Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-09-16 / 213. szám

Budapest, 7-ik évi folyamat.___________213._________ Kedd, September 16-án, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,m­i­n­­dennap délután , d­i­­v­a­t­képek­ s egyéb műmellékletekkel, fa rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipót-utca 3-ik sz., 1-ik emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók.HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 . évnegyedre . . 5 ., Budapesten, házhozküldéssel egész évre................13 frt. félévre ....................7­0 évnegyedre . , 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­­óráig, soronkint 3 ezüstkraj­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltéinek. (Folytatás.) Reg. (Nyugtalanul) Hát ezzel kezdi Mánliusz mutatni Irántam barátságát ? hát mit teendél, Ha gyűlölőm maradtál volna? Ekkér Fosztasz meg rabságos szégyenködésem jutalmától ? Rómába nem azért jöttem mutatni láncaim, hogy azt könyörre bírjam, sőt inkább megójam El nem fogadható s igen veszélyes Ajánlatok kigyó-csipésitöl. Ha nem mutathatod baráti szüdnek Más zálogát: légy újra — gyűlölöm ! Mán. Ha megtagadjuk a fogolycserét, Ezért te életeddel fogsz lakolni. Reg. E szó : „meghalni“ oly irtózatos Egy Mánliusz fülének ? — Én nem most tanulom Halandó voltamat. Az ellenség vasa Nem mást veend el tőlem, mint a mit A természet kívánna nem sokára. És igy dicső, önkénytes áldozat lesz, A mi maholnap kényszerű adó Leendne. Tudja hát meg a világ, Hogy én hazámnak éltem egyedül. S midőn tovább nem élhetek neki, Halálom által is javára célzok. Mán. Ah mily beszéd és mily szent érzület! Mily boldog ország, melyben ily fiúk Születnek ! Ah ki nem szeretne téged ? Reg. Szeretsz engem? Szeress mint római! Ím halld barátságunk föltéteit: Járuljunk mind a ketten áldozattal Hazánknak oltárához , és tegyük rá: Én éltemet, te meg barátodat! Igen méltó, hogy Róma szent java Egy kis gyötrelmet hozzon néked is. Menj hát, de ígérd, hogy te a tanácsban Az én javaslatom védője lészssz. Csak ily feltét alatt fogadja keblem Barátul Mánliuszt. Mit szólsz uram ? Mán. (Gondolkozás után) Igen, Ígérem. Reg. Oh e szerint én Mánliusz baráti Szivét úgy nézem, mint az istenek Kegyes ajándékát .. Mán. Ah mért nem sintek ily rabságban én is! Reg. A percek múlnak hát ne vesztegeljünk. Tán össze is gyűlt immár a tanács. A hon dicsőségét reád bízom — Reád becsületem— s nyugalmamat. Mán. Isten veled hazámnak dísze, fénye ! Reg. Isten veled, barátom (Ölelkeznek.) M­á­n. Nagy lélek , ha beszélhetek veled, Dicsőség lángja s a becsérzet Ah mint hevíti minden eremet! Nem, nem: oly félénk szív nem létezik, Mely hallván téged láncaid között, Veled cserélni nem kívánkozik. (El.) Harmadik jelenet. Regulusz és Licin. Reg. Mily édes könnyülés ez! Terveimnek Az ég kedvezni látszik. Lie. (Nagy örömmel) . . . Végre jöhetek Nyugalmasabb gyönyör közt látni Re­­guluszt. R­e­g. S honnan e nagy gyönyör kedves Licin ? Lie. Csordultig telve szivem jó reménynyel, Mindeddig nagy buzgón izzadtam érted. Reg. Érettem ? L­­­e. Igen , vagy oly hálátlant látsz te bennem, Ki elfeledte szent kötelmeit, Melyekkel legfontosb ügyedben tartozik? Ali jól tudom, menyit tevés te értem : Vezérem, mesterem, atyám, te voltál. A becsület utján vezérleted Alatt tevem első lépésimet. Te általad. . . R­e­g. (Türelmetlenül:) Csak azt mondd gyor­san : értem mit miveltél ? L i c. Vívtam szabadulásod —­s éltedért! Reg. (Zavartan:) Hogyan? L i c. Most ül másodszor egybe a tanács . Ott Vártam én a templom ajtajánál A honatyákra s egyenkint beszéltem Velek szabadulásod érdekében Reg. (Magában :) Mit hallok? — istenek ! S te. . . Lie. Oh nem csak én beszéltem. Másnak ér­demét. Meg nem kisebbítem. Én tettem eleget, De többet jön mint én — Attilia. R­e­g. Kicsoda ? Lie.....................Attilia. Nincsen leány Rómában , a ki atyját jobban szeretné , a­ mikép beszélt! Mit mondott! mily érzelmeket sugall A férfiú — keblekbe! És mint egyesité Fájdalmat illemmel! és mint vegyite Esdés — s magasztalással szemrehányást! Reg. S a honatyák? L­­­c. Ugyan ki állna ellene Attilia Kérelminek ? Ám itt jön­­ , tekintsd Mikép mosolyg arcán az új remény! Negyedik jelenet. Attil­a , előbbiek. At1. Legédesb, hőn kedvelt atyám ! Csakhogy már egyszer... Reg. (Komoran és sötéten) Te még elém mersz jöni? nem hivém, Hogy te mindeddig ellenüm­ között vagy ! Att. Atyám! én a te ellenségeid között? Reg. (Mint fönebb :) Nem ellenségem-e ki döre módra Tanácsaim megdöntésére tör. Att........................Ah hát éltedet Megvédni ellenséged szokta-e? Reg. (Boszúsan:) Mit tudsz te ahhoz, hogy mi jó , mi rósz ? Ki bízta rád a közjó gondjait? Ki hitt föl sorsom védletére ? Honnan............ Lie....................................Uram, Nagyon............ Reg. (Mint fönebb .) . . . Beszélsz Licin ? Sokkal jobb mentség volt a hallgatás. Legalább úgy tűnt föl mint magába­­szállás. Hatalmas istenek ! saját leányom . .. S egy római.... Att. Mivel lányod vagyok.... Lie. Épen mint római nem tudtalak. Oly érdemietlen sorsban látni téged. Reg. (Licinhoz:) Hallgas : az nem római, A ki gyávaságra késztet. (Attill­ához :) Hallgass : nem leányom az , A kiben nincs hősi érzet. A ti vétketek miatt Én tűröm raboskodásom . S a szabadlét üdveit Emlékemben újra látom. (El.) Ötödik jelenet. Attill­a s Licin. Azt. Mondd meg Licin, ah mondd meg, hi­­szed-e Hogy van e földön még boldogtalanabb hölgy, Mint én vagyok! — Szeretni édes atyját, Javára törni, s kinos gyötrelemről Roncsolt szivvel mutatni gyermeki Gyöngéd önodadást, mily érdem volna másnál, Ah és ez nálam bűn. . . . (Folytatása következik.) » ír"® ATTILIUS REGOLUS dráma 3 felv. Metastasiótól. 20 darab aranynyal koszorúzott fordítása olaszból í­r Lonkay Antaltól.

Next