Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-02-23 / 45. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jövö március végéig 4 V2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövö junius végéig 7 V1 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhidutcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől US. Szombat, febr. 23. egy háromszor hasánbozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy ,,h ir lap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyes számak ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. A...i gazdáimhoz. Mint félénk madárka, mellyet fészkén kívül Talált a zivatar kitörő haragja , Fél, hogy vagy a vihar töri meg szárnyait, Vagy egy vijjogó vészmadár elragadja . Ilyen felrebbentett madár voltam én is, Midőn vésztől űzve eljöttem hozzátok , S ti a csendes háznak békés ereszében Nekem nyugodalmas jó fészket adátok. Szóltatok: „Fáradt vagy, szived sebesen ver, Csapongó szárnyadat meglassítá a vész. Nyugodj meg , szedd össze megmaradt erődet , E háznak szívesen látott vendége lesz.“ „Künn még dúl a vihar , a zivatar csattog , Dühétől megtörik a béres fényű szál, A büszke cser ledől, téged kis madárkát Itt a vész haragja, ne félj, meg sem talál.“ „Még ha kinyugodtál, egy egy dalhangot is Adhat szivednek a visszatérő öröm.“ — Ekép szólottatok és én alig bírtam Ennyit is rebegni: köszönöm , köszönöm. És a fészek jó volt. Csendes , nyugodalmas , Vész nem háboritó, vihar nem sepré el. Én szegény madárka békén ültem benne , Zaklatott szivemnek lázas verésével. Ó ! de még is hallám , künn hogy zug a szélvész Hogy csap le gyakorta az égető villám, S ha magamhoz tértem, ajkamon nem volt dal, Csak szivemnek lázas dobogását hallám. Akkor eljöttetek, vigasztaló szókban Hozván enyhületet a fájó sebekre. Ó! ha elvisz a sors, e szelíd szavakat Megfogom tartani szivemben örökre. Meg fogom tartani___Szárnyam csattogása Hő emlékezetnek lészen lobogója. Ti se felejtsétek , kivel jót tettetek . — Emlékezzetek a távol bujdosóra ! Vándor. Párisi levelek. XI. Febr. 12. Édes Róza. A Hölgyfutár számára tegnapra ígért levelem szépen elmaradt, de isten bizony hibámon kívül ; a jó akarat meg volt bennem, de éjszakázott szemeim mindegyre elaludtak , fáradt kezem erőtetett vonásai kíséretében , s ami több valami két órai asztal mellett ülés után, az előttem fekvő lapra pillantván , borzasztó meglepetésemre alig, hogy öt sor galimathiast találtam, midőn pedig a cim irattal is késznek hittem magamat. Meg kell azonban említenem, hogy e szerencsétlen levelet nem nagysághoz intéztem volt, melly esetben semmi esetre sem jártam volna igy. De boldog isten , hova jutottam ! én , ki még csak két év előtt is egy hat hetes farsang alatt úgy szólva alig, hogy valamit aludtam, most egy nyomorult bál után, erőbukást kell jelentenem , s egy levélírási fáradság adósság követelésére is kénytelen vagyok azt felelni, hogy nem fizethetek ! Hjah! micsoda, midőn a zajosan vigadó nép öröme olly idegenszerüleg hat rám, mintha a vigalom külfelei nem mindenütt ugyanazok , nevetés , hahota és ujongatás lennének ! de a magyar ember mulatságában van valami komolyan kedélyes , valami fájdalmasan mosolygó , melly egy a végén csattanós bus nóta nélkül mit sem ér, s mellynek minden felsivitása körülbelül azon értelemre megy ki,hogy : Ej haj, igyunk rája,úgy is elnyel a sír szája, s mellyet következőleg e nép közt, melly nem „sírva vígad“ legcsekélyebb részletében sem lehet feltalálni. „Húshagyó, húshagyó. Engem itten hagyó !“ miért, hogy illy komoly gondolatokat keltesz fel lelkemben, midőn künn az utcán dicsőségedet, hatalmadat énekli és kürtöli az ujongó nép ? Miért, hogy épen most rántod le