Hölgyfutár, 1934 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1934-04-01 / 1. szám
Előfizetési árt Egész évre.............. 200 lei Félévre...................... 100 lei Negyedévre .... 50 lei Szerkeszti Sz. Szappanyos Gabriella E^éf29yr§r ° ,r f z &eRgő Szerk. és kiadóhivatal: Cluj, Str. Bratianu 32. Negyedévre .' .' .* .' z-hfh0 hölgy futári havi folyóirat Ahogy megszülettünk Ne ijedjen meg senki, nem nagyképű vezércikk következik. Ezt hagyom a hivatásos vezércikkíróknak. Tőlem ne várjanak nagy frázispuffogtatásokat, nagy szavakat. Egyszerűen és röviden mondom el tehát: a „Hölgyfutár" programját, célját — és egy kicsit a megszületésének körülményeit is. Tudtára adatik mindenkinek, kit illet és érdekel, hogy semmiféle klikk, érdekeltség nem áll hátam mögötte Mindig csak azt akarjuk és azt fogjuk ebbe a lapba írni, mit legjobb meggyőződésünk és szívünk diktál. Mi lesz hit benne ? Vagy talán mondjuk úgy: mi nem lesz benne ? Mert ez esetben ez is fontos. Hát ami ebből a folyóiratból kimarad, azt remélem senki sem fogja siratni. Deviza, valuta, gazdasági krízis, jobboldal, baloldal, hitlerizmus, kommunizmus; mindezekről szó sem lesz ezeken a hasábokon. A közgazdaságot, politikát és más hasonlókat száműzzük innen. Mindezt rábízzuk a napilapokra. A Hölgyfutár foglalkozni fog mindazzal, ami a nőket érdekli, ami a nőknek való. Egy pohár üdítő, friss víz akar lenni. Azt akarjuk hogyha a „Hölgyfutár“- t kezébe veszi a gondterhes olvasó, felfrissüljön tőle s utána újult erővel mehessen vissza a nagy csatába, a napi gondok közé. Erre a lelki üdülésre ma nagyobb szükség van, mint bármikor. És most engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról is, hogyan született meg ez a lap. Mondhatom, nem volt kis dolog. Lapot „gründolni" soha sem kis vállalkozás, hát még a mai nehéz világban ! Véres verítékkel vajúdott vagy három hónapig. A betegágyát körülülték jó embereim, jó barátaim, akik szeretnek. Sőt ellenségeim is megjelentek, kínjaimban gyönyörködni. Dóczyné Berde Árnás volt a megértő bába. Melegen és szeretettel fogta a kezemet, biztatott, bátorított. Nem hagyott csüggedni. Ne legyen zseni a gyermek, — hangoztatta, — csak életrevaló, csak egészséges, csak életképes. Dr. Kovács Dezsőné a mi oszlopunk, ha Ő áll, mi is állunk és élünk. Ő kezdettől fogva mellém állott. Ha a férjemtől, Szász Endrétől valamiben tanácsot kértem, — ami bizony igen gyakran megesett, lévén még igen kezdő és gyakorlatlan ,,szerkesztő és kiadó“ — röviden és bölcsen csak annyit felelt: „Majd meglátjuk,a Ellenségeim és „jó barátnőim“ — azt hiszem vehetjük egy kalap alá őket, biztatlak. (Mert hátha belebukom.) Vannak azonban még igaz jó barátnők, akik elsők voltak az előfizetők között. (Lehet-e ennél „nyomosabb bizonyítéka a barátságnak ?) Még „privát“ koromból hoztam magamnak azt a rossz szokást, hogy mindenkinek a véleményét meghallgatom. Az emberek úgyis tanácsadásban nagyok. Felelőtlenül és pukkasztóan adják a tanácsokat. Le kell szoknom erről a hibámról. A tanácsot meg kell hallgatni és sietve kiverni a fejünkből, (míg nem késő). A legkülönbözőbb vélemények és tanácsok hangzottak el az utóbbi három hónap alatt. Az értékesebbjét azonban mégis megjegyeztem. Idáig Ottó jónak találta az ötletet. Bátorított: — Gabikám az a fő, hogy az első számmal sikered legyen. A többi aztán már jön magától. Természetes. Ottó színdarabíró. Akinél a premier dönti el a darab sorsát. Kedves barátom Krenner Miklós, a nagy lebeszélő és sötétlátó szerepét alakította, — teljes meggyőződéssel. „Bele ne menjen! Biztos bukás. Ma lapot alapítani.“ Ilyen és ehhez hasonló szavakat hallottam csupa jóindulatból. — És ha Magának véletlenül tudtára jutott volna, — kérdem, — hogy Columbus megindul új világot felfedezni ? — Lebeszéltem volna, lebeszéltem volna, — mondja teljes meggyőződéssel Spectátor. Különben is Maga gyenge, törékeny teremtés. Nem bírja a strapát. (Ne bírom, vagy nem bírom ?) Így is vékonyka, úgy el fog fogyni, hogy végül is az egész asszonyt becsomagolhatjuk egy „Hölgyfutár“-ba. .. .Az utolsó szó azonban nem az övék (a pesszimistáké) és nem az enyém. (Ne vegyék rossznéven, hogy én végig optimista voltam.) Ismerek egy régi, kedves társasjátékot a „régi jó világból“. A szekreter. Annak az utolsó kérdése: — Mit mond rá a világ? Sz. Szappanyos Gabriella: HÓSTÁTI MŰKEDVELŐK, ahol előadták Vásárhelyi János darabját a „Hóstáti lakodalmat"