Hódmezővásárhely, 1912. április (42. évfolyam, 79-103. szám)

1912-04-02 / 79. szám

1912 Kedd Április hó 2. Ara 2 fillér. XXXXII. évfolyam. 79. szám. politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon: 85. szám. Felelős szerkesztő : Fejérváry József. Főmunkatárs és laptulajdonos Roth Antal. Előfizetési díj: Helyben; Vidékre: Negyed évre 1*60 f. Negyed évre 3*20 Fél évre 3 K 20 f. Fél évre 6 K 40 Egész évre 6 K 40 f. Egész évre 12 K 80 Jegyzetek. Mi lesz ? Husvét hetében, a feltámadás szent ünnepe előtt meg­oldást nyert a válság. 6 Felsége a leghelyesebb megoldással ketté vágta a gordiusi csomót. Az egész nemzet egyértelmű megnyugvására tehát a politika szekere kint van a pocsolyából, melybe az obstrukciós urak rántották. Megindulnak újra a jóslatok : mi lesz ? Rend lesz, az bizonyos, mert rendnek kell lenni. A király szól a nemzethez. Ezt a szózatot meg kell hallgatni minden­kinek, a­ki magyarnak, jó hazafi­nak tartja magát. Lehet azonban az is, hogy Justhéknál ez is süket fülekre talál. Majd elválik. * * * Nem álom, valóság hát, hogy megjött az államsegély, a 4 millió­ból való vásárhelyi 7­5 ezer koro­nák. Tavaszi napsugárt, verőfényt varázsolt a torony alá a bir és a legtöbb hivatalnok nyomban plaj­­bászt vett elő és számolt. A szá­moskodás kihozta, hogy a kiegé­szítésnek még csak 60 percentje jött meg, szóval még 40 percent hiányzik a minimumhoz. És ez már nem is jön meg. Nem jöhet, mert az adomány kimerült. Mi lesz a többivel ? Az, hogy a többi gerslit adja majd a város, ha a városok törvénye életbe lép. Az lesz azonban soká, ha így obstruál a derék csapat. Döntött a kaszinó. Vasár­nap döntött. Választás volt, elnök­választás. Endrey lemondott az elnökségről, a­mi nem zárja ki azt, hogy újra megválasszák. Sőt. Mert ez így szokás. A­mikor a határidő lejár, le szoktak mondani, de azután újra megszokták válasz­tani az illető urat. Nos, most nem választották meg a lemondót. És ennek kell pár sort szentelnünk. Annak idején, mikor mi a kaszinó mozgalmáról írtunk, le akart cá­folni bennünket a lapjában Endrey. Hogy semmi mozgalmat nem észlelt. Hát ime, a­mit ő nem észlelt, de mi megjósoltunk, bekövetkezett. És jól van ez így. * ■k 4c Nem sikerült. A vásárhelyi bognárok és kovácsok megemelték az árakat. Fel a kocsi árakat, utal­ván arra, hogy minden megdrágult, hát ez miért ne tartana lépést a többi dolgokkal. Nos, ez eddig rendben van. De az már nincs rendben a mi következett a dologból. És a bognárok szempontjából nincs rendben, de a gazdák szempont­jából bezzeg úgy van. A kovács­házi bognárok írtak a vásárhelyi gazdasági egyesületnek, hogy ők 250 koronáért is adnak kocsit. Hát ez meglehetős szép tus, mely al­kalmas arra, hogy az egész vásár­helyi mozgalmat semmivé tegye. De hátha nem olyan az a kocsi ? A királyi szózat. Érzőlelkű ember bizon­­nyára nem olvashatja végig megindulás nélkül azt a kirá­lyi szózatot, mely a Khuen- Héderváry kormány újból való kinevezése alkalmából vasár­nap megjelent. Egész fejedel­mi nagyságban és egész, tör­hetetlen alkotmányos érzésé­nek erejével áll előttünk az öreg király, aki immár negy­venöt éve viseli Szent István glóriás koronáját s aki most, midőn a magyar nemzethez szól, úgyszólván újból meg-­­ pecsételi élete alkonyán azt az esküt, melyet koronázása­kor tett s amelyet hűséggel megtartott mindig, egy pilla­natra se tántorodva le az al­kotmányosság útjáról soha a legkritikusabb helyzetekben­­ se . . . A királyi kéziratok ment­­i­sek szoktak lenni az érzelgés­­től. De most a közzétett szó­zaton mégis megkapó, hatal­mas, nagy érzések vibrálnak­­ át s amit nem a szózat sza­vai fejeznek ki, hanem az a hang, amely benne lakik, leg­jobban fejezi ki, hogy micso­da históriai