Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-03-26 / 69. szám
Budapest 9-dik évi folyam. 69. Péntek, Március 26-án. 1858. Megjelenik ünnep-es vasárnapot kivéve , mindennap délután , évenként 30—40 önálló mümelléklettel, műlapok, albumok, arc-, színpadi-, divat-, és genreképekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás : Ujvilág utca, 1 -ső sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre...................leírt félévre .................................9 évnegyedre....................6 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre . . ....................13 fr félévre ........................... 7 évnegyedre....................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás a HÖLGYFUTÁR szépirodalom, művészet, társasélet és divat körébeli napilap ápril—júniusi évnegyedére. Az új évnegyed közelgése alkalmából fölhívjuk a t. c. közönséget a „HÖLGYFUTÁR“ további pártolására. Hogy naponként fontosabbá váló irodalmunkban a „HÖLGYFUTÁR“ — mint egyetlen szépirodalmi napilapunk — mily tért foglal el, ezt át fogja látni a közönség, valamint arról sem kétkedünk, hogy igyekezetünket, melyet e tér fölhasználásában kifejtünk, méltányolni tudja.Lapunk tartalmának kimutatására nézve csak a legközelebbi, a folyó évnegyedire legyen szabad röviden hivatkoznunk. Közöltünk e rövid három hó alatt két regényt, egy eredetit Pálffy Alberttel, egy fordítottat Yumastól; adtunk mintegy 20 beszélyt, s 40 költeményt, írták pedig ezeket: Arany János, Berec Károly, Balázs Sándor , Beöthy Zs Degre Alajos, Gyulai Pál, Jókai Mór, Kempelen, Rita, Lanka Gusztáv, Lévai József, Lisznyai K., Pálffy Albert, Sárossy Gy., Szász Károly, Szatmári K., Szelestey L., Székely József, Vadkai Károly, Vas Gereben , — szóval: legjobb nevű szépirodalmi íróink. Tárcánk a napi szépirodalmi, művészeti és társaséleti kérdéseket mindig kimerítően, s gyorsan tárgyalta ; műcikkeink az irodalom, társasélet és művészet köréből (számszerűit mintegy 60), továbbá az eredeti külföldi levelezések London és Párisból közelismerést nyertek,• hazai levelezéseink (három hó alatt mintegy 65 levél) a vidék értelmesbjei tollából folytak stb. Műmellékleteink három hó alatt a következők voltak : 1) Petőfi Debrecenben, műlap. 2) Divatkép. 3) Kempelen Rita gyászkeretű arcképe. 4) Egressy Gábor mint Dózsa György. 5) ír a Aldridge mint Mungo, acélmetszés. 6) Talányrajz. 7) Ilimzetmunkák. Sj Női munkálatok. 9) Lendvai a gyászravatalon, folio alakban. Jövőre is biztosítjuk a közönséget, hogy lapunk tartalma csökkenni nem, sőt emelkedni fog. Olvasóink a jövő évnegyedben is több kitűnő regény és beszélyre, valamint tartalomdús s mindig élénk, mulattató tárcára számíthatnak. A képeket illetőleg mindig korszerű, s a viszonyokhoz képest legérdekesb műmellékletekről biztosítjuk előfizetőinket. A jövő évnegyedben, azaz három hó alatt, szám szerint 8—10 műmellékletet adandunk. Előfizetési feltételek: Ápril, május és júniusi évnegyedre helyben 4 frt., vidékre mindennapi küldéssel 5 frt. Akik talán fél, vagy három évnegyedre, azaz a folyó év végéig óhajtanának előfizetni, azok félévre helyben 7, vidékre 9 pft, az év végéig pedig helyben 10, vidékre 12 pfttal fizethetnek elő, s évnegyedenként 8— 10 műmellékletet kapnak. T. gyűjtőinket eddigi szíves buzgalmuk kifejtésére kérjük, s minden egyszerre beküldött 6 előfizető után egy ingyenpéldányt ígérünk, melyet a gyűjtőnek bárkire címeztetni joga lesz. Az előfizetéseket mielőbb, legfölebb pedig e hó végéig kérjük beküldetni, mert napilapunkból fölösleges példányokat csak áldozattal nyomathatunk. Megrendelési cím: a „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztőségének Pesten, Újvilág utca 1. sz. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. AZ ÍTÉLŐMESTER leánya. Történeti regény. Pálffy Alberttől. (Folytatás.) Sőt ha kérése vissza nem utasittatnék, szolgálatát kiváná felajánlani, mely szerint a védtelen utazónőt ha tovább nem, legalább az erdélyi határhegyekig elkísérhetné. Átlátta ugyan az ifjú, mily szörnyű kisértet lesz ez lelkére nézve: követni a lányt kit szeretett, de ki soha övé nem lehetett. Bízott azonban lelki erejében hogy dacolni fog szenvedélyével, s egész úton egy szót sem bocsát ki ajkairól, mely keble emésztő lángját elárulhatná ; s ha már a sors kérlelhetlen szigora úgy hozta magával, hogy e két szerető szív soha egymást ne bírhassa, mindenben úgy viselendi magát, mint férfiúhoz illik, ki ezúttal pusztán csak egy idegen hölgy irányában teljesíti lovagias kötelességét. Oh, hogy e szenvedő gyermeknek, kinél az ifjú szebbet, és kellemesebbet sehol nem láthatott, épen a volt itélőmester leányának kelle lennie! Avagy gondolhatott volna-e arra az ifjú, hogy egykor Kassai Istvánt még atyjának nevezhetné ? Kassai Istvánt! ki fukar lelkének szomjától vezéreltetve Székely Mojses feleségét csak azért gyilkoltatta meg, nehogy ezen asszony egykor mint tanú léphessen ellenébe, felfedezvén a fejedelem előtt, menyit tartott meg az elrablott kincsekből az itélőmester saját részére, s menyit adott át urának, ki hivatalnokát a kész martalékra ide küldötte. E gondolatok rohanák meg az ifjat, midőn, áthaladva a boltüregeken , hol már többé nem félhetett hogy a romok titkos őre a vasajtót rázárja, sietve jött le az udvarra, s lépteit egyenesen az épület azon szárnya felé irányzó, hol a toronyszoba állott. Egyszerre azonban, visszarettenve, megállóit helyében. A torony falai előtt egy férfi alakot pillantott meg.• Ki lehet ez ? Amaz, sötét fölsőöltönybe burkolva, mozdulatlanul állott a kőrakás előtt, s mint látszott kiváncsilag néze a csatornanyilás elibe, hol figyelmét minden bizonynyal az egymásután lezuhanó bőrzsákok veheték igénybe. Az ifjú, amint a szemei elibe föltűnt férfiút meglátta, néhány lépésnyire visszahúzódók. Előbb azt hitte: talán a száműzött ítélőmester áll előtte, s ezen esetben legalább nem terhelte volna lelkét a vén fösvénynek ama gyűlöletes szívtelensége, mely szerint pénzét még gyermekinél is jobban szeretve, e lánykát, minden védelem nélkül, önző szívvel, enyi veszélyek nyílt torkába taszítható. Azonban csak hamar átlátta tévedését. Az elburkolt férfiú Fekete Lőrinc volt, ki elvégre eljöttnek vélte az alkalmatos időt, melyben a kastély vidéke, az ellenség csapatainak elhúzódása után, szabadon maradva, e kegyelmének is megjött bátorsága, hogy eltekintsen ide, s lássa miként vannak az állapotok. — Így vagyunk ? — gondola magában Székely György uram, s szivében ezer áldást mondott e szerencsés órára, melyben a jó véletlen őt a legalkalmasabb percben ide vezérlette.