Magyar Nemzetőr, 1919. október (49. évfolyam)
1919-10-01
stensural. Baciu Hódmezővásárhely 1919 október 1. 49-ik évfolyam. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: ROTH ANTAL. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Kossuth-tér, ev. református templombazár. Lapzárta d. e. 11 órakor. Előfizetési évek helyiben és vidékre. Negyed évre 30.*? Fél évre 60.— Egész évre 120.— Egyes szám ára 40 fillér. Lapzárta he 11 órakor Tisza ellenezte a szerbiai háborút. Szenzációs cikket közölt a »Nagyvárad« című újság. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy Tisza István, akiről mindenki azt hitte, hogy a háború megindításában nagy része volt, nemcsak hogy elő ,nem idézte a háborút,“ de egyenesen ellene volt s lemondással fenyegetődzött, ha nem mérséklik a követeléseket Szerbiával szemben. Néhány nappal ezelőtt a bécsi külügyminisztérium a nyilvánosságra hozta a háború megindítására vonatkozó aktákat. Ezek között van a belgrádi ultimátumot megelőző közös minisztertanács jegyzőkönyve, amelyből kiderül, hogy Tisza István a háborús vállalkozás ellen foglalt állást. Most a »Nagyvárad« birtokába jutott a közös minisztertanácsi jegyzőkönyveknek és ebből megállapítható, hogy Tisza István kereken ellenezte a szerbiai hadjáratot. És Tisza soha, az egész háború alatt nem szólt erről, hanem tűrte, hogy őt nevezzék a háború okozójának. A bécsi lapok közlik Pohlnak, az osztrák külügyminisztériumi sajtóosztály főnökének beszédét, amellyel a múlt héten a sajtó képviselői előtt kommentálta a kiadott aktákat. Ebben Polli többek között ezeket mondta: — Az akkori közös miniszteri tanácsokon az egyedüli Tisza István kivételével a szerbiai helyzet háborús megoldása mellett nyilatkozott minden államférfi. Egyedül Tisza István követelte, hogy lelkiismeretesen vizsgálják meg a helyzetet és a háború kilátásait, hogy törekedjenek politikai eszközökkel megoldani a válságot és nem háborús uton. A jegyzőkönyvben kétértelműig mégis az egyhangú határozatot konstatálták.. Az első rendkívül, hosszú jegyzőkönyv a július 7-iki közös minisztertanácsról szól. Az első fölszólaló Berchtold külügyminiszter volt, aki vázolta Németország várható támogatását és Oroszország balkáni bekerítő politikáját. Utána Tisza István szólalt fel, aki azt mondja, hogy előbb követeléseket kell Szerbiával szemben formulázni és csak aztán lehet ultimátumról szól ha Szerbia ezeket nem teljesítené. A követeléseknek keményeknek, de nem teljesíthetetleneknek kell lenniök. Ha Szerbia nem akceptálja a követeléseket, ő sem zárkóznék el háborús akciótól, de egyidejűleg az a nézete, hogy a mostani pillanatban nem kell okvetlenül háborút viselni. Számolni kell azzal is, hogy erős agitáció folyik ellenünk Romániában, hogy az ottani izgatott közvéleményre tekintettel, a románok támadásával kell számot vetnünk és így mindenesetre jelentékeny csapatokat kell tartanunk Erdélyben. Vázolja a bolgár-török szerződés előnyeit, ismét meggondolandónak mondja, hogy megfelelő diplomáciai sikerrel javíthatjuk balkáni helyzetünket. Berchtold külügyminiszter ezzel szemben az energikus közbelépést hangoztatta. Stürgkh osztrák miniszterelnök és Bilinszki közös pénzügyminiszter azt fejtegeti, hogy diplomáciai siker Bosznia belviszonyaira semmi hatással nem volna. Ezzel szemben Tisza Potiorek boszniai közigazgatását kritizálja s polgári közigazgatást követel. Krobatin hadügyminiszter határozottan a háború mellett nyilatkozik. Tisza István újból felszólal és egy európai háború borzalmas veszélyeire mutat rá. A közös minisztertanács jegyzőkönyve ezután szó szerint ezt írja: — Összes jelenlevők, a magyar miniszterelnök kivételével azon a véleményen vannak, hogy" egy tisztára diplomáciai siker, még ha Szerbia világos magalázásával végződnék is, értéktelen lenne és ennélfogva Szerbiával szemben oly