Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-07-15 / 161. szám
megjelenik, ünnep- é va■árnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház , első udvar , harmadik emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. HÖLGYFUTÁR. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Előfizetési díj : Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. v. kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Kedd, jul. 15. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Szerelem képei. I. Az én szerelmem nem pillangó , Melly egy virágról a másikra száll ; Az én szerelmem egy kőszikla, Melly egy zajgó tengerközépen áll, Ledönthetik e kősziklát is Az egymást űző lázas viharok, te helyéből, — hol ingatlan állt — odább menni csak széttördelve fog. Az én szerelmem nem szellő , Melly fűnek, fának egyformán beszél; Az én szerelmem egy csillag, Melly mindig ott függ az ég tetején; E csillagot is lefúthatja A szélvész , és akkor a porba hull , De többé soha föl nem támad, Reá örökös szemfedél borul. Az én szerelmem nem pásztortűz Mellyet a szél elolt, majd lángra kelt Az én szerelmem egy nagy tűzvész , Ég , mig el nem hamvasztja e kebelt. S a tűz , midőn már megégeti S reá a sir göröngye nehezül, A mennyország öröme közt is Rólad álmodik véghetetlenül. II. Mint a habok, úgy kergetik egymást Zavart elmém lázas gondolati, Elenyésznek s feltámadnak megint És nem bírom őket alaltatni. Egymást üldözik e gondolatok, Mig a vihar ott felettök kacag, Solly setétek, csupán a te képed Vonul át rajtok , mint egy lángszalag. Vágyam többé nem egy csendes patak, Melly ollyan édes hangokon cseveg, Bőszült tó lett, a melly hulláméval Megkorbácsolja fájó szivemet. Sugár Kálmán: Kisvárosi estély. (Vége.) Legelöl lépett be Liliom Feri ismeretes arszlán, s karján hozá Basarózsa kisasszonyt; utána Lipi — kevésbé ismeretes arszlán — karöltve Hajnal Kati kisasszonnyal ; aztán Csizmadia Victor — zongora Virtuóz — vezetve Flóra kisasszonyt; azután Fülemile nagysám pár nélkül, talpig égszin ruhában,végre Hyacint méltsám szinte pár nélkül, egészen liliaszin ruhában, legvégre Csendesiné jött s bezárá maga után az ajtót. És történtek részünkről felugrálások, köszöntések és viszontköszöntések, meghajlások és borongások , s én szokásom szerint Hyacint kisasszony felé mindjárt kacsintást rendeztem, de ő azt nem viszonzá; tehát Fülemile kisasszonynál kisértettem meg a szerencsét, s megkezdem nála azonnal az udvarlást, és föllnvám az első táncra— ő megigérkezett.. . s ismét helyet foglaltunk, ki ki a maga gusztusa szerint, mindenki a mellé , kivel sympathirozott — a háziasszonyt pedig közösen mulattattuk. Később jött még egy kedves kis lyánka, kinek a többiek felett jóval ifjabb kora az ártatlanság jegyét horda magán, mellette szinte szerényen tűnt fel egy másik, majd egy harmadik, korra nézhet az előbbinél nagyobbak , valamint miveltségre nézve is meghaladva másokat. — Ha hamarább érkezik ez utolsó, bizonyosan annak fogok udvariam; de már ekkor Fülemile nagysághoz szegődve, többé le nem rázhattam őt nyakamról, s vele kellett az egész estélyt átszenvednem. Megszólalt e közben észrevétlenül a mellékszobában a zene, s B. Lajos barátom atilla dolmányban berontott közénk a terembe, s mindenki nekidűlt a keringőnek; én is lejtettem a magaméval, de csak úgy pianón. K. Tóni azonban mint született német ugyancsak anime és csörgött arcáról a verejték, valamint a Hyacint kiasszonyéról is. — Szerencse, hogy elhallgatott a zene, mert az én Tóni barátom, mindjárt első ízben elrontotta volna magát s alkalmatlan leendett az estélyt végig táncolhatni. Egy szögletbe vezetem táncosnőmet, s amint tőlem csak kitelhetett, virágos nyelven megkezdtem a conversatiót: gondolkoztam , hogy váljon kivalljam már, hogy én őt imádom, de csak fentartottam még nyilatkozatomat a jövőre. Nem így azonban Miska barátom, ő e tekintetben sokkal ügyesebb volt nálamnál, mert míg én csak gondolkoztam, már ő Terit az idősb házi kisasszonyt is viszont nyilatkozatra bírta, az ablak redőnyei mellett pedig pláne meg is csókolta. — Liliom Feri is elébb járt sokkal, mint én, mert a következő francia négyes után az ő oldala felöl is hallottam csuppanást, s Basarózsa ajakáról egy sóhaj lebbent el. Neki gyürköztem hát én is, s következő periódusban igy kezdém a nyilatkoza- Iot: — Bájos Fülemile nagysám! . . . Imádom én a szent természetet, mellynek fia vagyok; — milly boldog e kebel a lombos fák alatt! . . . imádom én a szent természetet, szeretem ezer virágait, mellyeket lepkék rajongnak körül: kegyed a természet minden virágainál szebb, kegyed ibolyák ibolyája! ... a gyöngyvirágok non plus ultrája! ! hadd lehessek hát, én szerelmes pillangója. . . . Oh mert én kegyedet imádom, sokkal inkább mint a szent természetet!!! E szavakra, — bár velősök voltak is, Fülemile nagyság egy hangot sem adott, de lesütő nagy fekete szemeit, pirult, s én e jelekből kiokoskodtam magamnak, hogy ő irántam viszont igy érez és kedvező nyilatkozatnak vettem hallgatását. — Megrendült azonban ismét Sándor bandája—s bele temettük magunkat a csárdásba. Ennyire haladtunk vacsora előtt ■— aztán a házi asszony fölhívására vacsoráim mentünk, vezetvén ki ki a maga párját következő renddel: B. Lajos húzódott legelői — karján Hyacint kisasszony — utána D. Miska — karján ragadva Teri kisasszonyt — aztán én — hozzám nőve Fülemile nagysám — majd Liliom Feri Basarózsát emelve—Lipi Hajnal Katival sorakozva. A többiek széjjel majd egyhez, majd máshoz csapódtak, s Nanking Flóri felügyelete alatt suttogva és nevetkérezve haladtak. Beléptünk a szobába, hol már párolgott az estebéd s lenlénk az asztalhoz; — én szemközt foglalok helyet Fülemile kisasszonynyal,s elkezdenie az evést, különösen K. Tóni úgy neki dűlt, hogy félteni kezdém egészségét; a humoristicus Flóri pedig ekként szólitá meg: — Talán holnap nem is akarod étvágyadnak hasznát venni ? — Bravo! bravo! — kiáltánk, s poharainkat összekoccantattuk; a hölgyek mosolyogtak, a házi asszony nevetett. Jött a sonka, mellyből magam is meglehetős részletet vevék tányéromra és jó étvágygyal falatoztam szinte. —Parancsol veres hagymát Téri nagysám ? — szóla D. Miska. — Ah a világért sem. — Ebből a kukorica kásából lehetek bátor még egyszer? —hangozó más felöl K. Tóni a háziasszonyhoz fordulva.