Hódmezővásárhely, 1910. július-december (40. évfolyam, 78-156. szám)

1910-07-01 / 78. szám

Péntek 1910. julius hó 1.78. szám. Negyvenedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazér. Megjelenik: minden kedden, pénteken és vasárnap. Telefonok: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos . ROTH ANTAL: Helyben. Előfizetési díj Vidékre Negyedévre 80f. Negyedévre 1K 60f. Fél évre 1 K. 60 f. Fél évre 3 K. 20f. Egész évre 3 K. 20 f. Egész évre 6 K. 40f. •ve« '».T.-é*TM ai*:j 2 mll« ’. Jegyzetek. Tehát a szemétdomb fáj Reggeli Ujságoknak; fáj, ha el akarja a rendőrség takarittatni. Hát bizony érthető, ha ez fáj nekik, mert hisz az egész egzisztenciájuk a szemétdombra van alapítva, akár csak a lóbogár egzisz- tenciája s mihelyt elpusztítják a szemétdombot, nincs meg a matéria, amiből élniök lehet . . . ♦ * * Mi lesz a kisemberekkel ? — kér-dezte Bodrogi Bálint a közgyűlésben, ha a szolgák fizetésjavítását pótadó-ban fogják a lakosságra kiróni ? És ebben igaza van Bodrogi polgártárs- nak, valamint abban is, hogy a meg- s választott képviselő adóelengedést ígért ; az istenadta népnek sime adóemelés következik. Csakhogy Bodrogi polgár- társ elfelejti, hogy az apró fehér házak lakóinak követe ezt az adóemelést is s kortescélokra fogja fölhasználni s azt ■ fogja mondani, hogy az azért történ- hetik meg, mert ő neki nincs szava a közgyűlésben s várnia kell a legközelebbi városatya választásig, amikor az ő népe, akik között a gyámoltak, hol j tak s a duplák is benne vannak, ismét az urna elé kerülnek, hogy megadják neki azt a többséget, amelylyel le lehet szállítani az adót s csődbe lehet kere ’getni a várost ... I * Földeák, Földeák, de sok szomorú jó viccre adsz te alkalmat, az is igaz, hogy az alkalmat Kmeti városatya idézi fel, akinek pedig van szive, csakhogy egy baja van szegénynek, hogy egy kis vaj van a fején s ő erről mindig megfeledkezik s ilyen adta kánikulai melegben is kimegy vele a napra. Hát persze, hogy megolvad ... De mi a fenének megy hát a napra, ha vaj van a fején ? Nyilván azért, hogy a fején megolvadott vajjal kenje be Kun Bélával egyetemben a kis emberek száraz kenyerét ... * * * Búza, kukorica lesz mínusz, de szőlő, illetve bor nagyon kevés lesz, mert a peronoszpora meg a jég elpusztította a szőlők javát. Az ország tehát továbbra is a kijózanodás útján kénytelen maradni. Előbb a koalíciós mámorból józanodott ki a nemzet; igaz, hogy ebből sem jószántából, hanem négy esztendő politikai jégverése után. Az ivásból pedig a bor hiánya fogja kijózanítani a népet, ha csak a borkereskedők pincéje nem könyörül meg a szomjas torkokon ... Öfséret a közgyűlésben. A humanizmus jegyében. Vásárhely város törvényható-sági bizottsága kedden tartotta meg nyári szünet előtti utolsó közgyűlését. Hogy mit tárgyal- tak, az most másodrendű dolog, a fontos az, hogy miként tárgyal- tak ebben a gyűlésben. És ez a mikéntje, módja a tárgyalásnak mondhatni történelmi pillanatot jelent törvényhatóságunk életében. Évek, sőt évtizedek óta párttusok színhelye volt a város közgyűlési terme. A politika lombikján leszűrt szenvedély csatározott, küzdött egymással és a harc hevében mindig a közérdek, a város java lett az áldozat. A bölcs mérséklet nem tudott úrrá lenni . . . Most, hogy a nagy harcot a képviselőválasztás mezején vívta a polgárság, soha nem tapasztalt erős láz tartotta fenn heteken keresztül a város minden rétegében az izgalmat. A demagógia, a hatást vadászó üres, kongó lárma a végletekig felcsigázta a szenvedélyeket s már attól lehetett tartani, hogy az értelmiséggel szembe állított, helyzetével elégületlen