Hód-Mező-Vásárhely, 1893. január-június (23. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-01 / 1. szám
személyi tekintetek nem fognak bennünket visszatartani. Figyelemmel fogjuk kísérni az aktuális napi kérdéseket, amilyenek a külterületi közigazgatás valahára való rendezése, a külterületi népiskolák ügye, a külterületi utak s vizek rendezése, műutak építése, a járványkérdés, amelynek megoldása elodázhatatlan, mert szívszorító, lélekrendűő a tény, hogy nincs erőnk a járványok ellen s ártatlan kisgyermekeink esnek azoknak tömegesen áldozatul. Figyelemmel fogjuk kísérni közművelődési, közgazdasági intézményeink fejlődését, az egyesületi életet, színházügyet, igyekszünk a közönség érdeklődését mindazok iránt ébren tartani rájuk vonatkozó közlések által, kiterjesztjük figyelmünket közerkölcsiségi állapotainkra is és az e téren kétségtelenül felmerülő szomorú jelenségekkel szemben keresni fogunk orvoslási módot és eszközöket. Igyekezni fogunk a lapnak szépirodalmi tárcza rovatát minél érdekesebbé tenni, abban önálló becsű műveket közölni s ez által városunkban is fejleszteni a szépirodalmat közönségünknek szórakoztató s nemesítő szépirodalmi olvasmányt is nyújtva, minek megfelelőig a „szépirodalmi“ elnevezést lapunk czimébe is felvettük. És főgondunkat fogja képezni közönségünknek idejekorán való értesítése mindenről ami csak legkevésbbé is érdekelheti, hogy lapunk feladatának mint „hírlap“ is a lehető legtökéletesebben megfelelhessen. Hirdetési rovatunk bárkinekrendelkezésére áll azon határokig, a melyeken túl a hirdetések tartalma lapunk erkölcsi irányával jönne összeütkésbe, mert nem lévén fő czélunk anyagi haszon elérése, ily tartalmú hirdések felvételét mindenkor kénytelenek volnánk megtagadni. Azon férfiak csoportja, akik dolgozótársainkkal ajánlkoztak és akik úgy az írásnak, mint a közügyeknek kipróbált bajnokai, bizton remélni engedi, hogy ígéreteinknek — mindenki megelégedésére, — meg fogunk tudni felelni, hogy lapunk mindenkor tartalmas, tanulságos és érdekes lesz. De a legtisztább szándék a legjobb akarat és legnagyobb erő mellett is meg lennénk bénítva hatálunkban a nagy közönség érdeklődése, pártfogása és támogatása nélkül. Azért is midőn lapunkat a fönt kifejtettek alapján a Nagyérdemű közönség szíves figyelmébe ajánlani bátorkodom : egyszersmind a közügy érdekében is becses pártfogásukat és támogatásukat kérem. Dr. Draskóczy Pál szerkesztő nak legfájóbb, legkeserűbb emlékeitől könyerett a szem, mig a jelen komoly dicsősége fel nem számitotta. Hogy e két ünnep egy évre eshetett! Hogy e két ünnepet egyforma lelkesedéssel, egyforma örömmel ülhette meg a magyar nemzet! Ilyen csodát ember nem végezhet, — ilyen csodát csak Isten képes véghez vinni: a magyarok Istene! Köszönjük ezt neked ! — öreg esztendő s e pillanatban még hálások is vagyunk, sajnáljuk, hogy elmúltál, pedig szomorúság, csapás, bánat, fájdalom, veszteség is mennyi van a te neveddel összekötve! Hányan nyugosznak kedveseink közül friss sirkant alatt! Hányan dobták a koporsó dobbanó födelére, azt a rögöt ami ide köt! Mennyi örömöt változtattál porrá ! Menyi reménységet hiusitotottál meg! Mennyi szív sajog, mennyi lélek fáj, ha rád gondol. Hogy is ne volna hát a te halálod szomorú, Hiszen még örömeink izét, dicsőségünk fényét is elveszi, mert mint minden halál, úgy a tied sem más, mint jelképe a mulandósának, — Boldog uj esztendőt! A vén Szilveszter megaggott arczával eltávozott. S midőn jóindulata intésével eszünkbe jutatta a múlandóságot elvitte a múlt esztendő utolsó pillanatát is s kiszakította életünkből azt a részt a mi vele elment. Hagyott-e valami jót ? Kinek hagyott, kinek nem. Attól függ kinek milyen a lelke földje. Fogékony-e a jóra vagy fogékonytalan. A könynyelmünél az idő emészt a meggondoltnál gyarapít. A vén szilveszter a gondolkodóknak a többek közt hagy egy nagy ajándékot: az emlékezetet. A nemes szivü emberek keblében ennek segítségével virul: a kegyelet, hála, elismerés, barátság, hűség, szeretet amik nélkül a legbővebb esztendő is siváran hagyná az emberi életet. Az emlékezetből meríti a gondolkodó elme, az egészséges ítélőtehetség a tanulságokat, amelyek számbavétele nélkül nem lehet építeni jó jövőt. Nem lehet tehát haragudnunk a vén Szilveszterre azért mindég visz el életünkből egy esztendőt, mert nem hogy üres kézzel, hanem maga után küldi az ifjan ragyogó üde új esztendőt s meggazdagitja azt emlékezettel, erényekkel, tanulságokkal a mikből mindenikünk építhet magának jó jövőt, Isten rendeléséből van ez igy az ember javára. Istenünk viselt gondot mi rólunk s hazánkról