Hód-Mező-Vásárhely, 1899. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-01 / 1. szám

városunkban tartja gyűlését. Elhatározta az egyháztanács, hogy a Tiszántúli középiskolai tanár-egyesületet is meghívja, hogy gyűlését a jövő évben városunkban tartsa. Az egyházi ügyész azon indítványa, hogy az új főgymnasium és telke a mostani fekvés és terület szerint telekkönyveztessék be s hogy a 20 ezer forint kölcsönre jelzálogul a főgym­­nasium­ jegyeztessék be : elfogadtatott. Az egyház­kerületi világi főjegyzőséget illetőleg az egyház­­i maga szavazatát egy­hangúlag Ujfalusi Béla egyházkerületi tanács­­birója adja. A főkapitányság azon átirata, mely szerint intézkedett, hogy az iskolákhoz és templomok­hoz közel levő korcsmáknál erkölcsrontó dol­gok ne történjenek, tudomásul vétetett; azon­ban az egyházi ügyész megbizatott, hogy a gyökeresebb orvoslás czéljából a szükséges intézkedéseket és lépéseket mielőbb tegye meg. Végül a folyó évben elintézetlenül maradt ügyekről tétetvén jelentés, megkezdték a költ­ségelőirányzat tárgyalását, mely csekély módo­­sítással elfogadtatott. Ilyen módosítások: az anyakönyvvezetői segéd­lelkészség még ez évben nem létesíttet­­vén, 320 irtot töröltek , a harangozó dija 20 frttal emeltetik, az egyházi telefon előfizetése: 90 frt töröltetik, Karancsi Dánielnek kályhára 140 frt, É­gető Imrének szintén kályhára 22 frtot megadnak, a tanító testületnek könyvtári 28 frt dija 40 frtra emeltetik s a testület helyiségének részben padozására 30 frt sza­vaztatott meg. Az újvárosi templom felszen­­telési 500 frt költségéből 201 frt töröltetett. E szerint a költségvetés főösszege : 1. Egyházi bevétel : 49,481 frt 02 kr., kiadás : 49,481 frt 02 kr. 2. Népiskolai bevétel: 26,488 frt 63 kr., kiadás: 31,344 frt 95 kr.; 3. Főgymna­­siumi bevétel: 39,160 frt 26 kr., kiadás:­­39,160 frt 26 kr. Több tárgy nem lévén, a gyűlés befejez­tetett­ róla, melybe közigazgatásunkat a házi­pénztári és ka­marási sikkasztások döntötték. Az a vi­gasztalásunk se lehetett a múlt esztendő be­köszöntésekor, hogy elmúlik tőlünk, él városunk jóhírnevétől a további keserű pohár. Nyomasztó volt a levegő , szorongó előérzet hirdette, hogy ha az eddigi események szomorúak és szégyen­­teljesek voltak, ezen felül meg kell nyitni az örvénynek, mely emberéletet követel. Ez az örvény január 7-én reggel megnyílt. Pák­a László alkapitány főbe lőtte magát. Rö­vid idő múlva követte ezt a hír, hogy Gosz­­tonyi Sándor rendőrfogalmazó is öngyilkosságot követett el. E két tragikus esettel aztán be is vég­ződtek a szomorúság hetei. A sikkasztásokról táplált különböző fel­fogások átszőtték a mind erősebben megindult tisztújítási mozgalmakat. A mozgalmak közép­pontjában állott a polgármesteri állás betöltése, melyre a január hó 10-én a Fekete Sasban összegyűlt értekezleten a megjelent biz. tagok jelentékeny többsége Juhász Mihály árvaszéki elnököt jelölte. Serényen folytak azonban a korteskedések az az idő szerinti polgármester,­­ dr. Bak­sa Lajos javára is. A közben a január 12-én tartott rendkí­vüli közgyűlésen bejelentettek a sikkasztások. A törvényhatósági bizottság tagjai az eset tárgyalásában méltóságos önmérséklettel visel­kedtek s kiküldetett egy hét tatra bizottság, mely a létező bajok orvoslása czéljából a sik­kasztások okainak megvizsgálására nyert meg­bízatást. A január hó 20-án tartott tisztújító köz­gyűlésen eldőlt a polgármesteri állás betölté­sének kérdése: 23 szavazattöbbséggel Juhász Mihály választatott meg. A társadalmi jelenségek közül itt fölem­lítjük a jubileumot, mely Fáry Antal takarék­­pénztári vezérigazgató huszonöt éves szolgálata alkalmából rendeztetett. Az ünnepélyen nemcsak a helyi társadalmat, hanem a vidéket is tekin­télyes számú megjelenők képviselték. Február 19-én a hm.