Hölgyfutár, 1864. január-június (15. évfolyam, 1-76. szám)

1864-06-30 / 76. szám

Szerkesztői szállás: P (hova a kéziratok bérment- P re küldendők) r zöldfa-utca 11. sz. P Kiadó­hivatal: P (hova az előfizetési és hir-­­­detési dijak küldendők) R Kertész József könyv­­­nyomdájában, 5 f­eldm­ajor 13. sz. P I HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton egy nagy negyedrét ivén. Évenként két nagy műlap- és számos műmelléklettel. XV. évi folyam. I. félév. ^ FÉLÉV. nnnnnnnnntinnäll C . £ Előfizetési díj: J­­j (vidékre vagy helyben egy­­(­­aránt) . Egész évre ... 16 frt “ Félévre .... 8 frt Évnegyedre . . 4 frt Hirdetések gyorsan és jutányosan közöltetnek. (LvJT_J­t_rOT. 76. szám. Csütörtök, június 30. 1864. Előfizetési felhívás • • HÖLGYFUTÁR cimü szépirodalmi, társaséleti és művészeti közlönyre. A lap mint eddigi, úgy ezentúl is számos mümellékletet hozand, u. m.: „divatképeket“ a legelső divatkereskedések összeállítása szerint; „arcképeket,“ melyeket e félévben néhány jeles fiatal író arcképével kezdünk meg. Közleni fogjuk a főváros nevezetesebb kereskedéseinek címeit „Pesti kalauz“ cím alatt. Ebből aztán tudni fogják­­. előfizetőink, hogy kit hol keressenek! Lapunk tartalmára és külcsinosságára ezentúl sem fogunk kímélni semmi áldozatot, s reméljük, hogy viszont ezért a közönség részéről is minél melegebb pártfogolásban fogunk részesülni. Előfizetési feltételek: Egész évre.........................................................................16 ft — kr |­ 2 hóra, .............................................................................2 ft *5 kr Fél évre ...............................................................................S „ — „ | 1% hóra.............................................................................2„ — „ Negyed évre............................................ 4 „ — „ |­ 1 hóra .................................... 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek úgy mint eddi«*, Kertész József könyvnyomdai irodájába küldendők. Pest, 1864. évi junius 9-én. HüMsS a „Hölgyfutár“ felelős szerkesztője és kiadója. Testvérem emléke. Más kifárad, ha hosszú élet Balsorsa lelkét összezúzza. Más kifárad, ha a csalódás pályáját évek hosszán hozza. Én az életet még életnek Nem láttam, tavaszom dacára. Az életet csak a halálban Láttam eddig előmbe zárva. A melyet hajh! felvont előttem — Szörnyű a setét halál leple. Kétségbeesés fáklyavilága Vakitó fényét reá vetve. A ki egyszer oda beláthat, Az élettől undorodik meg; A gondviselés összeomlik, S vége a néma, jámbor hitnek. Látni vágyát, mely életem volt, Egy perc alatt megsemmisítve, Látni a koporsóknak férgét Dúlni a legfényesebb hitbe’: Oh, Istenem! oda reményem . . . Küzdelem nélkül kifáradtam. Nagy álmát nem ahol találta, Hol elhagyta, — én ottan kaptam. És mégis­­ bár tudom, az égről Nem mosolyg rám jóváhagyólag, Bár tudom hogy ajkai ott fenn Hozzám többé egy szót se szólnak ; Bár tudom, küzdelme jutalmát, Látom vérnyomait megettem, Mégis azt teszem, a mit ő tett . . . — És egy­más majd igy sir felettem . . . Zilahy Imre. A bünhödés. Eredeti beszély. Irta: Kövér Gábor. I. (Vége.) — Lehetetlen! — kiálta föl az ifjú. — Egye­dül jött a gróf, vagy valami barátja kísé­retében ? — Egyedül, —viszonzá a leány, — még­pedig Schweizból, hol terjedelmes bir­tokai vannak. Kíséretét csak szolgái ké­pezik. Az ifjú arcán, bizonyos izgatottság tük­­­­röződött e beszélgetés alatt. A kétely s re­mény kinyomatai voltak láthatók voná­sain. — Nagyon kiváncsi vagyok a gróf urat látni, —• folytatá majd. Három évvel ez­előtt testvérem Sándor ugyanily nevü schweizi gróffal a legszorosabb barátság­ban élt. A külföldi akadémiákon ismerked­tek meg egymással. Sándor hazatérvén, a gróf egész idáig elkiséré. Mintegy 4 hó­napot töltött körünkben. Majd rávette test­véremet, hogy az Alpesek közé térjen visz­­sza vele, hol az alpesi növényzetet tudo­mányos szempontból átbuvárolják. Két évig semmi hirt sem hallottam felőle. A félelem és aggály által gyötörtetve, magam mentem felkeresésére. A legborzasztóbbat kellett hallanom : „A gróf egy magyarho­ni barátjával az Alpesek közt meggyilkol­tatott.“ A rabló, ki a bűntényt végrehajtó, nagyon hasonlított a grófhoz, s bankárai­tól töméntelen pénzösszeget kicsikart. Vég­re leálcázva, élethossziglan a legsötétebb börtönbe záratott. — Ah! Zuard, hogy most kellett először hallanom tőlede rémes történetet! . . . Mi­ért nem közléd ezt velem eddig is?Csodál­koztam én, miért komorult el néha arcod a legundorabb öröm között. Akkor bizo­nyosan testvéredre gondoltál. Gyakran kérdeztem, miért van a búfelleg arcodon, s te kitérőleg válaszoltál. Oh! hogy vi­

Next