Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)
1863-01-22 / 10. szám
Budapest, 14-dik évfolyam. 10. Csütörtök, januárius 22-én, 1863 / Megjelenik hetenkint hat legnrigyobb féliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy naplap és számos mümelléklettel. Szerkesztő szállása: Kalap-utca 17-ik sz. földszint hová minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasítandó- Az előfizetési és hirdetési dijak Irmicha úsztav ur kiadó-hivatalába. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő: BALÁZS FRIGYES. Főmunkatárs : LAURA GUSZTÁVSzerkesztőség : Kalap utca 17-ik szám. (Ferenciek terén 7. sz. földszint küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujfra félévre..........................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek : egy hasározott sorért 5 ujkr. fizetendő. DALOK: XXIII. Oh, mért vonod vissza szép piros ajkadat: Hadd csókoljam reá, lelkem egy perc alatt! Mért nem adod ide puha bársonykezed, Melynek ölelése mennyországba vezet. Miért fordítod el tündér szemeidet, A melyeknél szivem összeégni siet. Keblemre borulni, mi tart vissza téged? Ez az a perc, minőt ritkán ad az élet. Avagy nem tudod-e, hogy a szerelemből Egy perc boldogsága századokkal ér föl ? S ha a perc elrepült, vissza nem tér sóba; És vele kihalt a szívnek egy szent joga! Oh, élj jogaiddal, hatalmad a mosoly; Mint a rohanó úr ragadj, ölelj, csókolj. A kéjtől öljön meg mindkettőnket a kin . Átálmodván éltünk, átélvén álmaink ! Szász Gerő. KLAUDIA. Irta: Aulony. (Folytatás.) Végre elővette burnót szelencéjét, szokott módra megrázta, és e szavakkal: Nem tetszik kisasszony ! ? Koloska előtt megnyitotta. Ez épen mulatta magát Petronella kisasszony figuráin, megszeppent, hogy kisasszonynak szólítják, nem tudva, hogy e vidéken a szobaleányokat is kisasszonyozzák, másodszor a burnót szelencétől, nem tudva, hogy e vidéken a nőket is tubákkal kínálják. Ezt a Szerepi ügyvédet be kellene mutatnom, mert még fog előttünk szerepelni, de hagyjuk csak, mindjárt meghittebb lesz, csak ezen első fiaskóját kicsorbítsa, bemutatja ő maga magát, ha mindjárt nagyot szippantva, vissza is vonult a szegletbe. Ida megsúgta Koloskának, hogy ezen úrral csinnal kell bánni, mert az a lebenyi lelkésznek az öcscse, és azután a nénikének a rendes fiskálisa. Nem kellett több intés Koloskának, visszakacsingatott rája, úgy, hogy pillantásai Szerepit újból felbátorították, felkerekedett helyéből, és azon kérdéssel nyitotta meg száját : — Mondja csak, mit néz maga rám ? — Már mint én ? — Igen, igen. — Hm! furcsa kérdés, és a nagyságos úr nem néz rám ? — Dehogy nem. — És miért ? — Mert maga tetszik nekem. — No lássa, én is azért tekintek a nagyságos urra.Ej, ej! Ezzel az érdekes párbeszédnek vége szakadt volna, ha Koloska nagyot sóhajtva nem folytatja: — Istenem, bel szép az ily mulatság, beh jó nagyságos kis aszszonynak lenni! — Pedig ha én magának volnék, egyikkel sem cserélnék. — E pillanatban én sem, mert oly szép nagyságos úrral lehetek. Szerepi hiúságának volt hizelegve, felegyengette nyakkendője körül inggallérját, megigazította szétkuszált haját, leporolta lakkozott topánját, és csakugyan szeretetre méltónak képzelte magát, lehúzta keztyűjét, és az újain elszórt gyűrűket csillogtatta. — Nini, minő szép csecsebecséi vannak a nagyságos urnak, mond Koloska, Szerepi kezét megragadva, ilyen holmit még soha sem láttam. — Meghiszem, feleli Szerepi a szemlét gyűrűi felett Koloskának megengedve. — Ezt az egyiket azzal a kék kővel akár nekem is ajándékozhatná nagysága. — Igazán ? — kérdé Szerepi kezét elvonva, mert Koloska már el is kezdte a gyűrűt újáról lehúzni, mit ad nekem maga érte ? — Mit kivan ? — Mit ? — dadogta Szerepi, minden felelet helyett fülig elpirulja. — Akár meg is csókolom érte, mond Koloska egészen Szerepinek fordulva. — Kérem, kérem, ne kompromittáljon, mentegetődzött Szerepi, nézze, az a Petronella kisasszony hogyan vigyáz rám, mit mondana ha meglátná, hogy csókolódzunk. — Hát tudja mit, imádkozom a nagyságos űrért, egy miatyánkot. — Akkor inkább csókoljon meg , de úgy, hogy senki se lássa. — Ha szégyenli magát miattam, akkor hagyja abba, menjen be a nagyságos kisasszonyok közé a terembe. — De hogy megyek! jobban érzem én magamat itt közelében. Alig hogy kimondta, Petronella kisasszony jött az ajtóba, és Szerepit magával a táncba bevonta. Szerepi különben is roszul és nehezen táncolt, egész komédia volt azt nézni, amint őt Petronella kisasszony össze-vissza forgatta. Alig várta, hogy vége legyen , hogy „volt hogy “a „három tánc“ kiáltásnak, lélekzet nélkül osont ki az ajtón, és dőlt le a faszékre. Bent frissítőket hordoztak körül, Koloska kiragadta egy hajdú kezéből a tácát, Szerepihez sietett, és megkínálta limonádéval. Szerepinek leggyengébb oldala volt egészsége, hosszú életre vágyódott e földön, és igy, mikor" az Hiedelem jött egészségével összeütközésbe, már csak az elsőt áldozta fel. Kosarat adott Koloskának, de azután meggondolta, hátha azzal megbántotta. Hozzá ment, körülölelte derekát, és kérdezte: — Tán csak nem haragszik rám babám ? Koloska nem tett semmi mozdulatot, hogy az öleléstől megszabaduljon, sőt, félfejjel megfordulva, oly igézőn nézett Szerepire, hogy ez, ha vak is, megláthatta, hogy rá nem haragszik. — Csak az a Petronella kisasszony meg ne lássa, mond Koloska az ölelés hosszát megsokalva, és célját el is érve, mert azonnal eleresztette, úgy látszik, az nagyon is gondol a nagyságos árra ?