Hód-Mező-Vásárhely, 1897. január-június (27. évfolyam, 2-51. szám)
galom minél sikeresebben végződjék. Mi csak pártolni tudjuk. A rendezői gyűlés hétfőn délután 5 órakor a kaszinó éttermében tartatik meg. — A gyermek-gyógyintézet statisztikája. Dr. Halász Henrik, a városi gyermek-gyógyintézet rendelő orvosa most terjesztette be a gyermek-gyógyintézet egész évi működéséről szóló jelentését, amelyből a következő érdekes adatokat közölhetjük: A gyermek-gyógyintézetet egész évben 329 beteg látogatta. Az orvosi rendelések száma 1556 volt. A betegek között volt nemre nézve fiú : 175, leány : 154. Korra nézve : 1 éven aluli volt: 109, 1—3 évesig volt: 119, 3—7 évesig volt : 64, 7—14 évesig : 41. Vallásra nézve : róm. kath. 146, református : 159, evangel. : 10, lutheránus : 1, görög keleti: 1, unitárius: 2, izraelita: 7. Gyógyult: 232, javult: 5,9, kórházba utasittatott: 8, elhalt: 13. Beoltva volt: 219, orvosi műtét végeztetett 91. Illetőségre nézve volt: mezőhegyesi 2, orosházi 1, békési 1, kis-zombori 1, tanyáról 2, a többi helybeli. Ezen adatok mutatják mindennél világosabban ez intézmény szükséges és áldásos mivoltát. — Népesedési mozgalom az 1896-ik évben. A helybeli állami anyakönyvi hivatal statisztikája szerint az elmúlt évben a születések száma 1952, a halálozásoké 1336, házasságkötéseké 518 , kihirdetéseké 647. Alint ezen kimutatásból is látszik, a születések száma jóval túlhaladja a halálozásokét. — Belső tűz. Zsoldos István, Mátyásutcza 31. szám alatti házának padlásán tegnapelőtt reggel tűz ütött ki, azonban a gyorsan megjelenő tűzoltóság hathatós munkája a tűz tovaterjedésének gátat vetett. Nagyobb kár nem történt, mivel az épület biztosítva volt s különben sem égett le csak néhány gerenda. — Törvénytelen gyermekek anyakönyvezése. Az anyakönyvezetők eddig azt a szokást követték, hogy a törvénytelen gyermekek beiktatásánál a „megjegyzés" rovatába mindenféle észrevételeket írtak s még külön is megjegyezték hogy a gyermek törvénytelen. Ennek az anomáliának megszüntetésére most a belügyminiszter külön rendeletet adott ki, melyben kimondja, hogy törvénytelen származású gyermekeknél az atyára vonatkozó rovatok rendszerint kitöltetlenül hagyandók, nincs azokban helye annak, hogy a törvénytelen származás a „megjegyzés“ rovatban külön megemlíttessék. A belügyminiszter egyben figyelmeztette az anyakönyvvezetőket, hogy az anyakönyvi bejegyzésekben ilynemű észrevételektől, melyeket sem törvény, sem rendelet elé nem ir, szigorúan tartózkodjanak. — Az Iparos Ifjak mulatsága. A hódmezővásárhelyi Iparos Ifjak Önképző Egylete lépteit is hallanánk a múlandóság rémes symbolumának. És a kerevet szélén gyönyörű fejét a haldokló ágyára hajtva, mintha angyalok álmát aludná pihent egy csodaszép halvány arcz, szemei félig nyitva voltak s ő mégsem látta az ijesztő rémet,R ajkai boldogságról, az életről susogtak, látszott hogy a sok éjjelezés után kimerült test most veszi el rég megérdemelt osztályrészét. Kezében most is ott szorongatta az orvosságos kanalat. A haldokló utolsó perczében van, egy végerőfeszítéssel felül ágyán, szemeiben fellobban valami csodás tűz, a kialvó szikra utolsó fénycsillanása, őrültként bámul a halovány angyalarczra s mig homlokára verejték ül, arcza még halványabbra fakul, az alvó arczára halvány pir gyűl, szerelmes álmában lázasan piheg s a haldokló lecsüngő takarója szélét csókolgatja. A vár őrültként bámul, felliheg, óriási erőfeszítéssel vonszolja testét neje felé, nyögni is alig képes, beszélne, de torkán elakad a szó, csak suttog: »A másé, másé lesz, elrabolják tőlem . . .