Hölgyfutár, 1876 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1876-09-28 / 1. szám
A HELGOLAND ÚTJA AFRIKA KÖRÜL, 1873-'75-igen. J E 1) I N A L 1 r D T-tól. Az osztrák-magyar tengerészet aránylag csak a legújabb időkben vonta magára a világ figyelmét. Tegetthoff 1866-ban Helgoland és Lissa mellett bebizonyította , hogy a birodalom véderejének ezen ága is tiszteletet parancsoló életképességgel bír; azonban ezen tengerészet sokkal hervadhatlanabb babérokat szerzett magának azon utazási vállalatai által, miket újabb időkben a tudományos felfedezések érdekében létesített. Ezen vállalatok közt első sorban áll a „Novara“ fregatténak 1857-59-diki földkorzi utazása, mely tudományos vívmányai tekintetéből páratlanul áll a maga nemében. Ilyen volt az osztrák-magyar északsarki vállalat, mely a Ferencz-Józsefföld jéglabyrinthjeivel, a sarkköri jégsivatagok északi fényével és hóviharaival ismertetett meg bennünket; a „Helgoland“ pedig 1873 — 75-ben az ellenkező földgömb vidékeit kereste fel, hol ép oly nagyszerű, habár másnemű természeti tünemények lepik meg az utazókat. Az Afrika körüli utazás eredményeként egy kitűnő mű fekszik előttünk, melyben a katonailag szervezett vállalat vezetője s a Helgoland kapitánya, mesteri kézzel rajzolja élőnkbe a változatos tengerészélet örömeit és küzdelmeit ; megkerüli velünk a forró földövi Afrikát, s leleplezi előttünk a természet és az ember csodas műveit. Az 1873-dik év őszén Jedina Lipót, ezen mű szerzője, a Helgoland 1800 tonnás corvette parancsnokságával s az Afrika megkerülésére szervezett utazási vállalat vezetésével bízatott meg. November 3-dikán a Helgoland teljesen fel volt szerelve, s személyzete a szokásos eskü letétele után tettleges szolgálatba lépett. A corvette felszereltetésének fő czélja volt a tengerészeti akadémiából kikerült tisztjelöltek gyakorlati kiképeztetésének befejezése, továbbá Zanzibar, Madagaskar és a Maskaren szigetek- nek kereskedelmi szempontokból történendő kikutatása. A menetterv szerint a Polából kiindulandó hajó a Suez-csatornán keresztül és a Jóreményfok mellett elhaladva, a gibraltári szoroson át térendett vissza, így Afrikát megkerülvén, annak minden nevezetesebb kikötőjét kellett érintenie. Az ezen feladat megfejtésére kijelölt Helgoland 224 láb hosszú és 36 láb széles gyorsfutó volt, mely teljesen felszerelve orránál 16%, faránál pedig 174 lábnyira mélyedett a víz színe alá, s azt a 400 lóerejű gőzgépezet óránként 11 tengeri mértföldnyi sebességgel hajthatta előre; ezen kívül az újabb csavargőzösök mintájára készült vitorlázattal is fel volt szerelve, mely annak már magában is elegendő sebességet és mozgékonyságot biztosított. Minthogy a Helgoland eredetileg zárható rendeltetéssel bírt, nagyságához arányítva csak kevés löveggel volt felszerelve. Fedélzete ugyanis csak két 18 cm. üiregii Armstrong-, négy 10 cm. átmérőjű bronz- és egy darab 7 cméteres dereglye-ágyúval volt ellátva. Eleségkamrái száznapi, víztartói pedig 22 napi készletet foglalhattak magukba. Ezen kívül oly destillátorokkal is el volt látva, melyek 36—48 óra alatt a tenger vizéből tisztázott iható vízzel tölthették meg a víztartókat. A Helgoland személyzete ezúttal egy parancsoló kapitányból, 6 tengerésztiszt- 13 tisztjelölt-, 3 gépészből, 2 orvos- és 240 fejre menő matrózból állott, fogadhatott magába több vendéget, az igazgató kénytelen volt visszautasítani a közönséget. Ez a vidékiek kedvencz színháza. A Gymnase-Dramatique új darabbal kedveskedett közönségének, de a közönség nem talált benne köszönetre méltót. Paul Ferner „Les compensations“ (A kiegyenlítések) czímű versben írt 3 felv. vígjátéka volt ez újdonság. A társadalomban mozog, rész versekben van írva, s arra az eszmére van