Hód-Mező-Vásárhely, 1887. július-december (17. évfolyam, 28-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

XVM árfolyam. 1887. Előfizetési dij: vidékre postán és helyben , egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjen­t m­inden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek di­jai a szerkesztőhöz, III-ik tized .28. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.­m.-vásárhelyi „­gazdasági­(Egylet“ közlönye, 41-ik szám. Vasárnap október Ma-Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beiktatásnál ,1e­kr. kétszerinél 4 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr.­­ nyilttérben­ a 4 hasábos pe­titsor dija 15 kr A lapot illető ügyekben napon­ként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. . . « Városunk jövő évi háztartása. Néhány nap óta a városházának legfontosabb helyisége a nyár folyamán megifjitott szárm­erői hivatal, mely azonban csak annyiban lett ifjú, a meny­nyiben addig szűk és sötét helyiségé­hez még egy szőkébb és sötétebb szo­bát kapcsoltak, melybe mikor belép az ember, akaratlanul is eszébe jut a bálba készülő tót gyermek, kinek az anyja két ócskából csinált egy uj nadrágot. Azért mondjuk pedig, hogy a szám­vevői hivatal oly fontos hely mostaná­ban, mert ott van (sőt már csak volt) közszemlére kitéve városunk 1888. évi közköltségelőirányzati tervezete, melyet a tanács kinyomatott s a törvényható­sági bizottság tagjainak s lapunk szer­kesztőségének is tanu­lmányozás végett megküldött. A költségvetési tervezet külsején is felfedezhető a számvevői hivatal helyi­ségéhez hasonló újítás. Ez az újítás azonban leginkább abban áll, hogy a költségelőirányzati tervezet most rész­letezve van. Egyéb tekintetben most is olyan mint volt eddig, s ha például azt kérdezné tőlünk valaki, hogy meny­nyit szándékozik a város az 1888-ik évben tanügyi czélokra fordítani, hama­rosan nem volnánk képesek megmon­dani, mert a szükséglet XV-i­k (tan- és nevelésügyi) czimében foglal­takhoz még hozzá kellene vennünk a III-ik (Épületikre) czim 1. és 2. al­­czimei alatt elszórtan foglalt tanügyi kiadásokat is. S ha azt kérdeznék tőlünk, hogy mennyit kap a város a kaszárnyáért és mit költ el reá, a költségekirányzati tervezetből ezt is nagyon bajosan le­hetne megmondani, mert a­míg a ki­adás XII-ik (Katona-ügy) czímében is szétszórtan foglaltatnak a laktanyára fordítandó költségek , a bevételek között a visszatérítendő költségek egy részét a III-ik (Házak jövedelme), más részét pedig a VIII-ik (Megtérítendő költségek) czím alatt találjuk. S így van ez a leg­több közjövedelmi ágakkal is. Már­pedig lehetetlen azon általános elvből nem indulnunk ki, hogy a költ­ségvetés czélja számokban való feltün­tetése azon valószínű végeredménynek, mely bizonyos és meghatározott idő alatt valamely gazdasági kezelésnél előre várt körülmények között várható. Ha pedig ezen elvből indulunk ki, ok­­vetetlenü­l szükséges a költségvetést akként szerkeszteni, hogy abban az egész s annak részei természetüknek megfelelően csoportosíttassanak úgy, hogy az egyneműek együtt, a külön­­neműek külön foglaljanak helyet; szük­séges továbbá, hogy a költségvetés alapjának elrendezésében mindvégig egyöntetűség legyen, egyenlő nemű czí­­mek tartalmát is csak egynemű részek képezzék, hogy a költségvetés a gaz­da­ág vagyoni állapotáról és viszonyai­ról a részletekben is hű képet nyújt­son ; hogy a tervezett kiadások és a fedezetül várt bevételek különböző ter­mészetük szerint elkülönített