Hód-Mező-Vásárhely, 1893. január-június (23. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-01 / 1. szám

személyi tekintetek nem fognak bennünket visszatartani. Figyelemmel fogjuk kísérni az aktuális napi kérdéseket, amilyenek a külterületi köz­­igazgatás valahára való rendezése, a külterü­leti népiskolák ügye, a külterületi utak s vi­zek rendezése, műutak építése, a járványkérdés, amelynek megoldása elodázhatatlan, mert szív­­szorító, lélekrendű­ő a tény, hogy nincs erőnk a járványok ellen s ártatlan kisgyermekeink esnek azoknak tömegesen áldozatul. Figyelemmel fogjuk kísérni közművelő­dési, közgazdasági intézményeink fejlődését, az egyesületi életet, színházügyet, igyekszünk a közönség érdeklődését mindazok iránt ébren tartani rájuk vonatkozó közlések által, kiter­jesztjük figyelmünket közerkölcsiségi állapo­tainkra is és az e téren kétségtelenül felme­rülő szomorú jelenségekkel szemben keresni fogunk orvoslási módot és eszközöket. Igyekezni fogunk a lapnak szépirodalmi tárcza rovatát minél érdekesebbé tenni, abban önálló becsű műveket közölni s ez által váro­sunkban is fejleszteni a szépirodalmat közön­ségünknek szórakoztató s nemesítő szépiro­dalmi olvasmányt is nyújtva, minek megfele­lőig a „szépirodalmi“ elnevezést lapunk czi­­mébe is felvettük. És főgondunkat fogja képezni közönsé­günknek idejekorán való értesítése mindenről ami csak legkevésbbé is érdekelheti, hogy la­punk feladatának mint „hírlap“ is a lehető legtökéletesebben megfelelhessen. Hirdetési rovatunk bárkinek­­rendelke­zésére áll azon határokig, a melyeken túl a hirdetések tartalma lapunk erkölcsi irányával jönne összeütk­­­ésbe, mert nem lévén fő czé­­lunk anyagi haszon elérése, ily tartalmú hir­­d­­ések felvételét mindenkor kénytelenek vol­nánk megtagadni. Azon férfiak csoportja, akik dolgozótár­sainkkal ajánlkoztak és a­kik úgy az írásnak, mint a közügyeknek kipróbált bajnokai, biz­ton remélni engedi, hogy ígéreteinknek — mindenki megelégedésére, — meg fogunk tudni felelni, hogy lapunk mindenkor tartal­mas, tanulságos és érdekes lesz. De a legtisztább szándék a legjobb aka­rat és legnagyobb erő mellett is meg lennénk bénítva hatálunkban a nagy közönség érdek­lődése, pártfogása és támogatása nélkül. Azért is midőn lapunkat a fönt kifejtet­tek alapján a Nagyérdemű közönség szíves figyelmébe ajánlani bátorkodom : egyszersmind a közügy érdekében is becses pártfogásukat és támogatásukat kérem. Dr. Draskóczy Pál szerkesztő­­ nak legfájóbb, legkeserűbb emlékeitől könye­­rett a szem, mig a jelen komoly dicsősége fel nem számitotta.­­ Hogy e két ünnep egy évre eshetett! Hogy e két ünnepet egyforma lelkesedéssel, egyforma örömmel ülhette meg a magyar nemzet! Ilyen csodát ember nem végezhet, — ilyen csodát csak Isten képes véghez vinni: a magyarok Istene! Köszönjük ezt neked ! — öreg esztendő s e pillanatban még hálások is vagyunk, saj­náljuk, hogy elmúltál, pedig szomorúság, csa­pás, bánat, fájdalom, veszteség is mennyi van a te neveddel összekötve! Hányan nyugosznak kedveseink közül friss sirkant alatt! Hányan dobták a koporsó dobbanó födelére, azt a rögöt ami ide köt! Mennyi örömöt változtattál porrá ! Menyi re­ménységet hiusitotottál meg! Mennyi szív sa­jog, mennyi lélek fáj, ha rád gondol. Hogy is ne volna hát a te halálod szo­morú, Hiszen még örömeink izét, dicsőségünk fényét is elveszi, mert mint minden halál, úgy a tied sem más, mint jelképe a mulan­­dósának, —­­­ Boldog uj esztendőt! A vén Szilveszter megaggott arczával el­távozott. S midőn jóindulata intésével eszünkbe jutatta a múlandóságot elvitte a múlt esztendő utolsó pillanatát is s kiszakította életünkből azt a részt a mi vele elment. Hagyott-e valami jót ? Kinek hagyott, kinek nem. Attól függ kinek milyen a lelke földje. Fogékony-e a jóra vagy fogékonytalan. A könynyelmünél az idő emészt a meggondoltnál gyarapít. A vén szilveszter a gondolkodóknak a többek közt hagy egy nagy ajándékot: az emlékezetet. A nemes szivü emberek keblében ennek segítségével virul: a kegyelet, hála, el­ismerés, barátság, hűség, szeretet a­mik nélkül a legbővebb esztendő is siváran hagyná az emberi életet. Az emlékezetből meríti a gon­dolkodó elme, az egészséges ítélőtehetség a tanulságokat, a­melyek számbavétele nélkül nem lehet építeni jó jövőt. Nem lehet tehát haragudnunk a vén Szilveszterre a­zért mindég visz el életünk­ből egy esztendőt, mert nem hogy üres kéz­zel, hanem maga után küldi az ifjan ragyogó üde új esztendőt s meggazdagitja azt emléke­zettel, erényekkel, tanulságokkal a mikből min­­denikünk építhet magának jó jövőt, Isten rendeléséből van ez igy az em­ber javára. Istenünk viselt gondot mi rólunk s