Hód-Mező-Vásárhely, 1889. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Tizenkilenczedik évfolyam, 1889. 1-ső szám, mr__________________ Előfizetési díj: vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 1­2 frt, negyedévre 1 frt.­­ Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (111-ik ti­zed 828. sz. a.) küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k­.-m.-vásárh­elyi „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. Hód-Mező-Vásárhely, január 6-án Hirdetési dijak: r*?: 4 hasábos petit sor, vagy an­nak helye egyszeri beiktatás­nál 6 kr. kétszerinél 6 kr. több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij min­d... beigtatás után 30 kr. A nyilttérbe.. a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben na­ponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lá-­­­togatásokat a szerkesztő. \ l.f) ___________________ & gf vf) .» Boldog uj esztendőt! Szivünkbe­] kívánjuk a boldogságot mindenkinek ez uj esztendőben is. Meg is adja ezt az Isten, csak mindenikünk igyekezzék buzgón teljesí­teni az ő kötelességeit. A magánéletben egy gondos ember sem hagyja teljesítetlen­ül azokat s várja is s el­ is nyeri szorgalmas munkássága után Isten segítségével boldogságát. Ugyanez történik a közéletben is, ha az intéző emberek jól meggondolják a teendőket s azok végrehajtásán mun­kálnak. Az elmúlt év végén elsoroltuk azon vívmányokat, a­miket a múlt évi igye­kezet eredményezett. Ez új év elején elmondjuk azon főbb teendőket, a­melyek teljesülésre várnak. Városunknak kétannyi kiadása van, mint a­mennyi jövedelemmel bír, éppen azért a nagy házi adót nem tudja le­­szállítani, sőt ha állapota így marad , a házi adót fokozni lesz kénytelen. A miniszter évek óta figyelmezteti váro­sunkat erre a súlyos helyzetre és sür­geti, hogy városunk magának több jö­vedelmi forrást nyisson. Talán két íz­ben meg is kísérlette a városi tanács az új jövedelmi források megnyitását a kü­lönféle közvetett adók behozásának ja­­vaslásával. De ezektől annyira idegen­kedik a bizottsági közgyűlés, hogy mind a két ízben óriási nagy többséggel el­vetette a javaslatokat. Az elmúlt év végén megint leírt a miniszter s újra figyelmeztette városunk közömsségét, hogy csak nyisson új jöve­delmi forrásokat s gondolja meg, hogy a regalebeváltás is apasztandja jövedel­meit, a házi adó sem fokozható már, annyira szükségessé vált tehát az új jö­vedelmi forrásnyitás, hogy ha ezt a vá­ros meg nem teszi, kénytelen lesz maga a miniszter rendeleti úton in­tézkedni. Ennek az ügynek komolysága szembetűnő. Ennek elintézése ránk vár. Leg­alább nagyon sajnos volna, ha tőlünk nem telnék a vágott dohányból elég. Össze kell tehát tennünk a mink van s el kell találnunk a megélhetés módját magunknak. Mert az mégis csak különös volna, ha városunk mint köz­­törvényhatóság, nem bírná belátni azo­kat, a­mik szükségesek s nem akarná végrehajtani, a mik neki javára valók,, hanem úgy várná be a felső parancsot a mely aztán megtétetné vele azt is, a­mi takarékos gazdálkodás mellett tán mel­lőzhető volna. Be kell ismernü­nk, hogy ez a kér­dés nagyon nehéz kérdés, ennek megol­dása viszonyaink között nem könnyű , de ennek, ebben az évben el kell dőlnie s szerencsés megoldása növeli boldogságát ez új esztendőnek. De midőn a közterhek akár közvet­len akár közvetett után így növekvőben vannak, valóban