alapítva, hogy mentői jobban csalja egy nő a férjét, annál inkább elhalmozza azt figyelmével, gondozásával, előzékenységével. A darabban sok sikamlós kétértelműség jő elé. Általában, ha hatást keltett, az inkább rész, mint kedvező. A Vaudeville megnyitása érdekét is új darab első előadása emelte. Az új darab czíme „Ifj. Fromont és idősb Eisler“ 5 felv., mely a párisi erkölcsöket festi, s a franczia akadémia kitüntetésében részesült. A magyar olvasó közönség emlékezhetik még a hasonló czímű regényre, mely fordításban nemrég folyt le egy magyar lap tárczájában, s azután külön kötetben is megjelent. A regény szerzője, Daudet Alfonse, művéből színművet is alkotott, mely munkájában a színpadi fogásokban jártasabb Belot Alfonz segítette. De e darab még arról is nevezetes lett, hogy előadása előtt irodalmi per tárgya volt. Klein ugyanis, egy volt színész, jelenleg a „Petit Journal“ munkatársa, azt állítá, hogy előbbieknek segítségére volt, főleg a darab próbái alkalmával, s ebből kifolyólag a szerzőtárs jogait igényelte magának. Az ügy törvényszék elé került, mely azonban Kleint elitélte. A darab, melynek lényege a magyar fordításban megjelent említett regény után a magyar közönség nagy része előtt ismeretes lehet, igen szép sikert aratott. Mielőtt a színházaktól ezúttal elválnék, előre is jelzek itt néhány apró színházi hírt, mely részint magában véve, — részint leendő bekövetkezéséért érdekes. Első, hogy Patti Adél a napokban Paksba érkezett, de kissé beteges, s orvosai azt tanáccsolják, hogy a jövő télen ne menjen Szent- ■ Pétervárra. Az oroszok tehát nélkülözni fogják első rangú kedvenczüket. Második: hogy az irodalmi harczot keltett „Ami Fritz“ (Fritz pajtás) előadása még csak nov. 30-án lesz a „Comédie-Française“-ben. Annak idején bővebben szólok róla. Harmadik: hogy a színműirodalom szintén új terméke: Jules Barbier „Pál és Virginia“ czímű darabja nagy hatás mellett olvastatott fel a „Theatre-Lyrique“-ban; a szerepek ki is van- nak osztva, a próbákat rendesen tartják, de első előadása csak novemberben történik meg. A közönség mindezeket kíváncsisággal várja. Pedig bizony ennek figyelme a napi ese-mények által is eléggé igénybe van véve. Mert ha a színházakról eltekintünk is, ott vannak másfelől a futtatások, melyek ép e napokban folynak. Ez különben nemcsak Párisban, de a vidéken, az országban is mindenütt most történik , s az embernek képzete sincs arról a nagy sürgés-forgásról, mondhatnám lázas forrongásról, melyet ezek alkalmából részint a kíváncsiság, részint az érdekeltség, de főként az érdek előidézett. M F. hó 15-én kegyeletes ünnepély folyt le a „Pére-Lachaise“ temetőben. A Bellini hamvait ásták ki, hogy szülőföldére, Cataniába vigyék. Pyramis-alakú sírboltban volt érczkoporsója, melynek homlokzata lanttal, s allegóriás képekkel volt díszítve. Bár az 1835-ben eltemetett férfiú (sz. 1802-ben) be volt balzsamozva, most egész teste szét volt másva. Szíve külön urnába vala helyezve feje mellé. * Az 1878-ki kiállítás előkészületei nagy szorgalommal folynak a Mars-mezőn. Ez előkészületekről, az eddig tett hivatalos intézkedésekről, s magáról a helyiségről következő levelemben tudósítom az üdvözölve fogadott új „Hölgyfutár“ t. olvasóit. r. 1. — 4 — I. TENGERÉSZÉLET A HAJÓFEDÉLZETEN. A Helgoland pár nappal felszereltetése után próbamenetet tartott, s az kedvező eredmén- nyel állván ki a kísérleteket, ennek folytán az indulás napja kitűzetett. Az ezt követő napok, kivált a tisztikar tag- 'jai részére a lótás-futás napjai voltak. Ezen épen nem lehet csodálkoznunk, miután legalább is egy évre kellett magokat felszerelniök, miben annál nagyobb vigyázattal kellett eljárniok, mivel az e tekintetben elkövetett hibák a legnagyobb részben