Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)
1859-02-26 / 24. szám
Budapest 10-dik évf folyam, 24. Szombat, febr. 26-án 1859. • • HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétírá ■ küldéssel; évenként két nagy 11 0/1 m nap, és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: Szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, elő- , r . fizetési, és hirdetési dij ide utasi- Felelős szerkesztő és kiadó: TOTH KALMÁN, tandó. (ing az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt: Egész évre .... 17 uj írt Félévre.................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltétnek : egy hasábozott sorért 5 uj krajcár fizetendő. Madre, un caballero. . .. Anyácskám, egy lovag, Ki viadalra jár, Ki biztos karokkal küzdi le a bikát : Vagy négyszer átnyargalt Csak nem rég utcánkon, S úgy szemembe nézett: Hogy én visszanéztem. . . . Örüljön meg, anyám, Örülés ölje meg ! Este ablakomnál Románcokat dalolt Hogy belészeressek, S küldött sok levelet, Bokros szalagokat — (Hogy a szél hordja el!) Velem volt templomban, Velem vigalomban, Éjjel nappal mindig — Mindig utánam járt. — Örüljön meg, anyám, Őrülés ölje meg! Az én színeimben Járata apródját: — Úgy a mint most szokják : Kurta kis mentékben. — Ámde ilyes dolgok Se máskor se mostan Szerelemre szivem Nem gyújtották volna. — Örüljön meg, anyám, Örülés ölje meg! S S látván, hogy nem hajlok, Hízelkedni kezdett: Édesebb, szelidebb Módokat keresvén; Adott szép gyűrűket — Korallal ékesen, Ezüst fülön függőt, Topánkát, kertjüket; És övét is adott — Kristály-gomba övét.......... Az igaz hogy ennek Fekete szine volt — Fekete vége lett! Örüljön meg, anyám , ki örülés ölje meg! S jóságán lassanként Enyhült gyűlöletem , S kezdtem őt szeretni — Szerettem igazán! De midőn szerettem : Akkor — elfelejtett!.. Most érte meghalok: S ő többé rám se néz — Örüljön meg, anyám, Örülés ölje meg ! ' Hivém , megingatom, — S hiába könyerek: Hajthatlanabb maradt A legzordabb szirtnél. . . . Óh ! és ismét szeret Egy szép sugár leányt, Aki meghallgatá Legelső levelét. . . . Örüljön meg, anyám, Őrülés ölje meg! Anyám, rajongnom igy Tán nem is kellene : Mert hisz megboszúlja Minden bűn — önmagát; De mégis, átkozott Az ajándék, mely ily Gonosz gyümölcsöt ád! S átkozott a fiú — Ki gondolt ily gonoszt! Örüljön meg, anyám, Örülés ölje meg ! A holnap estvei Tornán ne érje más, — Őt a kit gondolok, — Csak bajra baj csupán ! Lándzsája hibázzon, Törjék szét szablyája, — Melylyel tavaly annyi Dicsőséget vívott. Őrüljön meg, anyám, Örülés ölje meg! 8 ha kapja töréskor Majd büszkén nyargalász : Oly sújtás érje őt — Hogy vérezzen feje!... S a nyílt rohamtéren, Zúgó hadsor között: Bukjék alá — többé Fölkelni képtelen. ... A tornáról haza Csak mások hozzák őt! — S ha ezen átkaim Rajta nem fognának : Örüljön meg akkor, Örülés ölje meg !! Thali Kálmán EL KELL VÁLNI! Beszély. Gajzágó Salamontól. ..• Egy ifjú, szeretetreméltó nő ült díványon ama kedves gondtalansággal,mely egyedül az ifjú, szeretetreméltó nőknek tulajdona. Mert bizonyos, hogy mint a kertyri fölhúzásnak, úgy az ülésnek is meg van a maga művészete. Ülni és ülni között nagy a különbség, olyanyira, hogy első pillanatra kitetszik, várjon, ha csak azért ül-e valaki, mert elfáradott, s tagjait pihenteti, vagy azért, hogy ezáltal napi munkáját bevégezze, vagyis, hogy az ülés által élete feladatát teljesítse.