Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-12-03 / 278. szám

megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén , mindennap délután ,divatképek- s egyéb műmellékletekkel. Szerkesztőségi sáírás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kétiratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Előfizetési díj: Postán : Egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel : egész évre 13 fr. , fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 3 0 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Budapest, 2-ik év 2-dik fele. a»». Szerda, dec. 3. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Hangászat (G. . . i p. és J. k. annak.) (folytatás.) Annyi módosulatot egy hangszeren sem képes a zeneművészet legavatottabb fölkentje előteremteni, mint amennyit az emberi hangszószerv képes. Ennek oka legcélszerűbb alkotásában találandó fel. Bonctani fő részei: gőg , légcső és a tüdő. A gőg által nyernek módosulatot a hangok, itt leven az úgynevezett hangrésszalagok helye, mellyeknek hosszától és feszétől függ a hangok mélysége és magassága, rövidülésük által magasulnak a zöngék. A női gőg átmérője egy negyeddel valamint a hangrésszalagok is nyug úgy szinte feszült állapotukban egy harmaddal kisebbek mint a férfiakéi, ezért a nők magasabb zöngesorozatot képesek előhozni. A hangrésszalagok ruganyos szövetűek, valamint a gőg többi alkatrészei is s ezért a legnagyobb hintázatokra készen vannak. Említők fölebk, miszerint a támadott hang, ha más ruganyos testtel ér életbe jő, azt is ingásba, hintázatba hozza, mi által a hang erősül, igy van a dolog a gőgnél is, ennek falai ugyanis ruganyosságuknál fogva szinte rezgésbe hozatnak s meglehetősen erősitik az emberi hangot. A hangszalagok nevezetes sajátsága az, hogy megnedvesülés esetében nem engednek , nem lazulnak meg, mint egyéb testek, hanem hintázatiai képességük továbbra is megmarad, alkalomszerű bizonyságok erre nézve a kántorok. Van ajak és torok zönge is, az alvásalatti hortyogás, szuszogás, továbbá a fütyülés, hápogás , mind arramutatnak. Tudják azt is önök kedves édes szépek, hogy van mell és álhangszó. E kettő közti lényeges különbség, miként Lehfeldt, Müller és Hyrtl nevezetes élet és bonctudósok tapasztalák, abban áll, miszerint az álhangoknál (falseit) csak finom belszélei, a mellhangoknál vagy zöngéknél pedig egészen nagy terjedelemben hintáznak a hangszalagok. — Sokféle feszületei által a hangszalagoknak, sokféle tertelmü zöngék létesíthetők. Vannak kik alig bírnak másfél nyolcadot el. Mások többet, mások kevesebbet. A tudósok az emberi hang tertelmét a harmadfél nyolcadra teszik, de mint másban, úgy itt is vannak bámulatos kivételek. Az elhirhedt énekesnők harmadfél nyolcadnál tovább is bírnak emelkedni. Ki nem hallott Catalaniról ? Ki nem hallotta de la Grange-t ? És Lind Jenni mennyire emelkedhetik! ? . . Hogy a hangok utóbb elenyésznek, annak többféle okai lehetnek. Legszomorúbb ha a gőg ruganyos falai megcsontosulnak, de ez a baj csak késő vénségben szokott beköszönteni s ekkor már énekesnőink többnyire nyugalomba helyezvék. Mondjuk az emberi hangzszószerv főrészéül meg a légcsőt melly a gőgnek folytatványa és a tüdőt is, ez utóbbiban a légzés folyama történik. Az ide gyülemlett lég rohama által, melly a légcsőn keresztül a gőgbe és innen tovább jut, eszközöltetik rendesen a hang, melly már az annyiszor említett hangszalagok