Hölgyfutár, 1853. január-július (4. évfolyam, 1-130. szám)

1853-03-26 / 54. szám

Budapest. 4-ik évi folyamat. 54. Szombat, március­ 26-én 185. Megjelenik, ünnep- s vasárnapot kivivén , min­dennap délután diva­tké­pek- s egyéb műm­el­lé fü­­letek­kel és rajzokkal. Szerkesztőségi 9 e á 1 1 á­s: cukor- és ma­gyar-utcai 11. számú sarok­kal első emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó­hivatal: Ildunasor , kegyesrendiek­­épü­letében levő nyomdai iroda, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: Postán: egész évre 16 fra, fél évre 9­0 évnegyedre 5 „ Budapesten házhozküldés­­sel, egész évre . . 13 fr­„ fél évre ... 7 „ évnegyedre . . 4 Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Tulajdonos szerkesztő : Nagy Ignác. kiadló: Kozm­a Vazul. Befútta az utat a hó ... . Befútta az utat a hó, Céltalanul megy a fakó . . . Eleresztve a kantárja, Búb­ánatban a gazdája. Betyár legény ül a lovon, Nagyot sóhajt ollykor ollykor . . . „Hogy így megcsal, so­sem hittem, Büntesse meg az úristen !“ A förgeteg nő ez alatt, A farkasok ordítanak .... „Szegény lovam!... szegény fakó!...“ Ágaskodik, kapál a ló . . . Két hét múlva egy csárdában Betyárok közt vigasság van. S többször kérdik ott ez alatt: ,Hát a Ferkó hova marad ? 14 Tóth Kálmán. Pivot tojás feh­ér h­úsvét és uj Ilin­g) »kalapok. (Hu­man­stil­a , 20 perc alatt rögtönözve.) Azt mondják az emberek, a ter­mészettől kell tanulni művészetet; úgy látszik ez napjainkban fordítva áll, a ter­mészet az emberektől tanul­t színt vál­toztatni. Ez is mutatja, hogy az emberek a t­e­r­­mészetességnél már jóval tovább vit­ték , tudnak színleni, s Talmának igaza volt, midőn azt álltja , hogy bizonyos tekin­tetben minden ember színjátszó, — csak a pirulást nem tudja mindig eltanulni; vi­lágos barnára az irigység festi, zöldre az epe, szíve a gonoszságtól sötétté vál­­hatik, fehérré a halál változtatja — de a pír olly ritka, mint a valódi szemérem. E színért sokan „Lucifhez“ kénytelenek kül­deni ; ámbár vannak elegen, kik a korcsmá­ban is megtalálják, s orruk hegyén viszik haza ; az illy orrokat aztán méltán lehet haj­nal-orroknak nevezni, mert rendesen haj­nalkor járnak haza. Egyébiránt a pír még hölgyeink közt is számosakat szokott ékesíteni. Kérdezd csak soktól: tart e nagysád magyar lapot? s meglásd, hány el fog pirulni! A piros tojások mikép jöttek hús­­vétkor divatba ? Régebben jobban megtartot­ták a böjtöt mint most, és csupán az omlettek és más tojás-confitürök tartoztak a böjti ele­delek közé; később azonban a böjtös asztal olly sokféle más eledelekkel szaporodott, hogy a böjti tojások szerénységükben méltán e­l­­szégyelték magukat, — így jöttek szo­kásba húsvétkor a piros tojások! A piros tojásokat mért használják a szerelmesek egymásközt húsvéti ajándék gyanánt ? Azért mert ez leghelyesebb jelképe törékeny hűségüknek! A piros szín az ö­r­ö­m­e­t jelenti. Az­ért látunk piros tojásokkal leginkább gyerme­keket játszani, mert a valódi öröm csak az ő szívükben található. Övék a mennyeknek országa ! Máig is divatban van, hogy a melly lányt húsvétkor v­i­z­z­e­l megöntöznek , piros tojást ad öntözőjének cserébe. E szerint né­­melly költőink, kik vasmnelly hölgyet meg­­énekelnek, ugyane jutalmat szintén megér­demelnék. Vízért — tojást! Napoleon Lajos császári nejét közelebb egy 40,000 frank értékű zongorával lepte meg, melly egészen rózsaszín mahagóni fából készült. — ez aztán igazán szép húsvéti piros tojás! A férjek bizonyosan nem szeret­nék, ha háziéletükben csak illy zongora lenne képes a harmóniát fentartani. Már sokakat megakasztott e kérdés: tyúk volt e előbb vagy tojás? — Ha igaz az, hogy a paradicsom első napjai a legszebb nyári napok voltak, akkor mindenesetre a tojás volt előbb, mert ha a tyúk leendett előbb, akkor a falánk ember bizonyosan kirántva megette volna még csirke ko­rában A tyúk azon példaszóvá lelt tulajdont, hogy