Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-03-26 / 70. szám
298 szén — mint monda — fogadásához 14 egész napig mutatott hűségéért csak megszolgált egy izce 24 karajcárosig. Távol tőlem azonban, mintha én az ilyen magakibeszéléseket kárhoztatnám , sőt ellenkezőleg, a legboldogtalanabb embernek azt tartom, ki bajaiban, kellemetlen helyzetekbeli menekülésre praetextust találni nem tud. A francia s jelesen a párizsi nem tartozik e boldogtalanok közé, s igy történik, hogy böjtközépen felkiált ,,ah! ma éppen fele van a húshagyókedd és húsvét közti poenitentiás időszaknak, illő hogy egy kissé vigadjunk s magunknak egy Carnevali napot csináljunk.“ S igy szokott lenni a micaréme a legbohóbb, a legfarsangibb nap minden évben. Az idei múlt csütörtökre esett. A nap nagyság szemeinek édes melegével sütött. Az égen egy magyar szabadságnyi fellegecske sem látszott, s a légben csak egy olykori sóhajtás lebbent át, melly tán nagysád szivének aeolusi barlangjábul indult el; olly pajkos édesen susogott. A Tavasz, bár papi 11 éves pongyolában, de kellemeinek minden elleneállhatatlanságával lépett elő. Milly szép, milly imádandó hófehér hálótereméböli kikelete! Rendezetlen fürtéi közt még csak a szerény ibolyácska mosolyg, s keblét még nem fedik ruhatárának csodás öltönyei, és még is olly bájos ! Miilyen lesz még akkor , midőn havonkénti komornáitól felöltöztetve, májusi teremének zöld-bársony pamlagára ül,s imádóinak kérdéseire madárkáinak zenekarával ad feleletet! Bizony bizony, ennyi báj előtt majdnem félteni kellene szegény szívemet, ha az már nagyobb, erősebb próba, nagyság előtt nem.........győzetett, hódolt volna meg. Hanem így sokat lehet merni, s azért, mint jó barát boudoirejába megyek, mert lelkem az ékszeretlen bájra is fogalomdús, s nem tartozom azon imádók közé, kik öt pázsitjának smaragdjai nélkül méltányolni nem képesek; sőt ellenkezőleg alig múlt szendergéseitül bágyadozó pillantásai két fárasztólag, s lehellete parfümének itasitó aromája, boldog mámor gerjesztőleg hat reám, s képzelődésemnek, kék égtükre mellé helyezett C a us euse-ébe vonulok, s mulatni, édes mosolyait megérdemelni igyekszem, mig toilette-jének rózsáit felrakja. Nézze nagysád — szólok hozzá — milly felséges tekintet ez innen, T u i t e r eájának ablakából! Alatt a kert mosolygó képei; az enyelegve szökellő kutak, mellyek fris táncaikban gyémánt cseppeiket, egymásra elhullatják s gyöngyeiket fürdő hattyúk nyúlánk nyakára szórják a virág-magzatok, mellyeket dajkáló kertészek gondos keze ágyaikbul kikeltet! És tovább merre csak a szem tekint, a fasorok közt, az ösvényeken, a tók körül gyerekek ezere repked, mint tarka pillangó sereg ruháiknak különféle szinü szárnyaival ingerkedvén a szellő, a tavasznak ezen édesen csicsergő madara, melly rügyező fák csiráinak fészkéből ki ki repülget. Milly boldog e gyermek csoport! Itt kis kezének ügyes mozdulataival abroncsát győzelmes folytonossággal hajtja , a sétálók tömegében utcákat keresve ki magának, s nem gondolva elégedetten mosolygó papájának számítására, mellyek szerint Illy kormányzói tulajdonára legalább is tanácsossága határoztatott el. Amott a nagyobb fiuk bocsátnak hajót a bassin óceánjára, örömkiáltásokat hallatván ha, vitorláikat egy csendes légvonal megkapja. Borzasztó tenger alig lehetne.... átugrani. Hullámzásainak óriási.... picinségén egy roppantul.... kicsiny hajócska olly gondatlanul halad, mintha.... cérna szálon tartatnék s matrózai olly hidegvérüek, mintha............fából volnának. Vigyázz ! most mindjárt a viztölcsér borit el s az ugró kút visszaeső vize alámerítve, emberevő cápáknak.... alig nézhető aranyhalacskák közé sodortatja hajódat, míg 100 tengeri mért........annyira egy másik a szélcsönd miatt vesztegelni kénytelen, midőn egy kelet—kelet—déli szélnek, a partok felül s a hajótulajdonos............szájából jövő fuvása odább mozdítja. És a leánykák számíthatlan táborocskái, többé vagy kevésbé szép mamák vagy dajkák vezérlete alatt! Itt labdázik két angyalka, amott két pajtástól forgatott zsinóron ugrálgat egys meztelen karú , nyakú és térdű pajkos képű hölgybimbócska, mintha csak Zephir lengetne egy ág felett. Ha ha ! kiáltja a kocsis, egy telt képű fiúcska, millyet Correggio amorjai közt lehet néha látni, s a négyes fogat, — mellynek lógássa épen most rúgott ki — kalácsot abrakolni iramodván el — prüsszögve vágtat a tömeg közt, hála kocsisa ügyességének minden legázolás, sőt a nélkül, hogy a kocsikerekei csak nyomot is hagynának. „Allons édes feleségecském — szól bizalmasan a férj egy még eléggé szép nehéz, ki az öt lovasdit játszó fiuk anyja — látom én hogy még egy ... lógásunk hiányzik : ha az lesz, akkor az új complet s nem kell mástul kölcsönözni a hatodikat. — Az aprók közt a nagyok sem hiányzanak s nem egy dandy cirógatja, dicsérgeti a papa rut fiacskáját, csakhogy általa a szép mama kegyét vadászhassa. Ah mi ez ? fordítsuk el szemeinket e szerencsétlenekről , kik a nyíló tavasz örömünnepén egy politicai hírlap nyomdabüzét szagolgatják s a fák közé illy leveleket visznek. A vigyázatlanok nem félnek, hogy zöldségük valami vizhordó állatot csal be a kert kapuin, vagy a kecske fogatokat fogja ingerelni, mellyek épen most indulnak el az eliseumi mezőkön, csinos kis kocsijokbul gyermek kezek által hajtatván. Kövessük őket, minthogy a tuileriák kertjéből kiszállott tekintetünk. Az Egyességi tér (Place de la Concorde) sánckertecskéi között vezető asphalt járdákon zsibárusok számtalan fajainak kiáltásai töltik el a jéget. Ez pálcáit, az mézes pogácsáit kínálja, míg a négyévszaki árus (marchand des quatre saisons) tolható kerekes asztalának két categoriákra osztott portékáit öt és 12 garason mutogatja, s olcsóságával az idegent majd mindig megvásároltatja. Itt mered a lenyugvó nap felé egy óriási telescop is, mellybe csak azért néz sok , hogy sastekintetünek tartassák. s