gondoskodni kell arról is, hogy az egyes polgárok jövedelme is növekedhessék. Ez a gondoskodás is lehetséges s eb­ből az erre az évre eső részt nem szabad betöltetlenül hagynunk. Városunk földmivelő város. A földmi­­velés fejlesztését kell tehát nagyon mun­kába venni, mert a­mely arányban halad a fejlődés, oly arányban fokozódik a jöve­delem. E czélra három tényezővel áldotta meg városunkat a gondviselés. Az első tényező a városi tanács. A tekintetes tanács a bel- és külterü­leten levő összes közlekedési utakat jó karban akarja tartani, a Tiszához vezető utat kiváló módon gondozza. Mi hisszük, hogy mindez természetes fejlődéssel telje­sül s tudjuk, hogy a földmivelés fejlődé­sére a jó közlekedési utaknál hathatósabb eszköz nincs. A tiszai ut pedig a nyáron a gazdáknak 70.000 frt többletet s a fuva­rosoknak 30.000 frtot hozott. Isten segítségét kell tehát kérnünk a tanács ezen törekvéséhez s isten ál­dását arra. A második tényező a gazdasági egyesület. Az igaz, hogy gazdasági egyesüle­tünk még most nincs kellőleg r megerő­­­­södve, mert nem minden gazdálkodó látja be annak szükségét, hogy tagja legyen s az egyesületet az ő czélja el­érésében legalább a csekély évi tagsági díjjal segítse , de nem éppen annyira befolyástalan, hogy legalább csekély mértékben ne hathasson a földmivelés fejlesztésére. E csekélyebb hatással azonban megelégedni nem lehet; ez igazságot érzi az egyesület is ; meg is teszi azon lépéseket, a melyek az ő megerősödését eszközlendik s ennek el­érése esetén közremunkál a gazdálko­­­­dás fejlesztése által a közvagyonoso­­dásra. De a gazdák is lássák be, hogy csak összevetett vállal érvényesíthetik gazdulásukat, a mely jótékonyan hat ki e város többi polgáraira is a közvagyo­­­­nosodást­ eszközölvén, s mindnyájan se­gítsék a gazdasági egyesületet az ő tö­rekvéseiben. A harmadik tényező a város minta­gazdasága. Ez ugyan idáig csak sok bajnak volt örökös fészke. Most azonban új élet­e nyílik ennek is. S ha valami módon csakugyan azzá válik, a­minek lennie kell, nagy mértékben járul a gazdálko­dás emeléséhez. Jól tudjuk ugyanis, hogy a jót legkönnyebben eltanuljuk a gya­korlati téren egymástól. S h­a még hozzá­­vesszük, hogy a mintagazdasághoz iskola is van kötve, a­hol az elmélet is tanítta­­tik, akkor nem lehet kétségünk, hogy sikerülés esetén a mintagazdaságnak nagy hasznát veendjük s ez esztendő bol­dogságát ez is nagy mértékben növelni fogja. Ha e három tényező csak a mostani erő szerint is megfelel rendeltetésének, meggyőződésünk, hogy a növekedő köz­terhek elviselésére erőnk is megnöve­kedik. Ezen erőt növelni fogja az ipar és kereskedés fejlődése is. Megindul az, mi­helyt a gazdálkodás teljes mérvben ki­fejlődik. A közerkölcsiség s közművelődés te­rén is van minden esztendőben elég ten­nivalónk. „Mind mi országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs.“ ,,Tudomány nélkül elvész a nép.“ No hát hiszen ezen a téren nem is lehet valami nagy aggodalmunk. Egyhá­zaink sok jó népiskolát tartanak fe­n, s városunkban a tudománynak is van meg­szentelt temploma : a főgymnázium. Vi­­lágosnak ezek és melegítenek. Ezeken kívü­l a város is tart fenn községi iskolákat, ipar- és kereskedelmi iskolákat. Nagy dicséretére szolgál városunk­nak, hogy legnehezebb napjaiban sem fe­ledkezett meg soha a nevelésügyről. Csakhogy községi iskolái hosszú éveken át nem feleltek meg rendelteté­süknek. Az iskolaszék mindig rámutatott a hibákra és fogyatkozásokra s megtette a javításra a kellő intézkedéseket. De eze­ket a felsőség mindég hatályon kivü­l helyezte. Annyira elfajult a községi ne­­velési­g, hogy az csapás volt rajtunk és nem áldás.