Hölgyfutár, 1935 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 1. szám

Egész évre. 7 e 1 6 S 1 &ZOO lei Szerkeszti SZ. Szappanyos Gabriella Magyarországi előfizetések: Félévre . . ZOO lei _ , . . . ... . T'T'D?,­­ D . _0 Egész évre .... IO P. Negyedévre .... 50 lei Szerk. és kiadóhivatal: ClUJ, Str. Bratianu 32,. Félévre................... 5 P. hölgyfutár havi folyóirat SZÍVDOBOGÁS. Irta: SZÉP ERNŐ. Részlet a nagytehetségű költő legújabb darabjából, melyet márciusban mutat be a budapesti Nemzeti Színház. Éva : Nem vagyok ember ! Nem akarok ember lenni! Nem ! Nem vagyok ember, én nő vagyok! Nő akarok lenni! Mennek a napok, hétfő, kedd, szerda, húznak magukkal... meg akarok állni, nem menni to­vább, kinyitni a szám... (a szemeire tapasztja a két tenyerét) jaaj!... (kinyitja a szemét, fájdalmas arccal fordul a nézőtér felé) Lányok, ti lányok, akik a villa­moson olvastak, akik szaladtak az irodába, az üzletbe, a kalapszalonba, meg az egyetemre... mit álmodtatok az éjszaka, ti eszméletlenek... Ti kenyérkeresők, ti dolgozók, ti önállók, ti ön­tudatosak, ti harcolók, ti erősek, ti férfihamisítók, sze­rencsétlenek, boldogtalanok ! Halld meg azt a gyönge hangot, borzasztó világ! Nő vagyok és nő akarok maradni ! Ne pusztítsatok el, ne vegyétek el az életemet, amit a Teremtő Isten rendelt! Az én ujjaim nem írógépre születtek, hanem zon­gorára és cirógatásra ! Gerjenyögés az én hangom és meleg eső, dalolni szeretnék, életet fakasztani, nem számokat ismételni és nem üzletileg telefonálni! Nem, az én szép virágzó szám nem panaszkodni hasadt fel, nem protekciót kérni, nem kietlenül kiáltani a kenyérért... szerelmes szavakat suttogni, gügyögni tanítani a kisbabámat, édesen ne­vetni, az én küzdő párom lelkét ha fáradt, édes erővel megítatni, erős tüzes borával az én hűséges szavamnak ! (összeteszi a két kezét) Hadd legyek én, hadd maradjak kedvesség, ví­gasztalás, szépség és gyöngédség, orvosság, üdvösség, (előrenyújtja összetett kezeit) Ádám, nyisd ki a füled, Éva könyörög hozzád. Ne engedj elveszni Ádám ! Néz­zed az érzékeny testemet, kímélj, vigyázz rám, selyem bársony vagyok én, rózsalevél, madárpihe, harmatcsepp vagyok én. Ne engedj géppé keményedni, Ádám, ne engedj hétköznappá vedleni, ünnep vagyok én, csudák csudája vagyok én, álom vagyok én, tündérország vagyok én! (kizárja a két karját) Ments meg, ments meg ! Én nem akarok verse­nyezni veled, nem akarok én képviselő lenni, divat­­rajzoló sem akarok lenni, se moziszínésznő nem aka­rok lenni, se riporter, se könyvkötő, se kozmetikus, semmi... asszony akarok lenni, mint az édesanyám, férjhez akarok menni mint az édesanyám, gyermeket akarok szülni, mint az édesanyám, szoptatni, dajkálni a két karommal fölemelni, hogy így nevessek rá a meggyújtott karácsonyfára. Éva vagyok, boldog akarok lenni! Hallod, a segítség... (síkoltó sírással) segítség ! (kiterjesztett karjaival botlik egy lépést, az odasiető karjaiba esik, zokogni kezd). GEORGE SAND GONDOLATAI. A gyerek merő fantázia- Nem értek egyet Rous­­seauval, mikor hazugság ürügye alatt ki akar küszö­bölni minden csodálatost. Kételkedés és okoskodás előbb-utóbb utat tör magának. A gyermeket lelkileg is korának megfelelően kell táplálni. Amig szükségét érzi mesének, csodának,­­ adni kell neki. Mikor a kiábrándulásnak órája elkövetkezik, nem kell tévedé­seiben megerősíteni s az ész fejlődését nem szabad út­jában megakadályozni. A szegények életének küzdését, nyomorát, vég­zetes szerencsétlenségét soha sem értik meg a gazda­gok s úgy ítélik meg, mint a szinvakok a szineket. A társadalom kérlelhetetlen szigorú. Nem enged visszatérést és nem fogad el bűnbánást. A legérdekesebb témákat is kimerítik egy óra alatt s azután minden beszéd csak fecsegés. Büszkeség a nő legelső kötelessége. Épp oly ke­véssé szabad ökölre menni egy szív leírásáért, mint a rabszolga tartásért. Rabszolgaságba csak szabadságról álmodozva tud beletörődni az ember­(Balsacról így ír:) Mindenki tudja mennyire el van ragadtatva önmagától és annyira jogosan, hogy mindenki megbocsátotta neki. A fantasztikusan kacér szükségletek egész életén zsarnokoskodtak fölötte. Fö­löslege közepette mindene hiányzott, de inkább a levest és kávét vonta el magától, mint az ezüst neműt, vagy kínai porcellánt- Gyerekes és alkotó, irigykedő műtár­gyakért, soha sem dicsőségért, szerénységig őszinte, nagyzolásig dicsekvő, nagyon jó és nagyon bolond, tartózkodásában is cinikus, munkájában mértéktelen, minden szenvedélyében mérsékelt, reális és egyszer­­mind regényes, végletes a túlzásig, hiszékeny és gya­nakvó, titokzatos és ellentmondásokkal telitett, — ilyen volt Balsac. Az asszony, aki azért érintkezik férjével, hogy uralkodjék rajta, olyasmit tesz, mint a prostituáltak a kényé­ért, vagy a feoltottak a fényűzésért. — A szere­lem nem függ kiszámított akarattól. Nemcsak testünk van, vagy szellemünk, hanem testünk és szellemünk együtt. És ha egyik létfeltételünk nem részesedik, szó sem lehet igazi szerelemről. — Tökéletes embernek csak tökéletes szerelem adhat életet. (Nagy szerelméről, Chopinről így nyilatkozik). Amilyen kedves volt Chopin társaságban, épp olyan kétségbeejtő lett családi körben, betegen. A vi­lágon nem lehet nemesebb, tapintatosabb, önzetlenebb lélek, hűségesebb társ, ragyogóbb szellem, komolyabb és tökéletesebb intelligencia, mint Chopin, ha egészsé­ges volt, viszont egyenetlenebb kedélyű,­­ben képzelődő, gyanakvóbb, kielégíthetetleneb­b ...D­e lehet senki, mint a beteg Chopin.

Next