a múltban, Istenünkbe vetjük bizodalmunkat a jövőre is. íme Isten jóvoltából megértük az uj évet s benső örömmel kívánunk egymásnak boldog uj esztendőt! S ez nemcsak kívánság, de imádság is. Kérjük az Istent oltalmazzon meg minden könynyelmüségtől s tartsa fenn bennünk a gondolkodó lelket, egészséges itélőtehetséget nemes szivet. A könynyelmüség, szórakozás, mulatság élvhajnászóvá teszi az embert s üresen hagyja a szivet és agyat, megemészti a testi lelki erőt s a komoly kitartó munkára képtelenné tesz mindenkit. Hogyan épüljön a jó jövő, ha a könynyelmüség igy elvisz minden hozzávaló erőt ? Azon imádkozunk ettől őrizzen meg az Isten. A meggondoltság az embert az ő salakjaitól megtisztítja, a testi lelki erőt növeli, az örömet, élvezetet a hasznos munkában találja, így aztán a meggondolt ember a fentartó erőkben a szűk évben is bővelkedik mig a könynyelmü a bő évben is szűkölködik, mert a pillangó előre nem gondol, nem takarit s egy ledér sem birja ki a nehéz időket s támasza sem magának sem másnak nem lehet. Hogy mit rendelt az Isten ez újév felől áldást vagy ínséget ad-e ? Nem tudjuk. De az Isten öröktől fogva úgy akarja, hogy a legsúlyosabb csapások is javunkra váljanak, ha a meggondoltak sorában maradunk. Az Isten keze csak annak nehéz, aki magát könynyelműen elhanyagolja. Az erős lelkűt ha megsebesíti is, de meg is gyógyítja ! Isten veled vén Szilveszter! Köszönjék a hű emlékezetet, erényeket, tanulságokat s az uj évet a mit magad után küldöttél. Te pedig emberiség Atyja jó Isten ! hozz reánk áldást s adj meggondoltságunk által boldog uj esztendőt! Uj esztendő. A régi számadások le vannak zárva. Legyen az eredmény kedvező, vagy kedvezőtlen, azon nem változtathatunk többé. A múlt teljesen kivetett hatalmunkból. De hatalmunkban van a jövő! A jövő számadásainak lapja még üres: rajtunk függ hogy mit írjunk bele: szorgalmas munkáról ,törekvésről, hasznos sikerekről tanúskodjanak e azok, vagy ősi semmittevésről, a régi hibák ismétlődéséről és arról, hogy bár semmit sem tanultunk de nem is felejtettünk semmit. Az emberre mindig jó hatással van a magába szállás, és azért van nagy hasznuk az olyan ünnepeknek, amelyek erre alkalmat adnak. Magunkba szállunk uj esztendő napján is és eltökéljük, hogy meg fogunk javulni, hibáinkat levetkőzzük és gáncs és hiba nélkül indulunk neki a nagyra hivatott,uj esztendőnek. Mert tagadhatatlan az hogy az uj 1893-ik év városunk történelmében nagyra van hivatva, ha másra nem tekintünk is, már pusztán azon egyetlen dedomináló tény következtében is hogy közigazgatási szervezetünk ez évben fog a város új székházába bevonulni, hogy működését tovább folytassa, nem többé- működése nyomorúságos színterének nyomasztó hatása alatt, hanem az önkormányzat és közigazgatás fontosságát és méltóságát jelképileg is kifejező pompás és ránk nézve valóban legdrágább épületben a keret komolyságához méltóan. Mert a város új székházába bevonuló közigazgatási szervezetnek új szellemet is kell oda magával vinnie! Valahára meg kell győződnie e szervezetnek arról, hogy a hivatalnok a közönségért van s a hivatalos órák alatt, legjobb akaratú tevékenységét a közönség érdekei szolgálatának kell szentelnie, s meg kell győződnie arról, hogy a felmerülő ügyek, elintézésénél a közérdek követelményein kívül semmiféle más szempont irányadó nem lehet. Valahára e közigazgatási szervezetnek lelkiismeretes, szakismeretekkel bíró s hivatásuk magaslatán álló hivatalnokokból kell állania. Miért ne kívánhatnék városunknak mindezeket most — a régi számadások lezárása után ez uj esztendőnek a magába szállásnak ünnepén midőn egymásnak is általános szokás szerint minden jót, boldog uj esztendőt kívánunk. Miért ne kívánhatnék, hogy a modern székházban modern hivatalnokok, modern közigazgatást végezzenek s ezáltal tegyék ez újévet jelentőségteljessé, kiemelkedővé tegyék, a háromszázezer forintos drága épületet olcsóra akként, hogy a polgárok filléreit amelyeket emelésére fordítottak, hárítsák vissza kamatostól a modern közigazgatás valódi áldásaiban. És ha semmi változás nem történnék, ha az új városi székházba bevonulna a régi nyomott szellem, szóval ha az új városi székházat hiába építettük volna, akkor is jelentőségteljes lesz ez új esztendő, de jelentősége szomorú, gyászos teend. Azonban erre nem akarunk még gondolni sem, legyen az uj év valóban nagyra hivatva, — legyen az uj városi székház felszentelésének ünnepe a modern közigazgatás korának beiktatási ünnepe. Van fiatal tett erős polgármesterünk a kitől az uj városi székházban a modern közigazgatás megvalósítását joggal megvárhatjuk.