ő is talál néha gyöngyszemet, úgy látszik, költői tehetségével kapta , mert azt hiszem, ő sem sokat válogat az i­g­a­z és h­a­­m­i­s gyöngy között. Plato furcsán különböztette meg az em­bert az állattól, midőn azt mondá , hogy az ember t­o 11 a 11 a­z állat; e szerint kérdés, a szegény író az állatok vagy emberek sorába tartozik­­, miután nem lehet tagadni, hogy neki tolla van. Irodalmunk úgy látszik, a természettel barátságot kezd kötni, s így sok mű azon polcra vergődik, hogy sikerül korszakot képeznie. Midőn a kolompér a sok nedvesség miatt kicsi­ádzott, megszülettek Tubolyi ,K­ö­l­­tészeti csirái,s a tavasz kezdetével be­köszönteitek az ,Első ibolyák a Selter­től, végre a húsvéti ünnepekre kiköltek Schmidt Kristóf ,Piros tojásai.4 — Nyárra a ma­gyar kritikához ittott már cséplösök is szegődtek. Ezek azt hiszik, hogy ha a j­ó m­a­­got is agyonzúzzák, mindjárt kész cipót fognak kapni. A húsvét és bárány analóg ké­pek,— talán húsvétunk jelenleg azért olly fe­h­­é­r , mert a pásztor nagyon megúsz­tatta. Vagy talán azért öltött magára hómezet, hogy legalább az ártatlanság színé­­b­e­n is legyen valami a divatkergető világon. Zöldet úgyis eleget lehet mindenfelé ta­lálni. Mért esnek a legtöbb koncertek és akadémiák a húsvéti napokra ? Azért mert a húsvét a kínszenvedés ünnepe! s mért szűnnek meg szinte húsvétkor ? Azért, mert a húsvét a megváltás ünnepe ! — S miért nem történnek e héten házasságok ? Azért mert ekkor különben is felvándorlunk a Golgota hegyére. Mért szoktak húsvétkor bárányt enni? Hogy azon embereknek legalább gyomrukba jusson egy kis ártatlanság, kik szívükben nem igen szoktak annak helyet adni. Miért esik az idén annyi márciusi hó? Azért mert a divatvilágban mindent szépíteni akarnak. A f­a­g­y­á­s ellen is legjobb ellenszer a hó; azért él a világ hó korával, mert önzé­sében már csaknem megfagyott. A hó nem egyéb mint az ég h­armatkö­­nye, melly a földhöz közeledve, ijedtében e­­ képi­­­ és megfehéredik, aztán hi­degen hull a föld keblére, tudván, hogy itt úgyis sárba tapodják. Hol láttatok va­laha a földön az égből egy harmatgyön­­gyöt ragyogni, hacsak a pázsit puha keblén, vagy a virágok kelyhében menhelyre nem talált ! . . . Egyébiránt a h­ó a zeneművészetben nem kis szerepet játszott: A­u­b­e­rnek első operái közé tartozott a „h­ó“ ; ettől bizonyo­san senki sem vonhatta meg a lágyságot, valamint azt sem csodálhatja senki, hogy az idővel nem soká dacolhatott. Az elolvadt ,ha­­v­a­t,­ aztán több vizenyős szerzemény kö­vette, mi igen természetes! S ha Auber ,B­á­t­­éjé­t­ nem írja, dicsősége Parisban bizonyo­san az utókor számára ,Portréi n­é­m­á­v­á­ vál­­tozandott. Illyeténképen a gondolat telegráfján ol­vasóimat, és ab invísís szép olvasónőimet Pá­­risba szállítván, a m­ű­v­é­s­z­e­t­r­e­l nem nagy ugrás lesz a divatra átmenni. Párisban a művészet és divat test­vérek, kik egy anyát szopnak — a pénzt. Ikertestvéreknek mondhatnám őket, mert ott a divatban ép annyi művészet van, mint a művészetben divat. A Szajnavárosban jelenleg utolsó divat a májuszöld ruha és kalap. A hölgyek ott e zöld öltözékben a májusfákat akar­ják képviselni. E gyönyörű élő májusfák szinte veszélyes forradalmat idézhetnek elő a­­ férfiszívekben. A párisi rendőrség csak azért nem tart tőlök, mert tudja hogy — ingatagok; hogy szivek kamrájában mindig egy választottnak esküsznek hűséget; s hogy örökösödési za­varok sem fognak beállani, mert e kamrákban már az — utódokról is gondoskodva van. E divat — nem az ingatagság, ha­nem a z­ö­l­d kalapok — nálunk is el fognak hölgyeink közt terjedni, s milly boldogság lesz udvarló férfiainknak, ha egy illy szép kalap alá kukkantva, a buzavirágszín szemek mellett, mindjárt a reménység is ott leend. E kalapok, mint halljuk, belől rózsa­színnel fognak pucoltalni — a szerelem színével, s mihelyt az egyik Ausputz­e­­­a­­v­e 11, rögtön mással fog felcseréltetni. a

Next