Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-07-15 / 13. szám
f WWWWs. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. /www ^ Szerkesztőségi 15 szállás: a hatvani utcai Horváth - ház, első udvar, 3-ik . emelet, a hová a kéziratok utasitandók. Budapest, 1850. 13. Hétfő, julius 15. megjelenik, ünnep-s vasárnapot kivevén, mindennap délután! divatképek- ma egyéb műmellékletekkel. HÖLGYFUTÁR, az irodalom, társasélet, művészet és divat köreitől. Midőn elindult, Olly rövid volt ez az óra, Olly hosszú e pillanat! Fehér kendőd sem látom már, Hogy hallhatnám szavadat! Visz a szél s hullám hajója S itt hagy engem olly magán ; Csak most érzem, hogy szeretlek — Hogy szeretlek igazán. Illatot hoz törteidről A szelek lugalma még, A hullámok tükörében : Arcod fénylik, szemed ég. Oh ha lelkem szét lehetne, Zúgó hullám két karom : Elvinnélek messze . . . messze, Híven, büszkén, szabadon ! Hosszan nézek el utánad, Tán utolszor láttalak. Csak azért kellett szeretnem, Hogy sírván sirassalak ? Visszajösz é vagy e búcsú Hattyuének volt talán ? Csak most érzem, hogy szeretlek — Hogy szeretlek igazán ! Tűnő hajód vitorláján A hajnal sugara ég . . . Síkján a futó folyamnak Ott egy fekete pont még . .. Oh ha lelkem nap lehetne És sugár pillantatom : Kisérnélek messze . .. messze, Híven, büszkén, szabadon! Gyulai. Uram bátyám. 2. A forradalom alatt. (Folytatás) — Tegnap, s tegnapelőtt már késő lett volna, mert alig érezte meg ő nagysága a puskapor szagát, senkit sem bocsátott magához , habár a herkopáter lett volna is. — — Ilm! hm! no én megjártam. Azt hallom, főbírónak akart kinevezni, s épen azért jöttem, hogy leköszönjek, mert én becsületemre mondom, míg élek nem fogom, nem akarom szolgálni a németet. Érti öcsém uram! jól megjegyezte, ha szükség lesz, tanú is lehet , hogy le akartam köszönni. Érti ? — — Értem tekintetes táblabiró uram! — válaszolt az őr, fegyverét megvonva. — Nem vagyok én öcsém uram, se tekintetes, se táblabiró ur, hanem egyszerű polgár, mint maga, e hazának polgára. Érti? ■— monda uram bátyám, s távozott. — Értem, igen is, — válaszolt az őr. — Jönnek a magyarok, azért lett a tekintetes táblabiró úr polgártárssá. Hej csak tud11 ik félét. ják ezek az urak szélnek forgatni a köpönyeget , — mormolá magában, úgy, hogy uram bátyám ezen monológot nem hallhatá. Fele várost befutotta az nap, kivel csak találkozott, elpanaszolta, hogy őt ki akarták nevezni, de lemondani jött, mert ő sokkal jobban szereti hazáját, mintsem most szolgálni tudna. Ilyen változáson ment át uram bátyám, mihelyt a felkelők ágyúi megmozdultak Budavár alatt. Néhány hét múlva a várőrség vitéz védelme dacára Buda a felkelők kezébe esett, s mintha ezáltal a győzelem tökéletesen biztosítva lett volna, örömben úszott a magyar világ. A zászlók kibújtak dughelyökből, s vígan lengenek régi helyükön, s itt s ott véres zászlókat is lehet látni a túlzók házain. A magyar nemzet diadalünnepet ült, s vígan énekelte. „Megverte Saul az ő ezerét, Dávid pedig az ő tízezerét.