Magyar Nemzetőr, 1919. júlis (49. évfolyam)

1919-07-10

Hódmezővásárhely, 1919 Julius 10. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: ROTH ANTAL. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Kossuth-tér, ev. refervátus templombazár. Cenzúrázta Loc, Capusa. 49-ik évfolyam. Csütörtök Előfizetési árak helyben és vidékre. Negyed évre 30.— Fél évre 60.— Egész évre 120.— Egyes szám ára 40 fillér. Telefonszám 85. Lapzárta d­­e­ 11 órakor Munkát az építőiparosoknak! Beadvány a városi tanácshoz. A vásárhelyi építő­iparo­sok és munkások ezrei össze­tett kézzel állanak, mert egyetlen fillér értékű mun­­k­ájuk sídős, holott egy kis jóakarattal minden házban lehetne találni legalább is ja­vítási vagy átalakítási mun­kát, amelynek kiadásával a sok munkanélküli iparos és alkalmazott keresethez jutna s nem volnának már most kitéve a nélkülözés nyomo­rának, amely a téli időszak­ban óriási veszedelemként fenyegeti az egész várost, mert a betevő falat kenyere sem lesz biztosítva a sok munkás embernek, ha gyor­san munkát nem adnak ne­kik, amelynek segítségével megkeressék a családjuk el­tartására szükséges összeget. Az építő­iparosok szövet­sége beadványt intézett a városi tanácshoz, amelyben szomorú helyzetüket tárják fel s kérik, hogy a város járjon elől abban, hogy mun­kát adjon az épitő iparosok­nak s a város lakosságát hívja fel, hogy a példát kö­vetve, a háztulajdonosok gyorsan javíttassák ki a há­ború alatt pusztulásnak in­dult házaikat, ami elvégre nekik is érdekük s ezáltal sok ezer embernek kenyeret adnak s elhárítanak egy olyan veszedelmet, amely belát­hatatlan következményekkel járhat, mert azt jól tudja mindenki, hogy enni muszáj, s ha nincs, akkor abból nagy baj származik, mert az éhes ember onnan veszi, ahol van s ha szép szerével nem adnak neki, erőszakkal ve­szi el. Éppen ezért mi a magunk részéről is előre figyelmez­tetjük a háztulajdonosokat, hogy ne fukarkodjanak, ja­víttassák ki házaikat, csinál­tassák meg a régen tervbe vett átalakításokat, hisz ez nekik hasznos, mert minél tovább halogatják a javítási munkát, annál nagyobbak lesznek a hiányok s így an­nál többe fog kerülni később a javítási munka. Az építő­iparosok bead­ványának szövege a követ­kező : Tekintetes Tanács! Alólk­ottak a hódmezővásár­helyi építőiparosok szövetsége □evében kérjük az alanti kérel­münk meghallgatását és kérjük egyben azoknak a jóindulatú elintézését. Általánosan ismert tény az, hogy ennek a négy és fél éves háborúnak a legnagyobb vesz­tesei a kisiparosok. Gyáriparos, nagy- és kiskereskedő, gazdál­kodó nagy általánosságban többé kevésbé ki tudta használni a bá­bom szülte szerencsés kialakulá­sokat, egyedül a kisiparosság az, aki csak a terhét érezte annak­ Azt a kis tőkét, amit évtizedes szorgalmas munkájával esetleg megtakarítani tudott magának, a családja a háború alatt kereset hiányában lassanként felélte, szerszámai, segédeszközei, amit hosszú évek alatt nagy költség­gel­­magának megszerzett, gon­dozó kéz hiányában tönkre men­tek, elpusztultak és így sajnos, túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy városunk kisparosságának a túl­nyomó része a tönk szélén áll. Gyors és hathatós szükség van tehát arra, hogy városunk sokat szenvedett iparosait, akik ezt a négy és fél éves vérfürdőt min­den borzalmával átélték, meg­mentsük amíg nem késő. A forradalom kitörése óta nagyrésze az iparosságnak idehaza van és várja, de sajnos mindig csak várja a a jószerencsét. Nem találja meg az elhelyezkedést, nem találja meg a sok szenvedés után az őt jogosan megilető mun­kakört azon egyszerű oknál fogva, mert városunkban az ipa­rosságnak semmi­nemű munka alkalma nincs. Több városban megkapták a háborúból hazatért iparosok a tavasz folyamán azt a bizonyos négyszázalékos államkölcsönt. Városunk iparossága az illetékes körök huzavonájától és késedel­mességéből kifolyólag ettől is elesett. Az ipari segédmunkások a malt év november havától kez­­dődőleg