Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-11-19 / 266. szám
Hegy jelenik , ünnep- « v»sírnapot kivéven , mindennap délután, divatképek? egyéb műmeltékletekkel. Szerkeszteségi 11 - 11 ás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút , hunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR: Budapest. 2 d ik év 2-dik fele. 300 Előfizetési díj: Postán : Egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr. , évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten hazhozküldéssel : egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 3 0 kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Szerda, nov. 19. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köreitől. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Néhűség. (Románc.) .Mért e könyvi szép szemedben? Mért e keserű arcodon „Haj, nagy az én veszteségem, Meghalt férjem siratom!“ ,Vigasztalódj szép asszonyom , Könyeidet szárítsd fel; Fiatal és szép vagy még te, Találsz férjet mást ha kell „Ah, de olly jót mint ő vala, Olly szépet olly hűségest És ki engem úgy szeretne, Nem találok én többet! S találnék bár szebbet, jobbat, Nem kellene más nekem : Nincs szivemnek két szerelme , S én őt most is szeretem!“ ,Halott férjed szeretheted. Emlék és való megfér ; De a nőnek élő férj kell, Dobogó szív, tüzes vér: S én tégedet hőn szeretlek, Vérem vágtat, szivem ég . •Jer karomra szép asszonyom, Oltárhoz vezetlek én !* „Ha úgy érzesz, miként beszélsz, Hogyha szeretsz lángolón : — Férjemet holnap temetik, Addig— majd meggondolom!!“ Balázs Sándor: Magyar hölgycsarnok. Frangepán Beatrix. Frangepán Beatrix Frangepán Bernátnak nejétől Luizától született leánya volt, *) és nejévé lön történetiratunk legrészvétdúsabb férfiai egyikének Corvin Jánosnak. Nem lesz érdektelen e férfiúnak Frangepán Beatrixak összekelése előtt egymás növelt eljegyzési viszonyait elmondanunk, hogy lássuk az okokat, avagy véletlent, melly e derék párt később egyesité. A nagy király Hunyadi Mátyásnak országlása utolsó éveiben főgondjai közé tartozott, hogy halála után a trónt természetes fia Hunyady, vagyis Corvin János örökölje. E nézetből ennek házasságáról is maga gondoskodván, hogy más külföldi fejedelmekkeli összeköttetés által fiának a trónra több igényt és erősb támaszt szerezzen, a milánói fejedelemnek nővérét Grabazzo Biancát, — ki az időben szépségéről és gazdagságáról elhirhedt volt, — tűzte ki nejéül, és még azon évben (1186) az előleges szerződés megtételére Mátyás Milanóba a nagyváradi püspököt követül el is küldötte. ’) A következő 1487-ben a házassági szerződés Biancával meg is köttetett olly feltételek mellett, hogy az pénzben 100, drágaságokban 50 ezer aranyat hozzon jegyajándékul, ugyan ennyit kötelezett le neki Mátyás, minek fejében Ausztriát, a hunyadi grófságot, Munkácsot, Debrecent, és több más várost, Turóc, Árva és Liptó megyéket, Siléziában pedig az oppelni, ratibori, testi és sagani hercegségeket kötötte le, melly utolsóra nézve olly egyességre lépett annak akkori birtokosával János nevű herceggel, hogy halála után azt Corvin János örökölje. * 2) De tudjuk Mátyás második nejének Beatrixnak életrajzából, hogy e nagyravágyó hölgy mindenképen ellene dolgozott, Corvin János szerencséjének, és hogy a szelíd ifjúnak e házasságát is megsemmisithesse, alattomban arra izgatta Sforzia Lajost, hogy az Biancát addig Corvin Jánosnak oda ne adja , mig az a magyar korona örökösévé is nem neveztetik, mit azonban a ravasz hölgy honn szinte minden módon gátolni igyekezett. Mátyás király is iparkodott ugyan Sforzia Lajosnak e kívánságát teljesíteni, de a női ármány ezt, — valamint általa az 1490-dik év elején János fiának Biancával megtartani szándékozott menyezőjét is addig húzta, halasztatta, mig végre, mint a gyanú hirteli — tervei utólérhetése végett az alávaló cselszövény méreg által a nagy király életét is elolta. Atyja halála után a húsz éves Corvin János a trón elnyerésére nézve, mostoha anyjában, a szinte Beatrixban lelte legnagyobb ellenségét, kinek ármányai és gonosz cselszövényei miatt a derék ifjú a tróntól csakugyan elüttetett, legnagyobb akadályul hozatván fel törvénytelen születése. Corvin János eleinte leginkább párthívei rábeszélése következtében a trónhoz fegyverrel is utat akart törni magának, mire annál inkább remény kecsegtette, minthogy a korona és az atyjától Mátyástól maradt roppant kincs is kezében volt. Az egyik trónkövetelő Ulászló ugyan igyekezett vele egyességre lépni, de azt a párthíveitől izgatott ifjú akkor el nem fogadta. Miután azonban az Ulászló pártja által az ellene küldött Báthori Istvánnal és Kinizsi Pállal történt harca szerencsétlenül ütött ki, és a futásban kincsének nagy részét is elvesztő, legragaszkodóbb hivei is hajlandók lőnek az Ulászló párttal egyezkedni. Minthogy pedig Ulászlónak — kivált hogy a koronát kezébe keríthesse — az egyességgel sietni kelletett, ez okból az végre a szelíd lelkületű Corvin Jánossal csakugyan még azon évben (1490) a következő föltételek mellett meg is köttetett: Miszerint azon esetre, ha Corvin János csakugyan magyar királyyá meg nem választatnék, őt a megválasztandott király és az ország rendes bosznyai király címmel tisztelendik meg, és ki fogják eszközleni, hogy a jövendő magyar király megkoronáztatása után négy nap alatt ő is bosznyikirálylyá koronáztassák. E címen fölül bírhassa a slavoniai, oppelni és liptói hercegségeket, vagy a dalmatiai és horvát bánságot szokott jövedelmeivel, a lakosok kiváltságainak megsértése nélkül, és hogy a királynak hűséget esküdjék. Slavóniában ötven jobbágytelket meg nem haladó birtokokat szabadon adományozhasson, azonban hogy azt a jövendőbeli király megerősítse. A zálogban birt várakat a zálog idő elteltével tulajdonosaiknak visszaadja. Mit azonban Erdélyben és a zágrábi grófságban örökségképen bir, — úgy Magyarországban Kőszeget és Besztercebányát bányáival együtt, továbbá Ausztriában Retz, Wolfersdorf, Morvaorzságban Hunnobrod, — Slavóniában Kemlek nevű — még atyjától adományilag nyert — jószágait örökös joggal maradékaira nézve is bírhassa; ha azonban maradékai kihalnának, ezek az ország koronájára visszaszálljanak; — egyéb birtokait, mellyeket akár Magyarországban, akár Austria, Stiria, Carniolia, Carinthia és Siléziában, kivévén az oppelni és luzáci hercegséget, — atyja kedvezéséből bir, azon országnak, mellyöl elfoglaltattak, visszaadja. — Az atyja által a hon díszére és hasznára fölállított könyvtárt el ne vesztegesse; szabad lesz azonban neki ’) Budai F. lex. II. 59. Lehocky, Stem I. 77. 1) Pray H. R. H. II. 478. 2) Horváth M. M. J. II. 251.