Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-11-19 / 138. szám
Budapest 10-dik évi folyam. 138 Szombat, november 19-én, 1859. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy műlap,és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, előfizetési- és hirdetési díj ide utasítandó. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Felelős szerkesztő és kiadó : TÓTH KÁLMMÁN. Előfizetési díj : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 új frt. Félévre.....................9 Évnegyedre ... 5 ” Hirdetések: Gyorsan közöltétnek : egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. Csillag-puszta. (Aba, aug 30.) Szép hely! méltán „Csillag“ neved, Azt te büszkén viselheted. Alakod is csillagalak, S csillagforma rajtad alak. Alak kellő közepében A kilátás nyílik szépen ; A szem tekint föl az égre, Mig az ég a lakba néz le. Szent gyönyörrel, kéjjel teli A lak kincsét ott nézdeli. Soká nézi . . . mert láthatott Az övénél szebb csillagot! Három csillag a lak kincse, Hogy a sugárt messze hintse. Mind a három fénysugára : Az angyali szív jósága !... Szép vagy dús lombkoszoruzta , Feledhetlen Csillag puszta ! Látszik jobb és baloldalon Mit tett veled a szorgalom! Roppant gonddal művele ki, S te hálával fizetsz neki; Hálás kebled gazdagon ád Szép takarmányt, jó gabonát. Majd a nap hősugárinál, Két fasor hűs árnynyal kínál; Mely alatt az enyhe szellő A kebelnek olyan kellő ! Oly fris a lomb, a lebegő, Olyan könnyű a levegő. Szabad, tiszta a gondolat, Ha a lélek itten mulat!.. Ragyogj soká kedves Csillag! A szivembe mélyen Írlak. Isten veled, isten veled, Híven őrzöm emlékedet! Losonczy László bizodalmát visszautasítja. — Sőt Varjas a goromba hangú , többször közbe kiáltott, hogy „kötözve is elviszi,ami azonban a nyers, de a világon legjobb szivti Varjasnak megbocsájtatott. Vannak körülmények, midőn a legszilárdabb elhatározásnak is hajótörést kell szenvedni. Másnap tizennégy gyakorlott kortesvezér kezdé meg különböző vidéken a szavazatgyűjtést Szerényi Lajos részére, ki mellé a conferentia egy népszerű megyei táblabiró nevét tűzte ki a lobogóra, jól tudván , minő előny rejlik a tömeg előtt egy kedvenc név csáberejében. A Hedesi által tett ajándékozás törvényes formái is végrehajtattak, és Szerényi izgult kebellel nézett az elhatározó nap elé. Ama nemesi hiúság nélkül, melyből ihletséget s uj erőt merit mindig a munkaösztön, emberi lélek nem képzelhető, s be kell vallani, hogy Szerényi ezen váratlan fölkaroltatásnál nem volt ment némi titkos örömtől. Elgondolá, mily szép föladat: részvevőleg hathatni a közszellemre, gyakorlati téren hinthetni el a józan elmélet termő magvait, s nemes szándékkal beállani, s vastürelemmel harcolni a hivatottak sorai között. III. Egy hölgy szivvilága tűnik föl előttünk. Az előbb leírt események után mintegy két nappal, a székváros előkelő ügyészének, Tóti Lacinak, (kiről Szélházi is emlékezett) életvidor fiatal neje magánosan ült szobájában, női munkába mélyedve. A hímzőkeretre széles fehér atlasz feszült, melyen egy domborművű nagy vérszin S betű volt látható, s egy trónnal rajzolt Z-nek felső vonala félig betöltve. A selyemszál épen most került ki a szép metszetű piros ajkak közül, hogy tübehúzásra idomittassék a kis fehér kéz finom ujjai közt, midőn az ajtó nyílt, s Párdy Etelke belépett. A két nő szelíd mosolylyal és csókkal üdvözlé egymást, s szívélyesen szokta kezét, mi bizalmasb barátságot árult el. — Mi készül itt Mariskám? — kérdészende bájos hangján Etelke, közelebb lépve a himző-kerethez. De fölismerő lelke legott kész lévén a felelettel, elpirult; mintha az a vérszin betű vetette volna viszfényét az alabastrom arc fehérére. — Találd el, — enyelge Mari, segítő társul szegődvén a kalap és köpenyke levetéséhez. — Látok egy S betűt, — felelé mosoly alá rejtett zavarral Etelke. Pedig menyivel több volt az egy betűnél, több mint az összes betűk értelme, mit a jó leány lelki szemei láttának, de a kezdő szerelem félénk tartózkodása nem engedé föltárni a szűz kebel titkát. — Csak egy betű, de melyből már következtethetsz az egészre. Milyen lesz ? góth-alaku piros betűk a Szerényi-névvel, egyéb semmi. A széleken zöld rojt, vagy zöld szalag-szegély , mit mondasz hozzá? — Az egyszerűség nekem is ízlésem, de én a rojt helyett inkább varrnék a név fölibe babérkoszorút. Ez szintén hármas szín, és egyszerűbb is lenne. Voltaképen pedig nem az egyszerűbb kedvéért téve ez indítványt Etelke, hanem oly hízelgő volt lelkének, babérrel födve juttatni e nevet a nyilvánosság elé. — Igazad van kedvesem. Beh jó, hogy eljövél, — örvendezett a vidám asszonyka, — leszesz oly szives, legott kirajzolni a koszorú alakját. — Legnagyobb örömmel, csak irónt adj. De talán mindketten AZ ALISPÁN LEÁNYA. (Beszély.) Riskó Sándortól. (Folytatás.) — Tyha — lihegő a tóparti biró, gyöngyöző homlokát törölgetvén; látni lehete hogy jószivli lélekkel menyi fáradtságot képzelt e szavak elmondásában. Szerényi egész arca tanúskodott szavai őszintesége mellett. Ö a mit mondott, érezte is. Az ő vonakodása ment volt minden szintéstől. Azonban e nemes vonakodásnak meg kelle törni a többség akaratán, s Szerényi mindenféle részkövetkezményekkel vádoltaték, ha e köz