czímekben egymás mellé állíttassanak, hogy ez által minden osztálynak a várható és felhasználható jövedelmei vagy fede­zendő hiányainak nagyságai a költség­­vetés tervezőjének mindig szemei elé táruljanak. Hogy mindezek az előttünk fekvő költségelőirányzati tervezetben még min­dig nincsenek így, arról a fentebb idé­zettekből és a költségvetési előirányzat­ba való egy-két betekintés után bárki azonnal meggyőződhet. Mindamellett, tekintettel arra, hogy ez a költségvetés, a város előző évi költségvetéseinél nemcsak alaki tekin­tetben sokkal jobb, hanem azokat már a részletezéseknél fogva is messze túl­szárnyalja, a számvevőségnek ezen ha­ladásért elismeréssel adózunk.­­És most foglalkozzunk tovább a jövő évi költségvetési előirányzattal. Ezen költségelőirányzatra a beava­tottak már a folyó évi június hó 1-seje­­ óta aggodalommal gondoltak, mikor t. i. a kistiszai zsilip összeomlásának első híre megérkezett. De még ezek sem hitték, hogy e költségvetés, tekintve azt, hogy ebben a vízvédelmi költségek csakis az adóleírások czímén szerepel­nek, — tehát csaknem normális viszo­nyok között, — oly meglepően szomorú képet tárjon a közönség elé. Ugyanis, ha csak az 1888. évi költségelőirányzat fedezeti vég­összegét , az osztr. ért. 233,028 frtot te­kintjük az 1887. évi végösszeg 173,336 frtjával szemben, azt kellene hinnünk, hogy jövedelmeink 60,000 frttal emel­kedtek. De ha az 1888. évi szük­ségleti előirányzat végösszegét a 414,990 frtot is összehasonlítjuk az 1887. évi hasonló czim végösszegével: ott már 1888-ra 85,000 frttal több ki­adás mutatkozik. S ha a bevételi 60,000 frt többletet a kiadás 85,000 frt több­letével összevetjük, akkor 1888-ban 25,000 frttal több hiány áll elő, mint az 1887. évben. Hogy a 60,000 frt be­vételi, és 85,000 frt kiadási többlet a legnagyobb részben szintén nem reális többletek hanem csak a számok figu­ráiból állanak elő, azt a kevésbé gya­korlott szem is hamar észreveszi. Előttünk azonban nem az ilyen idő is, amoda is tett, sem nem osztó sem nem sokszorozó tételek bírnak értékkel, hanem a végeredményben mutatkozó 25.000 írttal több hiány és az, hogy az előirányzat szerint hol remélhetünk több jövedelmet és kevesebb kiadást, olyant, mely lényegesen apasztólag tudna hatni városi pótadónkra. Rendes kiadásokra fordítható jöve­delmi többletekben nagyon pompásan áll ezen költségelőirányzat; alig van egy-két tétele, a­melynél csak valami jövedelmi többlet is reméltetik. Mert a földek jövedelméből mutatkozó 1000 frt többlet a javadalmakból jöhet, melylyel a javadalmi bevétel ugyanannyival ke­vesebb. A különféle termesztmények czímén felvett 4000 frt többlet pedig részben csak mint átfutó tétel lett be­illesztve, úgy annyi vétetvén fel azokért különböző czimek alatt a kiadásban, s részben a felette álló „Haszonbérek“ czimből előirányzott 2100 frt kevesebb­let enyhítésére szolgál. A k­ö­z­munk­a-v­á­l­­­s­á­g­i dí­jakból lényegesen több van előirányoz­va, mint a­mennyi az 1887 évre volt. Csakhogy azt még rendes háztartási szükségleteinkre nem fordíthatjuk, mert a befolyandó összeget egészben uta­­ink gondozására t­artozunk felhasználni. A köztelkek kisajátítása árá­ból ugyan 1100 írttal több van előirá­nyozva az 1887 évinél, de ennek meg nagyon drága az ára, ha megnézzük a kiadás hasonló czimét. Teljesen elenyészik a kincstári fe­dező­tének bevételi rovatánál mutatko­zó többlet is, ha tekintetbe vesszük, hogy ezekre a kiadás is ugyanannyi­val több. Egy véghetetlen szomorú