Hód-Mező-Vásárhely, 1889. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-06 / 1. szám
Tizenkilenczedik évfolyam, 1889. 1-ső szám, mr__________________ Előfizetési díj: vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 12 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, (111-ik tized 828. sz. a.) küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. Hód-Mező-Vásárhely, január 6-án Hirdetési dijak: r*?: 4 hasábos petit sor, vagy annak helye egyszeri beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 6 kr. többszörinél 4 kr. Bélyeg dij mind... beigtatás után 30 kr. A nyilttérbe.. a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lá-togatásokat a szerkesztő. \ l.f) ___________________ & gf vf) .» Boldog uj esztendőt! Szivünkbe] kívánjuk a boldogságot mindenkinek ez uj esztendőben is. Meg is adja ezt az Isten, csak mindenikünk igyekezzék buzgón teljesíteni az ő kötelességeit. A magánéletben egy gondos ember sem hagyja teljesítetlenül azokat s várja is s el is nyeri szorgalmas munkássága után Isten segítségével boldogságát. Ugyanez történik a közéletben is, ha az intéző emberek jól meggondolják a teendőket s azok végrehajtásán munkálnak. Az elmúlt év végén elsoroltuk azon vívmányokat, amiket a múlt évi igyekezet eredményezett. Ez új év elején elmondjuk azon főbb teendőket, amelyek teljesülésre várnak. Városunknak kétannyi kiadása van, mint amennyi jövedelemmel bír, éppen azért a nagy házi adót nem tudja leszállítani, sőt ha állapota így marad , a házi adót fokozni lesz kénytelen. A miniszter évek óta figyelmezteti városunkat erre a súlyos helyzetre és sürgeti, hogy városunk magának több jövedelmi forrást nyisson. Talán két ízben meg is kísérlette a városi tanács az új jövedelmi források megnyitását a különféle közvetett adók behozásának javaslásával. De ezektől annyira idegenkedik a bizottsági közgyűlés, hogy mind a két ízben óriási nagy többséggel elvetette a javaslatokat. Az elmúlt év végén megint leírt a miniszter s újra figyelmeztette városunk közömsségét, hogy csak nyisson új jövedelmi forrásokat s gondolja meg, hogy a regalebeváltás is apasztandja jövedelmeit, a házi adó sem fokozható már, annyira szükségessé vált tehát az új jövedelmi forrásnyitás, hogy ha ezt a város meg nem teszi, kénytelen lesz maga a miniszter rendeleti úton intézkedni. Ennek az ügynek komolysága szembetűnő. Ennek elintézése ránk vár. Legalább nagyon sajnos volna, ha tőlünk nem telnék a vágott dohányból elég. Össze kell tehát tennünk a mink van s el kell találnunk a megélhetés módját magunknak. Mert az mégis csak különös volna, ha városunk mint köztörvényhatóság, nem bírná belátni azokat, amik szükségesek s nem akarná végrehajtani, a mik neki javára valók,, hanem úgy várná be a felső parancsot a mely aztán megtétetné vele azt is, ami takarékos gazdálkodás mellett tán mellőzhető volna. Be kell ismernünk, hogy ez a kérdés nagyon nehéz kérdés, ennek megoldása viszonyaink között nem könnyű , de ennek, ebben az évben el kell dőlnie s szerencsés megoldása növeli boldogságát ez új esztendőnek. De midőn a közterhek akár közvetlen akár közvetett után így növekvőben vannak, valóban gondoskodni kell arról is, hogy az egyes polgárok jövedelme is növekedhessék. Ez a gondoskodás is lehetséges s ebből az erre az évre eső részt nem szabad betöltetlenül hagynunk. Városunk földmivelő város. A földmivelés fejlesztését kell tehát nagyon munkába venni, mert amely arányban halad a fejlődés, oly arányban fokozódik a jövedelem. E czélra három tényezővel áldotta meg városunkat a gondviselés. Az első tényező a városi tanács. A tekintetes tanács a bel- és külterületen levő összes közlekedési utakat jó karban akarja tartani, a Tiszához vezető utat kiváló módon gondozza. Mi hisszük, hogy mindez természetes fejlődéssel teljesül s tudjuk, hogy a földmivelés fejlődésére a jó közlekedési utaknál hathatósabb eszköz nincs. A tiszai ut pedig a nyáron a gazdáknak 70.000 frt többletet s a fuvarosoknak 30.000 frtot hozott. Isten segítségét kell tehát kérnünk a tanács ezen törekvéséhez s isten áldását arra. A