, művelődéshez mélhatlanul­­ szükségesek, mert ezek súrlódása támasztja az eszméket, élénkíti a gondolkodást, tisztázza a né­zeteket, állapítja meg a meggyőződést, fejleszti az akaraterőt. Hiszen maga az alkotó Isten te­remtette az agyat úgy, hogy minden emberében a felfogás más-más alakot öltsön, ha a lényeg egy s ugyanaz is! De ezeket a különvélemény«!«1*V—‘RT*5’ Hiedelem, igazság alapján kell előadni, s akkor nem lehetnek sértőt, tmivók, rága mázok Es _____.„p ezivodás, gyűlölködés helyett, üdítő s szeretetteljes eszmecseréket szülnek, a melyek erősítik az értelmet s belátást, s ez által az em­beri sors javul és tökéletesedik. Hogy vannak külön-külön csoportok, az sem baj, csak senki önmagát czélul ne tűzze ki, s e czélból csoportokat ne alakítson, mert akkor a közjó van elhanyagolva, a­minek elromlásában senki sem találhatja meg a maga dicsőségét és boldogságát. Dobzse László idejében volt az, mi­kor leginkább mindenki a maga hasát hizlalta ; éhezett a király, elsorvadott a haza. E szegény király halála után 10 évre következett a mohácsi vész; utána rabság, szolgaság, pusztulás, szégyen és siralom. . Hanem a­hol a közjó van czélul kitűzve s ez közakarattal létesül, abban minden ember megtalálja a maga boldogságát, és ha tetszik: fényét, dicsőségét. Csak minden csoportnak egy czélja legyen: a közjó előmozdítása; akkor ezek a külön-külön csoportok, ha más-más után, más-más törekvéssel haladnak is, az egy czélnál szeretettel és öröm­mel találkoznak. S mi szép élet volna ez! Mennyire emelné városunkat és benne a jólétet! Valamint teljes életünkben , úgy ez év kez­detén is, a közjó előmozdítását tűzzük ki czélunkul, s teszünk e czél eléréséért annyit, a­mennyit tehetünk. Szeretjük hinni, hogy a „Vásárhely és Vi­déke“ is magába száll, s példánkat követendi. Ezen reménység alapján tesszük asztalunk fiók­jába a vitás ügyet, kikötvén magunknak, hogy ha reménységünkben csalódnánk, onnan kivehessek.Nem akarunk mi rá nyomást gyakorolni. Legyen ő szabad és független. Mondja ki véle­ményét, mutasson rá a hibára, ha talál, sújtsa a bűnt, támadjon meg minket is, ha van igaz alapja; de ne rágalmazzon, mi az igazság­kezető társadalmi lapokat nagyra becsüljük, s ha v­en száz külön lap él városunkban, ha élhet, annak örülünk ; őt sem bántottuk, midőn a világra jött, pedig sok nyegleség s felfutt doctoroskodás volt a programmjában, hányavetyiség s leszólás bő és hig­yártásával feleresztve; gondoltuk, hajót akar, majd megérik s használ. Ezután sem bántjuk, de rendben tartjuk ! S akár­ki érzendi magát a vitás ügyben sértve, a felelősséget ő reá vetjük. Alapelveink a régiek: Az elsiető esztendő­ket a közjó előmozdítására kell szorgalommal, munkássággal felhasználni; ebben találja fel m­in­­den­kink a maga boldogságát. A haza polgárai ne bántsák egymást, csak a bűnt és gonoszságot. A vitás ügyeknél — a­mik emberileg eshetnek — az hiedelmet és igazságot kell alkalmazni. Mi nem kezdhetjük meg ezt az esztendőt szebben, mint ha kimondjuk, hogy a­ki ezen alapelveket elfo­gadja, azzal a mi ügyünk, baráti kézszorítással végződik. A fentebbi czikk már nyomdába volt adva, mikor a „Vásárhely és Vidéke“­l-ső száma meg­­jelent , benne újra felmelegitve találtak azon valótlanságokat és rágalmakat, melyekkel az a bizonyos nagyra törő lapocska mintegy a maga hasznára s a könynyen hivők élvezetére kitalált műfajjal minden számát ékesíteni szokta. Az új­évi érzelmek puhító hatása látszik a mi fentebbi czikkünkön, s a számító érzéketlenség a „V. és V.“ ez évi legelső vezérczikkében. Mert kiszámí­tott komédia és tudatos ámítás az, hogy a „V. és V.