Hód-Mező-Vásárhely, 1887. július-december (17. évfolyam, 28-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
VII-ik évfolyam. 1887. 37-ik szil. I Előfizetési dij: vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hevesen minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, 111-ik tized 828. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.m.-vásárhelyi „gazdasági(Egylet“ közlönye. Vasárnap szeptember 11-én- Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 60 kr. nyílttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. A gazdasági egylet gabnakiállítása ellen is. Azt mondtuk lapunk múlt számában, hogy ha a gazdák a helybeli terménykereskedők mellőzésével közvetlen érintkezésbe akarnak lépni a fogyasztó közönséggel, vagy ha úgy tetszik a Vág, és Vidéket, gúnyos szavai szerint — a „világpiaczokkal" , ezt teljes joggal tehetik. És miért is ne tennék azt ? Tehetnék kétféleképen is. Vagy nyers terményeiknek keresnének a külföldön állandó piaczot, vagy állítanának egy nagyobbszerű kiviteli műmalmot. Mert az ám a bodzafa ágyúból való lövöldözés, mikor a laptárs azt akarja elhitetni a termelőkkel, hogy a világpiaczok képviselői nem fognak száz,ezer, vagy tízezer mázsánként változó minőségekkel bibelődni, hanem egy egész ország vagy egy egész nagyvidék terményének átlagos minőségével kell számolniok s nem fognak lejönni Vásárhelyre búzát venni, ha még úgy hívja is őket a vásárhelyi gazdasági egylet, s inkább megfizetik a közvetítő kereskedőnek azt a kényelmet, hogy malmukba kapják a búzát utánjárás nélkül a kívánt mennyiségben és a verseny által mindig a minimálásra szorított áron. Ez az állítás csak akkor állhatna meg, ha úgy volnának a közvetítő kereskedők a terményekkel, mint az egyszeri debreczeni csizmadia a kétgarasosok csinálásával, hogy minden darabra ráfizetett egy krajczárt. Vájjon csak azért vannak a közvetítő kereskedők, hogy ne nyerjenek, hanem veszítsenek az általuk összeszedett terményeken ? Nyernek lesz ők, s bár megvalljuk, hogy a gabnaárak hirtelen esésekor ők is sokszor ki vannak téve annak, hogy a remélt hasznot elveszítik de a legtöbb esetben nyernek, néha nagyon sokat is nyernek. Nem is volna jó, ha nem nyernének, de nem is volna ellenkező esetben egyetlenegy közvetítő kereskedő sem. A közvetítést — mellesleg megjegyezve, — az eladók és vevők kényelem-szeretete hozta létre. Más értelme és haszna nincs. S hogy mégis a kényelmet e tekintetben túlságosan is szerető gazdák talán mellőzni kívánják a közvetítő kereskedőket, annak ■nem lehet más oka, mint az a körülmény, hogy a közvetítők túlságosan is kihasználták a termelők ezen kényelemszeretetét, jóhiszeműségét és tájékozatlanságát s a mivel a laptárs a termelőket vádolja, hogy t. i. törvénytelen mértékkel manipulálnak, — azt igenis a termelők számtalan esetben tapasztalták némely közvetítő kereskedőnél. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény is, amit a laptárs egyenesen tagad, hogy a külföldi képviselők, molnárok stb. kénytelenek voltak már többször maguknak azt a fáradságot venni, hogy felkeressék a termelőket személyesen, összeszedték a termelők gabnakészletét és jobb árt fizettek értte, mint amilyent a közvetítők nagy leereszkedés után ígérni kegyeskedtek. Ez az utóbbi években a mi tudomásunkkal megtörtént Orosházán, B.Csabán s a Bácskában. A bánáti svábok között pedig nem is voltak képesek meghonosulni a közvetítő kereskedők, minthogy az okos sváboknak évek óta állandó gabna-kiállításaik vannak. Vásárhelyre is érkeztek schweitzi fogyasztók, molnárok, terményvásárlás végett, de az itteni ügyes alkuszok jó korán kiszimatolták, mielőtt érintkezhettek volna a gazdákkal s elriasztották őket innen. Várjon mi okból, mi czélból tették ezt ? Szerintünk nagyon is könnyű móddal létre lehetne hozni a közvetlen öszszeköttetést a külföldi fogyasztók és a termelők között és ez nagy haszonnal járhatna mindkét félre nézve. Ez azonban csak úgy történhetnék meg, ha gazdáink szolid alapon szövetségre lépnének, állandó terménykiállítást tartanának s lenne egy teljesen megbízható és alaposan képzett ügyes szakemberük, ki az összeköttetést fentartani képes volna. Bizony sokkal több haszonnal járna az gazdáinkra nézve mint amennyibe terménykészleteknek közvetett módon eladása kerül. De ettől ne ijedjenek meg a helybeli kereskedők. Őszintén kimondva az igazat: a mi gazdáink között nincs meg az a komoly elhatározás, az az erő és bizalom, mely ehhez múlhatatlanul szükséges volna. Azt mondtuk még, hogy termelőink nyers terményeiket helyben feldolgozva küldhetnék a „világpiaczokra“. És miért ne tehetnék ezt ? Ha olyan felföldi városok, melyeknek határa nincs, alig 3—4000 lakossal bírnak s a melyek nem is termelnek , tarthatnak fel oly kivitelt, műmalmokat, melyekből Kairóba, Alexandriába stb szállítják a lisztet: itt az áldott termőföldeken a nagy Alföldön lakó termelők kiknek a gabonatermesztés különben is egyedüli foglalkozásuk, miért ne állíthatnának fel egy nagyszerű kiviteli műmalmot ? Hiszen már a szomszéd Szentesen, Orosházán stb. — ha jól tudjuk — a termelők részvényekre állítottak fel ily malmokat vagy komolyan tervezik azok felállítását ! Miért kell csupán a vásárhelyi embernek annyira elmaradottnak, a sült galambot szájába várónak lenni?! És vájjon nem vehetnének-e részt e vállalatban azok, kik most közvetítő kereskedők s kik félnek attól, hogy gazdáink a saját lábukra találnak állam ? No de ettől se ijedjenek meg terménykereskedőink. A mi termelőink nagyon ártatlan emberek , néha-néha szeretnek ugyan az ilyen dolgokról beszélgetni maguk között, de ennél aztán nem is mennek tovább. El lehet dalolni sok termelőnkre hogy : „Aludj babára aludjál.“ Mindezek elmondására pedig a „V. és V“-nek az a vádja kényszerített, hogy a gazdasági egylet erővel ellentétbe akarja állítani az egyes osztályok érdekeit. Vegye figyelembe a laptárs, hogy ha ezt akarná, akaratra sem jogtalan sem törvénytelen nem lenne, mert az valótlan lét érdeke lenne a gazdáknak. Igyekezzenek terménykereskedőink hogy ez az akarat ne legyen egy a cselekedettel s az ő érdekeik megférjenek egy gyékényen a gazdák érdekeivel. ______ Sz. . . melyben élénk vonásokkal van megvilágítva ama kényszerhelyzet, melszerint a közvetett adók egy részének behozatala elől saját jól felfogott pénzügyi helyzetünkben tovább kitérni nem lehet. Ha most netalán elodáztatnék is — amit egyátalán véve károsnak, városunk fejlődésére nézve hátrányosnak tartanánk, soká halogatható nem volna, de bízunk törvényhatóságunk tagjainak helyes gondolkozásában, hogy