ha­zánkról a múltban, Istenünkbe vetjük bizo­­dalmunkat a jövőre is. íme Isten jóvoltából megértük az uj évet s benső örömmel kívá­nunk egymásnak boldog uj esztendőt! S ez nemcsak kívánság, de imádság is. Kérjük az Istent oltalmazzon meg min­den könynyelmüségtől s tartsa fenn bennünk a gondolkodó lelket, egészséges itélőtehetséget nemes szivet. A könynyelmüség, szórakozás, mulatság élvhajn­ászóvá teszi az embert s üresen hagyja a szivet és agyat, megemészti a testi lelki erőt s a komoly kitartó munkára képtelenné tesz mindenkit. Hogyan épüljön a jó jövő, ha a könynyelmüség igy elvisz minden hozzávaló erőt ? Azon imádkozunk ettől őrizzen meg az Isten. A meggondoltság az embert az ő salak­jaitól megtisztítja, a testi lelki erőt növeli, az örömet, élvezetet a hasznos munkában találja, így aztán a meggondolt ember a fentartó erőkben a szűk évben is bővelkedik mig a könynyelmü a bő évben is szűkölködik, mert a pillangó előre nem gondol, nem takarit s egy ledér sem birja ki a nehéz időket s tá­masza sem magának sem másnak nem lehet. Hogy mit rendelt az Isten ez újév felől áldást vagy ínséget ad-e ? Nem tudjuk. De az Isten öröktől fogva úgy akarja, hogy a legsú­lyosabb csapások is javunkra váljanak, ha a meggondoltak sorában maradunk. Az Isten keze csak annak nehéz, a­ki magát könynyel­­műen elhanyagolja. Az erős lelkűt ha megse­besíti is, de meg is gyógyítja ! Isten veled vén Szilveszter! Köszönjék a hű emlékezetet, erényeket, tanulságokat s az uj évet a mit magad után küldöttél. Te pe­dig emberiség Atyja jó Isten ! hozz reánk áldást s adj meggondoltságunk által boldog uj esztendőt! Uj esztendő. A régi számadások le van­nak zárva. Legyen az eredmény kedvező, vagy kedvezőtlen, azon nem változtathatunk többé. A múlt teljesen kivetett hatalmunkból. De hatalmunkban van a jövő! A jövő számadásainak lapja még üres: rajtunk függ hogy mit írjunk bele: szorgalmas munkáról ,törekvésről, hasznos sikerekről tanúskodjanak e azok, vagy ősi semmit­tevésről, a régi hi­bák ismétlődéséről és arról, hogy bár semmit sem tanultunk de nem is felejtettünk semmit. Az emberre mindig jó hatással van a magába szállás, és azért van nagy hasznuk az olyan ünnepeknek, a­melyek erre alkal­mat adnak. Magunkba szállunk uj esztendő napján is és eltökéljük, hogy meg fogunk javulni, hibáinkat levetkőzzük és gáncs és hiba nélkül indulunk neki a nagyra hivatott,uj esztendőnek. Mert tagadhatatlan az hogy az uj 1893-ik év városunk történelmében nagyra van hi­vatva, ha másra nem tekintünk is, már pusz­tán azon egyetlen de­domináló tény követ­keztében is hogy közigazgatási szervezetünk ez évben fog a város új székházába bevo­nulni, hogy működését tovább folytassa, nem többé- működése nyomorúságos színterének nyomasztó hatása alatt, hanem az önkor­mányzat és közigazgatás fontosságát és mél­tóságát jelképileg is kifejező pompás és ránk nézve valóban legdrágább épületben a keret komolyságához méltóan.­ Mert a város új székházába bevonuló közigazgatási szervezetnek új szellemet is kell oda magával vinnie! Valahára meg kell győződnie e szerve­zetnek arról, hogy a hivatalnok a közönségért van s a hivatalos órák alatt, legjobb akaratú tevékenységét a közönség érdekei szolgálatá­nak kell szentelnie, s meg kell győződnie arról, hogy a felmerülő ügyek, elintézésénél a közérdek követelményein kívül semmi­féle más szempont irányadó nem lehet. Valahára e közigazgatási szervezetnek lelkiismeretes, szakismeretekkel bíró s hivatá­suk magaslatán álló hivatalnokokból kell állania. Miért ne kívánhatnék városunknak mind­ezeket most — a régi számadások lezárása után ez uj esztendőnek a magába szállásnak ünnepén midőn egymásnak is általános szo­kás szerint minden jót, boldog uj esztendőt kívánunk. Miért ne kívánhatnék, hogy a modern székházban modern hivatalnokok, modern köz­­igazgatást végezzenek s ez­által tegyék ez újévet jelentőségteljessé, kiemelkedővé tegyék, a háromszázezer forintos drága épületet ol­csóra akként, hogy a polgárok filléreit amelye­ket emelésére fordítottak, hárítsák vissza ka­matostól a modern közigazgatás valódi ál­dásaiban. És ha semmi változás nem történnék, ha az új városi székházba bevonulna a régi nyomott szellem, szóval ha az új városi szék­házat hiába építettük volna, akkor is jelentő­ségteljes lesz ez új esztendő, de jelentősége szomorú, gyászos teend. Azonban erre nem akarunk még gon­dolni sem,­­ legyen az uj év valóban nagyra hivatva, — legyen az uj városi székház fel­szentelésének ünnepe a modern közigazgatás korának beiktatási ünnepe. Van fiatal tett erős polgármesterünk a kitől az uj városi székházban a modern köz­­igazgatás megvalósítását joggal megvárhatjuk.

Next