által nyeri ezer és ezerféle módosulatait. A hangok tagolása beszélés alkalmával nem a gőgben történik, hanem a szájürben, a nyelv ajkak s egyéb itt levő részek öszhangzatos működése által. Elvégezek körútunkat a hangtanban, térjünk vissza kiindulásunk helyére s lássuk már most a sajátképi hangászatot. A hangászat a költészetnél alantabb áll, mert a hangászatban csak érzelem kifejezése van, de a költészetben az érzelmek tárgyai is szavak által jelentetnek ki, a szavak pedig, mint már mondjuk nem érzelmek, hanem eszmék, gondolatok közlönyei. Csak egyedül a hang tehát érzemény világunk hírnöke. Miért fáj a kebel, ha a zene busongva andalgón hallatszik? Miért vidul fel, miért leng mosoly a szép özvegy arcán, ha belecsendülnek fülébe egykori kedvenc dalai, mellyekkel érzelme olly gyönyörrel játszadozott szebb napjaiban? Ha a magyar skró dalait zengik idegen ajkúak hazájában, miért lábbadnak könyhe nyelvünket épen nem ismerő érzékenyebbek szemei is azok hallattára? Miért kezd átváltozni sok szerelmi őrült, ha csaló szerelmese édesbús dalait hallja? . . Mert az érzelem a zenében rá ismer az érzelem szülöttére s azt mintegy felkarolja, s saját világának szentélyébe ülteti át. — A víg magyar dallamot a borult kedélyű ihoni lakos is vígnak ismerendi, valamint a búsat illyennek, holott ha magyarul egész mondatokat beszélnénk is előtte a fájdalomról vagy vigságról, hideg mélázással nézne bennünket, mert itt eszméinket a szóval mondottakat nem fogta fel, de amott érzelme felkarolta a mienket, mert a zene közvetlen hat. Mi van az ágyú hangjában, melly értelmünkhöz szólna vagy a harci kürtben, trombitákban ? Semmi . . és mégis mennyire fellázadunk azoknak hallatára! . . Igen, fellázadnunk, fellángol keblünk, mert az érzelmet a legmagasabb fokra emelik szivrázó morajjuk által. Ezért ha érzelmeket akarunk ébreszteni, serkenteni, a hang, a zene hatalmához kell folyamodnunk. A zene sír, a zene örül, a zene husit, a zene bátorít, szóval a zenében érzelmünk mássa található. Igen helyes tapintattal használá a hajdankor lánglelkü fia Mózes is a zene hatalmát, midőn hitsorsosait a tejjel és mézzel folyó Kánaán földére szállítani akaró táborral. Mit ő célszerűnek látott és gondolt, azt mind, mint Jehova parancsait adá ki, mert jól tudá, hogy abban a theocraticus világban csak igy boldogulhat. Csináltatott hát két ezüst kürtöt — mint a biblia mondja — és kiadá a következő parancsot mint Zebaothét: „mikor mentek viadalra a ti földetekben, titeket háborító ellenségtek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel kürtöljétek készülőt és emlékezetben lesztek a ti uratok isteniek előtt és megszabadultok; a ti ünnepnapjaitokban , a ti tűzzel egészen megemésztendő áldozatitokra és a ti hálaadó áldozatitokra kisztöljetek azokkal a kürtökkel.“ A kürt vagy általában a zene több hatást gyakorol, mint akármiféle buzdító hadi parancsok a harc reggelén. Vagy a győzelmek után nem inkább leszünk e át hatva a buzgóságtól ha a templomokban az orgona hangjait hallhatjuk. Ekkor a buzgóság szárnyain hamarább égbe jut imánk. Vagy akármiféle ünnepélyeinken nem gyulád , nagyobb tűzre kellünk, ha megrendülnek kedvenc dalaink ? Ha bár a szivvidító aranynedvek habzó kelyheit forgatjuk is kezeinkben édes gyönyörrel, nem pártolunk el azoktól, önkénytelenül felperdülvén ülő helyeinkből , ha kirántja hegedűjéből sorsa színét arcán viselő honfitársunk azokat a fájónkas.