Hódmezővásárhely, 1903. július-december (33. évfolyam, 53-104. szám)
1903-07-02 / 53. szám
Csütörtök, 1903. julius hó 2. Harminczharmadik évfolyam. 53. szám. POLITIKAI LAP. A Hunvásárhelyi Gazdasági Egylet közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kossuth-tér templom-bazár. Megjelenik: minden vanhttap és csütörtökül*. Előfizetési difi Égési évre 8 kom Fél évre turn Negyed évre kos. Egyes számlőfok Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Ernyei István. Szentmiklósi József. — Közönségünkhöz! julius hónap-én új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: Egész évre: 8 korona. Fél évre,: 4 „ Negyed évre : 2 „ Azokat a t. ez. előfizetőinket, akiknek előfizetése június hó 31-én lejárt, arra kérjük, hogy a megrendelést mielőbb újítsák meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen.— Mutatványszámot kívánatra ingyen küldünk. Kereskedők és szövetkezetek. A „Kereskedelmi Csarnok“ állásfoglalása. ■ '■■■' —julius 1. A magyar szövetkezeti mozgalomnak gyászosan sajátos jellege, hogy csak ellenségei vannak, barátai alig. Úttörői, akik a szövetkezési akció apostolai kívántak lenni, felekezeti jelszavakat kevertek az egyébként éremes törekvés irányelveibe s igy többet vétettek a társulási eszmék ellen, mint a mennyit használtak. Az úttörők igy váltak az igék ellenségeivé, tévelygésükkel még erősebbé téve azt az elkeseredett ellenszenvet, a mellyel a kereskedő világ a szövetkezeti kezdeményezéseket fogadta. Túl lévén a kezdet fátyolos homályosságán, immár megállapítható ez a diagnózis ; amint konstatálható viszont az is, hogy a helyzet tisztul és egészségesebb irányban halad, erősödik a szövetkezeti munkálkodás. A szövetkezetek alapítását maga a törvényhozás segíti, helyes és okos intenczióit érvényesítve és törvényes mederrel szabályozva a szövetkezési folyamatok utait, fősúlyt helyezve a termelési, értékesítési és anyagbeszerzési szövetkezések létesítésére. Olyan ösvény, olyan szándékok, amelyek ellen a kereskedelem komoly tényezőinek nem lehet szava . . . A mennyire indokolt a kereskedő világ harca ama fogyasztási szövetkezetek ellen, amelyeknek létjogosultságát , ott ahol tisztességes piaci megrontását czélozzák, mi sem védelmezheti, és oly indokolt és érthető, ha a helyes intencziók alapján teremtetett termelési, értékesítési és anyagbeszerzési társulásokat maga a kereskedelem is szívesen üdvözli és segíti a maga nagy erejű szellemi és anyagi tőkéjével. Az idők változtak. Ha az volt a múlt jelszava, hogy el kell nyomni a gyöngét , a jelen nem élteti többé az öklöt. Szocziális alkotásokon fárad a gondolkodó s a kisember segitése üres jelszóból szerencsésen valósággá vált. Segiteni minden áron ! Segiteni akkor is, ha a közhasznú, általános javu tevékenység érzékenyen sújt is olyan egyeneseket, a kiknél — elhagyatottságában a czitrom szerepét játszotta a védetten !lme a modern, a helyén való gazdagsági politika. A kisember támogatása nemcsak szociális szükség, de kötelesség is. Anynyira az, hogy a kereskedelem számottevői önmaguk iránti kötelességből is oda kell, hogy álljanak az apró exisztenciák segítői mellé. Hiszen, ha van a kereskedelemnek jogos panasza, úgy bizonynyal első helyen áll az, hogy a szabad kereskedelem elve utat nyit a kereskedő pályára minden tönkrement és egyébként a kalmárkodáshoz mit sem értő proletárnak, akiknek mesterségesen való szaporítása aligha képezheti a kereskedelem feladatát. A különbséget nem tevő szövetkezetellenes kereskedői felfogásnak nincs igaza. Indokolt is, helyes is, ha a kalmárság hadat üzen azoknak a szövetkezéseknek, amelyek fogyasztási czikkeket árulván, tisztességtelen eszközökkel kelnek versenyre a régi, becsületes kereskedő gárdával, a kereszt jegyében árulván keserűsét és egyéb jókat, de helytelen és minden indok nélkül való, ha a kereskedelem külömbséget tenni nem tud, vagy nem akar és egy kalap alatt emlegeti a szövetkezések külömböző irányú, külömböző természetrajzú