t. i. minden mellékérdekek és gondolatok feltétételével egyedül városunk jóléte fogja őket a határozat meghozatalában vezérelni. Hogy szokatlanok lesznek kezdetben ezen adók, az világos dolog, de a mi népünk, ha igaz okokkal felvilágosíttatik a szér üdvös voltáról, készséggel hajlik meg a helyzet parancsolta szükség előtt. És még egyszer különösen azt kell hangoztatnunk, hogy a közvetett adók a legigazságosabbak, mert egyedül csak azok járultak azokhoz, azok viselik, akik a közvetett adó tárgyát képező czikkeket használják. Nem fizet például fogyasztási adót az, aki húst a székből nem vitet, nem fizet fogyasztási adót az, aki bort, pálinkát nem iszik, nem fizet kövezetvám-díjat, aki valaminő czikket be nem hoz, nem fizet helypénzt, aki valamit nem árul, nem fizeti az átiratási krajcrárokat, aki valamit nem vesz stb. A városi tanács javaslata a keddi közgyűlésen kerül tárgyalás alá; kívánatos, hogy minél többen vegyenek részt a bizottság tagjai közül a város közönségére, pénzügyi helyzete megjavítására irányzott ezen üdvös határozat meghozatalában. Minél korábban nyittatik meg e jövedelmi forrás, annál előbb el lesz érve ama cél, hogy lakosságunk adóterheinek emelése nélkül oly bevételek biztosíttatnak a közpénztárnak, melyekből a követelte szükségletek fedezhetők lesznek. -ír- ‘ A közvetett adókról- E lap hasábjain több alkalommal születtünk a közvetett adókról. Elmondottuk, hogy városunk terhei a fokozatos fejlődéssel kapcsolatosan folytonosan emelkednek, a haladás, az előbbre törekvés parancsolta kérdések elől pedig nem zárkózhatunk el, ha városunkat a szomszédos alföldi nagy és törekvő városok mellett elmaradva látni nem akarjuk. Elmondottuk, hogy a földbirtok, a ház, a kereskedelem, az ipar annyira meg vannak a mai viszonyok között már adóval terhelve, hogy 60°0-fokra emelkedett községi pótadóinkat fokozni egyenlőnek tartanánk magának a tőkének megtámadásával. Felhívtuk a köztörvényhatóság tagjainak figyelmét arra, hogy számot vetve helyzetünkkel, oly módokról kell gondoskodnunk, melyek szerint egyrészt az adófizető közönség tovább adóval ne terheltessék, másrészt pedig a városnak újabb és igazságos oly jövedelmi források nyittassanak, melyekből a kor követelte újabb intézmények létesíthetők legyenek. A városi tanács a közvetett adók egy részének behozatala végett indokolt jelentést terjesztett a törvényhatósági közgyűlés elé. A körös-tisza-marosi ármentesítő és belvízszabályozó társulatnak f. évi szept. 1-jén Szentesen tartott rendkívüli közgyűléséből * Gróf Károlyi Tibor társulati elnök a rendkívüli közgyűlést a társulati érdekeltség szép számmal egybegylik tagjai jelenlétében délelőtt 10 órakor megnyitván, a napirendre térés előtt Szojka Gusztáv társulati főmérnök váratlan haláláról kegyeletesen emlékszik meg. „Engedjék meg — úgymond — hogy a napirendre térés előtt kifejezésre hozzam azon fájdalmat, mely társulatunkat főmérnökének Szojka Gusztávnak halálával érte ; azt hiszem, önök mindannyian ismerték érdemeit ; tudják, mit tett a múltban, miként szolgálta társulatunk ügyeit ; közelebbi időben emelkedtek ugyan hangok, melyek kissebbíteni igyekeztek érdemeit, azt hiszem azonban hogy alkalma lesz még a jövőnek őt igazolni s megmutatni, hogy benne oly férfiút vesztettünk el, ki közbecsülésünket kiérdemelte. Ha ezen elégtételt neki életében meg nem adhattuk, fejezzük ki az elhunyt iránt jegyzőkönyvileg méltánylatunkat.