Magyar Nemzetőr, 1919. szeptember (49. évfolyam)

1919-09-02 / szám

CcRurat I Sblt. jandarm Ispas. Nivasztivásárhely, 1919 szeptember 2. 49-ik évfolyam. fizikai napilap. mrkesztl: lüTH ANTAL. $gürkMzii«i| *» kiadó» »t’Hhil: X«**Bth-tér, ev. futárai­» t*aploab«zár. Id­atiRSZim 85. Előfizetési árak helyben és vidékre: Negyed évre 30.— Fél évre 60.— Egész évre 120.— Egyes szám ára 40 fillér. Lapzárta a. e. 11 órakor" A Friedrich kormány jegyzéke az antant missiók elnökéhez. A Friedrich kormány hiva­talba lépése után a követ­kező jegyzéket intézte a budapesti antant missiók elnökéhez: Elnök Úr! A szociálde­mokrata párt Kun Béla kor­­r­ánya idején beolvadt a kommunista­ pártba és itthon­maradt vezetői ezt állandóan hangoztatták a szovjetkon­­gresszuson, valamint hiva­talos lapjukban. A munkás­ság szociáldemokrata vezetői nem használták fel befolyá­sukat a bolsevizmus letöré­sére, hanem vagy behódol­tak ennek az áramlatnak, vagy külföldre menekülve, magára hagyták a munkás­ságot, amely így teljesen ki lett szolgáltva a bolseviki eszmék romboló hatásának és a kommunista­ kormány terrorjának. Külföldön tar­tózkodó nem bolseviki vezé­rek szereztek ugyan antant­­összeköttetéseket, de nem segítettek sem a munkás­ságon sem az országon. A munkásságot a magyar pol­gári osztály nem hibáztatja és a jövő politikájában neki szerepet szánt s ezért a kabi­netbe nem a hivatalos szociáldemokrata vezéreket, hanem a dolgozó munká­soknak képviselőit vettem be. Elnök Úr! Az eredményes munkálkodás lehetősége érde­kében kérem, intézkedjék, hogy a Budapesten tartóz­kodó katonai missiók belpo­litikánkba ne avatkozzanak bele, legfeljebb oly irányban, hogy bennünket a rend ,fen­­tartásában és a gazdasági egyensúly helyreállításában támogassanak. Kabinetem elhatározta, hogy a legrövidebb idő alatt, 3-4 héten belül nemzetgyűlési választásokat rendel el az egyenlő, általános, titkos és községenkénti választójog alapján. Ennek döntését min­den magyar ember magára nézve kötelezőnek fogja elis­merni. Hogy semmi kétség ne merülhessen fel az iránt, hogy a nemzetgyűlési válasz­tások tényleg a nemzet sza­badon megnyilvánuló akara­tát fejezik ki, kérem egy delegációt kiküldeni Magyar­országba a választások ellen­őrzésére. A delegációban lehetőleg szociáldemokrata képviselők is legyenek. A választás szód­a területen fog lefolyni, amely területre vonatkozólag a román királyi csapatok parancsnokságával meg tudunk egyezni. Elnök Úr! Addig is, míg a nemzetgyűlés kezébe bete­­hetjük a kormányzati ügyek vezetését, átmeneti kormány­zásunk ideje alatt a követ­kező célokat akarjuk elérni : a bolsevizmus letörését, a bíráskodás és a közigazgatás visszaállítását, az élelmezés és termelés folytonosságának biztosítását, a vagyon- és személybiztonság és a poli­tikai egyenjogúság teljes hely­reállítását és megvédelmezé­­sét, valamint a nemzetgyű­lési választások előkészítését. Elnök Úr ! Kérjük, hogy kormányunkat feladatainak teljesítésében és az alkot­mányos élet helyreállítására vonatkozó törekvéseiben tá­mogatni szíveskedjék. Fogadja megkülönbözte­tett tisztelet kifejezését. Budapest, 1919 aug. 27. Friedrich István miniszterelnök. 1 jJöflVbms Jtói saímiaAvirfist ■M——III II I — \ ú , . . . . > í< , -• ' ; ' nemcsak a munkaadók, hanem a munkások is egyhangúan amel­lett döntöttek, hogy hajlandók napi tizenegy órát dolgozni. Ezáltal Németország rövidesen kimenekül zavaros'; pénzügyi helyzetéből s ráadásul az egész világot újra el fogja árasztani kapós gyártmányaival. Ez a tény nagy veszedelmet jelent, mert Németország azt a diadalt, amit nem vívhatott ki fegyverrel, egész biztosan ki fogja vívni szorgalmával. Amíg a többi állam kifáradtan csak mérsékelt munkateljesítményre képes, addig a német bivalyideg­­zet­beverten is vállalni mert a tizenegyórás munkaidőt. A munkaadók és a munkások kö­zösen megegyeztek, hogy a mun­kások tényleg csak nyolc órai munkabért kapjanak. A további három óra bérét pedig munka­adók által ez idő alatt elért ha­­szonnal együtt az állampénztárba fizetik be. Ezekből az összegek­ből nemzeti alapot fognak ké­pezni, amelyben