Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-02-26 / 16. szám

lani kezdének, majd egészen zavarba jőve, tö­­kélletes megverettetést szenvedtek, ’s vezérük­kel együtt kéntelenek voltak hátat forditni. Nagy volt száma a’ csatapiatzon maradottaknak, a­­z­ok köztt több jeles nagyobb haditisztek talál­tattak, és szaladás közben még túl a’ Vaska­pun is egymásra vagdalták őket a’ Magyarok,a kik kétszáz zászlót, gazdag zsákmányt nyertek, és ötezer fogoly maradott kezükben. Hunyadi e’ gyözedelmét, mely Erdélyt darab ideig az ellenség pusztító béütésétöl menté téve, a’ hajdankor magasztalt hadivezérei legfénye­­sebb tetteihez hasonlították. Külföldön is híres­sé lett, dicsőséget nyert a’ magyar hős ritka vitézségéért; a’ Görögök különösen Achillesnek nevezték. A’ szultán, számos és tetemes vesztesei következéséül, Budára küldött követei által U­­lászlót békességgel kinálá­ meg, de oly fenn­ han­­gon, a­ mi csak a’győzedelmest illette, mert a’ Magyar királytól, vagy évenként fizetendő adót, vagy Nándor-Fejérvár átadását kívánta, minde­­nik esetben pedig Hunyadit kezesül. A­ döly­­fös ajánlást Ulászló megvetette, ’s a’ török kö­veteket érthető czélzással a’ Vaskapunál lévő Hunyadihoz utasita, így a­ háború, kevés idei félbeszakadás után, mire mind két résznek pihenés és új erő gyűjtésért szüksége volt, újra­­mérgesebben kiütött. A’ következő 1443-d. esztendő, Hunyadi ▼itéz tettei legtündöklőbb epochája, az úgy ne­vezett h­o­s­z­s­zu t­á­b­o­r­o­z­á­s által, melyet mél­­tábban, és jelentőbben, a’ kurta idő alatt tör­tént nagy dolgokért rövidnek lehetne mondani. Ulászló maga is részt kívánván venni a’ tábo­rozásban, julius vége felé a’ sereg egy részé­vel Budáról elindult, ’s majd egyesülvén a’ Hu­nyaditól vezérlett fegyveres erővel, a’ Dunán augusztusban általmentek. Öt holnapi, számos vitéz tettekkel jeles táborozás alatt, mely sep­­temberben 1443-b. kezdődvén 1444-b. januarius­­ban végződött, —több fényes gyözedelmek a’ magyar vezér homlokára a’ dicsőség új és her­vadhatatlan babérját fűzték. Az ellenség négy kissebb csatában, két nagy ütközetben megve­retett, különösen Nissánál nov. 3-k, melyben Hunyadi társa az erdélyi vajdaságban, Újlaki Miklós is jelen volt. — Szervia a’ török járom alól felszabadult, a’ Magyarok a’ hóval és jég­gel borított Balkán hegyén keresztül, csak nem felyülmúlhatatlan nehézségek daczára Bulgáriá­ba , Filippopel várossáig nyomultak, de a félel­met és rettegést annál jóval meszszebb terjesz­tették; az ellenség közzül 50,000-et levágtak, négyezernél többet elfogtak, két fővezérrel ti­zenhárom basával együtt, azonkívül sok zászlót fegyvert és gazdag zsákmányt nyertek. A’ gyö­­zedelem ennyi jeleivel, ’s nagy dicsőséggel te­tézve tért­ viszsza Budára 1444 februáriusában a’ vitéz magyar sereg, Ulászló alig érkezett haza, midőn több ke­resztyén fejedelmek és státusok nevében tisztel­­kedő,­­s gyözedelmein örömöket nyilvánító kö­vetek érkeztek hozzá, kik egyszersmind kül­dőik segítsége ajánlása mellett, a’ had tovább folytatására ösztönözték. II. Murád ellenben sa­ját vesztesei, s egy Natáliában történt lázzadás miatt m­eghunnyászkodva, a’ magyar királyhoz békességet kérő követeket kü­lde, kiket annak terhes feltételek mellett is meg­kötésére felha­talmazott. A király Hunyadi tanácsosából, ily fon­tos kérdés eligazítására, az ország rendeit egy­behívni szükségesnek látta, 's azon esztendő au­gusztussá elejér­e Szegedre gyűlést hirdetett. Itt készült­ m­ég a’ mondott városról nevezett, tiz esztendei, 's a’ Magyaroknak éppen oly hasz­nos, mint dicsőséges béke, melynek tartalma szerént Bulgária ugyan a' szultán hatalmában maradott, de ez a’ magyar koronához tartozó, annak felsösége alatt lévő több birtokokat név­­szerént Szerviát és Havasalföldét kezéből egé­szen kibocsátotta , ’s a’ hoszszas táborozás alatt a’ Magyaroktól elfogott sógoráért Mahmud-Tselebi­­ért hetvenezer arany váltságot fizetett. A’mondott, alkut illető oklevél két nyelven adatott­ ki, s azt szentül megtartani Ulászló az evangyéliom­­ra, a’ török követek az alkorásra megesküdtek. (Folytatása következik) Az újságok eredete, fontossága, egy históriai tekintettel az idő­­szaki sajtóra. Professor $ZILI«¥1 FRUE5iC!Btdl. (Folytatás) A’ mi a' Svájcz újság literaturáját illeti: hírlapok ugyan majd minden cantonokban van­nak, de azok inkább csak belső dolgokkal.

Next