Hölgyfutár, 1936 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1936-01-01 / 1. szám

HŐI­GYFI­­TER HAVI FOLYÓIRAT Szerkeszti Szászné Szappanyos Gabriella Egés­z évre 200 lei Magyarországi előfizetés Félévre 100 lei Egész évre 10 pengő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Strada Cipariu 1/c Negyedévre 50 lei Félévre 5 pengő E­LŐFI­ZETÉSI ÁRAK Újból a „dolgozó nőkről“ Ha egy idegen megkérdezné, hogy mit jelent ez a szó: Dolgozó nő,­­ hogyan is magyarázhatnék meg? A régebbi magyar nyelvben nincs szó róla. Mi nálunk magyaroknál a legtermészetesebb volt az ősi időkben is, hogy a nők mindent dolgozzanak, ami csak szükséges. Súlyos századokon át rengeteget vé­­geztek már csak azért is, mert férjüket állandóan országos bajok, politikai feledatok megfejtése, sőt harc és háború foglalták el. A háztartás, a külső gazdál­kodás, gyermeknevelés, jobbágy gondozás, vagyon­szerzés stb. stb. mind mind a ház asszonyára tartozott olyan körben, nagyságban, minőben vagyona foglal­tatott. A magyar nőnek életeleme volt a munka. Jó is volt ez így, mert nemcsak a férfiakat nemesíti a munka, hanem a nőket is. A férfiak nem is igen tar­tották az o­thon végzett ezerféle munkát valami nagy dolognak. Valahogy úgy volt az eszükbe rögződve, hogy az otthon végzett munka mintegy természetes időtöltése, szórakozása a nőnek. A végzett sokoldalú munkáért külön cím nem járt, neve: feleség, ház asszonya, nagyasszony volt. Hogy lepergett néhány század, megjelent a mi nyelvkincsünkben az új szó : Dolgozó nő. Ki is a dolgozó nő? Az, aki munkájáért az ott­honán kívül idegenektől fizetést kap, kényszerűségből elhagyja házi tűzhelyét. Mi okozta a beállott változást ? A háború előtt megindult nőemancipáció, maga a háború, mikor megüresedett a férfiak helye s újabban nem utolsó helyen a nagyfokú hiúság és az igyekezet, hogy mód legyen a divat követésére. Most tehát kétféle arcvonalon folyik a munka: házon kívül és a házban dolgozó. A házon kívül dol­gozónak házatája, ha rendetlen is, ha gyermeke mér­sékelten tiszta, nem kerül a férj részéről szigorú elbí­rálásba, mert a feleség leveszi vállairól a családfenn­tartás nehéz terhének egy részét, a hónap elsején hozza a fizetését napi 8 órai munkája után. A férj elnézi az asszonynak a házon kívüli érvényesülését, a feltűnni akarást, a versenyt a megjelenésben. A címnélküli otthon dolgozók nagy munkát és pénzértéket jelentenek, bár pengő pénzt nem kapnak tevékenységükért. Tény azonban, hogy csak szívós kitartásukkal élhet meg a család, amint illik, mert a keze, a tudása mindenüvé eljut. Meg is látszik a csa­ládon a fegyelmezett élet, az ügyes háziasszony keze munkája, de mert a férj jövedelme korlátolt, sokszor lehetetlen mindenüvé beosztani és juttatni Lassanként beáll itt is, ott is a kopottság, sőt hiány és a férj és feleség magatartásában néha beáll a sorssal elége­detlen, barátságtalan hang. Hiába van itt a nagyobb, a jövőre kiható érték, a pótolhatatlanság ! Ezért nagy tévedés, hogy sok férjhez készülő leány a szakácsnéba veti minden reménységét és nem a maga sokoldalúságá­t. Ma úgy kell hogy értsen a férjhezmenő minden házi dologhoz, mint a régi asszonyok. Már most mégis hogy jobb : házon kívül, vagy otthon dolgozni ? Ahol nincs gyermek, kereshet mindenki „állást“, „elhelyezkedést“, mert a kár, ami itt-ott okvetlenül előáll az asszony távollétében, úgy ahogy pótolható. A cseléd végzi dolgát, ahogy tudja. De ahol gyermek van, főleg városon, ott az anya szeme szükséges a családban. Az anya kell hogy a gyermek erkölcsi nevelését irányítsa. Fel sem sorolható módon kell hogy a gyermek munkájába, játékába belekapcsolódjék. Ez az a pont, amelyen az otthon dolgozó és élő asszony előnyösebb helyzetben van „dolgozó nő“ asszonytársánál, aki sokszor alig tud időt szakítani gyermekei számára kenyérkereső munkája mellett. De csak rájön az otthon dolgozó is, hogy hogyan segítsen magán. Pénzszerzésre törekszik ő is és sikerül is valamely iparágat megtanulnia és jövedelmét ön­állóan kezelni. A tapasztalat sokat segít. A nőnek saját otthonában való munkálkodásá­nak még egy nagy előnye van: többnyire a kívá­natos, szükséges pihenőt akkor veszi ki magának, mikor szükségét érzi. Ezzel szemben a házon kívül dolgozónak egész esztendőben 1—2—3 heti szabadsága van, máskor mindig ott találjuk az irodán, a gyárban, a műhelyben. Ha még oly fáradt, ha betegeskedik is, a 8 órát ki kell tartani és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy korán hervad, hogy a sok friss erő elszál­­lott — hiába a 2 — 6000 Lei havi fizetés. Jóvátehe­tetlenül nincs többé. Semmi sem őrli úgy a női erőt, mint a zsarnok munkafolytonosság. A két fronton dolgozókat még nagyon sokféle módon lehetne szembe állítani, mert nemcsak az élet nehéz, hanem az emberek életkörülményei, a szerep­lők természete is hihetetlenül sokféle és így a felada­tok megfejtése új és új meggondolkoztatni valót ad. Azonban én bizonyos vezérelvekben hiszek és azok betartásával tudunk csak előre haladni. Az egyik elvem : igyekezzék minden leány férj­hez menni, ha szerény körülmények közé is. Igaz, hogy ma a férfiaknak ritkán van állásuk, mely bizto­síthatná a családi megélhetést évekre és a nőt a körülmények kényszerítik olyan munkavállalásra már a családban, a­mire nem számított, de ha a házas­felek között meg­van a mély szeretet, az egymás megbecsülése, nem lép előtérbe a válás, hanem a közös sorsvállalás. A másik elvem : igyekezzék a lány férjhez menni.

Next