Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-09-11 / 209. szám

Budapest, ?-ik évi folyamat. 209. Csütörtök, September 11-én, 1856. Lipót­ utca 3-ik sz.,­l-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasitandók.HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési dij: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 „ évnegyedre . . 5 ,, Budapesten: házhozküldéssel egész évre................13 frt. félévre ..... 1 „ évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr Hirdetések Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁ5. soronkint 3 ezüstkraj­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Megjelenik ünnep­­vasárnapot kivévén,m­i­n­­d­e­n n­a­p délután , d­í­­vasképek- s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. • Szerkesztőségi szállás: Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­­óráig. Pub.......................................Hisz tudod : Kresztor vagyok s az idegen hatalmak követeit nekem kell elfogadnom, Beszállásolnom és ellátnom. •— így Hallván, hogy jó Karthágó szónoka, Eléje mentem nagy sietve A kikötőbe. Csak Afrika fiát Hivém láthatni, s az atyám is ott! . . . A11. Mit mondott ? ... és te mit beszéltél ? Pub. Parton volt már, midőn oda jövök. Azon pontról a kapitólium Egy része látható s ő erre szegté Szemét, s ott állt mint márvány, mint halott. Meglátva őt magamon kivül rohantam Feléje, fölkiáltva: ah kedves atyám! S jobbját csókolni vágytam. Meghaltá szavam, Megfordult, viszalépett, és azon Sötét szigorral, melylyel Afrikát, A hódolat egykor rettegteté , Mondotta: „Nem apák Rómában a rabok!“ Tovább beszélni akarok , de ö Félben szakitva, kérdé : öszegyült-e, És mely helyen gyűlt esze a tanács ? Hallgattam, és ő a tanács felé Indult el szótlanul. Én meg rohantam A konzult értesíteni. Hol van ő ? Nem látom erre a liktor-csoportot... B­a­r. Bellona templomba indult Mánliusz. Att. Tehát mint rab jött Regulusz mi hozzánk? Pub..........................Igen, de jól tudom. Magával hozza ö a béke pontokat S jövendő sorsa tőle függ. . . . Att. De jaj, ki tudja, Róma elfogadja-e A tőle hozott békepontokat. .. Pub. Ha látod, mint fogadja Róma, Ily kételyed nem lesz, Attil­ám ! Örömtől őrjöng apraja, nagya , A tóduló népségnek szűk az út. Mind hajtja egymást, mind újjal mutatja Egymásnak Reguluszt. S minő nevekkel Hallám nevezni öt, és hány szemet Láttam könyezni szent — érzékenyülten ! Fiú szivének ily látvány mi kéj ! . . . Azt. Adjaj hol van Licin ? föl kell keresni öt, Keblemnek boldog örömét vele. Mig meg nem osztom , nem tökélyes az. Legédesb érzeményim tárgya Kisértse már öt boldogságban Örüljön, ha örül szivem; Úgyis midőn fájdalmim árja Gyötört, ö szenvedett velem A nagy szeszélyü szerelem ; Úgyis volt része bánkódásban, S elég volt már a gyötrelem. (El) Ötödik jelenet. Publiusz Bárce. Pub. Isten veled hát kedves bájos Bárce ! Bár. Egy szóra állj meg, meg tudnád-e mondani: Karthágó szónokát mikép hlják? Pub. Bizony megmondhatom : Hamiskár a neve. Bár. Talán Anna fia? Pub. Az! B­á­r. (Félre :) A­ szivem fele! Pub. Te változol színedben ! Mit jelent ez? Talán ez ember oka, hogy irántam Oly szigorú és hajthatlan valál ? Bár....................................Uram! A te kegyelmed és Atilliáé Úgy enyhítették bús rabságomat, Hogy láncaimnak súlya könyv lett. S igen hálátlan volna e kebel Ha téged csalni tudna, ime Elmondok mindent nyíltan. Tudd tehát . . . Pub............................Ne szólj tovább: Előre látom, gyászos lesz reám Őszinteséged. E nap édjei közé ne öntsünk méregcsöppeket. Ha másé vagy, ne tudjam legalább, S honoljon bennem kétely érzete. Ha mást, nálamnál boldogabbat Választál szived tárgyáúl Hallgass, hallgass — ne szóljon ajkad, — Higyek valótlant botorul. A durva, gyanú olyan gyötrelem , Mely mérgezi a kebleket. A bizonyosság olyan gyötrelem , Mely meggyilkolja a szivet. (El.) Hatodik jelenet Borce egyedül. Igaz tehát, hogy látni fogják e szemek Nehány rövidke percre szivem üdvét ? Az egyetlent, az elsőt a kinek Szerelme fölgyulasztott. Ah szivem ! Mi téve leszsz, ha meglátom Hamilkárt, Midőn pusztán nevére igy dobogsz ? Csak ki hoszan s hasztalan gyötrődött, Epedezve távol üdvéért — S várja már a boldog viszontlátást, Az mondhatja csak, mi a gyönyör.

Next