jelentőségű nagy­­ napokat élt át legutóbb Ma­­­­gyarország, hogy micsoda sú­­­­lyos válságból került ki ismét ez a nemzet a király bölcse­­sége és a Khuen-Héderváry kormány hazafias áldozatkész­sége révén. Bizalommal fordul hoz­zánk a király és bizalmat kér­­ a fejedelem a nemzettől, a dicsőséges, nagy aggastyán, a­­ te hangodnak az őszintesége, nemes tenorja mennyire meg­találta az utat a magyar né­pednek szivéhez, milyen csu­­j­dálatos érzéseket váltottál ki a­­ lelkünkből, amidőn szinte kérő hangon óhajtod, hogy meg­­könnyíttessék neked uralkodói hivatásodnak lelkiismereteddel összeegyeztethető módon való­­ teljesítése és mennyire meg­­ tudjuk érteni e manifesztum f­elolvasása után, hogy a te jó-­­­ságos, hű szived micsoda fáj- i­dalmas érzések dúlták és dúl- j ják, láttára annak a folyton­­ tartó zűrzavarnak, amit egy törpe parlamenti minoritás, a­­ politikai desperációknak egy kicsi serege idéz föl unos-un­­talan, csillapíthatatlan hatalom­vágyban ! A király boldognak akarja­­ látni ezt az országot, atyai­­ szívének minden vágya az,­­ hogy haladjunk, gyarapodjunk, emelkedjünk, gazdagodjunk és érthető, ha bánattal telik el a királyi szív, amiért meddő po­litikai harcok, időrabló és­­ hiábavaló közjogi szőrszálha- e­sogatások megakasztanak min­den produktív munkát, holott sok rengeteg sok az, amit Magyarországon végezni, dol­gozni kellene. Amidőn hűséges szere­tettel hajlunk meg a fejedelem előtt, aki az ő szózatával új­ból tanúságot tett rendíthetet­len alkotmányos érzéséről és arról, hogy egész felfogása, egész lelkivilága mennyire méltóvá teszik őt a szent ko­rona viselésére, el kell monda­nunk azt is, hogy nagy elis­merés illeti meg azokat a kor­mányférfiakat is, akik súlyos órákban teljesen feladatuk ma­gaslatán állanak és keserű ese­mények kelyhét tudták távol tartani a nemzet ajkától. Mert nagyon keserű meg­próbáltatások veszedelme fe­nyegetett bennünket és csak hálát adhatunk mindazoknak, akik Magyarországot nemcsak hogy meg tudták menteni megrendítő események átkától, de ismét eltüntettek minden­­ árnyat is, mely király és nem­zet közé akart férkőzni. A most közzétett szózat­tal, amely messze felülmúl ér­­­­tékekben minden rezoluciót s­­ amely éppen ezért csak öröm­mel tölthet el minden hazafit, újabb erős kapcsokkal, a sze­retet kapcsaival fűzte magához Ferenc József az ő magyar­­ népét, mely jogainak és becsü­­­­letének teljes csorbitatlanságá-­i val szabadult meg ismét a krí­­­­zistől. Akad-e könyörtelen, go­­­­nosz kéz, amely még ezek­­ után is zavart akar és rontani próbál a magasztos harmónián , melyben király és nemzet újra egymásra találtak ? Ha akad, valóban, minden eszköz jogo­sult lesz, hogy azt a kezet ártalmatlanná tegye ! Mondja m­eg a kedves barátnőjének, SSSHS házának aeíifson nézze meg, mert a tavaszi idény uj­­kirakatait OKLV611611 donságai már most megtekinthetők. 1A Nemzet és királya.­ ­ — Szózat a nemzethez. — A király szózata, melyet a magyar kormányhoz intéz s mely szól az egész nemzetnek, szósze­­rint a következő : Kedves Khuen-Héderváry gróf! Mély sajnálattal ész­leltem törvény adta fejedelmi jogaim tartalmára vonatkozó azt a nézeteltérést, a­mely önt és minisztertársait le­mondásuk benyújtására indította volt. Kormányza­tomnak az alkotmányos élet áldásos helyreállítását köve­tett egész ideje alatt gondo­san őrködtem a törvény és az alkotmányos rend épség­ben tartása felett. Zavartalan birtokában van a nemzet összes alkotmányos jogai­nak, ezek között az újonc­­megajánlás jogának is és mi sem áll tőlem távolabb, mint ennek érintése és csor­bítása. Másrészről azonban ragaszkodnom kell azon, az 1888.­­évi XVIII törvény­cikkben reám ruházott feje­delmi jogaimhoz is, amelyek

Next