Hölgyfutár, 1937 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1-2. szám

­ A magyar nyelv gondozása a családi életben Hogyan fejlődik a családi életben a gyermek anyanyelve a gügyögéstől az ifjúkorig s az irodalmi nyelv használatáig Írta: Kapussy Mária A kis­gyermek ha egészséges és jól fejlett, már hét-nyolc hónapos korában hallott olyan hangokat, amelyek még ugyan semmiesetre sem nevezhetők szavaknak, de már megkezdése a gyermek beszédé­nek. Ezt gögicsélésnek mondjuk. Ha jól megfigyeljük a kis babák gögicsélését, úgy észlelhetjük, hogy a felnőttek hanghordozását utánozzák a gögicséléss­el, ha ez a beszédjük még nekünk, felnőtteknek teljesen értelem nélkül való is. Természetesen nem számítva ide azt a pár szót, amelyet már ilyen korában minden kis gyermek olyan utolérhetetlen kedvességgel és bájjal gügyög el először: „Mamma, pappa, adide.“ Értelmes szavakat a kis baba kb. tizennégy­­tizenöt hónapos korában kezd mondani. Mindnyájan ismerjük a kis gyermek utánzási vágyát a beszédben. Minden, a nagyok által kimon­dott szót ismétli, vagyis utánozza, így keletkezik, illetve így tanulja meg a kis gyermek a tájszólást is. Öntudatlanul ismétli a nem helyesen kiejtett szava­kat, amely azután egész életén át elkíséri, mert er­ről aztán leszokni majdnem lehetetlen, vagy csak felnőtt korban erős akarattal lehet. Ezért a beszélni kezdő gyermek környezetének a fő kötelessége, hogy a már a gyermek által felfogott és kimondott szavak helyes, jó magyar kiejtésére szoktassuk a gyermeket. Nem szabad a gyermekkel úgynevezett baba nyelven selypítve beszélni, vagy gügyögni. Hanem értelmesen, vigyázva és lassan, tagolva mondjuk ki a szavakat, amelyre a gyermeket tanítani akarjuk. Amikor a gyermek már a negyedik-ötödik évé­ben van és folyékony­an beszél, az édesanya állan­dóan kisérje figyelemmel a gyermeke beszédjét. Ha a szavakat a gyermek nem ejti ki tisztán és jó ma­gyarsággal, úgy azonnal javítsa azt ki és így ismé­­teltesse meg a szavakat a gyermekkel, hogy az a tiszta és helyes magyar kiejtést így még a beszélni kezdés kezdetén megtanulja. Hét nyolcadik évében már minden gyermek szeret verses-képeskönyveket nézegetni és olvasni. A szülők kötelessége, hogy azokat a megvásárlása előtt figyelmesen átnézzék és gyermekeik kezébe csakis olyan könyveket adjanak, amelyekben nemcsak a képek a tetszetősek, hanem a képek alatt levő versek is minden tekintetben megfelelőek legyenek. Ezeket a verseket kívánatos, hogy egyikét-másikát meg is tanulják a gyermekek és elmondassuk velük néha­­néha. Ilyenkor tanítsuk meg őket a hangsúlyozásra, a lassú, értelmes beszédre és tiszta, helyes kiejtésre. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a leányka vagy kis­fiú kedvesen elcsacsogja a kis verset. Ne sajnáljuk a fáradságot, hanem türelmesen tanítsuk meg gyer­mekeinket értelmesen és szépen beszélni. A gyermek így jobban meglátja a vers szépségét és észrevétlen belopakodik a lelkébe a vers iránti szeretet. Ez már a kezdete lehet a későbbi irodalom iránti szeretetnek. Tíz éven felül aztán minden gyermek életében elkövetkezik az idő, amikor megkapja az úgyneve­zett könyvtárt. A gyermek ösztönösen tanulni és látni akar. Járni próbál az élet útjain. A gyermek lelke fehér lap, amelyre ilyenkor kezdődnek felíredni az első fekete betűk s ilyenkor ebben a korban a legfontosabb, hogyan kezdődik el az írás. Mert semmi sem tudja a gyermek lelkét úgy átváltoztann, mint a könyv. Ebben a korban a leg­fogékonyabb az esze, de a legcsapongóbb is a fantá­ziája. Ezért éberen kell figyelni minden anyának és apának, hogy gyermeke milyen mesés vagy ifjúsági könyvet olvas szívesen s ekkor okkal-móddal olyan útra kell őt terelni olvasmányaiban, amelyen mi szeretnénk, hogy járjon. A gyermek- vagy ifjúkor­ban olvasott jó, vagy rossz példák nagyon maradan­dók a gyermeki lélekben és nagyon sokszor egész életükre kihathatnak. Ma már a legjobb magyar írók meséskönyvei­t és ifjúsági folyóiratait és regényeit megszerezhetjük kevés pénzért, akik a könyvekben játszva tanítják meg a gyermekeket és a serdülő ifjúságot minden szép és jó tulajdonságokra s a helyes jó magyar be­szédre és kifejezésekre. Előbb a gyermek csak a mesékre kiváncsi, ezért a meséskönyvek a kedvenc olvasmányai. Később néhány év múlva nemcsak szívesen olvassa, hanem önként kívánja kedves meséskönyvének írójától az ifjúsági folyóiratokat és regényeket. De ekkor már sok függ attól is, hogy milyen könyvek vannak ott­hon a könyves polcon. Az édesanya és apa milyen könyveket olvas, mert a serdülő leányka és fiú sok­szor bizony erre is kiváncsi. Vigyázzunk s azt semmiesetre ne engedjük, ha­nem igyekezzünk meggátolni, hogy a véletlennek tet­sző külső körülmények játszák a könyveket a gyer­mekeink életébe. A könyv varázslatos valami. Mintha valaki bű­vös pálcával érintené meg a gyermekek és az ifjúság lelkét, úgy át tudja változtatni egész lelki világukat. Egy kiváló magyar írónak jól megválasztott könyve, amelyet a gyermek vagy ifjú szívesen olvas, nemcsak a helyes magyar beszédre és kifejezésekre tanítja meg a gy­ermekeinket, hanem magyar szó­kincsük gyarapodásával a jó magyar nyelvérzékük­ben erősödnek és észrevétlenül neveli is őket. Esetleges lelki kilengéseiket jó mederbe tereli s belopja a szivükbe azt is, amelyre a mai s a jövő nemzedéknek fokozottabb mértékben van szüksége, az egymás iránti tiszteletre, szeretetre és kölcsönös megbecsülésre. Ne feledjük el, hanem gondoljunk arra, hogy a gyermek gyámolításra és ápolásra szoruló ember­palánta. De helyes gondozás és irányítás és vezetés mellett erős, az élet minden viharjával dacoló fa lehet belőle.

Next