Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-02-23 / 15. szám

59 szaladás közben fiával együtt megöletett. A’ tö­rök sereg nagyobb része levágatott, vagy fog­ságba esett, annak egész tábora, az elrablott zsákmánynyal együtt a’ győzedelmes Hunyadi kezébe jutott, ki még néhány napig a’ havasok tetejéig űzvén a’ szerteszélyes futókat, viszsza­­tért táborába, hol a’ szabadságokat és kedves honjokat viszszanyert foglyok ötét a’ hála öröm­érzésével idvezték, — egy megillető szívreható jelenés. — Hunyadi, mint keresztyén vezérhez illett, a’ had és békesség Istenének buzgó lelkes há­láját bemutatta, ’s az ellenségtől nyert gazdag ragadmányt szent czélokra forditá, annak egy részét Gyula-Fejérvártt a’ Székesegyház igazítá­sára, diszesitésére ajánlá, Szent Imrén pedig és Tövisen templomokat építtetett. Az országra is nagy haszon háromolt e’ fényes gyözedelem­­böl, ez, Havasalföldé és Moldova vajdáit, kik a­ magyar koronától elpártoltak, az engedelmes­ségre viszszatéritette.­­ (Folytatása következik) Az újság­ok eredete, fontossága, egy históriai tekintettel az idő­szaki sajtóra. Professor SZILÁGin FERENCZtől. (Folytatás) E’ kártékony, szomorú, az egész köztársa­ságra kiható versengések következéséül a' fenn­álló országlószékek még az 1830-k. esztendő­ben kénszeritve látták magokat a’ nép akarat­jának engedve elhatározó lépéseket tenni, ’s az 1831-k. esztendő első felében már a’ cantonok nagyobb része polgári alkotmánnyá egészen más formába volt öntve. Berna sokáig mérge­sen ellenszegült; de ennek is makacs igazgatá­sát a’ revolutzio árja elsodorta, így a’ reszpubli- Ica belsejében a’ városok arisztokrátziáján ’s u­­ralkodásán épülő régi állapot megszűnt, V­e­­novától Schaffhausenig, 's Thurgauig, a’ Svájcz politikai élete alapját egy minden tagjai tökél­­letes egyforma jogán és szabadságán­­épülő resz­­publikai egyesület tette. De némely cantonok­­ban e’ szédelgésnek 's naponként hevesebb moz­gásnak rendbomlás’, fejetlenségre kicsapongás, sőt vérontás is lett a’ következése, mint a’ so­káig háborgó Schwyzben, mindenek felett pe­dig Baselben, hol a’ városiaknak a’ vidékiek­kel,­­még a’ szövetséggyülése által is le nem csilapitható, mérges, minden politikai szenve­delmeket felzaklató öszvecsapása végre a’ can­­tonnak két részre szakadását húzta maga után. A’ revolutzio lelke, mint öldöklő angyal pusztítva ’s rongálva járta bé a’ köztársaságot, a’ külömbözö országokból a’ Svájczban mene­déket kereső lázzasztók, és zendülés apostolai, allattomos, és a’ szomszéd státusok csendessé­gét fenyegető mesterkedéseikkel, a’ nagyobb hatalmasságokkal éles súrlódásokat okoztak, a’ titkos társaságok, kivált az úgy nevezett ifjú németország, a’ veszélyt nevelték;­­s e’ belső háborgások közti többször próbált javítását a’ szövetségi adtának végre­ hajtani nem lehetett. Az indulatok pezsgése még mind tart ; a’ forrás még nem szűnt meg, mint ennek a’ Schwyz­ben és Wallisban többször megújult viszszálko­­dásokon ’s egymást zaklató pártok háborgásain, a’ waadti cantonban, a’ hit dolgában szabadab­ban gondolkodók, ’s a’ helvétziai vallástételhez ragaszkodó úgy nevezett igaz hitüek—orthodo­­xusok — közti élesen folyt versengésen kívül, szomorú bizonyságát adta az 1839. septemberé­ben Zürichben történt lázzadás is, mire a’ sza­­badelmü és okosságát bilincsekben tartani nemi akaró dr. Strausznak Tübingából a’ zürichi e­­gyetemhez hivása adott alkalmatosságot. A’ ré­gi hit, átaljában a’ keresztyén vallás veszélyben forgása képzetével elszéditett, 's papoktól ve­zérlett földnépe a’ fővárosra tért, ott a’ fennál­ló kormányt megbuktatta, 's az orthodoxusok­­tól, igazhitüektöl, mint magokat nevezik, de helyesebben vakbuzgólkodóktól óhajtott, azok érdekében dolgozó igazgatást állított fel. Nem sokára decemb. 4-kén 1839-b. követ­kezett a’ Tessin cantonbeli népzendülés, ’s ha­­sonlólag igazgatási változás, valamint 1840-b. április elején Wallisban hasonló felfordulási je­lenés, mely canton alsó és felső része egymás­sal sokáig mérges ellenkezésben állott, mig nem az első, a’ felköltött és fegyverre szállított nép segítségével a’ gyözedelmet kivívta, így ke­vés hónapok alatt a’ Svájcz kebelében három revolutzió történt, melyek közzül a’ zürichi a* reactio, tehát szabadság ellen viszszahatás, .s

Next