-vásárhelyi Népbank ülte meg fennállásának 25-ik évfordulóját, mely alkalomból a Népbank, a helyben létesítendő munkás segélyző egyesület javára 2000 korona értékű alapítványt tett. Márczius és április hóban a közérdeklődést a 48-iki nagy események 50 éves évfordulója uralta. Márczius 15-iké­t városszerte lelkesen megünnepelte lakosságunk. Az évforduló dél­előttjén ünnepély folyt le a Kossuth­ téren. Márczius 17-én a tanfelügyelő elnöklete alatt tartott értekezlet a külterületi iskolák­­ államosítása mellett nyilatkozott. A kaszinó márczius hó 20-án tartott évi közgyűlésén eltávozta, hogy a kaszinó jelen­legi telkén 30,0 frtnyi költséggel díszes új kaszinót épület emeltet. Márczius 124-én ünnepélyesen és ezrekre menő tömeg jellétében végbement az újvárosi ref. u­s-templom alapkőletétele. Április hó 1-én a lakosság isteni tiszte­letekkel, a törgyhatósági bizottság díszköz­gyűléssel ünnerte meg a 48-iki törvények szentesítésének­ fordulóját. A közgyűlés hó­doló feliratot fűzet­t ő felségéhez a királyhoz. Ki gondolt vol akkor arra, hogy nem is soká egy másik end­kívüli közgyűlésre a köz­gyűlési terem sít gvászt fog ölteni ! Májusban ráindultak a hatósági előké­születek a ministörvény életbe léptetésére. A munkásosztáson észlelhető volt bizonyos nyugtalanság, ami az izgatásokra vezethető vissza. Azonbanz átmenet nehézségein átse­­gített mindnyájunt nagyobb válság nélkül az arányuig kedző termésű esztendő. A leg­több aggályt az hozta, hogy számos helybeli munkás, a gazda nézve nehéz feltételek mel­lett akart munka vállalkozni, másrészről az izgatások nem hagoztak a jelentkező vidéki munkások fölfogása ellen. Június hó­ján érkezett le hozzánk a belügyminiszter­­esítése, hogy ő felsége Hód­­mező-Vásárhely írós főispánjává báró Tiw­­roczkay Viktort nevezte. Az eddigi kettős főispánságok ezig első­ ízben történő szétvá­lasztása városssáá óriási érdeklődést és örö­met keltett. Azután ez kulturális jellegű ünnepély következett, mi­felénk irányozta az ország figyelmét. Jims 19-én az építészetileg is sikerült új gimzium zárkőletételi ünnepélyét ültük meg, mely az ország minden részeiből előkelő vendégek érkeztek. Köztük Kiss Áron püspök, alinszk­y Mihály államtitkár, gr. Degmfeld­zsef egyházkerületi főgondnok. Julius 7-ikn ment végbe báró Thoroczkay Viktor főispán iktatása. Délelőtt ez alkalom­ból rendkívüli ügyílés tartatott s délután fényes bankett gimnázium tornacsarnokában. Az uj főispán d­án csakhamar megkezdette működését s kü­lösen kedvező volt a benyo­más, melyet az is tett, hogy a számonkérőszék ülésén nem elégett meg az eddigi sablonnal, hanem a számvérőszék tagjai kíséretében sorba vette s ajtos vizsgálat alá vetette az összes hivatalok. Julius 31 év­énét a magyar kultúra ünne­pét ültük városikban. Lázas sietség után fölépült a szinkó, julius 31-én a villamos lángok fénye tom­folt közönségre vetette A múlt év története. Az 1897-ik évből nehéz felhőként vonult át az elmúlt 1898-iki esztendőbe az a karaszt-­ i „Hód-CM -Vásárhely“ tárczája. Vasárnap a tanyán. Irta : Tömörkény István. Az ünnepnapok, amik hétközbe esnek, egészen mások, mint a vasárnapok. Amazok­nak nincsen hangulata, m­íg vasárnap teljesen máskép mutatkozik a dolog. Mintha szombaton éjjel valami külön harmat esne az égből, egé­szen más szintire válnak tőle a fák, a virá­gok, a mező. Üdébbek a levelek, a mező illa­­tosabb és igen ritka eset az, hogy vasárnap szél legyen. Olyankor nyugodt és méltóságtel­jes minden, pihennek csak és illatoznak a vi­rágok, vasárnap még a méhraj sem úgy jár-kél közöttük, mint hétköznapon, most dolga nem nem olyan sürgős, nem is szorgalmatoskodik nagyon, hanem csak látogatásokat tesz a vi­rágok kelyhében és udvarias dolgokat