« Későn az ágy közepén összerogy ujjai mint ádáz vad körmei fagynak meg a levegőben. A csodaszép halványaihoz tovább mosolyg s álmodja szerelmes álmait. * Felébredtem. Lámpám rég kialudt, Sylvester már rég elmúlt, ott künn a táj peremén megvillant az első újévi napsugár. 1897. évi január hó 24-én, vasárnap, a »Fekete Sas« nagytermében, Czutor Béla zenekara közreműködésével, zászlóalapja javára jótékonyczélu zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti dij személyenként 1 frt. — Családjegy személyenként 80 kr. Kezdete pont 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Éjfélkor tréfás tombolajáték díszes nyeremény-tárgyakkal. Minden belépti jegy mellé egy tombola-szám adatik. — Színi előadás. Kőmives Imre, a budapesti, debreczeni, szegedi, aradi és kassai színházak volt dalkomikusa, Sütkey Jenő és Sütkey Laura a »Központi kávéház«-ban ma január 3-án mulattató dalestélyt rendeznek. Különleges újdonságok kerülnek színre. Szabad bemenet. Kezdete fél 8 órakor. Felhívjuk olvasóink figyelmét. — Öngyilkos leány. Kiss Amália, alig 16 éves leány volt még s szivében már is jobbot vetett a szerelem lángja. Szerelmes volt, nagyon szerelmes s midőn meggyőződött arról, hogy szeretője csalta, hittelen, hogy másért is dobog a szive, nemcsak az ő tüzes fekete szeméért, elhatározta, hogy megöli magát, hogy elvesz, hogy eltemeti buját, bánatát a sir ölébe. S szörnyű elhatározását követte a tett. Gyufa oldatot ivott, szerencsére azonban az adag nem volt valami hatalmas s a gyorsan alkalmazott orvosi segély visszaadta az életét a szerelmes kis barna leánynak. És azóta vigasztalódik, mert mégis csak nagyon fagyos, nagyon sötét ám az a sír s itt a földön mégis csak jobb világ van, ha csalják is a szeretők.— Időjelzés. (A központi meteorológiai intézet távirati tudósítása). Száraz idő várható. Keleten csapadék. Fagypont körüli hőmérséklet. — Házasságot kötöttek a magyar királyi anyakönyvi hivatalnál decz. hó 28-ikától: Vékony Sándor — Mónus Júlia, Bodrogi Sándor — Kiss Zsuzsanna, Balog Sándor — Dobsa Eszter, Benyhe István — Giliczo Mária, Dékány Sámuel — Borbás Julia, Vas János — Szántó Katalin, Gera Sándor — Csáki Erzsébet, Nyíri Sándor — Csúcs Julia, Buzi Sámuel — Dénárt Zsófia, Sziládi Pál —Oláh Julia, Tolnai Bálint - Szöllősi Judit, Barna János — Erdős Julia, Barna István Oláh Zsófia, Csontos Lajos — Tóth Verona, Surányi Lajos -Kiajdán Zsófia, Csáki Ernészt - Rácz Zsófia. — Elhaltak névsora. A magy. kir. anyakönyvi hivatalnál deczember 26-ikától bejelentett halálozások : Bordás Sándor 73 éves, Juhász Erzsébet 33 éves, Nagy János 31 éves, Fári István 66 éves, Salajkó Judit 31 éves, Bánfi Róza 3 hónapos, Albert Lidia Erzsébet 25 napos, Diószegi Sándor 58 éves, Odrai Zsuzsanna 52 éves, Héjja János 30 éves, Juhász Róza 37 éves, Balog Sándor 32 éves, Ekli Mihály 6 napos, Molnár Ferencz 68 éves, Szabó Róza 14 éves, Sipos Róza 2 hónapos, Pap Sándor 22 éves, Pál Sándor 20 napos, Bereczki János 9 hónapos, Nagy Eszter 3 éves, Szathmári Mária 8 hónapos, Varga Eszter 6 hónapos, Szabó Verona 28 napos, Kovács Terézia 1 napos, Bodrogi Zsófia 25 éves, Gábor Erzsébet 2 éves, Horváth Mária 67 éves, Bartók Pál 55 éves, Albert Sándor 4 napos, Spitzer Gáspár 13 napos, Dezső Julia 18 hónapos, Albert Mária 36 éves, Kádár Jusztina 11 napos, Riesz Ignácz 52 éves, Szűcs Mária 23 napos. * Chimay herczegnő újévi ajándéka. E napokban a Rémi szállodához közel levő Sternberg Ármin és Testvére hangszer üzletének kirakatában meglátott a híressé lett herczegnő egy 6000 forintos Maggini hegedűt, melyet felhozatott magának a szállodába, hogy azzal szerelmes Rigóját meglepje, mert — mint a mondá — az ő Jancsija nagyon szereti a változatosságot a hegedűkben. Dráma a városban. — Szenzácziós mérgezés. — Elhajította