“ Az elnök indítványa egyhangúlag határozattá emeltetett. Ezután Kristó Lajos, H.-M.Vásárhely polgármestere, interpellációt intézett a társulati főigazgatóhoz : Tekintetes közgyűlés! Engedelmet kérek, hogy a tárgyalás előtt egy kérdést intézhessek a tek. Főigazgató úrhoz, mert a kistiszai zsilipnek nem nagy vízállás,hanem igen mérsékelt vízmagasság mellett történt beomlása,ezen összeomlást követő körülmények összhatása által támadt állapot és azon következmények melyek az öszeomlást kísérték, teszi kötelességemmé ezen felszólalást. Tehát én, tisztelt közgyűlés, eltekintve attól, hogy vizsgálnám, hogy a zsilipszakadás katasztrófáját nagyrészben és főként a hibás tervezés okozta-e, vagy az építésben rejlik a hiba vagy része van-e benne a társulat részéről a felügyelet hiányos voltának vagy épen a gondatlanságnak,az átélt tapasztalat nyomása alatt azt vagyok bátor kérdezni a főigazgató úrtól, hogy a Tisza vizének észrevehető áradásával szemben a mindszent apátfalvi társulat területét alkotta földek birtokosainak jogos aggodalmát képező azon körülmény mellett, hogy az ezen területen levők a zsilipszakadás helyén a Tisza vizének nyílt rése előtt állanak, tett-e valami és minő intézkedést, avagy milyen intézkedést szándékozik foganatosítani a végből, hogy a társulat ezen területe hasonló meglepetésektől megóva és megmentve legyen a vizáradás bekövetkezése ellen. Mire Fekete Márton főigazgató következezőleg válaszolt: Tisztelt közgyűlés! A tisztelt közgyűlési tag úr felszólalására bátor vagyok jelenteni. *) A körös-tisza-marosközi árm. társulat közgyűléséről szóló s a „Szeg. Híradó“-ból átvett közlemény nem ölelvén fel mindazt, ami a közgyűlésen letárgyaltatott: azt hisszük, hogy a most gyorsírói jegyzetek alapján a közgyűlés minden egyes tárgyára a legrészletesebben kiterjeszkedő ezen tudósítás közlésével jó szolgálatot teszünk városunk közönsé■ gének. " Sze r k, hogy részemről a központi választmányhoz épen ezen ügyben részletes és kimerítő jelentés létetett, mely is itten a közgyűlés tárgyalásához fog anyagul szolgálni, s én azt gondolom, méltóztatnak megnyugvást találni, hogy miután épen legelső tárgyut van felvéve a zsilipszakadási ügy s ezen tárgygyal összefüggésben vannak felszorolva mindazon intézkedések és javaslatok melyek a helyzet kényszerítő körülményeinél fogva részint foganatba vétettek, részint sürgősen végrehajtatni java,solatnnk ha a tárgysorozat első száma alatti jelentésemre hivatkozom s annak felolvastatását kérem. Ezek után a napirend a társulati főigazgató terjedelmes és kimerítő a katastropha által előidézett helyzet történetét magában foglaló s a társulat által foganatosított intézkedések tiszta képét feltüntető jelentésnek felolvasásával vette kezdetét. Maga a jelentés a társulat pénzügyi helyzetének megvizsgálására s tisztázására kiküldött pénzügyi bizottság munkálatának felhasználásával s az abban foglalt javaslatoknak felölelésével készült, melyet is olvasóink tudomásának kiegészítésére s az ügy közvetlenebb megismerésére végett alábbiakban kivonatosan közlünk: (Folyt. köv.) : Tanügy. Tanévet megnyitó beszéd.