Hölgyfutár, 1863. július-december (14. évfolyam, 1-78. szám)

1863-08-01 / 14. szám

xc'Xj^rAxc*xc*xr^ Szerkesztői szállás: (hova a kéziratok bérmentve küldendők) zöldfa-utca 11. sz. Kiadóhivatal: (hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők) Kertész József könyvnyomdájában, j) feldmajor 13. sz. j) HÖLGYFUTÁR, Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton egy nagy negyedrét ivén. Évenként két nagy műlap- és számos műmelléklettel. 1 £ Előfizetési díj: ■C (vidékre vagy helyben egy£ aránt) J Egész évre ... 17 frt Félévre .... 9 frt r Évnegyedre . . 5 frt C Hirdetések : gyorsan és jutányosan is küzöltetnek. XIV. évi folyam. II. félév. 14. szám. Szombat, augusztus 1. 1863. Napkeletről nyugotra. Napkeletről nyugotra, nyugotra, Hajladoz a fa bokra, fa bokra, — Hajladoz a habokra. A rózsámat kérettem, kérettem: Engedje el érettem, érettem, Ha valamit vétettem! A levél is hulldogál, bulldogél, A felhő is sirdogál, sirdogál, A szemem is künyben áll.... Igaz, rózsám, árthattam, árthattam, De a szivem ártatlan, ártatlan, — Nem is hagyom bánatlan! Valamint a fa bokra, fa bokra, Leborul a habokra, habokra: Rád borulok zokogva. Thaly Kálmán. Egy menyegző. vir. ' 14 (Folytatás.) Egy oly népszokással ismerkedel meg, melyre tán mosolyogható, — djj azért hitelét ne vond kétségbe. _ ^ jA Ha e népet úgy öltözete, mint erkölcsei és családi hagyományai szempontjából veszed szemügyre, azt véled első tekintetre, hogy nem a tizenkilencedik század derekán túl, hanem valahol a középkor előítéletei,' a' lovag élet regényes kalandjai közt találod magad. A sok adat közül, melyek e vélemény mellett szólnak, csak egyet hozok fel. Ha egy fiatal ember megbarátkozott az eszmével, hogy családot alkosson, vagy más szóval, — hogy nőt hozzon a házhoz, — körülnéz először a szomszédban, s csak ha itt felettébb meddőnek találná a tért, learatva már a vetést, s nem lenne kedve a sovány tarlóban halászatot tartani, — akkor szánja el magát egy kis körútra, s betekint azon házaknál is, melyek a szomszéd szomszédai, sőt ha ezen tapasztalati út szórakozást nyújt, tovább is terjedhet, s a leánykereső elvetődik egyik-másik kikötő városba is. Ne véld, hogy e vőlegény-kandidátusok incognito akarnak maradni, mint nálatok, s bizonyos érdekességet keresnek abban, ha az új frigy egész a templomi szertartások ünnepélyéig családi titok marad. Ők nem! ők nyílt sisakkal teszik menyasszonykereső zarándoklásaikat. Kalapjuk körül van fonva virágkoszorukkal, mellükön ■— a szív fölött,— rozmarin-bokréta illatozik, sőt vándorbotjuk bunkóját is illatos virágcsomag fogja körül, — úgy hogy minden ház, hova e látogatók betérendnek, az első megjelenéssel tudják ki jött be, és mit akar. Rendesen társaságban teszik e farsangiaszai símloklást, — s valahányszor új, vagy ismeretlen helyre érkeznek, mindig a társaság idősbe viszi a szót. Mert itt, barátom, sokat adnak a korra, s az ékesebbnek tanácsát a fiatalabbak ritkán hagyják pusztában kiáltónak szavaként elhangzani. Nem is igen fogsz akadni öregre, ki az ifjúság pajzán viselete ellen panaszkodnék , vagy tapasztalt tiszteletlenség miatt oka lenne szomorkodni. Megtörténvén a beköszöntés, az ismerkedés következik. És itt önálló s tiszteletreméltó szerepe van a családanyának, hol a családfő zsarnoksága a jogot is csupán emlékké nem változtatta. Ha a látogatásnak kölcsönös beleegyezés az eredménye, — meghatározzák az eljegyzés