zümmög szép kedveseinek. Vasárnapi ruha van ilyenkor a méhecskén, nincs úgy összekeverve, mint hétköznapon, mint szivárvány csillognak szár­nyai a napon. A nap sem az a nap, amely héten által süt, ez egy egészen más nap s már mikor hajnalban felkel, meglátszik ez rajta. Sugarait békességesen küldi a tanyák közé s végigcsókolja a virágokat. Azok kel­lemes főhajtással üdvözlik, a pacsirta pedig, ahány csak van, elébe röpül és gyönyörű szép verseket mond neki. A felhők egészen fehé­rek s itt ott bárányok formájában legelnek az égi mezőn. Szép ez is ilyenkor nagyon. Kékebb, mint máskor, vidámabb, szebb, a­­szemnek kedvesebb, mint egy nagy templom kupolája, szeretettel borul a mezőkre e napon, amidőn nyugalom csend és békesség uralko­­­­dik. A tavak is, ezek mind az ég csodálatos kékségét mutatják, meg a mély kutak vize is és ha a tehén nagy szemére tekint az ember, e fényes, fekete golyóban is ott lá­tni a vasár­napi kék eget­ A házfödélen tisztálkodnak a galambok és egészen úgy van a dolog, ahogy a régi gyermekvers mondja: A kis galamb a háztetőn Megtisztogatja szárnyait. Megmosdik ám a czicza is. Nyalváli piczinke lábait. A­ki például nem hinné, hogy az állat is­­ tudja, hogy vasárnap van, ne menjen mesz­­szire, hanem csak nézze meg a macskát. Az hétköznap nem pihen, hanem vagy a sem­jék­­ben neszes mezei egér után, vagy a padláson dolgozik hasonló okokból, vagy a konyhába oson, hogy ellopja a csirke c­ombot, szóval­­ tesz-vesz a maga módja szerint. Vasárnap el­­­­lenben pihen, még pedig rendesen a padlásra vezető járón, ahol is elnyúlván, sütteti magát­­ a nappal. Ilyenkor semmire sem ügyel, sőt még csak nem is veszekedik a társával, pedig ez legkedvesebb szokása. Most egymás mellett hevernek s legföljebb a sánta varjú zavarja a nyugalmukat. A varjú nem hiába, hogy fe­kete állat, de az még ilyenkor is csinyeken töri a fejét s valóban örül, ha a macskához settenkedvén, csiphet egyet a fülén,­­ezután odább ugrik. Az udvarok kora hajnalban már minde­nütt tiszták, mert az még az előző szombat délután történik. A szombat délutánnak ez a munkája, a háznál és környékének felöltöz- t tetése, hogy ünnepmódon fogadhassa a tiszta és kedves vasármot. Ilyenkor más dolog nincs. Ez a régi szás, bár már halványabb­ban, a városokon­­ mutatkozik még és szom­baton délután csaki­vertyagyújtásig dolgozik az iparos, azután ma csak a vasárnapi elő­készületeket teszi. Regény a ládából előveszi ezüst óráját, hogy fiúzza, mert az vasárnap szokott járni és kitűti ünneplő ruháját, hogy azon reggelig a ránck elsimuljanak. A ta­nyákon pedig általam­ csak a tisztálkodás a szombat délután doli és a gazdaság külső rendbeszedése. A fejékről behozzák a ka­szát és gereblyét, bár helyén álljon. Az ud­vart végtől-végig fötiprik, az eladó leány pedig a ház alját me­li ki, továbbá ruhát vasal. A kocsit is ilykor szokás megkenni , és halzsirban is most részesül a szerszám. A lovakat a tóra vezet; fürödni, ha nincs tó a közelben, megmosatni s a tehén szeméből is eltüntetik egész heti­­ása nyomait. A tehén ugyanis rendkívül érzény kedélyű állat; ha­­ valaki megbántja, aznál sir, néha minden látszólagos ok nélkül Cs­ognak könnyei. (Ilyen­kor borjúra jut eszébi m­it elvettek tőle.) Vasárnap egész v a­semjéken áll a te­lvén szépen, tisztán ír,mosdatva. A kutyák szundikálnak a láncra és nem ugatnak, mert nincs mire. Nem igejár kocsi az utakon,­­ ellenben gyalogosan sírnak a népek a körö­­­­kön át. Az asszonyok nincs ritkábban, selyem­­kendővel, feketében az emberek és vállukon viszik, két fülével esfakasztva, a ragyogó fényesre kefélt ünnepi csizmát, mit csak ak­kor húznak fel, ha a b­ely közelébe érnek. A tetthely valamely ódosabb tanya, hova pap jött ki a városból, misét mond, de sőt

Next