Magyar Nemzetőr, 1919. október (49. évfolyam)

1919-10-01

stensural. Baciu Hódmezővásárhely 1919 október 1. 49-ik évfolyam. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: ROTH ANTAL. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal . Kossuth-tér, ev. református templombazár. Lapzárta d. e. 11 órakor. Előfizetési évek helyiben és vidékre. Negyed évre 30.*­? Fél évre 60.— Egész évre 120.— Egyes szám ára 40 fillér. Lapzárta h­­e­ 11 órakor Tisza ellenezte a szerbiai háborút. Szenzációs cikket közöl­t a »Nagyvárad« című újság. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy Tisza István, akiről mindenki azt hitte, hogy a háború meg­­indításában nagy része volt, nemcsak hogy elő ,nem idéz­te a háborút,“ de egyenesen ellene volt s lemondással fe­­nyegetődzött, ha nem mér­séklik a követeléseket Szer­biával szemben. Néhány­ nappal ezelőtt a bécsi külügyminisztérium a nyilvánosságra hozta a há­ború megindítására vonat­kozó aktákat. Ezek között van a belgrádi ultimátumot megelőző közös miniszterta­nács jegyzőkönyve, a­mely­ből kiderül, hogy Tisza Ist­ván a háborús vállalkozás ellen foglalt állást. Most a »Nagyvárad« birto­kába jutott a közös minisz­tertanácsi jegyzőkönyveknek és ebből megállapítható, hogy Tisza István kereken elle­nezte a szerbiai hadjáratot. És Tisza soha, az egész há­ború alatt nem szólt erről, hanem tűrte, hogy őt nevez­zék a háború okozójának. A bécsi lapok közlik Pohl­­nak, az osztrák külügymi­­nisztériumi sajtóosztály főnö­kének beszédét, a­mellyel a múlt héten a sajtó képviselői előtt kommentálta a kiadott aktákat. Ebben Polli többek között ezeket mondta: — Az akkori közös mi­niszteri tanácsokon az egye­­düli Tisza István kivételével a szerbiai helyzet háborús megoldása mellett nyilatko­zott minden államférfi. Egye­dül Tisza István követelte, hogy lelkiismeretesen vizs­gálják meg a helyzetet és a háború kilátásait, hogy töre­kedjenek politikai eszközök­kel megoldani a válságot és nem háborús uton. A jegy­zőkönyvben kétértelműig mégis­ az egyhangú határo­zatot konstatálták.. Az első rendkívül, hosszú jegyzőkönyv a július 7-iki közös minisztertanácsról szól. Az első fölszólaló Berchtold külügyminiszter volt, aki vá­zolta Németország várható támogatását és Oroszország balkáni bekerítő politikáját. Utána Tisza István szólalt fel, aki azt mondja, hogy előbb követeléseket kell Szer­biával szemben formulázni és csak aztán lehet ultimá­tumról szól ha Szerbia eze­ket nem teljesítené. A köve­teléseknek keményeknek, de nem teljesíthetetleneknek kell lenniök. Ha Szerbia nem ak­ceptálja a követeléseket, ő sem zárkóznék el háborús akciótól, de egyidejűleg az a nézete, hogy a mostani pil­lanatban nem kell okvetlenül háborút viselni. Számolni kell azzal is, hogy erős agitáció folyik ellenünk Romániában, hogy az ottani izgatott köz­véleményre tekintettel, a ro­mánok támadásával kell szá­mot vetnünk és így minden­esetre jelentékeny csapato­kat kell tartanunk Erdélyben. Vázolja a bolgár-török szer­ződés előnyeit, ismét meg­gondolandónak mondja, hogy megfelelő diplomáciai siker­rel javíthatjuk balkáni hely­zetünket. Berchtold külügy­miniszter ezzel szemben az energikus közbelépést han­goztatta. Stürgkh osztrák mi­niszterelnök és Bilinszki kö­zös pénzügyminiszter azt fej­tegeti, hogy diplomáciai si­ker Bosznia belviszonyaira semmi hatással nem volna. Ezzel szemben Tisza Potio­­rek boszniai közigazgatását kritizálja s polgári közigaz­gatást követel. Krobatin had­ügyminiszter határozottan a háború mellett nyilatkozik. Tisza István újból felszólal és egy európai háború bor­zalmas veszélyeire mutat rá. A közös­­ minisztertanács jegyzőkönyve ezután szó sze­­rint ezt írja: — Összes jelenlevők, a ma­gyar miniszterelnök kivételé­vel azon a véleményen van­nak, hogy" egy tisztára dip­lomáciai siker, még ha Szer­bia világos magalázásával végződnék is, értéktelen len­ne és ennélfogva Szerbiával szemben oly