­ Az isten végre könyörült rajtunk. Lévay Ferencz tanfelügyelő úr ő nagyságában buzgó és szakértő férfiút adott nekünk, a ki alaposan ismerte fel a helyzetet s a ki a kormánynak is alapos felvilágosításokat s javaslatokat tud adni s a ki az iskolaszéknek szükséges és he­lyes intézkedéseit nemhogy elnyomná, de még inkább érvényesíti. Azóta derül a községi népnevelés ege. Ilyen tanfelügye­lők nélkül a kormánynak minden jó tö­­­rekvése meghiúsul s ilyen tanfelügyelő­­ nélkül az iskolaszék legalaposabb mun­kássága is hiábavaló. De ilyen tanfel­ügyelővel a siker kétségtelen ! Kilátásaink tehát nagyon jók. Csak ne csüggedjünk, csak iparkod­­j­­unk, az isten megadja nekünk a boldog­­­uj esztendőt.­ ­ Törvényhatóságunk rendkívüli közgyűlése.­­­ 1888. decz. 3-én. A törvényhatósági bizottság néhány fon­­t­­osabb és sürgős tárgy elintézése végett az év utolsó napján közgyűlést tartott. A közgyűlést a polgármester nyitotta meg s első helyen az 1889-ik évi költségelőirány­zatot jóváhagyó miniszteri leirat olvastatott fel, mely komolyabban inti a város közönségét, hogy jól felfogott érdekéből is jövedelmi forrá­sok nyitásáról gondoskodjék. E leiratot külön­ben lapunkban már ismertettük és a leirat után ismét indokolva látjuk, hogy a közvetett adók ügyével foglalkozzunk, s ezt mi egyik közelebbi számunkban teljesíteni fogjuk. A le­irat különben, —­­melyhez senki sem szólott, de a hallható rúgás annak helyes indokait mintegy osztotta — a tanácsnak adatott ki alkalmas időben leendő javaslattétel czéljából. Második tárgy a jóavató-bizottság meg­alakítása volt. Megválasztatott egyhangúlag el­nöknek: Maczelka János, járási tisztviselőnek Podomándy Imre tanácsnok. Főispán ur által kineveztettek: állatorvosnak Vetter Ferencz­­ városi állatorvos, becslőknek Nagy Varga Ist­ván, Vékony József, Török Ernő. Harmadik tárgy azon miniszteri leirat ki­­­­hirdetése volt, melylyel a birtoknyilvántartó­­ hivatalhoz két számtiszti állás rendszeresittetett. E két állás betöltésére a pályázat megnyittatott úgy, hogy a folyamodók kérvényüket január 14. d. e. 10 óráig kötelesek beadni. A válasz­tás a január havi közgyűlésen ejtetik meg. Negyedik.és utolsó tárgy a., igazoló vá­ «ar "A -'14u. 4 Igák citáltak által.» mind a mait év november 18-án megválasztott bizottsági tagok. A A közgyűlés tudomásul vette az illetők igazolását, mivel pedig Zsoldos Ist­ván megválasztását nem fogadta el, Bodrogi Sámuel pedig, ki két helyen volt megválasztva, a második kerületben mondott le, ennélfogva az első és második választókerületben egy-egy bizottsági tag választására pótválasztás rendel­tetett el, határidőül — a vásár idejére is te­kintettel — január 27-ik napja tűzetett ki. E tárgyak elintézése után a közgyűlés befejeztetett. ____ Egészségügy. A­z i­f­j­úság egészség­e-Évről-évre megújul a panasz, többnyire orvosok által hangoztatva, hogy fiaink és leá-­­­nyaink nevelése nem jó, hogy őket nem egész­­séges és boldogságokban, u­nkájokban majdan zavartalan emberekké, hanem gyenge, ideges, rövid életű­ és hiányos fejlődésű üvegházi nö­vényekké