Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-09-11 / 208. szám
A liliomról. (Rege.) Elborult a láthatár, az égen Sűrű fellegek csoportosulnak , S égő villámokkal megrakottan Testvérként egymás karjába hullnak. Fúvó szél lován a fergeteg jő , Háborogva hajlong, zug az erdő, És én hallgatom nyugodtan A vihar zajos beszédét A midőn fülembe mondja Nékem e regét. * * Hét folyam jegyző határát Nagy kerek tündérországnak, Mellyben annyi bájos, ékes Szép tündérlányok lakának. Ámde köztök egy se volt szebb A tündér királyleánynál, Drága gyöngyök tündököltek Szép arany szinü hajánál, Mellynek hófehér vállára Ömlő fürtivel enyelgve Szellők játszódtak, nem egyszer Harmat-ajkán csókot ejtve. Ősz királynak boldogsága Telt leánya kellemében , S néha néha elmerengett Kék szemének tükörében. Minden drága kincse mellett Ötét legjobban szerette . Mint a gyermek úgy enyelgett Véle és ölébe vette. S szóla néki nyájas hangon : „Szép leányom, jó leányom ! Minden boldogságomat dús Kellemidben feltalálom. Nézd mi hosszan, messze terjed Tündérországom határa — És én értted mind od’adnám , mi volna ennek ára.“ S kis Szelidség, a királyhölgy — így hívták a gyenge szüzet — Édes ősz apjának monda Szinte illyen szép beszédet. S elmulattak őrá hosszat A tündérkert lugasában, Üdvözölvén a virágok Őket illatos ruhában. Szép Szelidség volt azonban A kert legszebbik virága, Csillagában két szemének Megtört a nap fénysugara. S úgy örültek szép virági A midőn közzéjök lépett : Hó kebléhez fölsimulni Mindenik hő vágygyal égett. Harmat könyeket sirának Estve a mint tőlök elvált ; És miatta minden éjjel A sötét bánat velök hált. Ámde a mint bíbor arccal Jött a hajnal lángsugára, Megindultak és bajosabb szint Öltött mindenik magára. Mert a hajnal a királylányt Mindig lugasában lelte: S zengő fülmisének ajkán kelt szelíd dal üdvezelte. Hajnalszellő lágy ölében A virágok meghajlanak , S szép úrnőjük bársony arcán Illatcsókokat hagyának. És a liliom illatcsókja Ollyan édes, ollyan kedves . . . Kis Szelidség a szűz keblű Liliomba jön szerelmes. Lelke lágy örömmel eltelt, Keble úgy fájt . . . úgy sóhajtott . . . S égő szivvel, égő ajkkal A virág fölébe hajlott. S szűz keblére hajtva annak Halvány szép fejét — kivallja, Hogy csak értte és felé száll Szive minden hő sóhajja. — Nem titkolja a virág sem Tiszta édes gerjedelmét, És kitárja kedvesének Értté lángold szerelmét. S két szerelmes életének A legszebb óráit élte : Mind a kettő szive titkát Egymásnak bűn elbeszélte. S mondjam, hogy mind a ketten Miilyen boldogok valának ? A virág örült a szűznek, És a szűz a szép virágnak. A nyarat majd ködlepelbe Fátyolozott ősz követte , S a tündérkert szép virágit Csillogó dérrel befedte. Megsápadt a szegfű és a Rózsa bokrétás fejével Halványan a földre hajlott, Elhalt bájos kellemével. — A királyhölgy szép szerelmet Jött mint máskor látogatni. Látásán a bús valónak Meg fog szivetán szakadni! . . . Kínosan, megtört kebellel Haldoklott a liliomszál. S jó Szelidség egy hosszú éjt Ott viraszt a haldoklónál. . . . Jő az éjfél barna szárnyon Szellő hangokon sóhajtva : És a szép hölgy hű ölén a Liliomszál fekszik halva. — Rozmarinnak árnyékában Domborul egy néma bús sir, Szép aranyhaju királylány Ülve rajta könyeket sir. S szől imigyen bánatában : „Kelj föl, kelj föl hű szerelmem! Olly hideg a földnek keble . . . Oh miért hagyál el engem ? . . . Itt vagyok fájó kebellel Sirodat meglátogatni. Kelj föl, kelj föl, még csak egyszer Engem csókoddal mulatni!“ Majd elönté, elbobitá A sirt néma könyözönnel, S eszméletlen rá hanyatlott És csak más nap ébredett fel. — A midőn magához téré : Mélyen nyugvó kedvesének Sírján drága köny növelte Zöld levelbokrok kelének. És ezentúl merre csak járt A tündérhölgy gyászruhába. Könye hullt és mindenütt kelt Zöld levelbokor nyomában. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén , mindennap délután, divatképek-s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Előfizetési díj: Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. ,10 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltétnek. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. 208 Csütörtök, sept. 11. 1851.