Hódmezővásárhely - Magyar Nemzetőr, 1918. november (48. évfolyam)

1918-11-01

1918. november­­ 48-ik évfolyam. Péntek p­olitikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossu­th-tér, ev. reform, templombazár. Telefon­szám : 85. Egyes szén? ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: R­o­­­h Antal Előfizetési árak: Helyben:­­ Vidékre: Negyed évre 5-— K Negyed évre 6-— Fél évre 10'—­­ Fél évre 12-— Egész évre 20-—­­­­ Egész évre 24'— Károlyi gróf©! nevezte fel a király miniszterelnökké- Saját tudósítónk táviratai. — Budapest, okt. 31. József főherceg ma délután telefonon értesítette Károlyi Mihály grófot, hogy ő felsége miniszerelnökké nevezte ki s megbízta a kormány megalakításával. He úy kormány tagjai a következők : Ministerelnök : Károlyi Mihály gróf, Belügy : Bathyányi Tivadar gróf Kereskedelmi: Garami Ernő, Közoktatásügyi: Lovászi Márton, Földmivelésügyi: Búza Barna, Népjóléti: Kunfi Zsigmond, Honvédelmi: Lindner vezérkari ezredes, Nemzetiségi: Jászi Oszkár, Igazságügyi: Lajosevics János kúriai tanácselnök. Az első ministertanácsot már megtartották s az ösz­­szes ministerek letették az esküt Károlyi gróf kezébe. A Nemzeti Tanács felhívást intézett a katonasághoz, hogy vonuljon vissza a kaszárnyákba s ne zavarja a csendet. József Ferenc főherceg, József főherceg fia a Nemzeti Tanács védelme alá helyezte magát. A frontra indult katona képviselőket visszarendelték Budapestre. A Bizony párt Nemzeti Tanácshoz csatlakozott. A király az egész polgári és katonai hatalmat Károlyi gróf kezébe tette le, hogy rendet teremtsen. Lukacsics Géza tábornokot elfogták és bezárták, azon-­­ban civil ruhát szerzett és megszökött a fogságból. A királyi család Schönbrunnban tartózkodik. Budapesten csend van. Hódmezővásárhely tanácsához tegnap este távirat ér­kezet, amely arról ad­ hírt, hogy a király kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké s ezzel a rend Budapesten hely­reállott. A tanács rögtön összeült, hogy a közönséghez inté­zendő kiáltványt megszerkessze, amelyben tudtul adja, hogy a régi rendet senki ne zavarja és minden magyar ember kötelességnek ismerje, hogy ezekben a súlyos na­pokban a hatóság munkáját megkönyítse. Sir Jissá István meggyilkolásáról. Budapest, okt. 31. Ma este 7 órakor tengerész katonák behatoltak Tisza István Aréna-uti villájába s öt revolverlövéssel leté­rhették. Mikorra a mentők odaérkeztek, már halott volt. Szeged város közönsége és a helyőr­ség csatlakozott a köztársasághoz. Szegedről jelentik: Szeged város tanácsa, valamint a posta vezetősége kijelentette, hogy a Nemzeti Tanács ren­delkezései alá helyezik magukat. Fülöpp tábornok a Klauzál-téren felállította az egész helyőrséget s feloldotta őket a királynak tett eskü alól s felszóllitotta őket, hogy esküdjenek föl a Nemzeti Tanács­nak. Az összes lisztek és a legénység lelkesedéssel tette le az esküt. Fülöpp tábornok vezetése alatt megalakították a katonák tanácsát, amely a Nemzeti Tanácscsal állandó összeköttetésben fog állani. A polgárság a köztársaság kikiáltását ujjongó öröm­mel vették tudomásul. A katonák arra is fölesküdtek, hogy az ország hatá­rán túl nem mennek. Az olaszokkal fegyver­szünetről tárgyalunk. Budapest, okt. 31. Vezérkarunk jelenti, hogy az olasz fronton Wéber gyalogsági tábornok átlépte az ellenséges vonalat, hogy az ellenséggel a fegyverszüneti tárgyalásokat kezdjen. Orsovát bombázta az ellenség. Budapest, okt. 31. Orsováról jelentik, hogy ellenséges repülők bombákat dobtak le amelyek felgyújtották a petróleum finomítót, amely lángokban áll. lóplapc! Budapest utcain. Budapest, okt. 31. A következő felhívást osztogatták Budapest utcáin a katonák között: Baj­társak ! Magyar katonák ! A Nemzeti Tanács és a Katona Tanács a következőket adja tudomásotokra. 1. Elég volt a vérontásból, azonnali békét akarunk! 2. Igazán független és egészen önálló, szabad Magyar­­országot akarjuk. 3. A Nemzeti Tanács felold benneteket a K. u. K. régi eskü alól. Ezentúl a Nemzeti Tanács parancsainak tartoztak engedelmeskedni ! A Nemzeti Tanács azt parancsolja : Gyertek ! A „Vorwärst“ Károly császárról. Berlin, okt. 31. A Vorwärst »Károly bukása« címen a követ­kezőket írja: Levett kalappal áll egy igen régi nemzetségből szár­mazó császár az amerikai pro­feszor előtt, a­ki elnök lett és kegyeit kéri. A császári és kirá­lyi monarchia életéért harcol. Harcol? Nem, koldus. Életben maradni épp oly keserves, mint meghalni a hazáért. A német­­osztrák, a­kik ugyanígy gondol­koznak, mint mi, a gyors béke iránti szeretetük dacára ezt a császári különugrást Wilson kar­jaiban nem igen találják császár­hoz méltónak. Ők most maguk fogják ügyeiket rendezni és ha majd egyszer hozzánk jönnek, mi nem fogjuk kérdezni. Károlytól jönnek-e vagy Károly nélkül?

Next