*) Nagytiszteletü észek. elöljáróság és tanári kar ! Mélyen tisztelt közönség! Kedves tanuló ifjúság! Midőn szívünk kedveseit, avagy csak rövid napokra és közel útra bocsátjuk is el dobogó keblünkről, nemcsak Isten áldását kérjük útjukra, nemcsak az ég oltalmáért esedezünk számukra, hanem szeretetünk melegségeiben áldást hozó tanácsokat, üdvös intéseket is óhajtunk részekre utitársakul. És helyén is van ez. Az útnak lehetnek veszélyei, a jövő mindig bizonytalan ; szerencsétlenségünk esetén önmagunkat vádolnók és itélnék el, ha az eltávozót egy-két jóakaró szó nélkül bocsátottuk volna kétes útjára. Kedves Tanítványaink ! Mi is egy év, az 1887—88-iki tanév hosszú és bizonytalan útja előtt állatok ez órában. Pályafutástokon virulhat, és — szivemből óhajtom — viruljon számotokra öröm, de, — óvjon a nagy Isten, — lábaitok előtt lesekedhetnek csalfa örvények is. Ma a viszonlátás édes örömében, egy sokat ígérő jövő tündéri káprázatának mámorában boldogságtól ragyog a rezotok, de ki biztosít, hogy az év folyamában öröm nem fordul bánatra, a rezotok derült mosolyára nem borul-e majdan a szenvedés, a fájdalom fátyola ? Meglehet mindez. Isten atyai oltalmát kérem azért tiszttársaimmal együtt pályafutástokra; az ő szerető hangja védelmezzen meg mindnyájunkat minden bajtól, vésztől, adjon erőt a munkára, gazdag áldást a ti törekvéstekre, sükert a mi fáradozásunkra, hogy az általunk elhintett magvak, mint az evangyeliumi szántóvetés, fogékony szigetekben és lelketekben teremtenek bőséges gyümölcsöket. Azonban, ha hivatalos tisztem nem parancsolná is, szivem ösztönöz, hogy a tanévemez első órájában egyszersmind lelkem mélyéből fakadó tanácsokkal bocsássalak el benneteket Kedves ifjak, ez uj iskolai esztendő pályafutására. Atyai tanácsra, buzdító intésre mindenkinek és mindenkor szüksége van, annál inkább az ingatag, zaklató érzelmek heves ostromainak kitett ifjúi és gyermeki kebelnek. Vajha szavaim boldogulástokat akaró szívből fakadva, megtalálhatnák szivetekhez az egyenes utat! Ma egy éve lelki életünk értelmi oldalának fejtegetéséből kiindulva, intéztem hozzátok buzdító és tanácsló szózatomat: hadd legyen ez óra arra szentelve, hogy lelkünk érzelmi világába pillantva mondjak el egynémelyeket épüléstekre, tanuságtokra. Az egységes lélek három főiránya: az értelmi, érzelmi és akaró között, hogy úgy szóljak,a középső helyet az érzelem foglalja el, összekötő kapcsul amaz első, és ez utóbbi között. Amaz kelti életre, de ez viszont nemesíti és eszményíti emennek pedig helyes irányt mutat. Nincs lelkünknek tehetsége, mely az ifjúi években határozottabban uralkodó volna, mint ez. Erősbbül és tisztul az évekkel ez is, de uralma mégis ez életkorban túlnyomó. Legalsó fokán az érzelem, mint életérzés, mint a testi élet állapota, tehát tüzetesen a szerves testi élethez kötve, mutatkozik. Ha testi szerves életünk szabadon követi természetes folyását; ha duzzadnak ereink, feszülnek izmaink, vidám csermelyként lüktetve pezseg a vér, elragad a gyönyör emelő, ha gátolják, marczangol a gyötrő fájdalom érzete. Ki nem tudná ezt? És mert az érzelemnek ezen foka a testi élettel oly benső kapcsolatban áll: e részben Kedves Tanitván) F. hó 4-én a/ U'8 .8-iki tanévet megnyitó isteni tiszteleten felöl ,asta : Futó Mihály fögynm.. igazgató tanár.