Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-01-29 / 23. szám
Budapest 9-dik évi folyam 23. Péntek, január 29-én. 1858. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik ünnep-es vasárnapot Előfizetési dij : SnfiveráoUaUtoVnáfu Napilap az irodalom, társasélet, művészet égés»r!san.. . 1öírt mimelléklettel, már a- -V — félévre ................................Napok, albumok, arc-, szi n- évnegyedre..................................5 „ Síkk’.T.''^b*/i«ík»t és divat köréből. fcA*í-*,?vtv,!. ** 6 Szerkesztőségi szállás: . hazhozkuldetessel ege»z Uj világutca, 1-SD sz., 2-dik eme- _..................................•" *rt let, hová minden a lapot illető Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. felevre........................................7 » küldemények, kéziratok, és elő- évnegyedre . . • • • 4» fizetések utasitandók. Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Új előfizetés. Teljes számi példányaink január elejétől már nem lévén, februártól kezdve nyitunk egy új előfizetést. És pedig a következő feltételek alatt: Februártól március végéig helyben 3 p. frt. » „ „ vidéken 4 „ „ június végéig helyben 6 „ ____ „ , . „ » vidékre 8 „ Az érkező előfizetők megkapják valamenyi műmellékletünket, s „PETŐFI DEBRECENBEN“ című mailapunkat is, s reményt táplálhatnak e kép értékes eredetijéhez, mely egy éles olajfestmény azon az utón, a mint talányjutalmaink kiadását eszközöljük, febr. 20- dikán egy előfizetőnknek fog adatni. Szerk. Február—márciusi folyamunkban Pálffy Alberttel egy eredeti regényt közlendünk, ily cím alatt: „Az itélőmester leánya.“ DÚS VŐLEGÉNY! (Novella.) Degré Alajostól. (Vége). Tudjátok-e, minő boldogság egy kis félreértés, vagy rövid harag után az imádott kedvesseli kibékülés ? Ilyenkor édesb a mosoly, zengzetebb a szó, hullámzóbb a kebel s érzékenyebb a szív. Nincs vége hossza a sok értelmezésnek, s mindenik magára háritná az okot. Az idegek kellemesen izgatvák, s a lélek delejes álmokban röpköd. Ilyen volt Dezső találkozása Malvinnal. Malvin megbánta ügyetlen kísérletét, s érzékenyen kért bocsánatot helytelen viseletéért, mely regényesség játszása alatt majd szive hasadt meg. Dezső, kínairól beszélt, melyeket önmagának okozott, s melyeket méltán tűrt könnyen megingatható hite miatt. A béke szent jön, És elkezdődtek a szerelmi ömlengések, hűségi eskük, ábrándozások a jövőben. — Tehát holnapután ... sóhajtá Dezső. — Isten előtt teendjük eskünket. — S te enyém lesz. . . — Örökre tied. — Mit vesztek ? semmit, nekem e két szavad több egy birodalomnál. Oly boldog, oly lelkesült volt Dezső, a milyen csak az lehet, ki e kínos föld anyagiságán túlemelkedve, szellemvilágában mereng. Másnap menyasszonyi ajándékúl drága ékszert külde Malvinnak. Harmadnap délután dobogó szívvel ült öltözködésnél, nyugtalan tekingetve az órára, oly közel érze már magát a menyországhoz. Elemér karszékbe keveredve, nyugalommal néző lelkesedésben rajongó barátját. Az óra ütött, Dezső nászra fölkészülten pattant tükör elébe, keble dagadt, mély lélekzete akadozott. Homlokát végig simítván, Elemérhez fordult. — Mehetünk. Elemér szivarát félretevé, egész nyugalommal fölkelt, s kimért nehéz léptekkel közeledék Dezsőhöz. Midőn előtte megállt, szemeit erősen rászegze. Halálos csend volt. — Mehetünk, ismétlé Dezső. — Előbb hallgass meg. — Beszélj, de gyorsan. — Rövid leszek. Én imádtam egy hölgyet, s viszont szerettetem. — Kérlek máskor szólj érzelmidről, látod hogy tűkön állok. — Erről csak most lehet szólni, mert egy óra múlva késő lenne. — Halljam hát. — A hölgy, folytatá Elemér, egészen bennem látszék élni, nőül kértem s ő boldogan igent monda. Tudod ki volt e hölgy? ... Malvin Dezső megdöbbent. — Ekkor te gazdag örökös levél, neki udvarolni kezdtél, s egyszer csak arra eszméltem, hogy az imádott lény adott szavát visszavevé, s neked jön a vád. — Sajnállak barátom, de nem az én hibám. — Nem is vádollak, hanem meggyőződtem, miként e hölgy engem sem, téged sem szeret, csak a pénzt, fényt és vagyont. — Az rágalom. — Miért valál néhány napig mellőzve ? — Mert igaz szerelmemet, állandóságomat akará kisérleni. — Igen, mert vagyonodtól meg föl fosztva, s gazdag unokabátyád. . . . ■—• Hahaha! kacagott föl Dezső, tévedésben vagy, hisz többé nem vagyok gazdag, s ő dús unokabátyámat elutasitá. — Unokabátyádat, kit én támasztok föl, ezen unokabátya nem a te, de az én unokabátyám, őt e szerepre fölhasznál ám, kezemre játszván a csalódásig hü hasonlatosság , mely közte s az elhunyt közt létezik. Hé Tivadar ! kiálta a mellékszobába, s az unokabátya megjelent. Unokabátyád, Elemér, nem él, s te gazdag örökös vagy. Midőn Malvintól a levelet vevéd, már őt kiábrándítók a cseles játékból. Most oltárhoz vezetheted, ha tetszik. Dezső halálsápadtan hanyatlott pamlagára. — Menjünk, sürgeté Elemér. — Ez irtóztató ! kiáltá Dezső, meg kell őrülnöm! — Nem kell, de a szivtelelenséget megbüntetheted, ha akarod. — Boszút, igen boszút! — Boszút! én is azt mondom, írj. — Képtelen vagyok. — Majd mondolom én. Dezső tollat von, s Elemér következő sorokat ad a tolla alá: „Szép Malvin! E pillanatban alpári uradalmamba utazom, megtekintendő , ha csakugyan oly szeretetreméltó-é, minőnek kegyed találá. Jegygyűrűjét mellékelve küldöm azon esetre, ha unokabátyám föltalálna támadni, boldogítsa vele. Isten önnel örökre. — Dezső.“ — így, mond elégült érzettel Elemér , levelet s gyűrűt zsebébe rejtvén, most Tivadarral rögtön távozzál Alpárra, kevés idő múlva néhány víg cimborával nyomotékban leszek. Majd feledni fogjuk a bút. ■— De a világ, mit fog rólam mondani... a világ !! — Meglehet, kárhoztatni fog, de inkább a rágalmazók kárhoztassanak , mintsem ily szövetség által egész éltedre valóban elkárhozott légy. Alant fogatod vár. A viszontlátásig. Elrohant. Dezső kiáltozott a távozó után. Már késő ! . .. Péterfi termei ragyogón világitvak, az egybegyült számos vén-