Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-10-25 / 97. szám
/WW^ Megjelenik, £ ünnep* s vasárnapot kivévén, › | mindennap délután › divatképek- £ s egyéb műmellék- letekkel. s HOLOK ! BÚR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Szerkesztőségi ]› szállás: › hatvani utcai Horváth - ház, első udvar, 3-ik* emelet, hová a kéziratok vulasitandok. Budapest, 1850. 97. Péntek, okt. 25. Kicsiny kis Ilonkám ! . . . . Kicsiny kis Ilonkám ! lelkem szeme fénye ! Őszi délutánom ragyogó sugara ! Jer , hadd tegyelek fel epedő szívemnek Rengő dalaiból szövött párnájára ! Legyen első álmod Forró kebelemen S szövődjék át egész Egész életeden.......... Csücsülj, csücsülj, édes gyermekem ! Búcsút zeng a szellő . . . hullnak a virágok... Eltűnt erdő mező minden ékessége. — S hervadt életfámon uj virágot látok-----Téged , én lelkemnek szép gyönyörűsége ! Éltem a hazáé — Te vagy a virága. . . Viruljon fel veled Hazád boldogsága. . . . Csücsülj, csücsülj, édes gyermekem ! Fekete szinre van az én egem festve; Te vagy láthatárom hajnali csillagja, Melly e vésztört kebel rémes éjszakáit Derengő fényével keresztül ragyogja. Jiebled pihegése : Szellők susogása . . . Bánatos sírásod : Dalom zokogása. . . . Csücsülj, csücsülj, édes gyermekem ! Majd ha tavaszod jön ... szíved szép tavasza... Hol egy tündérország tárul fel előtted. . . . Látván virágaid harmatos orcáját Reszkető színekkel mint jönek elébed : Gondold meg, hogy elhullt Szép ifjúságom Drága ragyogványi Tűnnek fel azokon. . . . Csücsülj, csücsülj, édes gyermekem!! . . . — Tóth Endre: Bűn és büntetés. (Folytatás) E baljóslatú hangok jártak szájról szájra a megdöbbent és rettegő tömeg közt, midőn Lancia székére pattanva s elnyomva a zajgást, kemény hangon kiálta: — Holttest!? — ez újabb áldozatja zsarnokainknak. Távozzanak, urak ! ez jogszerű sajátom, megfizettem érette, a fogás enyém! S biztos és határozott lépéssel járulva a nép közé, melly csöndesen sorakozék körötte, a gyalmokhoz érkezik, lassan lehajlék, közelebbről szemlélendő a holttestet, kétségbeesett iszonyatos hangon orditá a szerencsétlen öreg: " — Lorenzo! fiam! Többet nem szólhata, s a homokon gyermeke holtteste oldalához vánszorga. De a kis lazzaroni, ki mindeddig részvétlen és közönyös kedély állapotban szemlélé a történteket, feleletre nem méltatva ilik félét, atyja szemrehányásait s a tömeg ingerkedéseit, villámgyorsasággal pattana föl, olly hatalmasan vévé karjaiba atyját, mit senki sem hitt volna felőle, gyöngéden tölgyfa padjára helyezé őt, s minden zajtétel nélkül, egy pillantást sem vetve bátyja holttestére, eltűnt a templom oldala felé. Ugyanazon pillantatban, a királyi kiséret az utca szögletén jelent meg, mellyet különféle rendű gyermekek, férfiak és nők előztek meg, mindnyájan csaknem meztelenül kor és rongyosság szerinti sorzatban. A halászok társaságában keletkezett baljóslatú fecsegések elvesztek a sűrű és roppant tömeg őrjöngő kiáltozásai közepett, melly a menetet vad ordítások közt nyitá meg. Azonban a katonaság kardjával és dzsidáival két felé osztá a néptömeget, és rendben, nyugton hagyá haladni a menetet. A lovagok, bárók, papság, a fő fő méltóságok, lovászok, szolgák és apródok kíséretében, vetélkedtek jelmezeik (costume) fényűzése , fegyverzetök csillogása által. A gyémántok, rezgetük, az arany sisakok, ezüstvértek tündöklenek a napsugárinál s a szemefényét vesztett nép földre sütni kényszerittetett tekintetét. Durazzo i Johanna az uralkodónő , hónál fehérebb arab lovon ült, mellyet selyem arany, keleties gyöngytüzetü csatár takara. Lajos