jelenségre mutató jövedelmi többletünk azonban mégis van s ez végre­hajtási költségek megtérítéséből előirányzott 1400 frt többlet. S épen ily szomorú jelenség az, hogy a bevételi czimekben csaknem mindenütt találkozunk csekélyebb jöve­delmi apadásokkal, illetve csekélyebb előirányzattal. Lényeges jövedelmi apadás van ki­látásban az előirányzat szerint a téglá­­szatból, melynek az 1887 évi 18.000­­ frt bevételével szemben most csak 11.000 frt van előirányozva, a reá for­dítandó költség pedig csak 1000 frttal van kevesebbre téve, mint 1887-ben. Ha azonban átnézünk a szük­séglet rovatra, ott már az átfutó tétele­ken kívül is csaknem minden rovatban találunk kisebb-nagyobb kiadási szapo­rulatot s kevesebb apadást. És vannak közöttük olyanok is, melyek nem lé­nyegtelenek, mint p. u. az udvar­telkek kisajátítási rovatja 6000 frt többlettel az 1887 évihez képest, melylyel szem­ben a bevételi oldalon csak 1000 frt többlet áll. Ez a Csonka- és „Sas“ utcza ki­nyitásának terhe. Lényeges kiadási többlete a város­nak mint erkölcsi­ testületnek az 1887 évihez képest 4000 frt adótöbblete is, nem különben az alapítvá­nyokból elköltött összegek vissza­térítésénél mutatkozó 2000 frt többlet melyből 1000 frt a kamatokra esik, valamint a városi adó leírások­nál a vízkár folytán leírásra javasolt 3000 frt, a rendőrök fizetése­s ruha-il­letményének többlete a napidíjakkal mintegy 2500 frt; a tűzoltók fize­tésének és felszerelésének 3500 frt több­lete. A kölcsön törlesztési­alapja 5000 frt, mely a múlt év­ben még nem volt, melynek azonban nagyon üdvös rendeltetése van, mert adósságunk törlesztési idejét van hivatva­­megrövidíteni. A k­ö­r­t­ű­­­t­é­s­re 1500 frt, a­ kataszteri munkálatokra 2100 frt, s több tétel alatt napi­d­í­­jakra és dijnokokra mint­egy 2000 frt többlet. Talán fölösleges is megemlítenünk, hogy itt is vannak megtakarítási elő­irányzatok, melyeket szintén bemuta­tunk. A hivatalos helyiség­ek bére, fűtése és világításánál mintegy 1000 frt, a katonai lakbéreknél 1700 frt, a t­a­n­ü­g­y­i rovatnál mint­egy 4000 frt mely onnan ered, hogy az 1887 évi költségvetésben ezen rovat alatt nagyobb összeg volt építkezésre felvéve, most pedig e czim az épít­kezések rovatában van. A kövezet fejlesztésére, a­mennyiben a jövedelemből több nem le­hetne , 1800 frt járdák és átere­szekre 800 írttal, az Ada­m­o­­v­i­c­s- féle leszámolás költségeire 2500 írttal kevesebb a múlt évinél. De kevesebb összeget tüntet fel az irodai szükségletek rovata is mintegy 700 írttal, valószínűleg azért nehogy úgy tűnjék fel, mintha a tanács csak az alantasabb hatóságok költségve­téseinek apró-cseprő tételeiből szeretné a törlést, hanem igyekszik önmagát is leküzdeni s a saját irodai költségeit is redukálni. Míg azonban a községi isko­laszék s ipartan, bizottság­ira szereire fölvett összeget, mely pedig különben is épen csak annyi, a mennyinél keve­sebb már nem lehet, felényire apasztja, úgy látszik mintha a városi irodai szükségletek megállapításánál egy kis mesterkéltség játszanék bele a takaré­koskodásba, mert a 3—4 főczim végén is ott találjuk külön-külön az új alczi­­meket nyomtatványok, könykölési mun­kálatok és vegyesekre. Ezekben felsoroltuk az előttünk fekvő költségelőirányzati tervezetnek úgy a bevételi mint kiadási oldalairól mindazon tételeket, melyek nagyob­bacska összeggel többnek vagy keve­sebbnek vannak előirányozva az 1887 évinél, hogy t. olvasóink teljes világí­tásban láthassák , mi okozza az 1888 évi közköltségvetési