Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-02-23 / 15. szám

58 Török császár II. Murád meghallván serge nagy vesztését, ’s mélyen érezve e’ rajta történt gyalázatot, Mezid-bég vezérét Erdély pusztítására küldi, ki már az azelőtti esztendőben Szászsebest és környékét felégette, ’s magával sok lakosokat hurczolt rabságba. Alig esett Hunyadi értésére kormánnyá alá bízott szeretett honja sorsa, melyet a' vad ellenség boszszuállásból dűlt, haladék nélkül ott termett. Gyula-Fejérvárra érkezvén, a* feljebb már említett heves természetű és önakaratu püspök Lépes Györgygyel a* szükséges intézetek felöl tanácskoztak.— Mezid-bég az alatt Erdély több részeit béjárta, 's hol megfordult, annak mindenütt siralmas nyomdokait hagyá, egyszersmind a* felcsikort gazdag prédával Gyula-Fejérvár felé közeledett. Keserves szemlélés volt a* tőle felgyújtott helységek, faluk látása, és ezeknek sűrü füst között eget verdeső, szélesen elterjedett lángjai az ínség nyomorúság szívszaggató képét mutatták. A’ mint a’ török vezér számos foglyaival és zsákmánnyával a’ Maró mentén lassanként lefelé ereszkedett, Hunyadi és a' püspök a’ hirtelen öszvegyüjthetett sereggel ellene indultak. Mezid bég az előtt Szent Imre környékét katonáival megrakta, ’s a’ mondott faluhoz megérkezett Magyarokat minden oldalról megtámadta, 's hátrálásra kénszeritette. A' zavarba jött, és menedéket szaladásban kereső Magyarok Gyula-Fejérvár felé siettek, kikben a’ Törökök majd igen sok kárt tettek. Hunyadi szerencsésen elért oda, de a’ püspök a’ gáldi patakon keresztül akarván szöktetni, lováról lebukott, 's a’ nyomában lévő ellenségtől megöletett. Történt ez mártzius 18-k. 1442-b. A’ Magyarok e’ vesztése a' külömben is felfuvalkodott ellenségnek új ösztönül szolgált dühös pusztításait a környékben folytatni, ki az öszvegyüjtött és sok szekerekre rakott zsákmánynyal, valamint honfoktól elszakasztott, rabszíjra fűzött nagy csoport szerencsétlen lakosokkalindulóban volt, és a’ Szent Imrénél nyert ragadományt mint győzedelme bizonyságát készült éppen a szultán lábai elibe tenni. Hunyadi az alatt semmit el nem múlatott, a’ mi egy jó vezér kötelessége volt, e’ csapás helyrehozására , a’ mennyi katonát csak lehetett mind öszveszedte, fáradhatatlanul tette a’veszéllyel fenyegető, sürgető környűlállásokban szükséges intézeteket és készületeket,s a’ hazafiakat különösen a’ Székelyeket, fegyverre szállitá. Az ilyen móddal gyorsan kipótolt és kiállított sereggel a’ Törökök után siete. Érkezését Mezid-bég meghalván, kevély örömét nem titkolhatta, 's a’ körülötte lévőket biztatta, hogy a’ másod ízbeni gyözedelem és nyereség még nagyobb fog lenni. Elintézvén az ütközetet, válogatottabb katonáinak meghagyja a' verekedés elkezdésével legottan Hunyadit felkeresni, és elejtésére törekedni, kinek köntössét, fegyvere czímjét ’s még lova szőrét is leírta. A’ magyar vezérnek egy a’ török táborba lopodzott kémje a’ basa e’ rendelését jól hallá, s mihelyt viszszatért urához, azt neki hírül vitte. Hunyadinak egy szerencsés történet jó alkalmatosságot ada életéről gondoskodni. Egy hűséges szolgája volt vele a’ táborban, test állására, külső formájára nézve hozzá nagyon hasonló, és társai közti katonai bátorságával vitézségével kitűnő, Kemény Simon. E’ magát érette hazafi nemes elszántsággal bizonyos halálra kitevő hív kisérőjével, köntöst, fegyvert cserél, ’s ötét maga lovára felülteti, — így a’ viadalra szükséges rendeléseket megtévén, a’ török tábort mindent felforgató szélvész módjára megtámadá, minekelőtte a’ fenn említett falutól, hol a’ Magyarokat megverte, meszsze távozott volna. Hevesen, nagy elkeseredéssel folyt az ütközet, 's mind két részről sok vér ömlött; azonban valamint külömböző volt az érdek és indító-ok, úgy az innen eredő lelkesedés is egyforma nem lehetett, mert egyik fél elrablótt zsákmánnyá megtartásán iparkodott, a’ másik szeretett honját,s mindent, mi abban neki kedves volt, védelmezé. A’ Törökök vezérek parancsolatja szerént a’ Hunyadinak öltözött és erős lovasságtól körülvett Kemény Simont vették czélul, kit mindjárt az ütközet kezdetén el is ejtettek. Megmaradott azonban a’ valóságos, ki táborát mindenfelől körüllovaglá, katonáit tüzelé, bátoritá. Csak hamar zavarba jöttek az erre nen számitott Törökök, majd a* török középben tartott számos foglyok, használva a’ kedvező alkalmatosságot, lánczaikból kifejték magokat, 's fegyvert ragadva, hátulról támadták meg az ellenséget, mely így minden oldalról nyomva, végre megfutamodott. Mezidbég iparkodása a’ szaladókat megállitni, a’ hat- i **ásból viszszatéritni, népét rendbe szedni, sükeretlen vala ; az árviz ötét is elragadá, ’s