Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-03-26 / 69. szám

Budapest 9-dik évi foly­am. 69. Péntek, Március 26-án. 1858. Megjelenik ünnep-­e­s vasár­napot kivéve , mindennap délu­tán , évenként 30—40 ö­n­á­l­l­ó mümelléklettel, mű­la­­p­o­k, albumok, arc-, szín­padi-, divat-, és genreké­­p­e­k­k­e­l, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás : Ujvilág utca, 1 -ső sz., 2-dik eme­let , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és elő­fizetések utasítandók. Napi­lap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre...................le­írt félévre .................................9 évnegyedre....................6 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre . . ....................13 fr félévre ........................... 7 évnegyedre....................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás a HÖLGYFUTÁR szépirodalom, művészet, társasélet és divat körébeli napi­lap ápril—júniusi évnegyedére. Az új évnegyed közelgése alkalmából fölhívjuk a t. c. közönséget a „HÖLGYFUTÁR“ további pártolására. Hogy naponként fontosabbá váló irodalmunkban a „HÖLGYFU­TÁR“ — mint egyetlen szépirodalmi napi­lapunk — mily tért foglal el, ezt át fogja látni a közönség, valamint arról sem kétkedünk, hogy igyekezetünket, melyet e tér fölhasználásában kifejtünk, méltá­nyolni tudja.Lapunk tartalmának kimutatására nézve csak a legközelebbi, a folyó évnegyedire legyen szabad röviden hivatkoznunk. Közöltünk e rövid három hó alatt két regényt, egy eredetit Pálffy Alberttel, egy fordítottat Yumastól; adtunk mintegy 20 beszélyt, s 40 költeményt, írták pedig ezeket: Arany János, Berec Károly, Balázs Sán­dor , Beöthy Zs Degre Alajos, Gyulai Pál, Jókai Mór, Kempelen, Rita, Lanka Gusztáv, Lévai József, Lisznyai K., Pálffy Albert, Sárossy Gy., Szász Károly, Szatmári K., Szelestey L., Székely József, Vadk­ai Károly, Vas Gereben , — szóval: legjobb nevű szépirodalmi íróink. Tárcánk a napi szépirodalmi, művészeti és társaséleti kérdése­ket mindig kimerítően, s gyorsan tárgyalta ; műcikkeink az irodalom, társasélet és művészet köréből (számszerűit mintegy 60), továbbá az eredeti külföldi levelezések London és Párisból közelismerést nyertek,­­• hazai levelezéseink (három hó alatt mintegy 65 levél) a vidék ér­­telmesbjei tollából folytak stb. Műmellékleteink három hó alatt a következők voltak : 1) Petőfi Debrecenben, műlap. 2) Divatkép. 3) Kem­pelen Rita gyászkeretű arc­képe. 4) Egressy Gábor mint Dózsa György. 5) ír a Aldridge mint Mun­go, acélmetszés. 6) Talányrajz. 7) Ilimzetmunkák. Sj Női munkálatok. 9) Lendvai a gyászravatalon, folio alakban. Jövőre is biztosítjuk a közönséget, hogy lapunk tartalma csök­kenni nem, sőt emelkedni fog. Olvasóink a jövő évnegyedben is több kitűnő regény és beszélyre, valamint tartalomdús s mindig élénk, mu­lattató tárcára számíthatnak. A képeket illetőleg mindig korszerű, s a viszonyokhoz képest legérdekesb műmellékletekről biztosítjuk előfizetőinket. A jövő évnegyedben, az­az három hó alatt, szám szerint 8—10 mű­mellékletet adandunk. Előfizetési feltételek: Ápril, május és j­ú­n­i­u­s­i évnegyedre helyben 4 frt.,­­ vi­dékre m­i­n­d­e­n­n­a­p­i k­ü­l­d­é­s­s­e­l 5 frt. A­kik talán fél, vagy három évnegyedre, azaz a folyó év végéig óhajtanának előfizetni, azok félévre helyben 7, vidékre 9 pft, az év végéig pedig helyben 10, vidékre 12 pfttal fizethetnek elő, s évnegye­denként 8— 10 műmellékletet kapnak. T. gyűjtőinket eddigi szíves buzgalmuk kifejtésére kérjük, s minden egyszerre beküldött 6 előfizető után egy ingyenpéldányt ígérünk, melyet a gyűjtőnek bárkire címeztetni joga lesz. Az előfizetéseket mielőbb, legfölebb pedig e hó végéig kérjük beküldetni, mert napi­lapunkból fölösleges példányokat csak áldozat­tal nyomathatunk. Megrendelési cím: a „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztőségének Pes­ten, Újvilág­ utca 1. sz. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. AZ ÍTÉLŐMESTER leánya. Történeti regény. Pálffy Alberttől. (Folytatás.) Sőt ha kérése vissza nem utasittatnék, szolgálatát kiváná fel­ajánlani, mely szerint a védtelen utazónőt ha tovább nem, legalább az erdélyi határhegyekig elkísérhetné. Átlátta ugyan az ifjú, mily szörnyű kisértet lesz ez lelkére nézve: követni a lányt kit szeretett, de ki soha övé nem lehetett. Bízott azonban lelki erejében hogy dacolni fog szenvedélyével, s egész úton egy szót sem bocsát ki ajkairól, mely keble emésztő lángját elárul­hatná ; s ha már a sors kérlelhetlen szigora úgy hozta magával, hogy e két szerető szív soha egymást ne bírhassa, mindenben úgy viselendi magát, mint férfiúhoz illik, ki ezúttal pusztán csak egy idegen hölgy irányában teljesíti lovagias kötelességét. Oh, hogy e szenvedő gyermeknek, kinél az ifjú szebbet, és kel­lemesebbet sehol nem láthatott, épen a volt itélőmester leányának kelle lennie! Avagy gondolhatott volna-e arra az ifjú, hogy egykor Kassai Istvánt még atyjának nevezhetné ? Kassai Istvánt! ki fukar lelkének szomjától vezéreltetve Székely Mojses feleségét csak azért gyilkoltatta meg, nehogy ezen asszony egykor mint tanú léphessen ellenébe, felfedezvén a fejedelem előtt, menyit tartott meg az elrablott kincsekből az itélőmester saját részére, s menyit adott át urának, ki hivatalnokát a kész martalékra ide küldötte. E gondolatok rohanák meg az ifjat, midőn, áthaladva a bolt­üregeken , hol már többé nem félhetett hogy a romok titkos őre a vasajtót rázárja, sietve jött le az udvarra, s lépteit egyenesen az épület azon szárnya felé irányzó, hol a toronyszoba állott. Egyszerre azonban, visszarettenve, megállóit helyében. A torony falai előtt egy férfi alakot pillantott meg.­­• Ki lehet ez ? Amaz, sötét fölsőöltönybe burkolva, mozdulatlanul állott a kő­rakás előtt, s mint látszott kiváncsilag néze a csatornanyilás elibe, hol figyelmét minden bizonynyal az egymásután lezuhanó bőrzsákok veheték igénybe. Az ifjú, amint a szemei elibe föltűnt férfiút meglátta, néhány lé­pésnyire visszahúzódók. Előbb azt hitte: talán a száműzött ítélőmester áll előtte, s ezen esetben legalább nem terhelte volna lelkét a vén fösvénynek ama gyűlöletes szívtelensége, mely szerint pénzét még gyermekinél is job­ban szeretve, e lánykát, minden védelem nélkü­l, önző szívvel, enyi ve­szélyek nyílt torkába taszíth­ató. Azonban csak hamar átlátta tévedését. Az elburkolt férfiú Fekete Lőrinc volt, ki elvégre eljöttnek vélte az alkalmatos időt, melyben a kastély vidéke, az ellenség csapatai­nak elhúzódása után, szabadon maradva, e kegyelmének is megjött bátorsága, hogy eltekintsen ide, s lássa miként vannak az állapotok. — Így vagyunk ? — gondola magában Székely György uram, s szivében ezer áldást mondott e szerencsés órára, melyben a jó vélet­len őt a legalkalmasabb percben ide vezérlette.

Next