magától az életet, mint egy haszontalan rongyot . . . Feje fölött összeborult az ég, lábai alatt megnyilt az örvény s a zugó forgatag mélyébe nyelte a gyenge embert. Egy ideig keringenek a habok, beszél róla a hír, suttognak az emberek , majd elcsendesül minden és a szomorú, hideg halott, szerencsétlen spekulácziók szerencsétlen áldozata, ott álmodik, pihen a sír fenekén. Élt és meghalt. Megsemmisült, elseperte féktelen elsejével a kegyetlen végzet, s kik megdöbbenve, fehér arczcal, fénytelen szemekkel állunk a ravatal előtt, feltámadni érezzük a szívünk mélyén a szánalom, az irgalom érzetét . . . Ez volt a tragédiája. Élt, mig becsülettel, büszkén tett a szemeink közé, mig gavallér ember jára fizethette meg a más fáradságát, dedön látta, hogy megnyilt az örvény, midőn írja az elnyeléssel fenyegető habok zúgását, gyja ereje, bátorsága, habozik az élet és ín válasz utján, küzd benne a becsület a bettenség ellen ... és meghal, hogy lemiassa homlokáról azt az izzó bélyeget, mely átgette volna akkor ha — él! És itt van !Ries Ignácz öngyilkossám a tragikum, a dráma. Neki halnia kellett — becsületes maradjon. És ő becsületes ember akart maradni — vette tehát a méregpoharat. Szomorú áldozata ez az ember saját szenvedélyének. Pénz, tengersok pénz volt a kezeire bízva, előkelő kereskedők tisztelték meg bizalmukkal s ő meg akarta sokszorozni a pénzt, azt akarta, hogy neki is legyen, hogy ő is gazdag, ünnepelt tagja lehessen a társadalomnak. És játszott a börzén, a kártyán, ahol csak csengett az ezüst, az arany. Üldözte szenvedélye, vágya, űzte feltartózhatatlan erővel a megsemmisülés molochja felé. És hiába küzdött ezen lelkét hatalmába kerítő szenvedély karmai ellen, gyenge volt s a lejtő közepén képtelennek érezé magát szilárdan állni meg. Haladt, rohant a veszedelem elé, kábuló agygyal és elhomályosodó szemekkel . . . Szerencsétlen játékos volt. Spekulácziói rosszul sikerültek és napról-napra kellett tapasztalnia, mily gyorsan halad az anyagi tönk, a megsemmisülés torkába . . . Nagyobb kölcsönökbe, vállalatokba bocsájtkozott s szerencsecsillaga csak nem mosolygott útja elé, kalandos vállalatai füstbe mentek, semmivé lettek s a miről azt hitte szinig arany, csillogó réznél nem volt egyébb. Egész modorán, magatartásán meglátszott a tépelődés, a nyugtalan, abnormális kedélyállapot. Ideges láz, remegés vette hatalmába s a szerencsétlen ember órák hosszáig elgondolkozott jövőjéről, erkölcsi és anyagi bukásáról. Végre megfogamzott agyában az öngyilkosság eszméje. S ez a komor, tragikus agyrém űzte, hajtotta és siettette a vég felé. Még vakmerőbben, még szenvedélyesebben fogott a játékhoz, hátha . . . hátha . . . Hiába volt a czéltalan küzdés. A végzet ellen harczolni gyenge az emberi erő s kit czélba vett vak dühe, azt megsemmisíti, porrá zúzza, agyon tiporja. És midőn már hallja az összeomlani készülő épület recsegését, midőn hallja a ki nem elégített hitelezők szitkozódásait, a dob szomorú pergését és látja, hogy feje felett felleges szürke szomorú az ég, melyen sehol sem tör át a fény, a reménynek még egy halovány sugara sem, az utolsó módhoz nyúl s remegő kézzel felhajtja a méreg poharat. És a tragédia utolsó felvonása előtt gördül le a függöny. Ott áll előttünk a szomorú ravatal, a fehér halálsápadt homlok fölé a koszorúk haragos zöldje borul, s a megfagyott tetem fölött könnyeket ont az özvegy! S mi hallgatunk, nézünk s levonjuk a konzekvencziát. Az előző nap. — Deczember 31. — Kies Ignácz több helybeli s számos vidéki, fővárosi, bécsi gabonakereskedőnek volt a bizományosa, így például a Herzfeld - Neuman pozsonyi czég 20,000 frt erejéig . Ries Ignácznak a bevásárlásokra felhatalm