Hódmezővásárhely, 1916. március (46. évfolyam)

1916-03-02

1916. Március 2 E § f ® s s x á m ára 4 fillér • 46-ik évfolyam. Csütörtök p­o­l­i­t­i­k­a­i n­a­p­i­l­a­p. Szerkesztőség és kiadóhivatal | I HIOIlZBlCSI aTaK! Konauth-tér, ev. reform. temaiorbatár. I Felelős szerkesztő: „ Helyben­ .Vidékre: Lapzárta éjjel 12 órakor. Roth Antal. M,TM ?| M,TM 4 K 8 K 16 K Legújabb. Vezérkarunk jelentése sajtóosztályától.) Budapest, március 1. A hely­zet mindenütt változatlan. Hofer altábornagy. M a német vezér­­kar* jelentése. (A miniszterelnökség n­y­i sajtóosztályától.) Berlin, március 1. A nagy főhadiszállás jelenti. A nyugati hadszíntéren a tü­zérségi tevékenység az arcvo­nal számos részén, különösen az ellenségnél tegnap is igen élénk volt, célja több helyen nyilván csak megtévesztésünk volt. Ezzel szemben az Iser vidékén, a Champagneban, va­lamint a Maas és Mosel kö­zött az ellenség úgy látszik arra törekedett, hogy bennünk komoly kárt tegyen, célját nem érte el. A légi harcban Menünél vé­geztek egy angol kétfedelűvel, benne ülőket elfogtak. Két fran­cia kétfedelűt védőágyúink szedtek le, az egyiket­ Vesapo­­ninnál, Soissontól északnyugat­ra, utasait elfogtuk, a másikat közvetlenül Soissontól délnyu­gatra, a benne ülők alkalmasint meghaltak. Egyik repülőgépünk amelynek vezetője Kuhl tarta­lékos hadnagy, megfigyelője Haber tartalékos hadnagy volt bombavetéssel megállásra kény­­szerítette a Besanzon—lussey vonalon egy katonai szállító vonatot és az abból kiszállt legénységgel, gépfegyver segít­ségével sikeresen megküzdött. A keleti és Balkán hadszín­téren nincs újság. A németek sikeres harcai a tengeren. (A miniszterelnökség sajtóosztályától.) Berlin, március 1. A Wolff­­ügynökség jelenti: Tengeralatt­járónk négy-négy ágyúval el­­látott két francia segédcirkálót .A miniszterelnökség sülyesztettek el Le Havre és egy felfegyverzett angol őrha­jót a Themse torkolatánál. A Földközi tengeren párisi hiva­talos jelentés szerint a le Pro­vence francia segéd­cirkálót, amely 1800 főnyi csapatszállít­­mánnyal útban volt Szaloniki felé elsülyesztették. Hírszerint csak 696 embert mentettek meg. A Syriai tengerparton február 8-ikán elsülyesztett francia hadihajó a visszatért tengeralattjáró szerint nem a Souffren sorhajó, hanem az Amiral Charnel páncélos cir­káló volt. A tengerészeti vezérkar főnöke. Hogyan történt Mon­tenegró békekérése és Nikita szökése. Mirkó herceg és a Monte­negróban levő meghatalmazott miniszterek válaszolnak Mins­­kovics miniszterelnöknek a párisi Havas-ügynökség által közzétett nyilatkozatára, hogy a nyilatkozat tartalmát megcá­folják. A válaszban leírják, hogy december 29-én, Nikita jóváhagyásával a monarchiától az ellenségeskedés megszünte­tését kérték. A király a kormányával va­ló hosszas tanácskozás után, december 31-én a külügyi kor­mányunktól táviratilag békét kért, ugyanakkor Nikita távi­ratozott Ferenc József király­hoz, hogy kedvező békefelté­teleket szabjon. Azt a választ kapták, hogy csak a feltétlen fegyverletétel után tárgyalhat­nak a békéről. A feltétel sú­lyos volt, — mondja a válasz — de a monarchia csapatai időközben gyorsan nyomultak előre, az élelmiszerekből telje­sen kifogytunk és az egész országot éhínség és nyomor fenyegette. Emiatt szükséges­nek bizonyult, hogy a módo­zatokról tárgyaljunk. Közben azonban Minskovics miniszter­­elnök Szkutariba menekült, de vissza már nem térhetett. U­­gyanazon a napon délután 4 órakor Miklós király is Szku­tariba ment a kormány tudta nélkül, majd Olaszországba­­utazott. A király távozása le­­vetőleg hatott az egész or­szágra. A kormány három tag­ja ekkor elhatározta, hogy a küzdelmet