messzemenő kö­veteléseket kell támasztani, amelyet előreláthatólag visz­­szautasít és így megnyílik az út a katonai beavatkozáshoz. Tisza István kivon­ja a to­vábbi felszólalásban, hogy a jegyzéket elküldés előtt neki mutassák be, hangoztatja, hogy ha az ő álláspontjára nem lesznek tekintettel, ab­ból levonja a konzekvenciákat. Itt az ülést félbeszakították és délután Conrád vezérkari főnök bevonásával folytatták. Hosszas katonai vita után Tisza István újból apellál a jelenlevőkhöz, hogy alaposan fontolják meg döntésüket. Végül — írja a jegyzőkönyv — a magyar miniszterelnök kérte Berchteldot, hogy azt az emlékiratot, amelyben ő különvéleményét ki fogja fej­­teni, juttassa el a királyhoz. A következő jegyzőkönyv a július hó 19-iki közös mi­nisztertanácsról szól, amelyen az ultimátum elküldésének részleteit tárgyalták. Az ülé­sen Tisza kijelentette, hogy csak abban az esetben egye­zik bele az ultimátum elkül­désébe, ha a szerbiai akció hódítási tervekkel összefüg­gésben nincs és ha számunk­ra Szerbiából egy darabkát sem annektálunk, a legszigo­rúbban vett stratégiai határ kiigazítástól eltekintve. Kí­vánja, hogy mindezt az ösz­­szes hatalmakkal közöljék. ICr vonat & 21 és 2S­ 3k sz. kibő­­vített rendeletekből. 1. Vétségnek tekintendő. Az, aki akár szándékosan terjeszt, közöl, akár igazsá­gos, akár elképzelt híreket nyilvános helyeken, állomá­sokon, utakon stb. vagy véle­ményeket a hadműveletekre vonatkozólag, a csapatok hely­változásának tervra­jzáról, katonai hatósági rendelke­­zéséről, vagy akármilyen ügyről, ami a­ román had­sereg érdekében áll. Ezt a vétséget a hadbírók első és utolsó fokú bíróság­­nál egy évi fogházzal és 2000 lei pénzbüntetéssel sújtják és ítélik. Ha a fent említett tettek kémkedés céljából követik el, az illetőt a háború idején életben levő büntető törvé­nyek által előírt büntetések érik. A déli hadcsoport parancs­noka : Itoiban s. k. tábornok. — A női hivatalnokok elbocsátása. Október elsejé­vel 23 napidíjas lányt bocsáta­nak el a városházáról, hogy az állásnélküli férfierők kereset­forráshoz juthassanak. Szerda Lovászyék átvették a kezdeményezést a magyar politikában. A budapesti »Szabadság« pénteki száma most betudó­sítást hoz a Lovászy-párt szerdai üléséről, m­elynek keretében beszámol arról is, hogy a mostani magyar kor­mány »csatlósai« kiváltak a pártból és »Nemzeti Függet­lenségi és 48-as Párt« elne­vezése alatt külön táborba tömörültek, anélkül azonban, hogy volna valamilyen párt­­csoport a hátuk mögött. A gyűlésen Lovászy Már­ton tartott nagyszabású be­szédet. Nem kritizál senkit, — úgymond — de megállapítja, hogy a diktatúra bukása óta, bár két hónap telt már el azóta, az ország a kibonta­kozás terén egy lépést sem tett előre. További beszéde során a széthúzó pártok megegyezését ajánlotta, te­kintettel a jelen helyzetre, mikor a nemzetnek " alkal­mazkodni kell az entente­­hatalmak akaratához. A ki­bontakozás első lépése az lehet, hogy a nemzet eljus­son a választásokig és hogy olyan kormány kerüljön az ország élére, amely a nép akaratából szerzett­­jogot a béketárgyalások megkezdé­sére. Beszéde után Lovászy Márton határozati javaslatot terjesztett elő, amit egyhangú lelkesedéssel fogadtak­ el. A javaslat, a pártprogram ismer­tetése mellett kimondja, hogy hajlandó támogatni minden olyan kormányt, amely ösz­­szetételénél alkalmas­­ arra, hogy a győztes ántant-hatal­­mak bizalmát oly mértékben megnyerjék, hogy a nem­zetgyűlési választás elren­delése és megejtése számára lehetővé váljék; olyan belpolitikai progra­mot vall magáénak, mely a megzavart társadalmi béke és egyensúly helyreállítását az osztály, faj és felekezeti harcok elmellőzését és a gyöngéknek védelmét tűzi ki céljául s ezen célok megva­lósítására alkalmas; a proletárdiktatúra létre­hozásáért és fentartásáért felelős elemeket a közélet teréről távoltartja, a proletárdiktatúra alatt elkövetett visszaéléseknek és

Next