Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-02-26 / 47. szám
Judapest, 1850. Előfizethetni idapesten november 1-étől jövő március veig 4/2 hónapra fr. 30 kr., 1850 jalártól június végéig lévre 6 tőr. Postán ildve november 15- 51 jövő junius vétig 7 Vj hónapra 9 fr. kr., 1850 januártól nius végéig fél évre fr. 30 kr., helyben upán Kozma Vazul ígykereskedésében nagyhid utcai 671 szikácsy házban , helyszersmind gyors ízlés végett mindenmit hirdetések is elgadtatnak, miktől Kedd, febr. HÖLGYFUTÁR. Missz úr Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác, egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a dist bérmentesítés telket küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik,hogy,,hírlap előfizetési díjra tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház letben.) 3-ik eme- 47. Garay Jánotthoz. Rettenetes éj volt. Mátyás palotáján Mint kígyó kanyargott a láng lobogása . Két tükör mutatta volt azt föl az égnek, Hogy isten is annál hamarább meglássa. A Dunának sima lapja volt az egyik, Melly hűn felmutatta, az egekre mint tör Rémes világával a fényes lángoszlop ,... Mellyen érző kebled volt a másik tükör. — Hogy ha följegyezték ezt az égiek fenn, Ha vagyon a mennynek erről tudomása : Nem az ős Dunának tükörében , hanem Érző kebeledben kellett, hogy meglássa. Mert amint a hosszú , rémes éjjel elmúlt, Semmi sem látszott már a Duna tükrébe , De a te lelkedben még ekkor is megvolt Az emésztő lángok irtózatos képe. Mit mondok. .. nem képe volt ott a lángoknak ! Hanem azon éjben gyorsan és sietve Romboló hatalmas vészes erejével Által terjedett volt lelkedbe , szivedbe. És azon lélekben , szívben, melly e honban Legnemesben gondol, legforróbban érez , Mellynek legszebb álma hon és szabadság volt Szörnyű rombolást és pusztítást vitt véghez. Istenem , istenem ! e szegény hazára Bölcseséged mennyi mennyi fájdalmat mért! Legvészebb percében kellett remegnie Legjobb , legnemesebb fia életéért. Tengerré gyűlt a bú. Nem volt elég ok Bánatos arcunkat gyásszal elborítni, Még a te sorsodnak , feldúlt lelkednek is Kellett könyeinknek árját szaporitni ? ! Hanem félre gyász... és félre aggodalmak ! íme én a könyet kitörlöm szememből, Hiszen a te sorsod, s lelked gyógyulása E szegény honnak is jobb sorsot jövendöl. úgy van ugy — nincs máskép... a te lelked azért Gyógyul, épül, mivel titkon megsejtette , Hogy a dúlt hazának sorsa jobbra fordul, Hogy a legnagyobb vész elzúgott felette. Sejtő szellemeddel titkon megérezted , Hogy azon fényes nap, mellynek szent fényében Olly édes az élet — ha le is hanyatlott, Nem aludt ki, még nem; nem hunyt el végképen. Fel fog még támadni s fénye tengerével Elárasztand majdan messze földet és tért... Ezt jósolja nékünk lelked gyógyulása , Köszönet, köszönet e jövendölésért. Köszönet, hogy újból meggyujtod szivünkben Jobb reményeinknek hunyó mécsvilágát, A mellynek fényénél lelkünk a jövendő Távol homályában bájosb képeket lát. Gyógyulj meg, gyógyulj meg. S megrendült dalodnak Első hangja majdan fecskeként hirdesse: Hogy egy szép kikelete szegény hazának ! / Szebb , uj kikelete közeleg , nincs messze. M e n t o v i c b. Levelek Saroltához. IX. Február 17-d. Nem tudom , miért ? de néhány nap óta szomorú sejtelem lepi el szivemet, mellynek okát főleg azon nyomasztó körülményekben vagyok hajlandó keresni, mellyek mázsányi terhükkel engem földhöz szegeznek, a lé- , lek szabad röptét gátolják s igen bus kilátást nyújtanak a jövi vendébe. Higye el, ön, erős meggyőződésem, mikép alig érhet keserűbb , mi lelkem belvilágát jobban feldúlhatná , mint azt szentségtelen kezek véghezvitték , s mégis tartok attól.