Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)
1857-02-26 / 46. szám
Budapest, 8-dik évi folyamat, 46 Csütörtök, Február 26-kán. 1857. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén, mindennap délután , divatképek s egyéb mümellékletekkel és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-ső sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfizetés, és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. rr Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre..................16 frt. félévre.......................9 „ évnegyedre..................5 „ Budapesten: házhozküldetéssel egész évre............................13 frt. félévre.........................7 „ évnegyedre .... 4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr Hirdetések soronkint 3 ezüst kr.ért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. A tijári lányok. 1. Ezüst tóban , kristály tóban Barna leánykák fürödnek ; Csókolóznak játszi habbal, Meg elbuknak, meg feljönnek. Hosszan lebeg a viz tükrén Szétömlő fekete hajok ; Lágy hullám ringatja őket, Mintha volna édes anyjok, Mintha volna édes anyjok , Mintha szeretőjük volna, Hókebleikhez simulva A lánykákat körülfolyja. Versenyt úsznak fürge hallal, A vizet marokra fogják S pajkos kedvvel, kergelőzve , Egymásnak szemébe szórják. Ki - kiszöknek a tószélre , Sötétzöld virágos rétre, Koszorút kötözgetnek ott. — Valakit várnak estére. Barna lánykák , kedvesteket Ne várjátok ma estére ! Ma estére ledőlnek , de A halál hideg ölére. II. Honnan ez az isszonyú porfelleg ? Tán a forgószelek táncra keltek ? Nem dühöng a puszták fergetegje; Azt a port ott lovak lába verte. Mi sötétlik ottan a távolban ? Ej nem lehet, hisz az éj még hol van ? Nincs éjszaka , mégis elsötétül. — Elsötétül tömérdek sok népiül. Mi zaj az ott, tán a kecskék nyája , Kolompolás, pásztor furulyája ? Nem furulya' nem kolompcsengés e’. — Trombitaszó , fegyverek csörgése. Mi fénylik úgy , tán villám cikázik, Tán a csillagok hullása látszik ? Nem villámlik , az égen sincs csillag . — Dárdák hegye , kardok hegye csillog. Beder-Khán-Bej robogott előre , Vad kurdoknak még vadabb vezére. Jaj tinektek , szegény keresztények ! Bérc és szikla többé meg nem védnek. Vad kurdoknak kegyetlen vezére Megesküdött Allah szent nevére : Hogy csókot hoz keresztény szüzektől, S kardja pirul jó keresztény vértől. III. Ám azonban egy új csapat Jön a falu felöl; Fejér ruhában ősz Melek Maga lépdel elől. Kicsiny csapat, fegyvertelen , Nem is harcra jött ki. Nem jött karddal, nem jött vivni, De jött könyörögni. Kurd vezérnek arca előtt Sorba letérdelnek . — Prüsszög, tombol paripája Hős Beder-Khán-Bejnek. „Beder-Khán-Bej , Beder-Khán-Bej , Mit vétettünk néked ?“ Pogány ebek lányaitok Igen nagyon szépek. Szépek , az én háremem meg Üres régesrégen, Alig lézeng egy pár banya Valamék szögében. Ezzel a jó karddal jöttem Lányt venni hozzátok . Ilyen áron, ilyen úrnak Majd csak ide adjátok? Beder-Khán-Bej , Beder-Khán-Bej ! Tán tréfa beszéd ez ? Hogy ereszkednek le a nap A pár gyermekéhez ? Hogy nap vagyok, régen tudom, Ez nem új dicséret, Hanem titán nem tudjátok Azt, hogy a nap éget ? Nézzetek csak éjszak fele , Mindegyitek látja: Az a piros szalag ottan Tíz falunak lángja “ „Beder-Khán-Bej, Beder-Khán-Bej, Légy irgalmas hozzánk! Kincsünk nincsen , hogy ha volna Mind elődbe hoznánk.“ „A mitek van ? Hát mitek van ? Talán koponyátok ? No , az is jó, abból ivó Serleget csinálok.“ „Beder-Khán-Bej , Beder-Khán-Bej , Kár lesz még kacagni! Bajnok vezér ! tud néha a Féreg is harapni. „Harapjatok hát pogányok , Harapjatok vasat!“ És egyet vág, és az ősznek Feje kettéhasadt. öreg Melek szép csendesen Leborul a földre , Nem is fekszik puha ágyba, Fekszik zord göröngyre. Hószakálán piros vére Cseppenként aláfoly; Elalszik , el sem búcsúzik Kedves családjától. Zokogjatok, zokogjatok , Tijári szép lányok ! Tijári hős barna fiúk ! Villogjon szablyátok! Fényesfehér volt a szablya , Piros lett az éle ; Piros volt a kurdok arca , Változott fejérre. Beder Khán- Bej, vitéz néped, Nézd, mint húll rakásra ! A tijári leánykáknak Drága lesz az ára. Népem annyi, mint a polyva, Hadd hulljon rakásra ; Annál előbb érnek Allah Paradicsomába.“ És ha zápor volt a golyó , Felhőszakadás most, Mely eltemeti a bércet, Elsepri a várost. Porban a tijári ifjak , Vége már a harcnak ; Aggastyánok, gyermekek, nők, A kik felmaradtak. Körültekint Beder- Khán- Bej És elkezd nevetni: „Kár volna kardot csorbitni, Lőport vesztegetni. Hajtsátok csak ezt a csordát Annak a sziklának , Én majd a túlpartról nézem Mikor leugrálnak.“ IV. Megy a sereg visszafele. Vad kardoknak seregével, Ivényes szemmel, halvány képpel, Tíz titári lányka lépdel. Megy a sereg visszafele. Kő nincs kövön, merre halad , Lel útjában kormos falat. Égő üszköt hamu alatt. Aludt vér szárad a földön , Itt egy hulla, ott egy hulla, Mint a völgybe sorba hulla, Hollók falatoznak róla.