“ A vár bevétele után néhány napra csinos fogatú kocsi vágtatott be uram bátyám udvarára, s belőle egy pléhgalléros, s háromsujtásos ugrottak ki. A pléhgalléros Ádor, s a háromsujtásos Lajos urfi valónak, kik Buda alatti hős maguk viseletéért előbb léptetést nyertek, sőt Ádor mellét érdemjel is diszcsité. Ki írná le a ház örömét, midőn a két hős küszöbén betoppant ? Lakodalom volt egész nap, még Gyomory István ur is megmásította politikai véleményét, látván, hogy a magyar kard élire büszke lehet a ki magyar. Áder mint leveleiben igérő Neszikének, csakugyan föllépett kezéért, s megkérte azon határozottsággal, hogy ha kell, fegyverrel is kivívandja, mire Lajos kapitány úr is segédkezet ajánlott. Uram bátyám azonnal késznek nyilatkozott, de neje egyátalában ellenezte. — Kétes a harc kimenetele, a katona élete hajszálon függ, meg lehet pár hét múlva özvegyül térend vissza leányom — illyen ellenvetéseket tett, de mind hasztalan, három férfi ostromolta őt, s kedves leánya, meg kellett hajolnia. Ádor pár nap múlva boldog vőlegény, s férj leve, s kitelvén az engedelem idő, kedves zsákmánynyal tért vissza a csaták tüzébe, s a mézes hetek élveit alig izelitheté, mert a hadi kötelesség Komárom alá hrta őt, hogy a magyar fegyvernek újabb dicsőséget szerezzen. 3. A függetlenség alatt. Mint midőn a méhköpüből kizúdult rajdonogva ide s tova repdes, keresve hová leszálljon, keresve anyját, melly körül összegyűljön , ekként zsibongott hazánkban a függetlenségi eszme minden agyban, kételyt, örömöt, agályt keltve, de tökéletes nyugodtságot , s meggyőződést nem hagyva. A kétkedők ezen elhamarkodott tettnek káros következményeit jósolták , s ez eszmében a haza jövendőjének sírját láták. A vérmes reménynek tökéletesen hitték a forradalom befejeztét, s a magyar ügy győzelmét, fel sem tévén a kormányról, hogy minden alap, s kül biztatás nélkül a nemzet életében illy nagyszerű lépést tegyen. A függetlenségi karta mind azon megyéknek megküldetett, mellyek az osztrák sereg hatalmától megmenekültek, azon rendelettel , hogy a megyék hódolatukat nehány nap alatt a független kormánynak kijelentsék. II. megye is kapott illyen kártát, s rendeletet, s első alispánja, ki januárban hódolatot esküdött a császárnak , most bizottmányra hita a megyét, hogy hódolatot esküdjék a magyar kormánynak. A magyar forradalom korszaka volt, egyszersmind a köpenyforgatásnak is, mert aj magyar ember szeret hivatalt viselni, s lelkiismeretét, meggyőződését meg tudja tagadni csillogó hivatalért, s hazáját háttérbe szorítja nyomorult énje. És kik valónak a forradalom köpenyforgatói leginkább ? Kik forradalom előtt konzervatív elveket pártoltak. A haladó párt győzelmét látva, örök bukásukat bizonyosnak tartották, s részint, hogy oppositionalistáknak ne tartassanak; részint, hogy a hivatalviselés, s befolyás útja előttük örökre el ne zárassák: célszerűnek gondolták hab ellen nem úszni, s felkarolták a szabadság eszméjét, s mint megtért apostolok hirdették az uj tant Magyarország népének. 1849-ben a császáriak benyomulása s diadala felett feltámadásuk ünnepét ülték, s hódoltak nyakra főre, részint, hogy a magyar kormány alatt elkövetett bűneiket beszeghessék; részint hogy a kormányzat polcára ismét ők vergődhessenek. Buda bevétele után hosonnával fogadták a függetlenséget, részint, hogy az osztrák uralom alatti bűneiket lerovhassák, s azokra fátyolt vessenek; részint, hogy a függetlenség életfájáról lehulló gyümölcsökkel ők is töltekezhessenek, így kelle sok nyomoruknak állhatlan jellemük miatt, minden nap fordultával bőrüket másítani, és aztán ők mondják magukat állhatatosoknak, kik egy furcsa hírre homlokukat redőzik,s színlett mosollyal mosolyognak, hogy itt is, ott is szembetűnjenek. A bizottmányi ülésre roppant nép seregiért össze, sokan, hogy kiéljenezhessék magukat, mások, hogy megtudják , mi hát