Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-02-14 / 37. szám
fogadtatnak , miktől Közlöny az Irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. _____________________________________________________________________ Budapest, 1850. 37. Csütörtök, febr. 14. Előfizethetni Budapesten november 15-étőll jövő március végéig 4 V2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étől jövő junius végéig 7 V 2 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elegy háromszor hasa-: hozott sorért négy ezüstkrajcár fizettetik! Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyez-*tetik, hogy,,h rap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! E* gyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivevék mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik eme Ietben.) Rabok hazája e világ , . . . Rabok hazája e világ, Csak a ki meghalt, az szabad, Itt nem virul örömvirág, Könynél egyéb itt nem fakad. Láncokra vert bús rab vagyok , Börtön e föld , börtön hazám, Szabadságért élek halok, De napja nem süt énreám. Rablánc a test, melly engemet E jéghideg léthez leköt, Midőn a lenge képzelet Dalt zengve száll a nap fölött. Rablánc a nyelv, melly érzetem Arjához képest olly szegény! — Rablánc a gyászos múlt nekem , Rablánc a csalfa vak remény. Rablánc a hit, mellyben nevelt A század korhadt szelleme, — Rablánc mit ősöm elviselt, S azért viselnem kell vele. Bölcsöm e hit felé ragad, A gondolat el- eltaszít, Érzem a szellemláncokat, És nincs ki tőle szabadít. Rablánc a szív s a szenvedély , Bár legtisztább , leghöbb legyen , Örök rab az , ki annak él, Nehéz rablánc az érzelem. Rabok hazája e világ , Míg abban élsz , nem vagy szabad , Mert a szabadság menny-virág. — Tied, ha szived megszakad. __________ Sándor. Carthago gratiái, Róma fúriái. (Történeti beszély.) IX. , I 1 (Vége.) Janiculum hegyénél, mellyről egész Rómát be lehetett látni, két hatalmas hadsereg találkozott egymással, barátságos üdvözlést váltott, s egygyé olvadott. Egyiknek vezére China , másiknak Marius volt. A két fővezér, Marius és Cinna, egy halom felett állott. Rómából a senatus és nép közgyűléséből fényes követség jelent meg előttök , melly a hatalmasokat a város maga* megadásáról biztositá, s őket békés bevonulásra s polgártársaik iránti kíméletre kérte. Cinna a kevély senatushoz visz-sszautasitá a küldöttséget, azon kérdéssel, mint magánszemély fogadtatik , vagy mint consul; s a senatus kénytelen volt megalázni magát, s eldőleg visszaüzenni, hogy Cinnát és Mariust a köztársaság consulának elismeri, csak arra kért török ígéretet és esküt küldöttei által, hogy a római polgárok közel senkit sem fognak kivégeztetni, csak a fenálló törvények és régtől szentesített szokások értelmében. Cinna az esküt kevély daccal utasítá vissza , de a polgárok iránti kiíméletet kegyelemképen megígérte... Marius a küldöttségnek nem válaszolt; sötét hallgatagságban ült a tribünéi melletti, míg Cinnával folyt az alkudozás; de villogó szemeinek tüze s haragra gyűlt arcának görcsös vonaglása eléggé tanusitált, hogy a szenvedett sérelmeket véres boszával szándékozik megtorolni. De ha engeszteléshez nem volt remény, ellent állásra még kevesbbé lehetett gondolni. Cinna után Mariig is a városba vonult hadsergével, miután a senatus és nép közgyűlése a száműzetésére hozott törvényt előbb ünnepélyesen visszavonni volt kénytelen. ■ S a halálosan sértett és sokat szenvedett ember boszurját az ellenségin nyert fényes és lealázó diadal nem csillapirtotta. Marius elérte a célt, melly után lelke babonás vakhittel sóvárgott, s Róma consulává lett heted ízben ... Beigtartási ünnepélyül patakokban folyt a vér utcákon, piacokon, magán és nyilvános épületekben; Octavius consul bírói szérvében gyilkoltatott le ; Merula, consultársa öngyilkolás által menekült ellenségeinek fegyverétől; számosan a legelőkelőbb