tervezetben látható s 67­árban megállapított városi pót­adót. Itt egyes tételekre rá­mutatni hogy ez talán nem szükséges, amazt, ta­lán többre is lehetett volna venni , na­gyon nehéz. Ezt kellőleg megbírálni inkább helyén­való lesz a költségvetés ■■ tárgyalása alkalmával. Azért a legmele­gebben ajánljuk a törvénybz­­tósági­ bizott-­­ ság tagjainak, hogy mindenki kezében az eléggé részletes, de nem eléggé vi­lágos összeállítású költségelőirányzati tervezettel, a legszigorúbban vessen számot magával, hogy mind­az, ami a­­kár mint az előző évről áthozott, akár mint új dolog szükségesnek és helyes­nek talál­tatik, a költségvetésbe fölvé­tessék, a­mi pedig csak mellőzhető, a költségvetésből töröltessék s őrködjék mindenki, hogy az ekként megállapí­­tott és elfogadott előirányzat szigorúan is megtartassák. Annyit mondhatunk, hogy a mi adózási viszonyaink között 60 kron fe­lül levő városi pótadó nagyon sok. Igaz, hogy városunk az utóbbi években szem­­betű­nőleg sokat áldozott az egészségügy javítására, oktatás- és nevelésügyre, a közbiztonság emelésére, a forgalom élén­kítésér­e, utczák szabályozására és kö­vezésére, csatornázásra, rendőrség és tűzoltóság szervezésére és felszerelésére, világításra, a város szépítésére, és ezek az áldozatok csak a pótadóból állhat­tak elő, de városunknak a megkezdett jó után tovább kell haladnia, ha a fel­virágzás fokára emelkedni akar, s ez mindig áldozatokkal fog járni. Azért kellett volna az ajánlott közvetett adó­nemeknek Tegalátt egy részét már most életbe léptetni. Már az eddigi áldozatok is csaknem egészen megzavarták városunk pénz-­ ügyeit. Kezdetben a bevételek szépen szaporodtak és egy ideig lépést tartot­tak a közügy minden terén beállott na­gyobb kiadásokkal. De a jövedelmek emelkedése évek óta túlköltekezésre bá­torították a törvényhatóságot s néhány éve nemcsak a pénztári maradványokat emészté fel a gazdálkodás, hanem az alapokat és alapítványokat is és ezen­felül csinált egy csomó váltó adósságot is s csak ezért nem jelentkezett komo­lyabb válság. Most azonban már a múlt évben végrehajtott konverzió után sem látszik javulás, mivel a múltak rész­gazdálko­dásait takargatással nem vagyunk képe­sek tovább fedezni. S elmondhatjuk, hogy ha a múlt évben nem konvertá­lunk, ma 85—90 kros pótadóval állunk szemben. Mert az elköltött alapítványo­­kat és váltó­adósságot végre is kész­pénzben vissza kell fizetnünk, nem pe­dig csak előírni a papiroson, mint aho­gyan az eddig jórészben ment. Vissza kell fizetnünk az alapítványokat azért is, mert az a kamatszámítási mód, mely az alapoknak visszatérítendő tőke össze­geihez alkalmaztatik, unikum. E szerint, ha még valamennyi ideig adó­sok maradunk a tőkékkel, többre megy a kamat mint a tőke. Mert a kamatos kamat mindig az elköltés napjától 1880—84-től számíttatik, mivel azok időközileg sohasem fizettettek meg. Et­től a tengeri kigyótól meg kell szaba­dítani költségvetésünket. Városunk pénzügyei lejtőn vannak, nem lett volna szabad a jövedelmek ter­mészetes öregbedéseinél gyorsabb lépé­sekkel haladnunk a költekezésben, an­­­­­nyival inkább nem, mert városunk csi­nosítása s forgalmunk élénkítésével (vá­rosháza, vasút), ha nem vesszük is fi­gyelembe az idei vízveszedelem folytán nyakunkba szakadható adósságokat,­­ nagy terhek fognak még a város ház­tartására nehezülni, azzal pedig a dolog természete szerint tisztában kell lennünk, hogy mindenekben saját erőnkre va­gyunk utalva. Mindezek után még csak annyit

Next