neveli a mai rendszerű iskolázás. Sokszor el volt már mondva, e lapokban is kö­zölve volt többször erre vonatkozó elmélkedés, (legutóbb dr. Imre J. felolvasásából a tanár­­egyesületi közgyűlésen) hogy ifjainkból erőtel­jes faj­fentartók, hosszúéletű, kitartó munká­sok, az élet nehézségeivel bátran, önmagukban bízva, szembeszálló családapák, leányainkból egészséges nők és anyák azért nem válnak, mert a test edzése el van hanyagolva s hogy — egy franczia író (Foussagrives) szerint — csak „az izmok menthetnék meg az agyvelő egyoldalú mivelése által veszélyben forgó em­beriséget.“ Ilyeneket leginkább az orvosok beszél­­­­nek. De hogy nemcsak ők gondolkoznak igy,­­ bizonyítja dr. Felméri Lajosnak, a neveléstan kolozsvári egyet. tanárának czikke, mely a „Budapesti Hírlap“ jan. 3-diki számában jelent meg, s melyből egy részt mutatványul közlünk, alább megtevőn megjegyzéseinket némely pont­jára, melyben az igen 1. szerzővel egyet nem érthetünk. „Mintha csak abból az elvből indulna ki iskolázásunk, hogy a testi erő olcsó, mint az áfonya: az értelmet túltömik, a testet pedig örökös böjtre, vagy nagypénteki kosztra fogják. Hány oly iskolánk van, mely az ifjúság­­játékterére komolyan gondol s a tanulók játé­kait szervezi ? úgy tetszik, hogy nálunk vég­kép feledésbe ment az az elv, hogy egy egész­séges játék a legigazibb előkészület az órákig tartó tanulásra. A test és a lélek rugalmassága együtt áll és együtt esik. Míg a lelket örökös zabálásra fogjuk, a testet rendszeresen éhez­­tetjük és mi mégis panaszkodunk, hogy ifjú­ságunk testileg satnya, erkölcsileg vérszegény, értelmileg munkától irtózó. Sopánkodunk, hogy ki-kitör belőle a vadállat, melyet soha meg , nem szelidítettünk. Mindent a mérleg egyik­­ serpenyőjébe teszünk s e miatt okvetetlenü­l meg kell billenni a két fél közt az egyensúly­nak. A test petyhüdtségét az erkölcsi érzet petyhültsége követi, az értelem örökös tömése­­ és munkára fogása miatt pedig beáll az a testi­­ és lelki izgatottság, mely minden erőfeszítéstől­­ visszariad. Egy szóval ifjainknak lelkét iskoláink­­ falánkká, festőket pedig petyhüdtekké és rész­­­gyomruakká teszi. Az angol ifjak jó emésztés­­ mellett jó agygyal dicsekesznek, a magyar ifjúnál ingerlékeny agygyal rokkant vagy disz­­pepsziában szenvedő test párosul. Nem képze­­­­lek orvost, ki ifjúinknak ezt az ingerlékenysé­­­­gét patikai szerrel meggyógyítja, sem oly pe­dagógust vagy minisztert, a­ki egy vagy más tantárgy elhagyásával ifjúságunkban a test és lélek megzavart egyensúlyát helyreállítsa. Csak egy természetes és biztos szer győzheti le ezt az idült bajt, t. i. az ifjúság testi erőinek já­tékokkal és atlétikai gyakorlatokkal való ed­zése. Ciceróról mondják, hogy midőn diszpep­­sziában kezdett szenvedni, nem az orvoshoz sietett, hanem Görögországba ment;­­felvetette magát a gymnáziumba, szorgalmasan részt vett az atlétikai gyakorlatokban s két évi kemény munka után visszatért a fórumra küzdeni, oly egészségesen, mint a parasztok, kik földjét művelték. Jól megértsük a dolgot. Nem pedáns tor­­­názást akarok, mely csak egy másik faja a leczkének. A szobában végzett torna csak amolyan plátói atlétika, melynek sem­ busa, sem vére, melyben az ifjú lélek sem szórako­zást, sem üdülést nem nyer. Hanem igenis ér­tem a labdázás, vívás, gyaloglás, futás, öklözés, birkózás, evezés különböző