alakulásait. A mi intenczióink ilyenek és örömmel jegyezzük föl, így gondolkodik Hódmezővásárhely kereskedőinek egyesülete is, amelynek vasárnapi választmányi ülése érdekes és egyszersmint értékes állásfoglalás volt a helyes szövetkezési törekvések mellett. A »Kereskedelmi Csarnok« vezetősége felülemelkedve kicsinyes, önző szempontokon, magasabb szocziális érdekektől vezéreltetve, kimondotta , hogy elnökének — akinek a helyi agyagiparosok raktárszövetkezeténél elfoglalt igazgatósági elnökségét, a csarnok tagjai közül »némelyek« összeférhetetlennek találták a kereskedelmi testület elnöki tisztével — bizalmat szavaz, sőt köszönettel és elismeréssel honorálja a csarnok elnökének — az agyagiparosok érdekében kifejtett nemes és sikeres munkásságát. Amidőn elismeréssel adózva a »Kereskedelmi Csarnok« állásfoglalásáért, a választmány határozatáról beszámoltunk, beszámolunk a ténynyel is, amelyik állásfoglalásunk alapjául szolgált. A helybeli agyagiparosok raktárszövetkezetet létesítettek, mely raktárszövetkezet célja, hogy a mintegy 150 önálló iparosból álló szakbeli iparosságnak, egyelőre a nyersanyag olcsóbb beszerzése útján, majd tovább fejlődve, a készítmények értékesítése útján, megszerezze azt a versenyképességet, amelyiknek ez idő szerint való hiánya oka annak, hogy ez az iparág a legsúlyosabb viszonyok között küzd a fönállásért. Hogy a szövetkezet működése nem történhetett meg az érdekelt kereskedők érdekeinek némi sérelme nélkül, az természetes és nem tudjuk be túlságosan az érdekelt kereskedőknek, ha sérelmükkel a »Kereskedelmi Csarnok«-hoz fordultak. Azért nem tudjuk be túlságosan, mert nem lehet mindenkitől megkövetelni, hogy nyomban és azonnal fölemelkedjék a viszonyok szemlélésének arra a magasabb álláspontjára, melyről a szövetkezeti ació, a magánérdek pillanatnyi sérelmén túl az ipar megtartásának, fejlesztésének és ezzel a kereskedelem jövőbeli föllendülésének, nemzeti és közgazdasági szempontból elkerülhetlen tényezőjének tűnik föl. A magánérdekben pillanatnyilag elfogultak panaszát tehát nekik túl nagy hibául de nem tudjuk , de annál örvendetesebb jelként registráljuk a »Kereskedelmi Csarnok« állásfoglalását, bizonyságát a »Kereskedelmi Csarnok« tagjai igazán liberális gondolkozásának, mert szerették ezt a liberalismust olyannak föltüntetni, mint amelyik a magánérdek határánál összeszokott omlani. A »Kereskedelmi Csarnok« megmutatta, hogy nem így van. * * * Ugyanezen ügyből kifolyólag «Helybeli fakereskedők» aláírással egy stílszerűen gyalulatlan nyilatkozat jelent meg tegnap a helybeli krajczáros lapban, amelyre vonatkozólag, a következő nyilatkozatokat vettük : Tekintetes Szerkesztő Úr ! A «Vásárhelyi Híradó» czímű lapban állítólag «helybeli fakereskedők» nyilatkoznak. Most csak röviden van módomban kijelenteni, hogy annak a nyilatkozatnak a tartalma szemenszedett hazugság. Elsősorban visszautasítandó hazugság az, mintha a helybeli vasútállomás főnöke fizetésért vállalta volna el, vagy egyáltalában megkezdte volna az agyagiparosok szövetkezeténél pénztárnoki állással járó működését. A valótlanságokkal teli közleményre legközelebb megteszik azok, akiknek kötelességük, az illetékes nyilatkozatot, melylyel ez ügyet a nyilvánosság ítélete alá fogják bocsájtani. Tisztelettel Bauer Gyula, az agyagiparosok raktárszövetkezetének, igazgatósági elnöke. Tekintetes Szerkesztőség! A «Vásárhelyi Híradó» július 1-én megjelent számában «Helybeli fakereskedők» aláírásával megjelent közleményre kijelentem, hogy a vásárhelyi agyagiparosok raktárszövetkezete igazgatósági ülésén hozott határozat alapján a pénztárnoki tisztséget nekem felajánlotta. A nálam eljárt küldöttségnek annak idején kijelentettem, hogy szolgálati rendtartásunk értelmében az állást csakis Elnök úr ő méltóságának engedélyével vállalhatom el. Erre vonatkozó kérvényemet fel is terjesztettem s mig a határozat le nem érkezik, a szövetkezetnél működést meg sem kezdem. Minden ezzel