második tényező a gazdasági egyesület. Az igaz, hogy gazdasági egyesületünk még most nincs kellőleg r megerősödve, mert nem minden gazdálkodó látja be annak szükségét, hogy tagja legyen s az egyesületet az ő czélja elérésében legalább a csekély évi tagsági díjjal segítse , de nem éppen annyira befolyástalan, hogy legalább csekély mértékben ne hathasson a földmivelés fejlesztésére. E csekélyebb hatással azonban megelégedni nem lehet; ez igazságot érzi az egyesület is ; meg is teszi azon lépéseket, a melyek az ő megerősödését eszközlendik s ennek elérése esetén közremunkál a gazdálkodás fejlesztése által a közvagyonosodásra. De a gazdák is lássák be, hogy csak összevetett vállal érvényesíthetik gazdulásukat, a mely jótékonyan hat ki e város többi polgáraira is a közvagyonosodást eszközölvén, s mindnyájan segítsék a gazdasági egyesületet az ő törekvéseiben. A harmadik tényező a város mintagazdasága. Ez ugyan idáig csak sok bajnak volt örökös fészke. Most azonban új élete nyílik ennek is. S ha valami módon csakugyan azzá válik, aminek lennie kell, nagy mértékben járul a gazdálkodás emeléséhez. Jól tudjuk ugyanis, hogy a jót legkönnyebben eltanuljuk a gyakorlati téren egymástól. S ha még hozzávesszük, hogy a mintagazdasághoz iskola is van kötve, ahol az elmélet is taníttatik, akkor nem lehet kétségünk, hogy sikerülés esetén a mintagazdaságnak nagy hasznát veendjük s ez esztendő boldogságát ez is nagy mértékben növelni fogja. Ha e három tényező csak a mostani erő szerint is megfelel rendeltetésének, meggyőződésünk, hogy a növekedő közterhek elviselésére erőnk is megnövekedik. Ezen erőt növelni fogja az ipar és kereskedés fejlődése is. Megindul az, mihelyt a gazdálkodás teljes mérvben kifejlődik. A közerkölcsiség s közművelődés terén is van minden esztendőben elég tennivalónk. „Mind mi országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs.“ ,,Tudomány nélkül elvész a nép.“ No hát hiszen ezen a téren nem is lehet valami nagy aggodalmunk. Egyházaink sok jó népiskolát tartanak fen, s városunkban a tudománynak is van megszentelt temploma : a főgymnázium. Világosnak ezek és melegítenek. Ezeken kívül a város is tart fenn községi iskolákat, ipar- és kereskedelmi iskolákat. Nagy dicséretére szolgál városunknak, hogy legnehezebb napjaiban sem feledkezett meg soha a nevelésügyről. Csakhogy községi iskolái hosszú éveken át nem feleltek meg rendeltetésüknek. Az iskolaszék mindig rámutatott a hibákra és fogyatkozásokra s megtette a javításra a kellő intézkedéseket. De ezeket a felsőség mindég hatályon kivül helyezte. Annyira elfajult a községi nevelésig, hogy az csapás volt rajtunk és nem áldás. Az isten végre könyörült rajtunk. Lévay Ferencz tanfelügyelő úr ő nagyságában buzgó és szakértő férfiút adott nekünk, a ki alaposan ismerte fel a helyzetet s a ki a kormánynak is alapos felvilágosításokat s javaslatokat tud adni s a ki az iskolaszéknek szükséges és helyes intézkedéseit nemhogy elnyomná, de még inkább érvényesíti. Azóta derül a községi népnevelés ege. Ilyen tanfelügyelők nélkül a kormánynak minden jó törekvése meghiúsul s ilyen tanfelügyelő nélkül az iskolaszék legalaposabb munkássága is hiábavaló. De ilyen tanfelügyelővel a siker kétségtelen ! Kilátásaink tehát nagyon jók. Csak ne csüggedjünk, csak iparkodjunk, az isten megadja nekünk a boldoguj esztendőt. Törvényhatóságunk rendkívüli közgyűlése. 1888. decz. 3-én. A törvényhatósági bizottság néhány fontosabb és sürgős tárgy elintézése végett az év utolsó napján közgyűlést tartott. A közgyűlést a polgármester nyitotta meg s első helyen az 1889-ik évi költségelőirányzatot jóváhagyó miniszteri leirat olvastatott fel, mely komolyabban inti a város közönségét, hogy jól felfogott érdekéből is jövedelmi források nyitásáról gondoskodjék. E leiratot különben lapunkban már ismertettük és a leirat után ismét indokolva látjuk, hogy a közvetett adók ügyével foglalkozzunk, s ezt mi egyik közelebbi számunkban teljesíteni fogjuk. A leirat különben, —melyhez senki sem szólott, de a hallható rúgás annak helyes indokait mintegy osztotta — a