egész a direktórium megszűntéig kapták a munkanél­küli-segélyt, mi ebből se része­sültünk, bár pedig ez éppen olyan jogosan megilletett volna minket is. Városunknak mintegy 1500 iparosa közül a ruházati és az élelmicikkekkel foglalkozókat kivéve, alig van foglalkozási ág, ahol volna munkalkalom. Ezek közül elsősorban állanak az épí­tőiparosok és a vele kapcsolatos iparágak, vagyis kőművesek, ácsok, épület­asztalosok, épület­­lakatosok, festők, mázolók, bádo­gosok stb., tehát a zöme az ipa­rosságnak. Ezeknek munkaalkal­makra, munkára van szükségük, mert enélkül a végveszélybe jutnak mindannyian. Ezek után kérjük a tekintetes városi Tanácsot, hogy vegye az iparosság helyzetét igazságos mér­legelés alá és a saját hatásköré­ben kövessen el mindent, hogy városunk társadalmának eme számottevő részei ismét megta­lálják az őket jogosan megillető munkakört. Szerintünk a városnak magá­nak kellene elöljárni a jó pél­dával, munkaalkalmakat, munkát adni az iparosságnak, ezenkívül hathatósan felhívni a nagykö­zönség figyelmét arra, hogy kiki saját házán szükséges építkezé­seket, javítási munkálatokat csi­náltassa, javíttassa, hogy ezáltal az iparosság munkához, kereset­hez jusson. Meg kell értetni min­denkivel, hogy közös jól felfo­gott érdeke az mindenkinek, hogy a város minden polgára megtalálja a megélhetését, mert azt elgondolni is borzalom, hogy nyáron, amikor a legnagyobb a munkaidő volna, ennyi önálló iparos és segéd­munkás munka­­nélkül van, akkor mi lesz azok­kal a tél folyamán, amikor min­den ipari munka szünetel. Körülbelül 5 év óta városunk­ban úgyszólván minden ipari ipari munka szünetel, munkaal­kalom tehát volna mindenütt, kezdve a városi és egyébb köz­épületeken majdnem minden ház­nál, csak egy kis jóakaratú buz­dítás kellene illetékes helyről és akkor minden munkáskéz találna foglalkozást és ezáltal keresetet. Azok a bizonyos sokat han­goztatott évek, hogy »nincsen anyag és hogy nagyon drága minden, azért nem lehet most semmit csináltatni« nem álhat­ják meg a helyüket, mert most már anyag van, mindenről vala­mi igaz, hogy ezidőszerint na­­gyobbszabású középületeket csak nagy erőfeszítéssel lehetne alkot­ni, de viszont kisebb építkezé­seket, valamint mindenfajta ja­vítási munkálatokat iparosaink minden akadály nélkül végezhet­nek, sőt vannak iparágak, mint például a szobafestők, akik az egész évben tudnának dolgozni. A kukoricatermés szabaddá tétele. Nagyváradról jelentik: Be­­jan Cornél kormánybiztos Nagyszebenbe utazott, hogy Bihar megye részére az ara­táshoz szükséges benzin és nyersolaj készlet szállítását kieszközölje. A kormány­biz­­­tos tegnap hazaérkezett Nagy­­szebenből, ahol részt vett azon az ankéten, amelyen a termésrekvirálás végrehajtá­sának módozatait beszélték meg. Az értekezleten elfogad­tak egy javaslatot, melynek legfontosabb pontja volt, hogy a 200 holdon aluli birtokok termése mentesíttessék a rek­­virálás alól, mert Románia és Erdély földjein a közepesnél is jobb termésre van kilátás, ami feleslegessé teszi a kis­birtokosok terméseinek zár alá vételét. Amennyiben ezt az elfogadott javaslatot az illetékes felsőbb fórumok jó­váhagyják, a Kormányzóta­nács hivatalosan is publikálni fogja a rekvirálási rendelet módosítását. A javaslat má­sik részét, mely a tengeri termés forgalmának szabaddá­­tételéről szólt, szintén elfo­gadták, tehát nemcsak arra van kilátás, hogy csak a 200 holdnál nagyobb birtokok ter­mését veszik zár alá, hanem arra is, hogy a tengeriterí­és szabadk­ereskedelem tárgya lesz. Az ankéten úgy döntöt­tek, hogy az új búza mázsán­ként 120 korona maximális áron kerüljön forgalomba. Tíz hónap kell a békéhez. Az ízbanda jelenti Páris­­ból. A »Le Journal« egy közleménye szerint Clemen­­ceau a kamara szine előtt kinyilatkoztatta, hogy a Bul­gáriával és Törökországgal való békekötéssel kapcsolat­ban sok nehéz ügyet kell elintézni s igy az általános béke ratifikációja tiz hónap előtt alig lehetséges.

Next