messzemenő követeléseket kell támasztani, amelyet előreláthatólag viszszautasít és így megnyílik az út a katonai beavatkozáshoz. Tisza István kivonja a további felszólalásban, hogy a jegyzéket elküldés előtt neki mutassák be, hangoztatja, hogy ha az ő álláspontjára nem lesznek tekintettel, abból levonja a konzekvenciákat. Itt az ülést félbeszakították és délután Conrád vezérkari főnök bevonásával folytatták. Hosszas katonai vita után Tisza István újból apellál a jelenlevőkhöz, hogy alaposan fontolják meg döntésüket. Végül — írja a jegyzőkönyv — a magyar miniszterelnök kérte Berchteldot, hogy azt az emlékiratot, amelyben ő különvéleményét ki fogja fejteni, juttassa el a királyhoz. A következő jegyzőkönyv a július hó 19-iki közös minisztertanácsról szól, amelyen az ultimátum elküldésének részleteit tárgyalták. Az ülésen Tisza kijelentette, hogy csak abban az esetben egyezik bele az ultimátum elküldésébe, ha a szerbiai akció hódítási tervekkel összefüggésben nincs és ha számunkra Szerbiából egy darabkát sem annektálunk, a legszigorúbban vett stratégiai határ kiigazítástól eltekintve. Kívánja, hogy mindezt az öszszes hatalmakkal közöljék. ICr vonat & 21 és 2S 3k sz. kibővített rendeletekből. 1. Vétségnek tekintendő. Az, aki akár szándékosan terjeszt, közöl, akár igazságos, akár elképzelt híreket nyilvános helyeken, állomásokon, utakon stb. vagy véleményeket a hadműveletekre vonatkozólag, a csapatok helyváltozásának tervrajzáról, katonai hatósági rendelkezéséről, vagy akármilyen ügyről, ami a román hadsereg érdekében áll. Ezt a vétséget a hadbírók első és utolsó fokú bíróságnál egy évi fogházzal és 2000 lei pénzbüntetéssel sújtják és ítélik. Ha a fent említett tettek kémkedés céljából követik el, az illetőt a háború idején életben levő büntető törvények által előírt büntetések érik. A déli hadcsoport parancsnoka : Itoiban s. k. tábornok. — A női hivatalnokok elbocsátása. Október elsejével 23 napidíjas lányt bocsátanak el a városházáról, hogy az állásnélküli férfierők keresetforráshoz juthassanak. Szerda Lovászyék átvették a kezdeményezést a magyar politikában. A budapesti »Szabadság« pénteki száma most betudósítást hoz a Lovászy-párt szerdai üléséről, melynek keretében beszámol arról is, hogy a mostani magyar kormány »csatlósai« kiváltak a pártból és »Nemzeti Függetlenségi és 48-as Párt« elnevezése alatt külön táborba tömörültek, anélkül azonban, hogy volna valamilyen pártcsoport a hátuk mögött. A gyűlésen Lovászy Márton tartott nagyszabású beszédet. Nem kritizál senkit, — úgymond — de megállapítja, hogy a diktatúra bukása óta, bár két hónap telt már el azóta, az ország a kibontakozás terén egy lépést sem tett előre. További beszéde során a széthúzó pártok megegyezését ajánlotta, tekintettel a jelen helyzetre, mikor a nemzetnek " alkalmazkodni kell az ententehatalmak akaratához. A kibontakozás első lépése az lehet, hogy a nemzet eljusson a választásokig és hogy olyan kormány kerüljön az ország élére, amely a nép akaratából szerzettjogot a béketárgyalások megkezdésére. Beszéde után Lovászy Márton határozati javaslatot terjesztett elő, amit egyhangú lelkesedéssel fogadtak el. A javaslat, a pártprogram ismertetése mellett kimondja, hogy hajlandó támogatni minden olyan kormányt, amely öszszetételénél alkalmas arra, hogy a győztes ántant-hatalmak bizalmát oly mértékben megnyerjék, hogy a nemzetgyűlési választás elrendelése és megejtése számára lehetővé váljék; olyan belpolitikai programot vall magáénak, mely a megzavart társadalmi béke és egyensúly helyreállítását az osztály, faj és felekezeti harcok elmellőzését és a gyöngéknek védelmét tűzi ki céljául s ezen célok megvalósítására alkalmas; a proletárdiktatúra létrehozásáért és fentartásáért felelős elemeket a közélet teréről távoltartja, a proletárdiktatúra alatt elkövetett visszaéléseknek és