Hölgyfutár, 1859. január-június (10. évfolyam, 1-77. szám)

1859-02-26 / 24. szám

Budapest 10-dik évf folyam, 24. Szombat, febr. 26-án 1859. • • HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat leg­nagyobb féliven, másodnapi szét­­ír­á ■ küldéssel; évenként két nagy 11 0/1 m n­­­a­p, és számos műmel­­léklettel. Szerkesztőségi szállás: Szerb utca, 5. sz. 1. em. az egye­tem mögött. Minden kézirat, elő-­­ , r . fizetési, és hirdetési dij ide utasi- Felelős szerkesztő és kiadó: TOTH KALMÁN, tandó. (ing az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt: Egész évre .... 17 uj írt Félévre.................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltétnek : egy hasá­­bozott sorért 5 uj krajcár fize­tendő. Madre, un caballero. . .. Anyácskám, egy lovag, Ki viadalra jár, Ki biztos karokkal küzdi le a bikát : Vagy négyszer átnyargalt Csak nem rég utcánkon, S úgy­ szemembe nézett: Hogy én­­ visszanéztem. . . . Örüljön meg, anyám, Örü­lés ölje meg ! Este ablakomnál Románcokat dalolt Hogy belészeressek, S küldött sok levelet, Bokros szalagokat — (Hogy a szél hordja el!) Velem volt templomban, Velem vigalomban, Éjjel nappal mindig — Mindig utánam járt. — Örüljön meg, anyám, Őrülés ölje meg! Az én színeimben Járata apródját: — Úgy a mint most szokják : Kurta kis mentékben. — Ámde ilyes dolgok Se máskor se mostan Szerelemre szivem Nem gyújtották volna. — Örüljön meg, anyám, Örü­lés ölje meg! S S látván, hogy nem hajlok, Hízelkedni kezdett: Édesebb, szelidebb Módokat keresvén; Adott szép gyűrűket — Korallal ékesen, Ezüst fü­lön függőt, Topánkát, kertjüket; És övét is adott — Kristály-gomba övét.......... Az igaz hogy ennek Fekete szine volt — Fekete vége lett! Örüljön meg, anyám , k­i örülés ölje meg! S jóságán lassanként Enyhült gyűlöletem , S kezdtem őt szeretni — Szerettem igazán! De midőn szerettem : Akkor — elfelejtett!.. Most érte meghalok: S ő többé rám se néz — Örüljön meg, anyám, Örülés ölje meg ! '­­ Hivém , megingatom, — S hiába könyerek: Hajthatlanabb maradt A legzordabb szirtnél. . . . Óh ! és ismét szeret Egy szép sugár leányt, A­ki meghallgatá Legelső levelét. . . . Örüljön meg, anyám, Őrülés ölje meg! Anyám, rajongnom igy Tán nem is kellene : Mert hisz megboszúlja Minden bűn — önmagát; De mégis, átkozott Az ajándék, mely ily Gonosz gyümölcsöt ád! S átkozott a fiú — Ki gondolt ily gonoszt! Örüljön meg, anyám, Örü­lés ölje meg ! A holnap estvei Tornán ne érje más, —­ Őt a kit gondolok, — Csak bajra baj csupán ! Lándzsája hibázzon, Törjék szét szablyája, — Melylyel tavaly annyi Dicsőséget vívott. Őrüljön meg, anyám, Örülés ölje meg! 8 ha kapja­ töréskor Majd büszkén nyargalász : Oly sújtás érje őt — Hogy vérezzen feje!... S a nyílt rohamtéren, Zúgó hadsor között: Bukjék alá — többé Fölkelni képtelen. ... A tornáról haza Csak mások hozzák őt! — S ha ezen átkaim Rajta nem fognának : Örüljön meg akkor, Örülés ölje meg !! Thali Kálmán EL KELL VÁLNI! Beszély. Gajzágó Salamontól. ..• Egy ifjú, szeretetreméltó nő ült díványon ama kedves gondta­lansággal,mely egyedül az ifjú, szeretetreméltó nőknek tulajdona. Mert bizonyos, hogy mint a kertyri fölhúzásnak, úgy az ülésnek is meg van a maga művészete. Ülni és ülni között nagy a különbség, oly­anyira, hogy első pillanatra kitetszik, várjon, ha csak azért ü­l-e valaki, mert elfáradott, s tagjait pihenteti, vagy azért, hogy ezáltal napi munkáját bevégezze, vagy­is, hogy az ülés által élete feladatát teljesítse.

Next