kisebb osztály, élén második Dózsa Györgyként véres lázadást idéz elő az eszközeit nem válogató demagóg vezér. Szerencsére ehhez még nemeléggé elvakítható a mi népünk,vagy jobban mondva Kun Béla népe. Ámde látván ezt a határtalan népizgatást, joggal aggódhatott Vásárhely város közönsége, hogy mi lesz akkor, ha a városi székház közgyűlési termében is hangra talál Kun Béla. Mert az országos érdeknél sokkal nagyobb fontosságú a város belélete, a közigazgatás és a törvényhatósági bizottság működése. Az aggodalomnak vége. A keddi közgyűlés egy új kor hajnalát tárta fel e tekintetben s megmutatta, hogy ott ugyan soha nem talál talajra, visszhangra a demagógia szava. Ott nem nyer mandátumot Kun Béla, mert pártja három emberből fog állani. És mintha már előre tiltakozna ellene a közgyűlés, ott sem volt Kun Béla, meg pártelnöke, már megkapta a leckét és a közgyűlés két hatalmas pártja oly egyetértéssel foglalt állást a Kun Béla féle rendszer ellen, ami megnyugtató biztosíték arra nézve, hogy a jövőben a közgyűlés termében valóban a komoly munka fog érvényesülni. A keddi gyűlés a humanizmus jegyében folyt le. S habár nem volt ott a kisemberek barátja, a kisemberek, a rendőrök tűzoltók, szolgák és útkaparók mégis kaptak valamit, kötelező kijelentést arra nézve, hogy fizetésüket az év végére rendezik. Kár, hogy nem volt ott az ifjú követ, legalább szint vallhatott volna, hogy ad-e valamit a kisembereknek? Vagy pedig a nem adás népszerű jelszavát veszi fel, járván ez a pártolás némi kis adóemeléssel, ő pedig adóleszillitást ígért. Erre lett volna kiváncsi mindenki . . . Mozgalmas volt az élet a közgyűlésen. Már 9 órakor hangosan tárgyaltak a városatyák a folyosón, egész kis folyosói életet teremtvén. Egy kis kapacitálás is folyt. Sokan pályáztak az első osztályú irnoki állásra és 100 forint differenciáért érdemes korteskedni. A külterületi orvosi állásoknál nem kellett kapacitálni senkit. Bizonyos volt a választás. Köztudatban félt, hogy nem lehet más a kutasi orvos, mint Csiky János. Ott volt ő is, mintdenki ezzel üdvözölte : — Gratulálok doktori Telt az idő, már egynegyed tíz is elmúlt, mégsem szólalt meg a terembe hivó elnöki csengő. Kissé bágyadni kezdett az érdeklődés, mikor egy városatya megszólal: — Hol az új követ, hol van Kovács József ? — Ki üdvözli a közgyűlés részeiről ? Jegyzi meg egy maliciózus úr. Már fél tíz volt, mikor végre ellfoglalta az elnöki széket a főispán és Izsongva letelepedtek a városatyák. Nem nagyon sokan, de elég tömören. Kmetykó József főjegyző kezdte olvasni a polgármester jelentését, mely minden tekintetben rendes közállapotokat tüntet föl. Érdekes adatok tűnnek ki az adózási kimutatásból. Dacára az ex-lexnek, a 450 ezer koronányi esedékes állami adóból, 238 ezer koronát önkényt befizettek. Jól áll az ebadó fizetés is, befolyt 72 korona a 96 ból, ebből megtudjuk tehát, hogy Vásárhely nagy határában mindössze 96 eb esik adó alá . . . Mi van a munkásházakkal ? Ezt kérdezi Gregus Máté szóbeli interpellációjában s Bereck Pál tanácsnok megadja a felvilágosítást. A város száz munkásház építését határozta el, kimondván, hogy 200 ezer koronát vesz kölcsön a gyámpénztári tartalékalapból. Ezt a miniszter nem hagyta jóvá. Most tehát gondoskodni kell egy más kölcsönről. Össze is hívta már a bizottságot, de egyetlen ember sem jelent meg. Újra összehívja, hátha több szerencsével. Az építés csak a jövő tavasszal kezdhető meg. Nincs választmány. Következnek a választások. A főispán kijelenti, hogy a kijelölő választmány tagjai nem gyűltek össze. Mivel pedig a törvény csak úgy ismeri el korrektnek a választást, ha