nem folytatja to­vább és az országot megmen­teni a végpusztulástól. Mindezekből megállapítható, hogy a király a kormány tag­jait nem azért hagyta hátra, hogy a csapatokat további küzdelemre bátorítsák. A kor­mány nem is tudott a király távozásáról és így annál ke­­vésbbé kaphatott arra utasí­tást, hogy a sereggel Szkuta­riba vonuljon vissza és a bé­ketárgyalásokat szakítsa meg. Ezt a nyilatkozatot minden befolyástól vagy pressziótól menten állítják ki és írják alá: Mirkó herceg, Vukotics tábor­nok, Rednovics, Popovics és Jesovics miniszterek. A nyilatkozattal együtt kül­ügyi kormányunk közzéteszi hiteles szövegét azoknak a táviratoknak, amelyeket Miklós király intézett Ferenc József­hez, királyunk választáviratát, a montenegrói kormány táv­iratát külügyi kormányunkhoz és Burián külügyminiszter vál.­­­aszát. A világtörténelmi fontosságú békét­ kérő távirat, amelyet Ni­kita irt, szó szerint a követ­kező : ő felsége I. Ferenc József császárnak és apostoli királynak Bécsben. Sir, az ön csapatai ma el­foglalták fővárosomat s a montenegrói kormány kény­szerítve látja magát, hogy a császári és királyi kormány­hoz forduljon s tőle az ellen­ségeskedés megszüntetésével a békét kérje császári és királyi felséged államai és az én or­szágom között. Miután a sze­rencsés győztes feltételei kemé­nyek lehetnek, már előre is felsé­gedhez fordulok, lépjen köz­be, hogy az a nép, a­mely valamikor az ön magas jóa­karatát, az ön becsülését és rokonérzését élvezte, tisztessé­ges és presztízséhez méltó bé­kéhez jusson. Az ön nemes és lovagias szíve nem mér erre a népre — remélem —­ oly meg­aláztatást, a­melyre nem szol­gált rá. Miklós, Koronás királyunk válasza a következő volt: Ő felségének, Miklós monte­negrói királynak. Elégtételül szolgál nekem, hogy felséged késznek nyilat­kozik a most már céltalanná vált ellenállást föladni. Az ellenségeskedés megszün­tetésének föltételeit felségeddel hadseregfőparancsnokságom út­ján tudatták. A montenegrói kormány elő­terjesztésére adandó választ kormányom fogja megadni. Ferenc József: A pokol borzalmai. A német nagy főhadiszállás­ról jelenti a Deutsche Tages­zeitung haditudósítója : A Maas nyugati partján, a megáradt folyó mentén jutottam a franciáktól elragadott terü­letre, olyan falvakon keresz­tül, a­melyek még csak né­­hány­ nappal ezelőtt folyton tűz alatt állottak, a Maas túl­só partján lévő német ütegek szakadatlan ágyutüze alatt. — Most már egyébb dol­guk van a franciádnak, mint minket itt zavarni — mondták nekem német katonák nagy vidáman azok közül a német csapatok közül, a­melyek itt pihenik ki fáradalmaikat , e csapatok részt vettek az utol­só napok véres csatáiban, s most messze a francia ágyuk tüzkörétől pihenőre tértek. A sűrű erdőséggel borított magaslatokon keresztül sikerült eljutnom egészen a franciáktól elfoglalt hadállások vonaláig és meggyőződtem arról, hogy a franciák az állóháború min­den modern eszközével nagy­szerűen kiépített azokat, tehát meglehetős joggal mondhatták hadállásaikat bevehetetlennek. A német nehéz­tüzérség gyö­nyörű munkát végzett. A francia hadállások való­sággal szét vannak lőve. Sok mindent láttam eddig a nyu­gati hadszíntéren, láttam a német ágyuk irtózatos pusztí­tásait, de olyant, mint itt, so­ha Haumont falva egy óriási halálkatlan, a­melybe a né­met nehéz ütegek­ lövedéke minden élő­lényt és minden falubeli holmit elsöpörtek, semmi sem maradt épen, min­den megszűnt élni: egy fan­­tasztikus sírgödör a falu. Az Urániában csütörtökön msére» 2-án d. u. 5 és este fél 9 órakor, Psyianderrel , kik kétszer fialtaal« meg. Félix Salten előkelő író regénye nyomán, dráma 3 felvonásban.

Next