nővére, kinek emléke úgy maradt fenn a nép szóhagyományában, mint minden tökély kinyomata s példánya, melylyekkel a természet felruházhat valamelly női teremtvényt, ekkor teljes fejlettségében volt bájoló szépségének. Bár túl volt már a harmincon, mégis tekintve kisded termetét, homloka tisztaságát s hajfürtéinek bársonyszerű fényét, lehetlen Volt husz évnél fölebb tenni korát. Oldalképének kiváló szabatossága s fekete, nemes ivezetü szempillái alakjának tekintélyes külsőt kölcsönzenek. Valami ellenállhatlan csáb, parancsoló báj látszanak lebilincselni lábaihoz a legszilajabb indulatokat, a legdurvább negédes jellemeket is. Soha nő nem gerjesztett több tiszteletet, szerelmet maga iránt, soha királynő nem birtokolt komolyabb kellemet, csábítóbb fenséget. Johanna jobbján Pandolfo, kinek undok gyilkossága után alig volt ideje öltözetet váltani, hogy megjelenjen a palotában , nemes magatartással kanyargató kalábriai fekete ménét, mellynek jelességre nézve nem volt párja a királyi ménesben. Pandolfo Aropo alig volt huszonöt éves , de ez időköz bármilly rövidnek látszhatok is, elegendő volt arra, hogy a legalacsonyabb sorsból csaknem királyi polcra emelkedjék. Csodaszépsége mellett, melly gonoszsággal és negédséggel vegyülő, kevély fővel uralkodók a bárók, hercegek fényes menete fölött, kik elég nyomornak valónak szivökben gyűlölni őt, de elég aljasak és gyávák bár nyolc százados nemesek, hajlongani egy fattyú lábai előtt. Fejét gazdag bársony fedé, mellyet gyémánttal rakott csat s egyetlen fekete toll ékite ; haja sűrű és illatos fürtözetekben folyt szét. Tekintete Johannára volt függesztve ellenállhatlan hatalom kifejezésével, melly rábirta a fejdelemnőt, hogy az egész udvar hódolatában részesítse őt s kezeibe tegye egy ország sorsát. Felső testét nagy drágaságu mellény boritá, mellynek fekete alja az aranytól és drága kövektől nem látszék, s mellén a Nef-rend jelei csillogónak, melly tisztelt Lajos király alapító az Argonauták tiszteletére, mellyből aztán később az aranygyapjas rend keletkezett. Azon pillantatban, hol a nemes pár a révgáton vonula el, mellyen a halászok kitevék Lorenzo holttestét, az öreg, kit a nép riadozásai fölserkentének dermedtségéből , fölemelé csonka karjait s mennydörgő átkokat szara ellenére. Fájdalom! a nyomom öreg még nem tudó ekkor, hogy Ugyanazon ember volt az, ki nem elégedve az apa meggyaláztatásával, kevéssel előbb a fiút gyilkolta meg! (3 azonban átkezd őt akár gyűlöletből, akár ösztöne sugallatából, akár előérzetből. Aztán látva, hogy fájdalomtól elgyöngült s az általános kiáltozás közt elhangzott szava nem juta a kamarás füleibe , pillantásaival legifjabbik gyermekét kérése, még egyszer mindenkorra szemére hányandó gyávaságát ; de mint fönnebb említők, a fiú már nem volt ott többé, hogy hallja a szemrehányásokat. Peppino olly sebes, mint biztos tekintettel mérve ki a távkört, melly őt az udvari kísérettől különité, sima kígyóként hason csúszott tova, nem gondolva a veszéllyel, hogy könnyen elgázolhatták volna őt a lovak. Aztán , hirtelen felbukkana , mint vészes tünemény, Johanna és kegyence közt, ez utóbbit egy tőrdöféssel találta. Pandolfo minden kiáltás nélkül hanyatlók le lováról, olly sebes és hathatós volt a döfés, s a hercegnő még mit sem ven észre, midőn már az egész népség rárohant a kis lazzaronra. Lancia, nem látva fiát szokott helyén, mindent kitalált. Hirtelen összeszedve erejét, egészségét, minden vezető, gyámol és fájdalom nélkül indula s Johanna elé helyezkedve : — Kegyelem! — hiába zokogva — kegyelem utolsó gyermekemnek!