Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-11-21 / 269. szám

260. Budapest, 7-ik évi folyamat. Péntek, November 21-én, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,m­in­­d­e­n­ n­a­p délután , d­i­­v­a­t­képek- s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Újvilág-utca, 1­80 sz., 2- dik emelet,hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­ óráig. HÖLGYFUTÁR: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet­ és divat köréből. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 , évnegyedre ... 5 „ Budapesten: házhozküldéssel egész évre.................13 frt. félévre ...................7 ,, évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüstkraj­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. BETŰK ÉS SZÁMOK. Beszélj. Szegő Mórtól. (Folytatás.) — Csak a themát kérem, hogy illő textusról gondoskodjam — mondd­amaz buzgó fölgerjedésben, kezeit egymásba dörzsölgetvén. — A themát ? Hát egy eretneket kell megtéríteni. — Most pedig időt engedek, hogy elmélkedjék a tárgy fölött, ti pedig menjetek ez­alatt amoda, és ha nem tudjátok , mivel mulattatni egymást, hijjátok be a Keszegt, majd az a kópé kitanit benneteket a hat vágásra — mondd, és a tiszteletest egy felül, a fiatal jegyeseket pedig más felül egy mellékszobába tuszkolta, Cet Jónás uramat pedig kezénél fogva magánál tartotta. — Nos el van intézve minden? Kész a levél? — kérdé ezt Kal­kai , mire az ügyvivő csak homlokának fénylő bőrét rángatta meg két­szer lefelé, kétszer meg fölfelé, és jobb kezével frakkja baloldalára mutatott, a­hol ő üzleti jegyzőkönyvét legdrágább kincsként őrzi. — Jó van jó ! Tehát most menjen és cselekedjék utasításom sze­rint. Csak keményen bánjék vele. Kényszeríteni kell, hogy meghajol­jon. Mondom keményen ! Rántsa ki a szalmazsákot ágyából! — mon­dd Vass uram erélylyel, mire Cet Jónás uram álla tövén fehér nyak­kendőjét igazította rendre és olyan vastagra feszítette ki mellét, mint­ha e pillanatban kész volna, egy meztelen ördöggel megbirkózni; az­zal megfordult és ugyanazon mord kifejezéssel kibaktatott a szobából. Még egy halovány ifjúról is tettünk volt említést, de már jó ide­je, hogy egészen mellőztük , és ez onnan van, mert mióta Vass uram házánál a mulatság a forróbb érzelem húrjait pendítette meg, a halo­vány ifjú egy félreeső ablakmélyedésben húzta meg magát­, és ott az ablakon át a fekete sötétség igen megtetszhetett neki, mert egészen el­merült annak szemlélgetésébe, semmit sem törődvén azzal, a­mi a te­remben történik. Vannak kedélyállapotok, melyekben az est fekete sötétsége kü­lönös vonzalommal bír. Órahosszat el tud az ember mélázni rajta, és minél tovább nézi, annál több gyönyörűséget fedez fel ebben a néma vak színtelenségben, mely anyira hasonlít a temetőhez és a sirhoz. Nem irigylendő az ilyen kedélyállapot, de azért ennek is megvan a maga költészete. Mikor pedig a többiek a teremből mind eltávoztak, a nélkül, hogy ő ezt észrevette volna, Vass József uram oda lépett ez ifjúhoz, egészen háta mögé és gyöngén érinté meg vállát. Az ifjú megdöbbenten hátrafordult és hirtelen behunyta szemét. Fájt neki a feléje özönlő fényes világosság és Vass József uram észre­vette, hogy e fényes világosság a halovány ifjú arcán két könyben tö­rődik meg. — Hát ön mit csinál itt Pénteky ? (az ifjút Szombathelyinek hit­ták). De most már igazán Péntekinek marad, még pedig Nagy Pénte­kinek ! Hisz megint olyan szomorú, mintha csak a lélekharang hiá­nyoznék! — monda a főnök és ez alkalommal nem sodorgatta bajszát, mert nagyon fájt a szive az ifjú szomorú kifejezésére. — Engedelmet kérek uram; nem vagyok szomorú, csak nem vettem észre, hogy az ünnepély már végefelé jár — mondá az ifjú és az ajtó felé indult, hogy távozzék. — De hogy végefelé! Hisz még csak ezután következik a legja­va , nevem napja, leányom eljegyzése, azt pedig önnek is meg kell várnia. — Nem érzem jól magam! — mentegetődzék az ifjú. — Jó, menjen tehát, de elébb egy pár komoly szót kell önnel beszélnem. — Parancsoljon ! — — Gábor házasságával üzletemben lényeges változások fognak történni. Det úrnak könnyitni kell a foglalatosságot; őt a pénztárhoz adom, a könyvirói helyet pedig önre ruháznám — mondá Vass József komolyan­— Köszönöm irántami kegyes bizalmát, de nem fogadhatom el — viszonzá az ifjú határzottan. — Nem fogadhatja el ? — kérdé a főnök csodálkozással­ — És mi panasza van önnek házam ellen ? — Nincs semmi, de szükségesnek­­tartom e várost minél elébb elhagyni. — Úgy? És tudja-e Szombathelyi úr, hogy ön igen meggondolat­­lanul cselekszik ? Igen igen meggondolatlanul ? Nem jó a fiatal ember­nek gyakran helyet változtatni, hanem inkább élje magát bele a vi­szonyokba, tegye magát nélkülözhetlenné, és szerencsére meg van ala­pítva — mondá a főnök komolyan. — Teljesen osztom kegyed nézeteit, de vannak körülmények, melyek a közönséges elveket megdöntik. — Nem akarom feszegetni a dolgot. Mindenki saját meggyőző­dése szerint cselekszik, de őszintén megmondom, hogy nem örömest válnék el öntől. Teljesen meg vagyok elégedve önnel; azért már mód­ról is gondoskodtam, hogy szorosabban kössem házamhoz. — Mondom már, semmi panaszom a ház ellen — vág a szavába az ifjú hévvel. — Csak hallgasson tovább. Mondom, gondoskodtam módról, mely által önnek is a legszebb jövő kínálkozik. Van egy rokonom, ön nem ismeri őt, de biztosíthatom, szép, jó leány, ez kész volna önnek házassági ajánlatát elfogadni. — Sajnálom , de lehetlen! — Hát mi kifogása van ellene ? — kérdé Vass uram bajuszát sodorgatva. — Semmi, sőt minden tekintetben kitüntetés volna reám nézve; de mondom már, legkomolyabb szándékom, e várost elhagyni — vi­szont­ az ifjú rendületlenül — jó van jó Pénteky uram. Remény­em azonban , hogy ma, ne­­vem napján, megkimélend ilyen kellemetlenségektől — fakadt ki most a főnök. — Bocsánat, magamnak is szándékom volt, csak holnap szólni erről, de kegyed. — — Jó van jó ! Tehát holnap, ha tetszik, nyújtja be formaszerinti lemondását és én elfogadom; ma azonban semmi sem történt köztünk, érti! Ön semmit sem mondott, én semmit sem hallottam, érti! És most mehet, ha tetszik. Nyolc órára azonban itt kell lennie. Ma még az én házamhoz tartozik, és önnek kötelessége a ház szokásaihoz alkalmazni magát, tehát vacsorára itt lesz — mondá a főnök nagy hangon. Az ifjú szótlanul meghajtván magát, távozott, Vass József uram pedig bajuszát pödörgetve, hoszan nézett utána, azután nagy kacajra Most pedig jörünk tovább egy két házzal. Mikor nagy városba érünk, kiváncsi szemmel keressük a nagy

Next