a jelölésnél a választmány minden tagja részt vesz a jelölésben, ajánlja, hogy ezentúl minden választásnál ad-hoc bizottságot alakítsanak. Ezt elfogadják. Ez alkalommal jelöltek: Matkassich Dezső, dr. Hódy Mózes, Vékony József, Vidonyi Jenő, Losonci Endre és Mucsi Bálint. Orvosokká közfelkiáltással, egyhangúlag megválasztotta a közgyűlés Kutasra dr. Csiky János jeles specialistát és a központra dr. Tulkán György volt járásorvost. Nyomban le is teszik az esküt a közgyűlés szine előtt. Az első osztályú írnokságra szavazás alapján Nagy Bálintot választják meg. Mártélyi bába Burkő Erzsébet lett. Kisebb ügyek. A krassó-szörényi árvízkárosultaknak 100 koronát és részvétiratot küld a város. — A város tűzifájának szállítási vállalatát vagyononként 170 koronáért a Matrovicz cégnek adja. — A telei út kiburkolását kérelmezi — A fertőtlenítők napidijját 2 koronára emelik. — Az előlegeket, szabadságokat megadják. * Megnyílik a vágóhíd. A húsvágási szabályrendelet vágóhídi kényszer alá veszi az üzleti célokra, szállításra levágás alá kerülő baromfikat is. Mivel azonban a vágóhíd kicsi lett, egyelőre ezt a kényszert törlik és akként módosítják, hogy amennyiben hely lesz, ezek a baromfik, a vágók tetszése szerint ott is levághatók lesznek. Balog Sándor a kényszer mellett van és jövedelmi szempontból kívánatosnak tartja egy baromfivágó telep létesítését. Bauer Gyula erős érvekkel világítja meg, hogy minő kára lenne a kényszerből a kereskedelemnek és közvetve az eladó gazdaosztálynak is és csak arra volna alkalmas, hogy az exportot csökkentse, ez a kár pedig aránytalanul nagyobb volna, mint a vágatási díjakból esetleg befolyó jövedelem. De szociálpolitikai szempontból, a vágással foglalkozó százak érdekében is károsnak látná a kényszert. A közgyűlés tanulmány tárgyává téteti a kérdést, a vágóhidat július 15-én megnyitja. Az első leckék . . . Következik a tengeri kígyóként szereplő ügy : a kisemberek, rendőrök, tűzoltók, szolgák fizetésjavítás iránti kérelme. — Dr. Soós István tanácsnok ismerteti a kérelmet; élénk színekkel, valósággal megindítóan festi a nagy drágaság idején azt a sanyarú helyzetet, amiben ezek az alkalmazottak tengődnek. Meggyőző érvekkel magyarázza, hogy ez elől többé kitérni nem lehet és ez az ügy most már nem azoknak a kisembereknek az ügye, hanem a közszolgálat érdeke, a közügy. Muzsi Bálint csak úgy fogadja el a javaslatot, ha arra fedezetet talál- nak, adóemelés nélkül. — Endrey Gyula segíteni kíván, a költségvetés tárgyalásakor kell ezt felvenni és részesíteni kell a javításban az útkaparókat is. Érdekes felszólalása van Bodrogi Bálintnak. Az új követ, Kun Béla úr adóleszállítást ígért a népnek, az fizetésjavítás emelést kíván, mi lesz hát akkor, ha Kun Béla nem tartja meg az ígéretét! . . (Élénk derültség.) Bodrogi a költségvetésnél kívánja tárgyaltatni az ügyet. Kmeti Béla ajánlja, hogy teljesítsék a kérelmet, elég lesz arra fél percent adóemelés is. Bauer Gyula reflektál Kmeti szavaira : ne játszunk a mézes madzaggal, melyet szeretnek a nép szája előtt elhúzni Kmetiék. Ne áltassuk magunkat, mert nem fél, hanem két percent is kell ahhoz, de akármennyibe kerül is, meg kell tenni. Kmeti úr úgy számít itt is, mint Földeákon, amely számítás súlyos százezrekbe került a vásárhelyi Népbanknak. A közgyűlés elvileg belemegy a javításba és a költségvetés tárgyalására tűzi ki az ügyet. ________________________ Lenen bárhol is olyan árban vásárolni, mint a mert ott minden vevő meglepődik Tessék a kirakatokat megtekinteni! Harisnyakirályban, Andrássy utca 4. az árak rendkívüli olcsóságán Szigorúan szabott árak.