polgáriasodatlan vidéken helyrehozhatlanok I valának. A legénység e részben a kiadott rendeletekhez tartja magát, a tiszteknek azonban önállólag kell intézkedniük. Mindenekelőtt nagy gondot okoz az elviendő tárgyak, öltönydarabok és fehérnemű minősége és mennyisége. Az áthajózandó vizek és partvidékek égalji viszonyai nem eléggé ismeretesek, hogy meg tudjuk állapítani a forróság, hidegség és esőzések viszonyait, mi a bevásárlásoknál az igen sok és igen kevés közötti ingadozást növeli, míg végre is a hajószoba szűk tere lép fel döntő szavazatával. Az e részben elkövetett hibáktól csak hosszas tapasztalás óv meg bennünket, mivel a fölösleges tárgyakat használható állapotban hozzuk viszsza a hajó fedélzetéről. Ezután a mindig égető konyha-kérdésre irányozzuk figyelmünket, melynek járulékait a bor- és szivarkészlet kérdése képezi. A gazdaszszonyok vigasztalására legyen mondva, hogy a háztartás gondjai otthon nem is hasonlíthatók a hajófedélzeten mindig éber aggodalmakhoz, mivel az itteni balfogások, kivált nagyobb utazásoknál, mindig csak roszabb és roszabb készlettel ülhetők helyre. A dohányzóknak pedig, ha nem épen Ilavannah képezi utazási czéljukat, ajánlhatom, hogy bőven ellássák magukat itthoni szivarkészlettel, mivel áraikhoz arányítva szivarnemeink a külföldieknél jobbak; ehez járul, hogy mérges Virginia-szivarunk hosszúsága és szalmacsöves kezelése által nagyban imponál a vadak és polgáriasodon gyarmatosok előtt, úgy hogy ezek valóságos „barátság-szivarok“-nak nevezhetők. Lassanként a helyzet világosodni kezd, mivel a szolgálat minden elnézés mellett is nem sok időt enged saját érdekeink hajhászására. A nyomasztó aggodalom még mindig tart, hogy valamit talán elfelejtettünk, úgy hogy végre örvendünk, hogy az indulási nap valahára non possumusa által vet véget gondjainknak. E nevezetes nap ránk nézve november 11-dike volt, mikor délutáni 1 órakor három hurral búcsúkiáltás után teljes gőzerővel váltunk meg a kikötőtől. Miután a sivitó Bera oly arányban növekedett, amilyenben Quarnerohoz közeledtünk, a többnyire fiatal tengerészekkel és a nem rég óta szolgálatban levő hajóval a szoroson áthatolást erőszakolni nem mertük, hanem Fasanaban vártuk be a vihar lecsendesedését; 13-án reggel pedig Lissa kikötőjében vetettünk horgonyt , hogy szénkészletünket kiegészíthessük. Az 1866-diki események által annyira emlékezetessé a váltságot közt csak addig tartóz KÉTFÉLE HARCZ. KARR ALFONZ után. Nézd az elnyomókat, — alapjában épen olyan emberek mint ti; — nekik is apjok, anyjok, testvérük s jegyesök van, mint nektek; kétségtelen, hogy szívük’ is helyén van — és bátrak; ■— s mégis bizonyos vagyok benne, hogy rosz kedvvel — lelkesülés nélkül mennek a harcba. — Ők egy nemzetet elnyomni, lenyűgözni, kifosztani mennek. Feldúlják a vetéseket, a kunyhókat lángok martalékává teszik, s anyjuk keblén ölik meg a gyermekeket. Útjukban mindenütt gyűlöletet s borzadályt olvasnak le az arcokról: az anyák gyermekeiket, az öregek zacskójukat, melybe egész életükben gyűjtött vagyonukat rakták, a férfiak azon kardot vagy tőrt, melyet az első jelre használni fognak — eldugják. Éhesek, — ebédjüket rabolni kell, s a ki- s rablott család zokogásának hangjánál esznek, fürtök s szemök mindig résen van; a meglepetés- s től félnek. Szomjasok, — a pinczék ajtaját kell feltörniök; s az útban minden velök találkozó pa- traszttól megrettennek; tartanak tőle, hogy bot,jók és kapájokon koszuló fegyver lehet, s minden bokortól, mely egy puskát elrejthet, remegnek. Egy ház mellett mennek el; a család a tűzhely körül van összegyűlve és suttogva beszél. „Ne menjünk nagyon közel a házhoz, — mondják egymásnak — mert az ablaktábla mellett reánk lőhetnek.“ — Előre tudják, hogy jó-