Hód-Mező-Vásárhely, 1899. július-december (29. évfolyam, 53-105. szám)

1899-07-02 / 53. szám

Vasárnap, 1899. július hó 2. 53. szám. Huszonkilenczedik évfolyam. POLITIKAI LAP. A HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. Bzáru, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési dijak: három hasábos petit sorért 3 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér sora 20 kr. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt .­­ Egyes szám ára 5 kr -5. Törvényhatósági közgyűlés. A kiegyezési javaslatok elég régen lettek föltálalva a képviselőház aszta­lára, mely ház egészében véve csak sze­rényen »tisztelt«, egyes tagjaiban ellen­ben már előkelően »nagyságos« , nagy­ságos, nem nekünk , az adózó népnek valamely külön és be óhajtásunk foly­tán, hanem a saját úri kegyelméből. A magyar mondatba öltöztetett egyenlőség nagyobb dicsőségére. A föltálalt ételek el-elhültek az alatt, míg a tisztelt ház ellenzékének nyájaskodásai a parlament méltóságát szokatlan alakban mutogat­ták a világnak. Valahogyan túlestünk ezen is, s a tisztelt Ház nemsokára meg­emészti a javaslatos tálak tartalmát. A parlamentet kitűnő kedvteléseiben utánozni — egy pillanatra sem jutott a magyar társadalom eszébe, hanem dol­gozott , s talán majd lassanként a par­lament is megtanul ettől a társadalom­tól dolgozni. A parlamenti válság és befejeződési vajúdásai idején, valósággal a parlamenten kívüli, a közigazgatási, törvényhatósági és társadalmi élet tar­totta fent az összeköttetést a nemzeti munka tekintetében a múlt és a jövő között. A­míg a parlament hol egyet lépett előre, hol meg kettőt hátrafelé , amazok haladtak tétova nélkül fejlődé­sük ösvényein. Íme a mi legközelebbi törvényható­sági közgyűlésünk a maga külterületén, mely népessége és kiterjedése szerint je­lentősebb egy tuc­at kis községnél — nagy lépéssel vitte előre nemcsak a maga mivelődését, hanem azzal együtt a nem­zeti kultúrát is. Rendezte a külterületi iskoláztatás nyomorúságos állapotait. Másfelől hozzájárult ugyanott a személy- és közbiztonság modern formákba ön­téséhez. A külterületi közbiztonsági szolgálat ily átalakítása a báró Thoroczkay Viktor főispán legsajátabb érdeme, azzal együtt, hogy ez az átalakítás benyúlik s eléggé alig méltányolható anyagi előnyökkel nyúlik be a város jövendő háztartásába. Ő maga vetette föl az eszmét, érint­kezett és tárgyalt e dologban a legille­tékesebb körökkel s e közben a szerény kezdet oly széles keretté tágult ki, mely bőven számot tarthat a helyi érdeklődé­sen túl terjedő figyelemre. Az utóbbira különben az elnöki székből adott felvi­­lágosításai is számíthatnak, már annál fogva is, mivel azokból kitűnik a meg­terheltetés mértéke, melylyel a rendőr­ség államosítása a községekre nézve járni fog. A mi viszonyaink szerint ez a mi megterheltetésü­nk 25.000 frt kö­rül járna, ha az államosítást a nya­kunkba várnók; ellenben a belügymi­niszteri ajánlat elfogadása folytán — a belterületi rendőrségi­ személyzet szám­beli megerősítése mellett ■—• évi 1563 frtnyi költségtöbblet mellett a külterü­leti közbiztonságot rendezvén, ebben a rendezettségben a városi törvényhatósá­gok élén fogunk haladni. Megtörténhe­tett-e volna mindez, a mi ölünkbe, estek volna-e már most ezek az előnyök, ha érdekeinkért buzgolkodó külön főispán nélkül, közös főispánság mellett lett volna egy megelőzhetlen versenytársunk? A közgyűlési tárgyaláson kísértett az ellenzék részéről a régi hagyományos nóta a csendőrséggel sem­ben : szó esett az önkormányzati jogkör megcsorbulásá-­­ ról, mely jogkört pedig mi a külterület személy- és vagyonbiztonsága biztosító-­­­sára olyképen töltöttünk ki, hogy azzal hallgatni jobb, mint dicsekedni. Az el­lenzéken azonban akadt a modern föl­fogásnak egy embere — s akadtak kö­vetői is —­ a