Németország képes lesz rövid öt éven belül egész háborús adósságát kifizetni. Németország öt év alatt ta­lpraáll. Bukarest aug. 27. Az Epoca írja­: A háború befejezése után úgy látszott, hogy a régi viszály­kodás véget ért és, hogy ezután minden állam új békés utakra lép Németország azonban úgy látszik, még mindig azt várja, hogy az erő a jog felett áll. A háborúban elszenvedett borzal­mas csapások ellenére is, még mindig büszkén álmodozik a nagyném­et jövőről. Az antant csapatok megszállását, a rárótt súlyos terheket, országrészek el­vesztését "Csak maró dolgoknak tekinti. Ebert köztársasági elnök mondta nemrégen­, hogy a német nép soha sem fogja elfelejteni azokat, amiket letéptek Németország testéről s mihelyt csak utjuk­­utódjuk lesz, segítségükre fognak­­sietni. A német nép átérzi tiszt­jeinek és katonáinak keserűsé­gét, azonban figyelmezteti őket, hogy soha sem volt szükség olyan önmérsékletre, mint most. Az egész világ megegyezett a napi nyolc órai munkaidőben. A vasenergiájú Németország azon­ban, amely minél előbb szeretné letörleszteni nyomasztó adóssá­gait, ehhez sem járult hozzá. Legbámulatraméltóbb az, hogy Az északi határok.. A Lydové Nowin párisi értesü­lése. — Komáromtól Sátoralja­újhelyit». A »Prager Zeitung« című német nyelvű cseh lap a kö­vetkező sorokban a cseh­­magyar határok megállapí­tását : Szlovákiának és az auto­nóm rutén vidéknek határai egy a »Lidové Noviny«-nak érkezett (?) párisi értesítés szerint a következő vonalat követik : Németausztriával szemben a határt a March (Morva) középfolyása alkotja egész a Dunába való torkolásáig. In­nentől kezdve a határ 7 ki­lométeren keresztül a Duna középfolyását követi, azután annak jobb oldalára tér át és ott Pozsony alatt 5-6 ki­lométernyi mély hídfőt al­kot. Kitsee (?) község Német­­ausztriának jut, míg az ezen hídfőn fekvő vasúti csomó­pont, amelyből három vasúti vonal indul ki, még pedig Németausztriába, a korridor (?) vidékére és Magyarország­ba, a cseh­ szlovák köztársa­ságé lesz. Kitseetől körülbe­lül 2 és fél kilométernyire lesz egy pont, amelyben Szlovákia, Németausztria és Magyarország határai érint­kezni fognak. Onnan kezdve a határ a Duna hajózási vo­nalát követi, Cseh-Szlovákiá­­nak hagyja a nagy gabona­szigeteket (Kisalföld, Csalló­köz) és Komáromot egészen az Eipol (Ipoly) folyó tor­kolatáig Párkánynál, míg Esztergom a Duna jobbpart­ján, Párkánnyal szemben magyar marad. Párkánynál a határ észak­nak fordul és az Ipoly folyá­sát követi egy pontig, amely Losonctól körülbelől 12 ki­lométernyire fekszik. Az ipolymenti határ, mielőtt ezt a pontot elérné, átmegy a balpartra, ami azt jelenti, hogy a korpona-ipolysági és ipolyság-párkányi vasútvonal a cseheké marad. A határ úgy halad itt tovább, hogy a magyaroknak jutó losonc­­ipolysági vasútvonalat köny­­nyű legyen egy a folyó má­sik partján vele párhuzamo­san építendő összekötő vas­útvonallal helyettesíteni. A Losonctól 12 kilométer­nyire fekvő említett ponttól, a határvonal délkeleti irány­ban Salgótarjánnak tart, amely bányáival együtt magyar ma­rad. Innen pedig keletre a Rima folyónak, (Bánréve község marad) és pedig úgy, hogy a Losonc—Reszke—Ro­­senaui szükséges vasútvonal könnyen kiépíthető legyen. Bánrévéről a határ észak­kelet és kelet felé a Hernád­­nak tart és pedig egy oly pontig, amely Kassától 20 kilométernyi távolságban fek­szik, azután déli, majd kele­ti és délkeleti irányban foly­tatódik, úgy hogy a kassa— neustadti (Sátoraljaújhely ?) vasút a neustadti pályaud­varral együtt, de maga a vá­ros nélkül (ahhoz hasonlóan, mint Gündnél), cseh területen marad. A neustadti pályaudvarról a határ nagyjában a neus­tadti—csapi vonallal párhu­zamosan folytatódik, am­ég pedig ezen vonaltól 1­6 kilométernyire délen és Csap­tól délre két kilométernyire egy ponthoz jut el, amely­nél a szlovák és rutén terü­letek között a határ elága­zik. E ponttól kezdve a ha­tár 10 kilométernyi hosz­­szúságban a Tisza vonalához simul, a Carvond (?) folyónál, amelyet 12 kilométernyi vonalon követ, attól elágad­­zik, majd Badalától nyugatra vonul el a Tiszához, amely Kedd

Next