“ útjában állana valakinek, s ezért üldöz­­tetnék ; nem különben az, hogy valaha mi az ő családi szentélyébe nyúltunk volna, egy időben két barátja a szerkesztőnek épen ezt tagadta meg s mi valóban nem is tettük. Komédia és tudatos rágalom tehát E. Gy. igen nagy tökélylyel művelt műfajához tartozik az, hogy itt Vásárhelyen mos­tanában önző emberek jutottak volna hatalomra. A kiknek pártja utóbbi időben győzött, azok soha semmiben önzés jeleit nem adták, mig E. Gy. dicső pártjának tagjai éveken át kaparásztak a város zsebeiben. És vájjon az „önzetlenségének minő óriási adagja az, mely E. Gy. működésének rugóját ké­pezi s mely őt — mint Herkulest a hétfejü sár­kánynyal — azon „önzők“-kel birokra kelni kész­teti ? Ő jobb, okosabb, mint más, ő a megmen­tőnek, a várost akaratja ellen is üdvözitőnek, sze­repére alkalmasnak tartja magát — és mi jogon? Mi okból ? Mi vagyunk az E. Gy. útjában?! Ez egész működésének oka, és mi ígérjük, hogy ha ő az „éte-tor, que je m’y mets“ (eredj onnan, hogy helyedre ülhessek!) jelszóval akar haladni — mi ugyan nem könnyen fogjuk helyünket neki át­engedni s tervei valósulását nem vagyunk haj­landók előmozdítani. Az ő jelszava az előbb idé­zetten kivül még az is: „lejárt időtök, vén sza­kállasok !“ — s mi hisszük az Istent, hogy még a mienk most fog felderülni. Ennyit a T végződik“ ez. czikk befejezéséül. Különben azt is kijelentjük, hogy városunk közviszonyainak- 1Jogaiapopano ismerője, ki ■ a MKösztő-bizottságunk­ körén kívül áll s messziről szokta nézni a helyi közélet terén felmerülő ese­ményeket, néhány héttel ezelőtt egy hosszabb czikksorozatot küldött be hozzánk, melyben lep­lezetlenül mondja el nézetét az E. Gy. szereplé­sére vonatkozólag. E czikknek közlését jövő szá­munkban megkezdjük. Addig is a t. közönség higgadt és elfogulatlan ítéletére bízzuk annak megítélését, hogy illenek-e reánk azok a vádak, a­melyeket a „V. és V.“ oly botrányos hánya­­vetiséggel minden számában szól ellenünk, vagy pedig vissza­pattannak oda, a­honnan kiindultak. Végződik. Isten kegyelméből megértük az új esztendőt. Benne vagyunk már, fogy ez is, oda siet, a­hová a többi már elment. Arra kell ügyelnünk, hogy haszon és bol­dogság nélkül el ne menjen mi tőlünk. A haszonnak és boldogságnak legnagyobb ellensége az egyenetlenkedés és czivódás ; a mi, városunkban másfél évtized óta, túl az elégen uralkodik. Hogy mi részünk van nekünk ebben az üdvtelen munkában, a­kik idáig szintén háború­ságban éltünk? Nem nehéz megmondani. Soha senkit nem bántottunk, a ki városunk ige érdekeit jogtalanul és gonosz szándékkal nem Szerk. Törvényhatósági közgyűlés, 1883. decz. 15-én. (Vége.) 16. Szilágyi József elhalt csődbiztos árvái neveltetésére évenként és fejenként 75 -írt. 16 órás korukig megszavaztatik s közpénztárhTM 1- 6. decz. 1-től kezdve utalványoztatik. 17. A borfogyasztási szemléiknek fizetés felemelés iránti kérelmét a L­acs véleményének elfogadásával nem teljesíti közgyűlés. 18. A szegénymerh­áz felállítása érdemében beterjesztett küldőtéle­ jelentés és javaslat elfo­gadásával a merítáz berendezése és megnyitása iránti további teendők elintézésével a v. tanács bízatott meg, a szabályok jóváhagyás végett a nm. m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesz­tetnek. . .­8. Hontmegye közönsége a közjegyzői in­tézményről szóló törvénycikk módosítása tárgyá­ba az igazságügyi miniszter ur őnagyméltósága által az országgyűléshez beterjesztett azon tör­vényjavaslat 20 §-a ellen, mely szerint a telek­könyvi jogok szerzése, megváltoztatásának vagy megsemmisítésének telekkönyvi bekebelezése ma­gán­okirat alapján csak az esetben rendelhető el, ha a felek névaláírása közjegyzőileg bizonyítva

Next