Kovács József személyé­ben, ki a politikai fölfogás szitáján át be tudott látni abba a mélységes társa­dalmi forrongásba, melyet ma a termé­szet kedvezése elaltatott. A csendőrség behozatala mellett kü­lönben a szavazás alkalmával oly te­kintélyes többség állott föl, hogy telje­sen feleslegessé vált az ellenpróba. A külterületi iskolák kérdése kinőtte magát széles körű közművelődési vitává. Az alantast járó ósdi fölfogásokhoz itt ismét egyedül az ellenzék túlnyomó ré­sze szegődött. S holott onnét indultak ki eddigelé a legvehemensebb támadások a mai viszonyok képtelenségei miatt a hatóság ellen , most ugyanott ridegen megtagadták a hatóság által felajánlott módjait a gyökeres orvoslásnak. Mintha volna oka arra a törvényhatóságnak, hogy önmaga tartsa szántszándékosan nyitva a meg nem szűnő zúgolódás for­rásait ! S példájával előljárt az ellenzék vezére, kinek beszéde a közegészségügyi vonatkozású rész leszámításával tulajdon­kép a polgármester ellen irányuló heves támadásokban merült ki, a­mik az utóbbi időkben már rendszeres formában jelen­nek meg a nyilvánosság előtt, s akkor is, midőn a város polgármestere az előző időkben nem is az ő általa közömbösen vett, s nem is általa intézendő dolgokat bámulatos rövid időn belül ki tud ve­zetni a bonyodalmak tömkelegéből , ak­kor is az ellenzék vezére elismerést adni nem tudott, csak elkedvetleníteni. Itt ismét Kovács József előtt volt előbbrevaló a közérdek a minden áron való gáncsoskodásnál, s indítványával megtalálta az ellentétek kiegyenlítésének módozatát. Ehhez hozzá is járultak dr. Wilhelm Arnold a dolgok lényegét tag­laló s Draskóczy Lajos a most tapasztalt ellenzéki eljárást keményen ostromló be­szédeikkel. " az ellenzék­nagyobb része"ál­láspontjának merevségéből biztosan bon­takozott ki Vidonyi Jenő bizottsági tag, ki dolgokat, kemény dolgokat mondoga­tott a tanácsi javaslat ellenzőinek, a szel­lemi nevelés hiányában beálló szellemi ínségről! S nem kímélte a törvényható­ság mai színvonalát sem. Második nap, Hódmező-Vásárhely, 1899. junius 30. Az ülést elnök báró Thoroczkay Viktor főispán megnyitván, felolvastatott és hitelesít­tetett az előző napi közgyűlés jegyzőkönyve. Következett első tárgyul a külterületi iskolák kérdése. Legelőször is fölolvastatott a polgármes­ter jelentése, mely jelentés beható helyszíni szemle alapján tárta föl a külterületi iskolák hiányait, a hiányok pótlásának részleteit és költségvetését. Az ezen jelentésen alapuló ta­nácsi javaslat szerint az iskolák száma 25-ben állapíttatván meg, sürgősen felépítendő 8 is­kola, 16-nál pedig a javítások szüksége forog fent. A­z iskola építési költségei 38,646 frt 66 krt tesznek ki; ez fedezendő a Weisz-féle bírság révén már befizetett 20115 frt 12 kr­­ból. Továbbá a 10 év alatt ugyanazon czimen befolyandó 16 ezer forint terhére, és az eze­ken túli 2531 frt fedezetére a regale-kötvé­­nyek árából kölcsön vétessék fel. A 16 iskola 12749 frtnyi javítási költsége a regále-köt­vények árából szintén kölcsön vétessék. Építés és javítás a legközelebbi tanév elejéig végre­hajtassák. Dr. Endrey Gyula: Óhajtja a kérdés ren­dezését, azonban a tanács javaslatát elítéli. A tanács mulasztásainak az adófizető polgárság issza meg az árát. A körzetek nincsenek meg­állapítva ; nem biztos, hogy államosítás esetén a most építendő épületek meg tudnak-e felelni a kötendő szerződés feltételeinek ; most drága a munkabér; a ki nem száradt új épületbe nem szabad a gyerekeket bepréselni. Vetessék le a kérdés a napirendről, a tanács tegyen je­lentést az államosítás miben állásáról s a kör­zetekről­ Juhász Mihály polgármester : »Nem aka­rom — úgymond — beszédemet oly hangon kezdeni, mint a bizottsági tag úr.« Kérdi, hogy a mai nyomorúságos helyiségek mivel egészségesebbek, mint a minők lehetnek az.

Next