Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)

1861-01-29 / 13. szám

Budapest 12-dik évi folyam. 13 Kedd január 29-én 1861. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat leg­nagyobb féliven, s­­ásodnapi szét­küldéssel , évenként két nagy műlap,­és szám­o­s műme­l­­léklettel. Szerkesztőségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasitandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-Közlöny az irodalom, társasélet, m­­­­­vészei, Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. találra (fere­nciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 uj frt. félévre......................9 „ „ Évnegyedre ... 5 „ „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek : egy hasá­­bozott sorért 5 új krajcár fize­tendő, és divat köréből. IV* Teljesszám­ú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. Byron. Miként hu müveidnek tengeréből Idézném lelkedet, Elémbe lép sötét szárnyú alakkal Téveteg szellemed! S hatalmasan, mint óriás karokkal Ragadja meg szivem, És éltemet e lángzó ölelésben Alélni érezem. Lelkem tanyája lesz vadult csatáknak, Ott dúlnak kínjaid, Míg mindenható vészes láng­ szerelmed Felkölti vágyait, És fölijesztett vészmadár csoportként Repdesnek érzetek, Melyektől — mintha lelked elragadna — Oly félve reszketek. És minden vágyam óceánná válik, Melyhez a vész oly hív. — Hisz téged lángész, óhajt hőn­epedve A kingyötörte szív. Hisz oldhatatlan szent rokonszenv kapcsol Sorsodhoz dalnokom, És kettős fájdalommal rezg az ének Bú-lepte lantomon. Hellásznak múlttól fényes szent föld­ére Hitt hő szimpáthiád, Hogy ott lobogtasd ihlett szenvedélylyel Szabadság zászlaját; És honszerelmed e báláid hazáján Régi fény fellobog : Ihlettséged maga, zászló gyanánt a Szent harc fölött ragyog. És meghálál, szabadságért halál meg! És sírod szent helye Oly Mekka jön, hová zarándokolni jár költők szelleme. S haláloddal dicsőségednek napja Nem szállt, le nem merült, De áll, mint áll a nap, és a világok Forognak még körül. úgy áll egy meteor honom egén is, Oly lángzó, nagy, mint te ! Jobb múlttal hirt, és hirt oly szép jövővel, És mint te , elvesze. De nincs oly sir, de nincs oly hant e földön, Mely lenne szent Mekkánk, A végtelenbe szállt el a végtelen, Sirhalma a világ! És mintha műveitek tengeréből Idéznélek elém, Feltűntök véresen, de fényköritve Honok csatás egén, S mint hajdan, tisztán, lángzó ihlettséggel Lobognak zászlaink! Védőleg a hazák fölött lebegnek Szent védangyalaink ! Wohl Janka. A SZÁDVÁRI HŐSNŐK. — Történeti elbeszélés. — Ábrás Károlytól. (Folytatás.) V. Szapolyai János Zsigmond közbenjárására csakugyan szabadon bocsáttatott Bebek György uram, 40,000 arany váltságdíjért, az 1564-ik évben, fogsága negyedik évében , midőn őt Szapolyai országos hadai fő vezéréül nevezte ki. Tapasztalván az uralkodó fejedelem Maxi­­lián, hogy Bebek nyilt ellensége lön, legjelebb tábornokát, Svendi Lázárt nagy erővel kü­ldé birtokai elfoglalására, ki is Szendrő várát rövid vivás után el­foglalta az 1566 ik évben. Bebek ellenben ugyanekkor a királynak egyik legkedvesebb ta­nácsosát Torday Zsigmondot, ki titkos alkudozásokkal megbízva, kül­detett hozzá, letartóztatá, azt szenvén vissza Maximiliannak, hogy e főemberét mindaddig fogva tartja, mig a császári sereg Szendrőböl ki nem vonul. Méltó boszúságra gerjedvén e fölött a hatalmas uralkodó, h­gy Bebek György daczát és büszkeségét megtörhesse, Svendi Lázár és Forgách Simon vezéreit azonnal Szádvár vívására kü­ldé, hol Patócsi Zsófia leányaival tartózkodott, erősen ráparancsolván a tábornokra, hogy mind­addig vissza ne térjen, mig Szádvárt is el nem foglalta. Ekkor nyilt különösen alkalma Patócsi Zsófiának kitüntethetni bátor, hősies elszántságát. Nem a gyöngéd szerető hölgy vala ő többé, hanem a hős Bebek György neje, ki méltó akar maradni úgy férje, mint ősei nagy nevére. Ne mondjátok, hogy gyöngének teremtette isten a hölgyet; egy Patócsi Zsófia, Zrínyi Ilona, s az egri hősnők ellentmondanak sza­vaitoknak. Gyönge a nő béke napjaiban, mint a repkény mely törékeny indakarjaival ölelkezve simul az erős tölgyre, de ha zúg, ha tombol a fergeteg, ha a szilárd tölgyet ketté törte is a vihar, az ingatag rep­kény dacolni fog vele; hol elcsügged, ellankad, elfárad a férfiúi lé­lek, a hölgy ott küzd és gyakran győzelmeskedik. Magyar hölgy, férje karjai között a leggyöngédebb szerelmes de, kiszakítva abból erős független, önálló is tud lenni, ki bármely sorsviharaival is bátran szembeszáll. Büszke bércormon emelkedőnek Szádvár falai; a nem messze tőle hosszan elnyúló fensikon terjesztik ki táboraikat az ellen­vezé­rek, s álliták föl ostromtelepeiket. .. Mig ezek a sereget rendezők, gyakran láttak a várfalakon egy fehér ültönyü hölgyet föltűnni ragyogó sisakkal, s járni kelni az őrizők között, mintha a rege szerinti vár védszelleme, vagy a mythos vallása lenne, mely Ilion falaira maga is leszállott azt védelmezni. Kíséretében , mint nap körül a kisebb bolygók serege, négy ifjú

Next