tanácsnak adatott ki alkalmas időben leendő javaslattétel czéljából. Második tárgy a jóavató-bizottság megalakítása volt. Megválasztatott egyhangúlag elnöknek: Maczelka János, járási tisztviselőnek Podomándy Imre tanácsnok. Főispán ur által kineveztettek: állatorvosnak Vetter Ferencz városi állatorvos, becslőknek Nagy Varga István, Vékony József, Török Ernő. Harmadik tárgy azon miniszteri leirat kihirdetése volt, melylyel a birtoknyilvántartó hivatalhoz két számtiszti állás rendszeresittetett. E két állás betöltésére a pályázat megnyittatott úgy, hogy a folyamodók kérvényüket január 14. d. e. 10 óráig kötelesek beadni. A választás a január havi közgyűlésen ejtetik meg. Negyedik.és utolsó tárgy a., igazoló vá «ar "A -'14u. 4 Igák citáltak által.» mind a mait év november 18-án megválasztott bizottsági tagok. A A közgyűlés tudomásul vette az illetők igazolását, mivel pedig Zsoldos István megválasztását nem fogadta el, Bodrogi Sámuel pedig, ki két helyen volt megválasztva, a második kerületben mondott le, ennélfogva az első és második választókerületben egy-egy bizottsági tag választására pótválasztás rendeltetett el, határidőül — a vásár idejére is tekintettel — január 27-ik napja tűzetett ki. E tárgyak elintézése után a közgyűlés befejeztetett. ____ Egészségügy. Az ifjúság egészsége-Évről-évre megújul a panasz, többnyire orvosok által hangoztatva, hogy fiaink és leá-nyaink nevelése nem jó, hogy őket nem egészséges és boldogságokban, unkájokban majdan zavartalan emberekké, hanem gyenge, ideges, rövid életű és hiányos fejlődésű üvegházi növényekké neveli a mai rendszerű iskolázás. Sokszor el volt már mondva, e lapokban is közölve volt többször erre vonatkozó elmélkedés, (legutóbb dr. Imre J. felolvasásából a tanáregyesületi közgyűlésen) hogy ifjainkból erőteljes fajfentartók, hosszúéletű, kitartó munkások, az élet nehézségeivel bátran, önmagukban bízva, szembeszálló családapák, leányainkból egészséges nők és anyák azért nem válnak, mert a test edzése el van hanyagolva s hogy — egy franczia író (Foussagrives) szerint — csak „az izmok menthetnék meg az agyvelő egyoldalú mivelése által veszélyben forgó emberiséget.“ Ilyeneket leginkább az orvosok beszélnek. De hogy nemcsak ők gondolkoznak igy, bizonyítja dr. Felméri Lajosnak, a neveléstan kolozsvári egyet. tanárának czikke, mely a „Budapesti Hírlap“ jan. 3-diki számában jelent meg, s melyből egy részt mutatványul közlünk, alább megtevőn megjegyzéseinket némely pontjára, melyben az igen 1. szerzővel egyet nem érthetünk. „Mintha csak abból az elvből indulna ki iskolázásunk, hogy a testi erő olcsó, mint az áfonya: az értelmet túltömik, a testet pedig örökös böjtre, vagy nagypénteki kosztra fogják. Hány oly iskolánk van, mely az ifjúságjátékterére komolyan gondol s a tanulók játékait szervezi ? úgy tetszik, hogy nálunk végkép feledésbe ment az az elv, hogy egy egészséges játék a legigazibb előkészület az órákig tartó tanulásra. A test és a lélek rugalmassága együtt áll és együtt esik. Míg a lelket örökös zabálásra fogjuk, a testet rendszeresen éheztetjük és mi mégis panaszkodunk, hogy ifjúságunk testileg satnya, erkölcsileg vérszegény, értelmileg munkától irtózó. Sopánkodunk, hogy ki-kitör belőle a vadállat, melyet soha meg , nem szelidítettünk. Mindent a mérleg egyik serpenyőjébe teszünk s e miatt okvetetlenül meg kell billenni a két fél közt az egyensúlynak. A test petyhüdtségét az erkölcsi érzet petyhültsége követi, az értelem örökös tömése és munkára fogása miatt pedig beáll az a testi és lelki izgatottság, mely minden erőfeszítéstől visszariad. Egy szóval ifjainknak lelkét iskoláink falánkká, festőket pedig petyhüdtekké és részgyomruakká teszi. Az angol ifjak jó emésztés mellett jó agygyal dicsekesznek, a magyar ifjúnál ingerlékeny agygyal rokkant vagy diszpepsziában szenvedő test párosul. Nem képzelek orvost, ki ifjúinknak ezt az ingerlékenységét patikai szerrel meggyógyítja, sem oly pedagógust vagy minisztert, aki egy vagy más tantárgy elhagyásával ifjúságunkban a test és lélek megzavart egyensúlyát helyreállítsa. Csak egy