napját, melyre a két ház összes rokonsága és barátjai hivatalosak. Mikor leend, s hogy tartatik meg maga az összekelés? — ez az, mi eredetiségével minden más vidéki összekelésektől különbözik. A menyasszony, az itteni néphit szerint, nem lesz termékeny, ha csendesen, fényes vagy mulató vendégkíséret közt, dalok és puffogtatások zajában kísértetik a megeskető oltár elé. Az ilyen menyasszony menyegzője napján átélvezi házasélete minden örömét, s lemondott azokról, miket fáradalmai, kitartása, szenvedései és szerelme által ezentúl várhatna. Gondolhatod tehát, hogy ily hagyományos balhit után alig találkozik hölgy, ki a menyasszonyi koszorút homlokára illesztvén, megengedné, hogy menyegzői útja látványossá tétessék, hogy oda vendégek gyüjtessenek össze, hogy daloljanak, lövöldözzenek, — sőt a néplantosok is hallassák ünnepies szózataikat! A hagyomány nem képes nőt említeni, ki a külsőnek e csábító fényét elébe tette volna ama benső értéknek, melyet már korán dajkájától vett át életörökségképen. Miként jut tehát a vőlegény szíve választottjához? Éjjel? titkon? csellel? íme, odajutottunk ama ponthoz, melyen egy füst alatt megértheted azt is, miért jöttek Tripó vendégei esthomályra, s miért mondá a furfangos csapláros, hogy ma leend az elragadás. Anettát ez éjjel el fogja ragadni vőlegénye. Sikerül-e az ilyen regényes vállalkozás, attól függ legtöbbször, ha a két összekötendő fél közt megvan a rokonszenv, a kölcsönös vonzalom. Ez esetben titkon megbeszélik az egész tervet. A leány a meghatározott napon úgy intézi a dolgot, hogy a kijelölt ablak nyitva felejtessék, a fal hosszában létra heverjen, s a ház őrszelindeke vacsora után se hagyhassa el órát. A szolgák, a családtagok, a vendégek — mind, mind — mitoszat sem sejtve, csendesen lenyugosznak — és álmodnak. És mikor eljő az éjközépnek órája, s a szerényen, de teljes menyasszonyi díszében várakozó ara észreveszi a megállapított jelt, felkel, odamegy az ablakhoz, majd térdre hull, szívéhez szorítja a fájdalmas Szűz képét, nyakába akasztja anyja, vagy nagyanyjától véghagyományozott talizmánt és ájtatosan, néha kényezve, •, mert hiszen gyermekemlékeitől, egy boldog kortól vesz mindenkorra búcsút, s imádkozik, míg egy hosszú palástba hurkolt halvány árnyalak tűnik föl az éjféli homályban, természetfeletti csodás erővel , mint túl világi székem, kívülről nyitja föl a belül zárt ablakot, ezen bámulatos könnyedséggel belép, leszáll a térdeplő imádkozóhoz, s mint valami égi küldött, karjaira emeli az elájult bűnbánót, s vele az édes teherrel, s azon az úton, melyen jött, halkan, szó nélkül távozik. Reggelre kelve, az igy megrablott ház véne és apraja nagy siránkozás és jajgatásban tör ki. Berontanak az üres szobába; az anya, vagy nagyanya ráborul a vertetlen ágyra, s fuldokolva mondja el a hiányzónak hosszas dicséretét. Előszedik öltözékdarabjait, sorra vesznek kézbe minden egyes tárgyat. Mindegyiknél újra kezdődik a dicsérés, a magasztalás, és az a jajgatás. És ha e jajveszéklés sokáig tartana, úgy hogy a láncon felejtett szelindek, meg az ólaikba csukott apró marhák élelem utáni vágyukban szintén kiabálni, uhitni kezdenek, no akkor a concert egész, tele torokkal hirdetik, hogy a szomszéd is hallja, és az utas is megálljon, miként leszakítva a család rózsafájának legszebb bimbója; nyílásán nem örvendhet többé az apa, és illatján nem éledhet az anya, még az ebek és az apró állatok is i4 !