fajait, egy szóval­ azt az erőteljes szórakozást, melynek az ifjú egész lélekkel átengedi magát, mert lelkét kedvérzettel s testét friss vérrel és uj erővé­, székkel tölti el. A szabadban folytatott játékok az idegrendszert erőssé és egészségessé, az emésztést pedig gyorssá és tökéletessé s az egész testet edzetté teszik. Vannak életpályák, (katonai, orvosi, mérnöki, távírói, rendőrtiszt­viselői pálya) melyeknél főbenjáró dolog az edzett test, mely megbirja az égalj egészségte­len voltát, a temperatura változásait, a hiányos táplálkozást és megküzd a betegségekkel s szer­vezetünk­ ezernyi ellenségével. Már evvel a szempontból is iskoláinknak és társadalmunk­nak ápolni kellene ifjúságunk testi nevelését, mert az életpályák bármelyikén is az erőteljes testalkat felér 50 százalék több észszel. Az angol nép sikeres hódításai az idegen földré­szeken, győzelmei a csatákban, dicsősége a munka­piaczokon és a tudomány mezején, nagy mértékben edzett testi erőinek tulajdoníthat­ók. Midőn Wellington herczeg az etoni iskola ját­szóterein járkált, azt a megjegyzést tette: „Itt nyertük mi Waterloot!“ A nagy példa hatott. Francziaországban éppen most alakult egy nemzeti liga az atlétikai játékok ápolására. A szervező bizottság (élén Berthélot volt köz­oktatásügyi miniszterrel) felhívást bocsátott ki csatlakozásra, s az ország minden részéből ta­nárok, nevelők, politikai kitűnőségek, (köztük­­ a köztársaság elnökének veje) kiváló írók, bi­­rák, közigazgatási hivatalnokok, lövész- és tornaegyesületek tagjai, papok stb egy szám­mal iratkoztak be a szövetség tagjai közé. A szövetség czélja Dumas szerint: „vállat és láb­ikrát teremteni az ifjúságnak!“ Más szóval: minden rangú iskolában a szabadban való já­tékokkal mivelni azoknak az erejét és ügyes­ségét, kik majd katonákká lesznek, s mivelni azt az erőteljes épséget, melytől az értelem és­ erkölcs egyensúlya függ. Továbbá közbejár a­ polgári hatóságoknál, hogy a játékokra alkal­mas helyeket engedjenek át. Tehát a franczia­ nemzet megtanulta az angoltól, hogy az ifjúság­ testi ereje oly nemzeti tőke, melyet nem az­­ iskolai padokban kell bevertetni és elsatnyulni hagyni, hanem a játéktéren edzeni és megsok­szorozni. Nagy igaza van a szövetségnek. Minden játszótér a küzdő erőknek egy-egy csatatere. Egyedül Londonnak 28 nyilvános játéktere van, Bedfordnak 7 nagy játszó- és pihenő­tere, melyeket közel 2 millió forint költséggel ké­szítettek; Manchesternek 11, Birminghamnak­ 1­9, Leedsnek 5 nyilvános játéktere van. És Budapestnek? Ki gondolna itt nálunk játék-"­­ térre ? Fond­ában a Regens­ Park gyönyörű­­ gyepét hetenkint több délutánon át a játszó­­ ifjak ezrei lepik el, de ugyan ki merné Buda­pesten a Múzeumkert vagy a Városliget gye­pét bántani? Nálunk a fa élete becsesebb,­­ mint a tanuló ifjúság szellemi épsége . . . Fe- s dolog a gyep a kertben ... a fejben és a­­ szívben.“ Népmozgalmi adatok az 1888-dik évről. Az e­v. reform, egyház kebelében a szülöttek száma: 616 fiú, 619 leány, összesen 12­5 lélek­. Ebből törvényes 578 fiú, 581 leány, összesen 1163; törvénytelen 38 fiú,­­ 34­ leány, összesen 72. Iker születés volt !) esetben és pedig: 2 fi egy esetben, 2 leány­­ három esetben, 1 fi és 1 leány öt esetben.­­ Meghaltak száma: 566 finemű, 567 nő­nemű, összesen 1133. Öt éves korig 2­­2 fiú, 214 leány, összesen 476 egyén. A halottak

Next