természetes és biztos szer győzheti le ezt az idült bajt, t. i. az ifjúság testi erőinek játékokkal és atlétikai gyakorlatokkal való edzése. Ciceróról mondják, hogy midőn diszpepsziában kezdett szenvedni, nem az orvoshoz sietett, hanem Görögországba ment;felvetette magát a gymnáziumba, szorgalmasan részt vett az atlétikai gyakorlatokban s két évi kemény munka után visszatért a fórumra küzdeni, oly egészségesen, mint a parasztok, kik földjét művelték. Jól megértsük a dolgot. Nem pedáns tornázást akarok, mely csak egy másik faja a leczkének. A szobában végzett torna csak amolyan plátói atlétika, melynek sem busa, sem vére, melyben az ifjú lélek sem szórakozást, sem üdülést nem nyer. Hanem igenis értem a labdázás, vívás, gyaloglás, futás, öklözés, birkózás, evezés különböző fajait, egy szóval azt az erőteljes szórakozást, melynek az ifjú egész lélekkel átengedi magát, mert lelkét kedvérzettel s testét friss vérrel és uj erővé, székkel tölti el. A szabadban folytatott játékok az idegrendszert erőssé és egészségessé, az emésztést pedig gyorssá és tökéletessé s az egész testet edzetté teszik. Vannak életpályák, (katonai, orvosi, mérnöki, távírói, rendőrtisztviselői pálya) melyeknél főbenjáró dolog az edzett test, mely megbirja az égalj egészségtelen voltát, a temperatura változásait, a hiányos táplálkozást és megküzd a betegségekkel s szervezetünk ezernyi ellenségével. Már evvel a szempontból is iskoláinknak és társadalmunknak ápolni kellene ifjúságunk testi nevelését, mert az életpályák bármelyikén is az erőteljes testalkat felér 50 százalék több észszel. Az angol nép sikeres hódításai az idegen földrészeken, győzelmei a csatákban, dicsősége a munkapiaczokon és a tudomány mezején, nagy mértékben edzett testi erőinek tulajdoníthatók. Midőn Wellington herczeg az etoni iskola játszóterein járkált, azt a megjegyzést tette: „Itt nyertük mi Waterloot!“ A nagy példa hatott. Francziaországban éppen most alakult egy nemzeti liga az atlétikai játékok ápolására. A szervező bizottság (élén Berthélot volt közoktatásügyi miniszterrel) felhívást bocsátott ki csatlakozásra, s az ország minden részéből tanárok, nevelők, politikai kitűnőségek, (köztük a köztársaság elnökének veje) kiváló írók, birák, közigazgatási hivatalnokok, lövész- és tornaegyesületek tagjai, papok stb egy számmal iratkoztak be a szövetség tagjai közé. A szövetség czélja Dumas szerint: „vállat és lábikrát teremteni az ifjúságnak!“ Más szóval: minden rangú iskolában a szabadban való játékokkal mivelni azoknak az erejét és ügyességét, kik majd katonákká lesznek, s mivelni azt az erőteljes épséget, melytől az értelem és erkölcs egyensúlya függ. Továbbá közbejár a polgári hatóságoknál, hogy a játékokra alkalmas helyeket engedjenek át. Tehát a franczia nemzet megtanulta az angoltól, hogy az ifjúság testi ereje oly nemzeti tőke, melyet nem az iskolai padokban kell bevertetni és elsatnyulni hagyni, hanem a játéktéren edzeni és megsokszorozni. Nagy igaza van a szövetségnek. Minden játszótér a küzdő erőknek egy-egy csatatere. Egyedül Londonnak 28 nyilvános játéktere van, Bedfordnak 7 nagy játszó- és pihenőtere, melyeket közel 2 millió forint költséggel készítettek; Manchesternek 11, Birminghamnak 19, Leedsnek 5 nyilvános játéktere van. És Budapestnek? Ki gondolna itt nálunk játék-" térre ? Fondában a Regens Park gyönyörű gyepét hetenkint több délutánon át a játszó ifjak ezrei lepik el, de ugyan ki merné Budapesten a Múzeumkert vagy a Városliget gyepét bántani? Nálunk a fa élete becsesebb, mint a tanuló ifjúság szellemi épsége . . . Fe- s dolog a gyep a kertben ... a fejben és a szívben.“ Népmozgalmi adatok az 1888-dik évről. Az ev. reform, egyház kebelében a szülöttek száma: 616 fiú, 619 leány, összesen 125 lélek. Ebből törvényes 578 fiú, 581 leány, összesen 1163; törvénytelen 38 fiú, 34 leány, összesen 72. Iker születés volt !) esetben és pedig: 2 fi egy esetben, 2 leány három esetben, 1 fi és 1 leány öt esetben. Meghaltak száma: 566 finemű, 567 nőnemű, összesen 1133. Öt éves korig 22 fiú, 214 leány, összesen 476 egyén. A halottak