Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-09-16 / 212. szám
megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi kiállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. 212 Kedd, sept. 16. 1851. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Előfizetési dij: Postán Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr. , fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr.20 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Tiszahátán. . . . Tiszahátán egy kis hajó oszdogál Tiszahátán a hajóban rózsaszál , Vitorlája e hajónak kebelem S hitem egy szép rózsaszála jön velem. Öntudatlan most e rózsaszál vezet: Partról vétó hozzám az emlékezet, Vele vágyam tengerének mélyiüil Álmaimnak holdvilága felmerül. Ah e világ ábrándos sugárima Gondolatom egy téli fán mit csinál , Majd megmondja szemeimnek harmata : Ide csalta őt a múltak bánata. A romok közt andalogni eldelet, Midőn hűtlen elhagyd a kikelet S az emlékezetnek bádgyadt fuvalmán Száraz levél bujdosik a hegyormán, A bánatnak édes a költészete, Gyöngy az, mit a tengerrésze felvete : A múlt idő illyen tenger én nekem . Nem csoda hát, ha oily igen szeretem. Tiszahátán egy kis hajó oszdogál: Tiszahátán a hajóban rózsaszál, Vitorlája e hajónak kebelem S hitem egy szép rózsaszála jön velem. Midőn ezt hű kebelemre hajtanám —Mintha a múlt fuvoláját hallanám : Lelkem a letűnt időbe visszahat, Mellynek egén örök nap a gondolat ! S mig a múltak fuvoláját hallgatom Lassanként a fájó bút elaltatom, S a jövendőt átöleli kebelem, Hova hitem rózsaszála tart velem! Szelestey Iászló: Magyar hölgycsarnok. Erzsébet. (Folytatás.) Erzsébet tehát —mint mondók — ismervén hatalmas elleneit, mindenkép azon igyekezett, hogy addig is, mig a szive alatt hordott gyermeket megszülhetné, az ország koronáját kezébe kerítse. Ez által azt remélte Erzsébet, miszerint mindazokat, kik mozgalmakat kívánnak előidézni, függőben tarthassa. Minthogy pedig a koronát a bazini gróftól Györgytől, — kire azt Fehérváron még Albert bizta — csakúgy kaptatta meg, ha arról több főurak jelenlétében és beleegyeztével, sőt azoknak neveik, és pecséteikkel is megerősített irományt adand — Erzsébet mindezt megtevé, és a koronát kezéhez vévén, midőn ez által ön és gyermekei jogát biztosítva gondolta, azonnal mind a cseheket, mind a morvákat levél által a hűségbeni állhatatosságra fölkérte és inté őket, hogy mindaddig, mig szülési ideje bekövetkeznék, minden mozgalmaktól tartózkodjanak. Azonban a ravasz Cillés Borbála által mindig izgatott kelyhesek összegyűlvén ismét zajongtak, és Kázmérnak meghívására szavaztak. A katholikusok ellenben Prágában összegyűlvén, Erzsébet szülését megvárni határozták. Az osztrákok szintén — minthogy ügyökbe Albertnak, később a császári trónon utódja 111. Frigyes beavatkozott, — Erzsébet szülését kívánták megvárni. Ezek elhatározák, hogy ha Erzsébet fiát szülend, ez az osztrák fejedelem és néhány tartományi főnt,gyámsága alá adassák azon ideig, mig a kormányzatra szükséges kort elérendi; — ha pedig leányt szülend, akkor Osztrákhon vérség jogán Frigyesre háromoljék. Erzsébet kedélyét ez események lehangolák, miért is reményét ezután csupán a magyarokba helyezve az 1440-dik év elejére Budán országyülést hirdetett. Az ország rendei összegyűltek és Erzsébet hozzájok szót emelt. Fölfedte előttök az ország és saját helyzetét; fölemlité atyjának Zsigmondnak érdemeit; emlékezteté az országnagyokat azon ismételt ígéretekre, mellyeket nekie megkoronáztatatása után tettettek, elmondá, mikép még alig egy éve, hogy őt a budai országgyűlésen törvénycikkileg ’) trónörökösnek nyilatkoztaták, ezeknél fogva reményét fejezé ki, miszerint a rendek addig, mig fiú vagy leány gyermek szülése által az ügy tisztába jövend, a külföldinek királlyá választásáról nem gondoskodandnak. 2) Mintha az anyai érzelem sugalta volna, mintha sejtette volna Erzsébet, hogy az élet, amit szive alatt visel — egy fiú gyermeke. És mégis, midőn látta, hogy a pártok élénken kezdenek fejlődni — tán szinleg — leküzdé e belső sejtelmét, hogy elmondhassa, miszerint szülésére ne várjanak, mert ő, — mennyire mint anya jósolhatja — leány gyermeket vár. De lássuk előbb e pártok színezetét. ’) Az 1439. orsz. gyűlés 12. töv. cikk. 2) Pray II. 305. 306. Erzsébetnek határozott ellenei, millyen volt az emlitett Rozgonyi Simon, mindenkép más király meghívásán működtek. Más hazafi érzető urak pedig — és ezek közt Hunyadi János Szörényi bán is — aggálylyal tekintek az oligarchia féktelenségét nem kevésbé, — mint a hódítani vágyó ozmán mindinkább növekedő hatalmától fenyegetett hazának jövendőjét egy gyönge női kormány alatt; ezek tehát Ulászló fiatal lengyel királynak meghívását sürgeték, ekép remélvén egy erősb férfi kormánya alatt a veszélyt a hazától eltávolitani; hogy pedig a királynénak a nemzet által annyiszor adott hitet is megtartsák, Erzsébetnek Ulászlóvali összeházasítását tanácsiák. Voltak mások végre Erzsébetnek hivei, mint: Gara László, Losoncy Dezső erdélyi vajda, Báthori István országbíró, Csáky Ferenc székely ispán, Perényi János és többen, kik tán nem egészen mentiek egy utógondolattól, — a kormányt egyedül az özvegy kezénél kívánták hagyni. *) A többség azonban oda szavazott, — hogy a királyné Ulászlóval összeházasitatván, ez is királylyá koronáztassék. Ez okból Hunyady János vezérlete mellett több főur véleményét előterjesztvén a királynőnek — kéreli őt, miszerint ő is ezekre véleményét őszintén nyilvánítsa. *) A veszélyt és félelmet nem kevéssé nagyított előadástól meghatott Erzsébet érze, hogy a kormány vitele női erejét meghaladja, könybe lábbadt szemekkel szólt tehát a jelenlevőkhöz: „Uraim és atyámfiai — úgymond a gyöngéd hölgy — a haza ügye nektek nem kevésbé, mint nekem szivemen fekszik. — Tudjátok, hogy a trón örököse én vagyok, de az ország kormányzatára érzem erőtlenségemet. Ha gyermekem szülését bevárjátok, a mennyire azt mint nő jósolhatom, — nem fiú, hanem leány gyermeket szülendek. Keressetek tehát magatoknak fejedelmet, ki a kormány vitelére egy hölgynél képesebb, — de vegyétek szivetekre atyámnak jótéteményeit, és azokat szem előtt hordva, engem e hazában — mellyben születtem — idegenné ne tegyetek.“ 3) Azonban a 30 éves Erzsébet e sóhajtás és könyhullatás közt elmondott szavai után is a 14 éves Ulászlóvali egyenetlen házasságtól vonakodott, — mig végre Szé *) U. ott. — és Horváth Mih. II. 139. 140. 2) Palma H. 160. 3) Thurőcy chron. P. IV. Cap. XXVIII. 3021.