Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)

1861-03-26 / 37. szám

Budapest 12-dik évi folyam. 37 Kedd március 26-án 1861. HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat leg­nagyobb féliven, m­ásodnapi szét­küldéssel ; évenként két nagy műlap,­és számos mümel­­lé­k­­­e 11 e 1. Surkesi­ségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hova minden szerkesztőségi kézirat utasitandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-Felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. falába (ferenciek terén, 7-dik sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 uj frt. Félévre.....................9 » » Évnegyedre ... 5 „ » Hirdetések Gyorsan közöltétnek; egy hasá­­bozott sorért 5 új krajcár fize­tendő. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. U­J ELŐFIZETÉS A HÖLGYFUTÁR ápril—júniusi évnegyedére. Évnegyede» t. előfizetőinket megrendeléseik szives megújítására kérjük föl. Lapunk tartalomtárát nem akarjuk ismételni, csupán anyit jegyzünk meg, hogy a széles szépirodalmi rész mellett is nagy ter­jedelmű tárcánk, már most alkotmányos mozgalmaink nagy részét is magába öleli, azon mozgalmakat, melyek olvasónőinket is érdeklik. Mellékletek tekintetében jövőre is havonkint adunk egy diszes mellékletet, s május hó folytán szétküldjük nagy műlapunkat, mely­nek címe a Kisfaludy-társaság (mintegy 40 arcképpel). E műlapot új évnegyedes előfizetőink is megkapják, de nehogy volt évnegyedes előfizetőinket az új megrendelésre kényszeríteni lát­tassunk, kijelentjük, hogy e műilapban a január—márciusi előfizetők is utólagosan részesülni fognak, ha előfizetéseiket nem akarják is megújítani. Szabad legyen azonban részvétükre annál inkább számolnunk, miután folyvást élénkülő napi mozgalmaink a szépirodalmi lapok közt a „Hölgyfutárban“ leghamarabb és legterjedelmesebben kép­viselvén Előfizetési díj az april-júniusi évnegyedre : 5 új­ért. Félévi megrendeléseket is elfogadunk apriltól sept. végéig 9 fo­rinttal ; apriltől kezdve az év végéig 13 frttal lehet előfizetni. Az előfizetések a „Hölgyfutár“ kiadó-hivatalába, barátok­­tere, 7-dik szám alá utasitandók. Pest, március 15. 1861. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Föl nem zúdúl hullámival? Az a pár csöpp, mi van még benne — Ott század végkép elepedve , S elkerült villám, vihar. Tolnai Lajos. VÉRZŐ SZIVEK. Elbeszélés. Irta: Emil. (Folytatás.) — Már nem vagyunk többé gyermekek, — válaszolt kissé meg­zavarodva az ifjú , — s mi nem is vagyunk testvérek, még rokonok sem, én csak ... Béla nem tudta kimondani a mit akart, de úgy látszott, a leány sejtette, mereven nézett könyvelt szemeivel arcára, s a bámulat hang­ján kiáltott föl: — Még nem is rokonok Hát nem szereti e úgy Béla bácsit atyám, anyám,mint engem, s nem szeretem-e én is olyan nagyon, mint­ha testvérem volna, oh de Béla bácsi nem szeret engem , azért neve­zett most kisasszonynak. — S oly rostul hangzott ez, hogy fájt ? — kérdezte Béla, s arca derülni kezdett. — Oh nagyon! — válaszolt sóhajtva a leány. — S szeretsz-e most is úgy, mint régen ? — Én most is csak úgy szeretem Béla bácsit. — Oh Róza, — szólt hévvel az ifjú, — én jobban szeretlek mint valaha, te vagy nekem most mindenem, oh hidd el, hogy én na­gyon szeretlek! A leány e szavakra néma maradt, csak szive vert hangosan, s reszketett minden tagja. — Én hiszek Béla bácsinak, — szólt hosszas szünet után, nagy kék szemeit az ifjúra emelve, s a másik pillanatban pirulva sze­gezte le ismét, kezével egy keblére tűzött rózsa szirmait tépdesve: — szeretem én is olyan nagyon , mint a­hogy Béla bácsi szeret engem... Néhány nap múlva Béla fölfedezett keresztszülei előtt mindent, azon hozzáadással, hogy ha nincs ellenökre, ezennel Róza kezéért esdem­ bátorkodik. Puskás úr megveregette vállát, s megindult han­gon válaszolt: — Ez régi óhajtásom nekem is gyermekem; mikor még kicsi­nyek voltatok, s láttuk, mint szeretitek egymást, már akkor is kíván­ságom volt ez. Én vigyáztam föl rátok, szemeim előtt növekedtetek; tudom, hogy boldogítani fogjátok egymást, s most már nyugodtan hú­nyom le szemeimet. Béla forró könyek közt csókolta meg jóltevője kezét, s olyan boldognak érezte magát; fényárban úszott szemei előtt mindene­n. Zivataros nyári éjszaka volt, az ég dörgött, a villám lobogott, a zápor­eső szakadt. Puskáséknál mind együtt ültek a nagy szobá­ban, mikor kocsizörej hallatszott künn, mely épen a ház előtt állt meg; nemsokára azután egy paszomántos livrée-s inas lépett be, kér­dezvén, ha itthon van-e Csabai Béla orvos úr ? Oh jaj be csöndes ... Oh jaj be csöndes szívverésed, Ti édes fájó érezések, Hát elhagytok már engemet ? A szenvedés, szerelmi bánat, Mik­anyi szép reményt adának Itt hagyták ifjú szivemet! Kétségbesés, harc, kínos élet, Ne hagyjatok az égre kérlek , Hisz még olyan ifjú vagyok ! Nem a nyugalmat vágyom én még. Más az, a­mit én kérve kérnék : Adj istenem kint, bánatot! Zokogjak, sírjak, esdekeljek, Érezzem át a szerelemnek Kínját, mézes búbánatát. S kínom árja ha dúl fölöttébb, Mint a beteg a hajnal jöttét: Lesem lánykám egy mosolyát. Oh szép napok !­oh jertek, jertek, Legyek még egyszer újra gyermek , Ábrándos ifjú , mint valék , Ragadjon el a hold sugára, A zöld bokron ülő madárka , Mely búsan zengi énekét. Oh vagy a tó, mely már kiszáradt, Soha többé az meg nem árad,

Next